Magyar ​hippik 1 csillagozás

Remek kis olvasmány mindazoknak akiket érdekelnek a legendás hatvanas, hetvenes évek és a hippi kultúra. A könyv két tanulmányban mutatja be a kor szellemiségét, underground képzőművészetét és a zenei életet melyet mára már kultikussá vált zenekarok fémjeleztek.

A kötet második felét Mezey András: My Generation című írása teszi ki, mely sztorizós, anekdotázós módon eleveníti fel a tárgyalt időszakot. Annak ellenére hogy általam nem ismert szereplők egész garmadájának nevével találkoztam egyáltalán nem éreztem unalmasnak vagy vontatottnak, mintha csak egy belvárosi kávéház teraszán, egy hideg sör mellett idézte volna fel a rég elmúlt napokat.

Bár a történetek nagy részét széles mosollyal, sőt egyiket másikat hangos kacagással fogadtam, visszaemlékezéseit mégis átszőtte egyfajta finom melankólia, az elpazarolt lehetőségek, a céltalan, tönkrement életek, a rendszer által derékba tört karrierek, a gyermeki naivság és a megtalált majd feladott szabadság felett érzett keserédes derű érzése.

Generációjuk nem volt sem jobb, sem rosszabb az azt megelőzőnél, vagy a rákövetkezőnél, de mégis alapvetően mások voltak. Korlátok közt is szabadok, egy általuk igazán soha nem ismert kultúra külsőségeit másolva is eredetiek, miközben olyan társadalmi változások alapjait vetették meg itthon melynek pozitív (?) hatásaival ma is találkozunk.