A pornográfia és érzelmesség zátonyait elkerülve, okosan, bensőségesen, humorérzékkel és, amennyire egyáltalán lehetséges, őszintén írja meg egy különös kapcsolat történetét, egy párizsi professzornő, és egy breton halász sírig tartó szerelmét, aminek minden ellene mond, környezetük, foglalkozásuk, műveltségük, életszemléletük, csak a testük nem.
A könyv alapján készült film, hasonlóképpen átütően sikeres lett.
És bőrünkön a só 13 csillagozás
A szerelem fészkei címmel is megjelent.
Eredeti cím: Les Vaisseaux du Coeur
Eredeti megjelenés éve: 1988
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szerelmes Világirodalom Magyar Könyvklub
Kedvencelte 3
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
VargaGyBrian IP>!
Ez a könyv nagyon régóta megvan (vagyis az egész Szerelmes világirodalom sorozat, amit idővel teljes egészében tervezek sorra keríteni), és már olyan régen olvastam, hogy nem is nagyon emlékeztem rá. Ebből eredően mintha egy teljesen új történetet olvastam volna most.
George egy művelt, egyetemet végzett nő, Gauvain pedig egy egyszerű breton halász. Kettőjüket a testiség köti össze, és időről időre találkoznak egymással. A regény a női főszereplő szemszögéből íródott, ennek ellenére nem finomkodik, ugyanakkor mégse éreztem, hogy zavarna bármiféle leírás, pedig nem egy helyen a pornó kategóriát súrolja. Észre lehet venni a két ember közti érzelmi vonalat, még ha ők maguk csak a regény végére jönnek rá, miért is találkozgattak hosszú éveken keresztül. Szerintem megérdemelne egy újabb kiadást, mert nagyon szép történet.
Zsanni P>!
Most látom csak, hogy ehhez a könyvhöz azóta sem írtam „rendes” értékelést.
Pedig sokszor eszembe jut. Olyan ritkán olvasok ilyen gyönyörű szerelmi történetet. Vajon miért van az, hogy a legszebb szerelmi történetek nem a happy endről és a boldog együttélésről szólnak? Hiszen itt is gyakorlatilag egy se veled, se nélküled kapcsolatról van szó, ami szerintem több a szimpla testiségnél, még ha látszólag csupán ez köti is össze a szerelmeseket. Mégis, egy életen át kitartanak egymás mellett, minden nehézség, akadály ellenére. Együttélni valószínűleg nem tudnának, hiszen a könyvben is többször van ilyen alkalom, ahol kipróbálhatták, milyen is lenne valójában – nem menne, hiszen annyira különbözőek. Mégis, valahol csak ők léteznek a másik számára, mondhatni egymás létszükségletei. A sok idézet is mutatja, mennyire meghatottak főleg az apróságok, a szívből jövő, őszinte és egyszerű érzések, csak úgy, feketén-fehéren. Hiszen az egész annyira egyszerű – csak mi, emberek bonyolítjuk túl a dolgokat. Gauvain-nak sok egyszerű kijelentését találtam nagyon is igaznak – bár én magam sem tudok úgy gondolkodni, hiszen én is túlbonyolítok mindent, főleg a szerelmet. Pedig milyen egyszerű is lenne csak úgy szimplán szeretni valakit és nem törődni a körülményekkel. Keserédes szerelmi történet, amely szerintem a maga módján mégis happy end, hiszen nem múlt el.
Népszerű idézetek
Galagonya33>!
Míg néma alakja mellett ültem eszméletlensége utolsó napjaiban, iszonyodva jöttem rá, hogy bármeddig élek, soha többé nem mondhatom ki ezt az egyszerű mondatot: „Halló, mama, te vagy az?” Magával vitte a sírba a nyelv első szavát, életem biztonságának alapját. Ez az anyák első és sokszor egyetlen árulása, hogy csak úgy otthagynak bennünket, se szó, se beszéd.
10. Az a zúgva-bömbölve érkező ötvenedik - 228.oldal
gjudit8>!
Azzal kéne kezdeni, hogy mondjuk, két óra hosszat nem kívánod ezt az alakot – szólt a duenna. – Hogy ne mindig azokkal az undorító hátsó gondolatokkal nézz rá. – De, néni kérem, még éjszaka is felébreszt a legkisebb mozdulata is, és mit csináljak, ha az álom kéjbe olvad, mint ahogy a madár szárnya fátyollá mosódik bizonyos metszeteken, s nem érhetni tetten, hogy mikor változik át? És még reggel is, néni kérem, hajnalban, mikor minden olyan ártatlannak látszik, csak egy ujjal hozzáér a bőrömhöz, bármilyen távol a veszélyes zónáktól, boldog nyögéssé változik a lélegzetem, összesimul az arcunk, összeilleszkedik a testünk, ellenállhatatlanul csábítja egymást a nemi szervünk… – Na, elég – szól a nevelőnő. – Mindig ugyanazt meséled. Unalmas…
Galagonya33>!
Azt gondolom, hogy nem szűnő szerelmemet makulátlanul valódi érzés táplálja, mert csak az igaz szerelem lehet a magyarázata, hogy sose riasztanak vissza bennünket az akadályok.
8. Vézelay - 203. oldal
Galagonya33>!
Az időt, az embereket úgy választjuk ki, hogy még azt sem tudjuk, mi kell az egyéniségünk leghomályosabb szegmentumának. Csak aztán jövünk rá, hogy aki kell, az más, mint akivel élni tudunk.
10. Az a zúgva-bömbölve érkező ötvenedik - 249. oldal
Zsanni P>!
Nekem megvolt az a kiváltságom, hogy szorongás nélkül nézhettem a testemen kiütköző romlás első jeleit, mert valaki szerette a testemet. Nem különösebben undorodva tapogattam kissé megduzzadt és már kevésbé izmos hasamat, mert valaki szerette. Megadással szemléltem fokozatosan petyhüdő karomat, mert valaki szeretett. A szájráncokat, a mélyülő szarkalábakat… Igen, bizony ez kellemetlen, de valaki szeret. Nincs az a pusztulás, ami lesújthatna, míg Gauvain kíván.
[…]
Gauvain nem „kedves”, őt lenyűgözi a szépségem.
258. oldal
gjudit8>!
Húszéves koromban olyan sörényem volt, mint egy tahiti nőnek, próbáltam megcsillogtatni régi dicsőségemet, a derekamig ért, de csak legyintettek rá, mindenesetre egy szót se hittek belőle. Többször észrevettem, hogy nem hiszik el az emberek, hogy valaki fiatal is volt valaha. Legalábbis nem egészen. Csak úgy tesznek, udvariasságból.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alessandro Baricco: Selyem 85% ·
Összehasonlítás - E. L. James: A szabadság ötven árnyalata 76% ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja 94% ·
Összehasonlítás - Anna Gavalda: Együtt lehetnénk 90% ·
Összehasonlítás - George Sand: A kis Fadette 89% ·
Összehasonlítás - Paul Féval: A púpos 92% ·
Összehasonlítás - Émile Zola: Hölgyek öröme 89% ·
Összehasonlítás - Sébastien Japrisot: Hosszú jegyesség 88% ·
Összehasonlítás - Joanne Harris: Csokoládé 86% ·
Összehasonlítás - Gustave Flaubert: Madame Bovary 86% ·
Összehasonlítás