Szívhangok 100% 12 csillagozás

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
A könyv olvasásakor ez az idézet jutott egyből eszembe. És jó lenne, ha mindenki e szerint cselekedne.
Ez a könyv nagyon megdolgozta a lelkem, szinte végig sírtam az egészet.
Ilyen kegyetlenségekre csakis az ember képes.
Pirinyó a szívembe lopta magát, megmutatta mi az a hűség, amire szerintem csak a kutyák képesek.
Ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban, és ami a legfontosabb, minden gyermeket az állatok szeretetére nevelnék már kiskoruktól, hogy ne váljanak kegyetlen felnőttekké.
Sajnálom, ez lehet, hogy nem a legjobb értékelés a könyvről, de még most is bőgök.
Pirinyó ♥

Végig sírtam a regényt. Sírtam a kutyusért, az emberekért, az egész Világért. Miért kell ilyen világban élnünk? Mert bizony ez a kőkemény valóság. Nem bánom ha bolondnak hisznek, de az állatokat sokkal jobban szeretem, mint az embereket. Újra olvasás után jöttem rá, hogy nem akarom többet ezt végig kínlódni. Nem állatszerető embereknek való. Nagyon koncentráltan , minden kegyetlenségen átment ez a kiskutya. Sajnos naponta látok-hallok hasonlót szembesülve egy-egy jelenettel Pirinyó életéből. Van boldog vég, de alig. Kérek mindenkit tanítsa a gyermekét az állatok szeretetére, mert csak így javulhat a kapcsolatunk velük. A könyvet pedig folyton magamhoz öleltem olvasás közben, ha van Szivárványhíd, ha van Túlvilág, érezze Pirinyó, hogy nagyon szeretem és sajnálom. Nagyon fontos még, ha bántalmazott állatot látunk, ne mástól várjuk a segítséget, hanem mi magunk segítsünk. A kutyaszeretet a legönzetlenebb, az egyetlen érdek nélküli , örökös. Nekünk ajándék, nekik büntetés. Azt hiszik még menthetők vagyunk. Ne okozzunk csalódást.

Szívbemarkoló…
szomorúság és tehetetlen düh váltogatta egymást, míg olvastam… és egy kérdés zakatolt a fejemben folyamatosan… miért? miért? miért?
Hogy lehetnek emberek ennyire gonoszak, ennyire velejükig romlottak????
Jó volt egy kiskutya gondolatain keresztül szemlélni a világot… hogy milyen okosan rakta össze a kis következtetéseit… és hogy ez a kis drága mit meg nem tett azért, hogy szeressék…

én ezt a könyvet nem tudom értékelni, merö fájdalom az egész……

Ilyen könyvet csak olyan ember tud írni, aki rajong az ember legjobb barátjáért, akinek a kutya társnak számít, és nem csupán háziállatnak.

Ami elsőre eszembe jut erről a könyvről – pedig régen olvastam és nem csak egyszer –, az az, hogy sírós. Aztán jön a többi: megható, dühítő és elgondolkodtató.
Exkutyás lévén (sajnos „kicsi” dogkeverékem már nincs köztünk) egyszerűen minden olvasásnál abban reménykedem, hogy most valami változni fog, most majd jobb lesz minden.
Nemsokára megint előveszem, de még nem állok készen erre a traumára, amit végigélek, végigszenvedek a kiskutyával.
Ezt mindenkinek érdemes elolvasni. Aki szereti a kutyákat, azért, aki nem, annak meg azért.