Idegen ​tüzek (Honfoglalás-trilógia 2.) 57 csillagozás

Benkő László: Idegen tüzek Benkő László: Idegen tüzek Benkő László: Idegen tüzek

Történelem ​és egyéni sorsok fonódnak össze ebben a nagy ívű műben, amely egyszerre izgalmasan szép olvasmány és ragyogóan színes leírása a honfoglalást megelőző évtizedeknek; egy monumentális freskó a korai magyarok és besenyők életéről, s nem kevésbé a környező világról. Az olvasó az utóbbi évtizedek legjobb történelmi regényét tarthatja a kezében. Keleten olyan a gyepű, mint az üstben a forró víz. Bugyog, forrong ott minden, békétlen, senki nem tudja, mit hoz a holnap… Ha tehát megindul valami keletről, a fejedelemnek lépnie kell, mint a táblán a játékosnak. Tán már most is sejti a táltosok jövendöléseiből, milyen sors vár a törzsszövetségre. Álmos soha nem bíz a véletlenre semmit… Gecse, a magyar solymász idegen tüzek rideg fényét bámulta Pannóniában, ahová a véletlen vetette mára már ködbevesző esztendőkkel ezelőtt, és ahol a mindennapi betevőjét megszerezte ugyan, de a lelke nem nyugodott meg soha. Tragédiák sorozata kényszerítene arra, hogy nekiinduljon a világnak, vissza a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Lazi, Szeged, 2017
408 oldal · ISBN: 9789632673660
>!
Lazi, Budapest, 2013
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672168
>!
Családi Könyvklub, Budapest, 2011
422 oldal · ISBN: 9789630823647

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Benkő László: Idegen tüzek

Tényleg jobb volt, mint az első kötet. Ebben már nem volt – szerencsére – korhűtlen, nehezen elfogadható Rómeó és Júlia szál. Továbbra is mosolyogtató, ahogy a főszereplők árkon-bokron-nádon-berken átvágva eltalálnak bárhonnan bárhová (értsd: 1500–2000 km távolságokra). Meg hogy a legeldugottabb jurtában is kész politológusok és földrajztudósok vitatják meg az aktuális politikai helyzetet – hogyan? bemondta a Mogyeri Rádió? –, és úgy beszélnek földrajzi fogalmakról, mintha tudnának róluk.
Ami még szöget ütött a fejembe: a sztyeppei népeknél tényleg ennyire kevés gyerek született volna? És abban a korban, amikor óriási volt a gyermekhalandóság (mellesleg a felnőtthalandóság is), a párok nem beleőrültek a gyerekük elvesztésébe, hanem gondoskodtak másikról… Meg ha állatokat tenyésztettek, komolyan azt hitték, hogy attól lesz a gyerek, hogy a nők bizonyos magokat esznek? És ha a magevéstől lesz a gyerek, akkor miért akkora probléma a házasságtörés, amit azért ítélnek el, mert „idegen mag kerül a családba”?
Ha ezektől a kis buktatóktól sikerül elvonatkoztatni, akkor egész szórakoztató olvasmány.

>!
_teresa
Benkő László: Idegen tüzek

Cselekményes, olvasmányos volt ez a kötet is, mint az első rész.
Leginkább a szereplők tájékozódási képességén lepődtem meg (én…, akinek a Deák téri aluljáró is kihívás tájékozódás szempontjából), lóháton vagy gyalog tettek meg nagy utat, hosszú idő alatt, és mégis, később le tudják rajzolni, a távolságok érzékeltetésével is, a Kárpát-medencét, azért ezen elkerekedett a szemem.
Különös – és hát bevallom hihetetlen is – szála volt a történetnek, hogy Majkot majd mindenki, akinél huzamosabb ideig tartózkodott, saját fiának tekintette, bármerre is vetette a sorsa, mindig akadt egy anya, aki meleg tekintetek vetése mellett egy kis plusz csemegét tudott neki juttatni, és a férjeikről is előbb-utóbb kiderült, valójában úgy találják, Majkkal elhunyt fiúkért kárpótolja őket az istenük. Sőt, még az ősellenség besenyők között is akadt olyan, aki – a saját fajtája helyett – egy mogyerit karolt fel. – Hát, hm… Mondjuk azt, hogy az ősmagyarok és a többi pusztai nép sokkal befogadóbb, alázatosabb volt, mint mi most? Mondjuk!
Tetszett, ahogy a természetben élő népek világképét ábrázolta, ahogy a természet elemeinek szellemeivel kapcsolatban voltak, érezhető volt az összetartozás, az együttműködés, és egyben a mélységes tisztelet.

2 hozzászólás
>!
nagy_anikó
Benkő László: Idegen tüzek

Ez a kötet jobban tetszett, gazdagabb és fordulatosabb a cselekmény. Ismerkedünk Gecse életével és a körülötte lévő világgal az egyik szálon. A másik szálon a szétszakadt család másik tagjával Majkkal, a környezettel ahová vetődik. Sok jó embert ismerünk meg, még a nagy ellenség besenyők közt is. És sok mogyerivel találkozunk a nagy sztyeppe minden részén. Kémek, hittérítő görög és római papok, karavánok, portyák, harcok, kegyetlenség. De főleg idegen tüzek, ami másképp melegít. Félve kezdtem a trilógiát olvasni, de egyre jobban szeretem, tetszenek a szállások leírásai, a szervezettség, a fiatal fiúk harcossá képzése, némely hiedelem ma már megmosolyogtató, de a hitük elképesztő és szép.

>!
Biba
Benkő László: Idegen tüzek

Sokkal pergőbb volt a cselekmény, mint az első részben, nagyon fordulatos és izgalmas könyv.
Két szálon fut a történet, spoiler mindkettő átvisz minket Közép-Európán: láthatjuk, milyen népek élnek és rivalizálnak Pannóniában, a Duna és Tisza partjain, majd pedig bolgár vidékek felé vesszük az irányt, sőt Bizáncba is eljutunk, illetve besenyő és mogyeri szállásokra, amik bizony nem sokban különböznek egymástól. Még Álmos vezér is megjelenik a könyvben, úgyhogy egy percig se lehet unatkozni. A vége kissé nyitva maradt, ha a szereplők sorsát tekintjük; viszont a cselekmény szempontjából, lévén Honfoglalás trilógia, és az a bizonyos még nem történt meg, akkor egészen nyitva. „Kénytelen” leszek elolvasni a harmadik részt is (alig várom).

>!
Kallós P
Benkő László: Idegen tüzek

Félelmetesen jó! Nem ül le sehol, nem kalandoztam el olvasás közben, nem lapozgattam előre (mint az előző résznél …), beletörődtem az elkerülhetetlenbe, az író úgy tekerte rám a történet szálait, hogy reményt vesztve, gúzsba kötve ültem a sztori végén az olvasómmal a kezemben és csak annyi szakadt fel belőlem „Ó ember!” (kicsit közönségesebben de a lényege ez volt ;)) … Majd letaglózva mentem, hogy felrakjam a következő részt, mert nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ezt még tovább tekerni. Benkőnek sikerült …

>!
ursus MP
Benkő László: Idegen tüzek

Jól írta @kyarson: fergeteges! Féltem, hogy esetleg leül a történet, vagy túlontúl elkanyarodik valami új, kevésbé érdekes ág felé, de szerencsére inkább újabb fokozatba kapcsolt, bár ez szinte lehetetlennek tűnt. Kitűnő arányérzékkel vezetett szálak, váratlan, ostorcsapásként ható fordulatok sorjáztak, s még ami kiszámítható volt, az utolsó pillanatban az is ütött. Még szerencse, hogy a végén csak le kellett vennem a polcról a harmadik kötetet…

>!
SteelCurtain 
Benkő László: Idegen tüzek

A Honfoglalás trilógia második kötetében nem sok minden változik az első részhez képest. Ugyanazok az erények és hibák jellemzik mint a Táltosidőket. Pozitívum, hogy itt már azért a történetvezetésben megritkultak azok a hihetetlen véletlenek, melyeken az első részben oly sokat bosszankodtam. Azt viszont most már be kell látnom, hogy a szerzőnek nem célja egy igazán mély, elgondolkodtató regény megalkotása, megelégszik egy kalandokban bővelkedő, könnyen olvasható történelmi regénnyel. Ettől azért még szerethető, csak én sajnálom az elszalasztott lehetőséget. Ami még szót érdemel: A regény eleje totál zűrzavar. Senki nem tud semmit, ki, kinek a torkát vágja el és miért. Eleinte mindez a szerző kapkodásának tűnt, aztán elgondoltam, hogy abban az időben maguk az események résztvevői is éppily zűrzavarosan érzékelték a történéseket, vagyis mindez a lehető legélethűbben van ábrázolva. Ha ez tudatos szerzői koncepció volt, akkor le a kalappal az író előtt.

>!
kanga021
Benkő László: Idegen tüzek

Lebilincselő, ugyanúgy, mint az első kötet. Napi küzdelem az életben maradásért, a túlélésért. Remélem a befejező rész minimum ennyire jó lesz.

>!
Mallinalli
Benkő László: Idegen tüzek

Ez igen! Remek!
Sokkal jobb, fordulatosabb, kidolgozottabb és főleg ötletesebb az első kötetnél. Kicsit megijedtem, hogy nem így lesz, mert az események eredője vészesen emlékeztet az előző regény alapproblémájára, de szerencsére nem lett belőle önismétlés, sőt.
Vagy én szoktam hozzá, vagy kevesebbszer váltott a szöveg múlt időből jelenbe, volt helyette viszont elgépelés, helyesírási hiba, jellemzően olyanok, amiket a szövegszerkesztő nem dob ki, mert értelmes szó úgy is (pl. hadd-had, százados-százasod), ejnye.
A történet köröket ver az első könyvére: jó ritmusban hömpölyög, jókor futnak szét és össze a szálak, nem mellesleg úgy tud informatív maradni, hogy nem a leírás tolakszik előtérbe. A vége felé egészen kiváló pillanatai is voltak, brávó! A karakterek jól megformáltak, tetteik logikusak, kellően motiváltak, nyoma sincs az előző kötet bugyutaságainak. Tényleg igazán jó olvasmány, kifejezetten olvastatja magát.

3 hozzászólás
>!
szekelycs
Benkő László: Idegen tüzek

Kedvenc, mint az előző! Ami viszont sokkal jobb volt, hogy a jelen idő már igen kevésszer szerepelt a könyvben, nem tört meg a lendület.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Az egyszerű emberek sehol nem vágynak másra, mint élni és életben maradni.

36. oldal

>!
robinson P

Balról nyílvessző csapott a sásba, aztán még egy.
Nem gondolkozott. Űzött vad módjára vetette magát a nádba, és rohant a szűk ösvényen, ahogy a lába és a szíve bírta. Mintha az egész félresiklott életével futott volna versenyt.

68. oldal

>!
robinson P

Az idő kereke szakadatlan forgott, és a napokat alig lehetett egymástól megkülönböztetni. Mondogatta is Bács, hogy nem lesz ennek jó vége, mert az unatkozó besenyő legalább annyira kezelhetetlen, mint az unatkozó mogyeri, netán kazár.

389. oldal

>!
robinson P

Északról a szellő égett fa, nád és megperzselt hús szagát hozta, s szétterítette a lápvidék felett, mint egy láthatatlan halotti leplet.

21. oldal

>!
Vackor6 P

– Sokfelé jártam már, és sok mindent láttam, bár még nem vagyok koros – mondja eltűnődve Gecse. – De annyit mondhatok, hogy a régmúltról én mindig olyan magyarázatokat hallok tanult emberektől, amilyen a vezérnek vagy a királynak éppen az érdekében áll. Ezért én még jó időben elhatároztam, te pap, hogy nem megyek egyiknek a feje után sem. Megvan nekem a magamé, és ha kell, előszedem az eszem.

144. oldal

>!
monica

Apám azt mondta, a régi istenek… azok a mi igazi isteneink. És nem szabad megfeledkezni róluk, mert megharagszanak ránk. És az ősök szellemeiről sem szabad elfeledkezni, akik… itt laknak ebben a tűzben.

101. oldal

>!
monica

A világ szép, és a felettünk ítélkező nem azért teremtette a jót, hogy elmenjünk mellette.

218. oldal

>!
SteelCurtain 

Vajon mit jelent a törvény szava egy romló, bomló, egykoron hatalmas nemzet töredékének.

>!
robinson P

– Az emberből hamar válik állat, fiam. Csak a körülményeken múlik, és máris kinőnek a karmai meg a tépőfogai. Leginkább azért, mert gyáva, s mert hajtja a gazdagság ígérete.

239. oldal

>!
just_aGirl

Mert azt minden mogyeri tudja, hogy a betegség a szellemek műve.

11. oldal


A sorozat következő kötete

Honfoglalás-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Trux Béla: A templomos lovag
Bán Mór: A Holló háborúja
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Urbánszki László: Vérszagra gyűl
Urbánszki László: A nemzetségfő
Csikász Lajos: Megátkozottak
Ken Follett: A Titánok bukása
Iny Lorentz: A remény földjén
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság