És ​bőrünkön a só 10 csillagozás

Benoîte Groult: És bőrünkön a só

A pornográfia és érzelmesség zátonyait elkerülve, okosan, bensőségesen, humorérzékkel és, amennyire egyáltalán lehetséges, őszintén írja meg egy különös kapcsolat történetét, egy párizsi professzornő, és egy breton halász sírig tartó szerelmét, aminek minden ellene mond, környezetük, foglalkozásuk, műveltségük, életszemléletük, csak a testük nem.
A könyv alapján készült film, hasonlóképpen átütően sikeres lett.

A szerelem fészkei címmel is megjelent.

Eredeti cím: Les Vaisseaux du Coeur

Eredeti megjelenés éve: 1988

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szerelmes Világirodalom

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
272 oldal · ISBN: 9635486383 · Fordította: Pór Judit

Kedvencelte 3

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Zsanni
Benoîte Groult: És bőrünkön a só

De gyönyörű volt.
Nehéz most szavakban írni róla.
Örülök, hogy rátaláltam, pedig első olvasásra furcsának tűnt.

>!
Galagonya33
Benoîte Groult: És bőrünkön a só

Jól végiggondolva, ez volt az egyik legszebb szerelmi történet, ami valaha olvastam.


Népszerű idézetek

>!
gjudit8

Azzal kéne kezdeni, hogy mondjuk, két óra hosszat nem kívánod ezt az alakot – szólt a duenna. – Hogy ne mindig azokkal az undorító hátsó gondolatokkal nézz rá. – De, néni kérem, még éjszaka is felébreszt a legkisebb mozdulata is, és mit csináljak, ha az álom kéjbe olvad, mint ahogy a madár szárnya fátyollá mosódik bizonyos metszeteken, s nem érhetni tetten, hogy mikor változik át? És még reggel is, néni kérem, hajnalban, mikor minden olyan ártatlannak látszik, csak egy ujjal hozzáér a bőrömhöz, bármilyen távol a veszélyes zónáktól, boldog nyögéssé változik a lélegzetem, összesimul az arcunk, összeilleszkedik a testünk, ellenállhatatlanul csábítja egymást a nemi szervünk… – Na, elég – szól a nevelőnő. – Mindig ugyanazt meséled. Unalmas…

>!
Galagonya33

Azt gondolom, hogy nem szűnő szerelmemet makulátlanul valódi érzés táplálja, mert csak az igaz szerelem lehet a magyarázata, hogy sose riasztanak vissza bennünket az akadályok.

8. Vézelay - 203. oldal

>!
Galagonya33

Míg néma alakja mellett ültem eszméletlensége utolsó napjaiban, iszonyodva jöttem rá, hogy bármeddig élek, soha többé nem mondhatom ki ezt az egyszerű mondatot: „Halló, mama, te vagy az?” Magával vitte a sírba a nyelv első szavát, életem biztonságának alapját. Ez az anyák első és sokszor egyetlen árulása, hogy csak úgy otthagynak bennünket, se szó, se beszéd.

10. Az a zúgva-bömbölve érkező ötvenedik - 228.oldal

>!
Galagonya33

Az időt, az embereket úgy választjuk ki, hogy még azt sem tudjuk, mi kell az egyéniségünk leghomályosabb szegmentumának. Csak aztán jövünk rá, hogy aki kell, az más, mint akivel élni tudunk.

10. Az a zúgva-bömbölve érkező ötvenedik - 249. oldal

>!
gjudit8

George nem emlékszik az idejére, mikor nevetett így. Csak a nevetés öröméért. Az újra megtalált gyermekkorért. Talán csak azzal a férfival tudunk ilyen oldottan nevetni, akivel oldott testtel szerelmeskedtünk.

>!
gjudit8

Micsoda rögeszme, hogy úgy értsük meg a nemiséget, ahogy a matematikát meg lehet érteni! A nemiségnek nincs egyéb értelme, mint saját maga.

>!
gjudit8

A szerelem mindig az anyaság vagy a foglalkozás energiáiból vesz el, ezért szüntelen bűntudatban él az ember.

>!
gjudit8

A lét bizonyos szakaszaiban úgy gondoljuk, hogy a szeretkezés a legfontosabb. Más életkorokban inkább az értelemben, a munkában, a sikerben bízunk.

>!
gjudit8

Húszéves koromban olyan sörényem volt, mint egy tahiti nőnek, próbáltam megcsillogtatni régi dicsőségemet, a derekamig ért, de csak legyintettek rá, mindenesetre egy szót se hittek belőle. Többször észrevettem, hogy nem hiszik el az emberek, hogy valaki fiatal is volt valaha. Legalábbis nem egészen. Csak úgy tesznek, udvariasságból.

>!
Zsanni

– Iszonyú, hogy egész idő alatt ez járt az eszedben, ez a veszedelem, és nem szóltál!
– Nem ez járt az eszemben. Te jártál az eszemben, mint mindig.

263. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alessandro Baricco: Selyem
E. L. James: A szabadság ötven árnyalata
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
George Sand: A kis Fadette
Paul Féval: A púpos
Émile Zola: Hölgyek öröme
Sébastien Japrisot: Hosszú jegyesség
Joanne Harris: Csokoládé
Gustave Flaubert: Madame Bovary