A ​lángelme (A Zrínyiek 2.) 29 csillagozás

Benkő László: A Zrínyiek – A lángelme

A ​nagy sikert aratott első ZRÍNYI-kötet, – A gránitlelkű – után a kultusztrilógia II. részében – most – a legendás család következő tagját, a „lángelméjű” Zrínyi Miklóst, a szigetvári hős dédunokáját,
aki egyszerre volt költő és hadvezér, politikus és hadtudós, a nemzeteken átívelő arisztokrácia vezető egyéniségét mutatja be!

Az európai történelem kereke a XVII. századba fordult.

Az Oszmán Birodalom mélyen behatolt Magyarország testébe, és a Habsburgok által megkötött és egyre-másra hosszabbított rossz békekötések évtizedekre konzerválták az áldatlan állapotokat…
Dúl a Harmincéves háború, katolikusok esnek protestánsoknak, Erdély pedig I. Rákóczi György fejedelemmel a helyét keresi a katolikus Habsburgok és a török között, politikailag és katonailag kiszolgáltatva az utóbbinak. A végeken békeidőben is háború dúl, a török portyázók fosztogatnak, újabb területet remélnek elhódítani…
Zrínyi Györgynek, a szigetvári hős unokájának 1620-ban fia… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Családi Könyvklub, Dunaszerdahely, 2015
644 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638961952

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Zrínyi Miklós (1508-1566) · Zrínyi Miklós (1620-1664)

Helyszínek népszerűség szerint

Kőszeg · Sopron


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Baráth_Zsuzsanna P>!
Benkő László: A Zrínyiek – A lángelme

„Felbérelni egy-két vadkant jó pénzért mindig lehet” – imigyen szóla Bródy János zseniális szövege az István, a királyból, amelyről természetesen Zrínyi Miklós máig tisztázatlan vadászbalesete jut először eszünkbe, hiszen ember nincs, aki elhiszi, hogy korának legnagyobb hadvezérét és legbátrabb katonáját legyőzheti egy vadkan. Benkő László remek könyvében tökéletesen nyomon követhető, hogyan jutott el a bécsi udvar addig, hogy Zrínyinek meg kell halnia, mégpedig úgy, hogy ne legyen belőle mártír. A politika áldozata lett a kiváló stratéga és törökverő, akinek az volt a bűne, hogy túlságosan népszerű lett, nem kevés fejben fordult meg komolyan az a gondolat, hogy ő lenne a legalkalmasabb személy a magyar királyi posztra, ezt a császár nem tűrhette, a birodalom érdekében lépnie kellett, Zrínyinek vesznie kellett, hiába védte meg Európát a törököktől, vitte győzelemre a legendás téli hadjáratot, gyújtotta fel az eszéki hidat, és adott cassus belit Zrínyi-Újvár felépítésével a kontyos elleni háborúra. A tragikus sorsú főúr nemcsak a kardot forgatta vitézül, hanem a pennát is művészi szinten sercegtette a papíroson, nemcsak dédapjának állított örök emléket a Szigeti veszedelmben, olyan műveket hagyott ránk, mint az Az török áfium ellen való orvosság, a Tábori kis tracta, a Vitéz hadnagy, az Adriai tengernek Syrenaia. Nehéz időkben kellett helytállnia a korán árvaságra jutott nemesúrnak, aki öccsével, Zrínyi Péterrel együtt méltó módon vitte tovább családja nevét, okosan gyarapította észbeli és katonai tudását a végvári harcok során, amelyek során kiismerte a török harcmodorát, mindent megtett, hogy rávegye a bécsi udvart arra, hogy szálljon már végre szembe az igazi ellenséggel, ne azzal legyen elfoglalva, hogy ellene intrikáljon. Igazi hős volt, erős, bátor, taktikus, az emberei tűzbe mentek érte, korának legnagyobb alakja volt, ki tudja, hogyan alakult volna a három részre szakadt Magyarország sorsa, ha az a bizonyos vadkan nem tesz pontot Zrínyi Miklós küzdelmes, de rendkívüli életére. Benkő László kiváló történelmi regényben emlékezett meg erről a kivételes emberről, több mint 600 oldalon keresztül zakatol az olvasó szíve, miközben olvassa a remekbe szabott sorokat. Kár, hogy pont a vége sikeredett kissé súlytalanra ennek a jól megírt történetnek, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, olyannyira filmszerűen tárja elénk az író Zrínyi kalandos életét, hogy úgy érezzük, mi is ott lovagolunk mellette a csatákban, együtt írjuk vele a szép költeményeket, dühöngünk a bécsi udvar alávaló húzásain, és az utolsó oldalig hisszük, hogy nem indul el a végzetes vadászatra. Kár lenne kihagyni az életünkből!
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/04/24/konyvkritika_b…

4 hozzászólás
robinson P>!
Benkő László: A Zrínyiek – A lángelme

Aki pontos és alapos, ráadásul szórakoztatóan olvasmányos történelmi regényt keres: olvasson Benkő Lászlót! Érdemes.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/11/a-zrinyiek-langelme.html

Szösszenet P>!
Benkő László: A Zrínyiek – A lángelme

A regény központjában Zrínyi Miklós gróf áll, a hadvezér, politikus, költő.
Gyermekként árvaságra jut, ám ezt tetőzi a politikai szövevények szinte átláthatatlansága. De a bán helytáll, eszével, kitartásával, nemes jellemével.Ebben a kötetben is szembe találjuk magunkat a bécsi udvarral és a Haditanáccsal való konfliktusok sokaságával.
A bán örökölte nagyapja éles elméjét, rátermettségét, hazaszereteté, nagy igazságérzetét és a népe, alattvalói iránt érzett felelősségét.
A török harcok által megélt veszteségeket fokozza a családi tragédiák sora.
A bán halálát sejtelmes árulás övezi. Ez a politika, az egyéni érdekek sorozatának és a hozzá nem értésnek a következménye.
Fájdalmas események, szívszorító emberi sorsok, ám bátor és nemes elvek felvonultatásával ragadja magával az olvasót. Benkő László fantasztikus író. Történelem kedvelők imádni fogják.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Benkő László: A Zrínyiek – A lángelme

Nehéz bármit is írni egy ilyen regény után ,mint minden eddigi Benkő László regény ez is egyszerűen nem lehet lerakni .minden minden mondatot élvezet volt olvasni.
Zrínyi gróf majd bán gyerek korától haláláig szépen nyomon követi az életét .Család ,szerelmek,barátok és sok köpönyeg forgató ellenségek. valahogy igy képzeli el az ember milyen lehetett ott és akkor élni.
Semmit nem változott azóta a világ ,most megint itt az idő össze kéne fogni itt a szegény kis balkáni országainkat ,megint rajtunk robog végig a sors ..rossz olvasni és tudni mi zajlik most körülöttünk.
voltak részek amit nehezen bírtam ki könnyek nélkül .az egyik haldokló katona a saját kezűleg faragott kis szobrot amit oda adott Zrínyinek , vagy a végén amikor az öreg szolga el akart menni mert úgy gondolta hogy már nincs rá szükség megint csak könnyek szöktek a szemembe .
ha jól emlékszem a következő kötet Zrinyi Ilonáról fog majd szólni ,de messze van még ,már most olvasnám.
Köszönöm László ezt az élményt amit megint szerzett -e remek regénnyel .

salidigger>!
Benkő László: A Zrínyiek – A lángelme

Benkő László sorozatának második kötete a szigetvári hős dédunokájának életét követi nyomon.
Míg az első rész legalább annyira szólt Zrínyi szolgájáról, Török Kristófról, mint a törökverőről a második kötet központi alakja egyértelműen gróf Zrínyi Miklós. Horvát bán, költő, hadtudományi szakkönyvek, politikai röpiratok szerzője, sikeres hadvezér és a legnagyobb magyar politikus aki a Mátyás és Széchenyi közti időszakban született.
Maga a regény olyan mint Zrínyi élete volt. Folytonos portyák, harcok a török ellen. Küzdelem az intrikusok ellen. Konfliktusok a bécsi udvarral, a haditanáccsal, a meg nem értéssel, tunyasággal és az árulással. A történet csúcspontján pedig jön a kursaneci erdő…és az ember néz maga elé, ökölbe szorul a keze és motoszkálni kezd a gyanú…
Összegezve: méltó a regény az egyik legnagyobb magyar ikonhoz. Bátran ajánlható a történelmi regények kedvelőinek.

szilagyigabor>!
Benkő László: A Zrínyiek – A lángelme

Kb egy éve olvastam el a Zrínyi sorozat első részét a Gránitlelkűt. A második részbe belekezdve (Update: végigolvasva) azt kell mondjam, hogy ott folytatódik, ahol az első véget ért. Minden tekintetben: a történetben is persze, de ugyanakkor a stílusban, szóhasználatban is. Kétségtelen, hogy – ahogy az első rész, ez is – olvasmányos, lebilincselő és érdekes; úgy mutatja be a történelmet, hogy megelevenednek a szereplők, érző-élő-gondolkodó emberek, akik olykor bizonytalanok, olykor tépelődnek, vagy éppen örjöngve mennek rá az ellenre. Ilyedténformán a két könyv (és minden bizonnyal a harmadik része is) egyfajta “Passuth-light” (szerintem).
“Passuth”, amennyiben a történelmet a maga emberi teljességében mutatja be, és ugyanúgy kifogástalan “iparos munka” (ahogy ezt valahol egy Moly-társ már Passuth egyik regényével kapcsoltban találóan megállapította) semmint irodalmi alkotás (szerintem).
Ugyanakkor “light”, mivel nélkülözi mind az archaikus nyelvezetet, mind az aprólékos leíró részeket, amik Passuthot bizonyos szempontból olvashatatlanná/nehezen olvashatóvá teszik. A szerző kizárólag a cselekményre koncentrál, az az erőssége (nekem legalábbis úgy tűnik / szerintem). Az itt-ott felbukkanó leíró részek-bekezdések-szófordulatok egy része ugyanis néha kicsit bárgyú, néha sablonos, modoros. Csakúgy, mint az egész könyv-sorozatot belengő határtalan romantikus látásmód, ami egy 21. századi írónál azért szerintem korántsem érdem.
Engem zavartak az olyan megfogalmazások mint “jóízű verekedések”, “dolgozott a szablya derekasan”, és hasonlók, amik – esetleg fiatalabb olvasók számára – azt a benoymást keltik, hogy a 16-17 században a török ellen vívott élethalálharc valamiféle oda-visszavágó alapján működő olimpiai versenyszám volt. Olyan természetességgel és szenvtelenül ír lefejezésekről, tömeges kivégzésekről, kerékbetörésről és egész csapatok lemészárlásáról (magyar és török oldalon is egyaránt), mintha az egy hétköznapi dolog lenne (annak idején bizonyára az is volt, de ma már szerencsére nem itt tartunk). És csak nagyon ritkán fogalmazódik meg a szereplők beszélgetésében az a nagyon fontos (és a könyvben a szereplők által is helyeselt) megállapítás, hogy bizony a másik oldalon is ugyanolyan emberek vannak, mint mi, se nem jobbak se nem rosszabbak. A tényszerű bemutatás pozitív, de a morális távolságtartás hiánya mindenképpen negatív része a műnek. Mára gyakorlatilag a népesség szinte egésze (értsd Európa boldogabbik felét nézve) a nagy háború után született, akiknek nincs közvetlen élményük, hogy mit is jelent a háború pusztítása és brutális kegyetlensége (és értelmetlensége) – amik mind mind visszatartó erők abban, hogy konfliktusokat ész helyett erővel intézzünk el. Ebből a szempontból a könyv stílusa szerintem káros.

Továbbá, kicsit olyan volt a történet, mintha egy végtelenül hosszú sorozatot néztem volna (például a „Szulejmán”, hogy stileszerű példával éljek….bár én magam azt nem néztem….): érdekes volt a történet, meg is „néztem”, vártam is a következő részt, azt is „megnéztem”, de valahogy már alig vártam, hogy vége legyen…mert bizony szerintem kicsit túl hosszúra sikeredett a könyv. Kicsit más könyvektől elvette időnek, időfecsérlésnek éreztem az olvasását… úgy a 300. oldaltól kezdve….

A négy és fél csillag mindettől függetlenül jár. A fél csillag levonás pedig egyértelműen a „dolgozott a szablya derekasan” és társaiért….A harmadik rész – Zrínyi Ilona – nincs meg, de ha hozzám kerülne biztos azt is elolvasnám (és lefogadom ugyanilyen véleményem lesz majd arról is, kopipészt).

Színek>!
Benkő László: A Zrínyiek – A lángelme

Olvasása közben belecseppentem egy igen hitelesen ábrázolt korba. Megismerkedtem az akkoriban élő különböző rétegek szokásaival, életvitelével, érték szemléletével,
a korszak hadászati szokásaival, a tiszteletre méltó összetartással, az egymásért érzett felelősséggel, az elkötelezett hűséggel.
A nemes Zrinyi család tagjai duplán érdemlik a nemesi címet, mert társadalmi helyzetükön felül a lelkük, tevékenységük, emberségük is kiemelkedő nemességről tanúskodik.
Aki kedveli a történelmet kiváló csemege számukra Benkőn László könyve.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Közvetlenül pirkadat előtt van egy óra, amikor a legsötétebb az éjjel, s talán a leghűvösebb is.

8. oldal

robinson P>!

Azt állították, ha a nagyapja, a szigetvári Zrínyi Miklós lelkét gránitból faragta meg a Teremtő, akkor az unokáét a legtisztább acélból.

37. oldal

robinson P>!

Péter elmosolyodott:
– Egy kevéskét csalódtunk, hogy fiú helyett csak leányka lett, de hála az Úrnak, egészséges és életrevaló a mi kis Ilonkánk.

248. oldal

robinson P>!

A Zrínyiek szótárában a gyávaság címszó nem szerepelt.

23. oldal

robinson P>!

– Hallom, hogy verseket írsz – folytatta a grófné. – Dicséretes. Okos. A szép vers a lelket gazdagítja. Azét, aki olvassa, de aki írja, azét még jobban.

164. oldal

robinson P>!

A márvány, a kristály, a festmények belül díszítsék e palotát, a virágok pedig odakint hirdessék, hogy Csáktornya ura igazi humanista.

301. oldal

Szösszenet P>!

Ott épült meg a Zrínyi- család kriptája, s a testvérek nagyanja és apja tetemei mellett vörös márványkoporsóban őrízték ana szigetvári Zrínyi Miklósnak a töröktől Budán és Győrön keresztül, ezerötszázhatvanhat szeptemberében hazaküldött fejét.

robinson P>!

Zrínyi a páter felé fordult. Napok óta alig aludt, és a szemeit sötét karikák keretezték.
– Tudom, nem ragadhatok pennát a kard helyett – felelte nagy sokára –, de egyre-másra kikívánkoznak a lelkemből a versek.

345. oldal

robinson P>!

Hát mivé lett ez a világ? – temette a tenyerébe az arcát a bán. Hova lett a bizalom, a tisztesség?
Vagy soha nem is volt a nemesség felsőbb rétegeiben, csupán elvétve?

361. oldal

robinson P>!

A bán nemrég szembesült a valósággal, hogy a Szigeti veszedelemben megfogalmazott intelmei és buzdításai mennyire hidegen hagyták a magyar főurakat. Tán el sem olvasták. Akinek a betűk puszta soroknál többet nem mondanak, ugyan minek fárasztaná olvasással az elméjét?

363. oldal


A sorozat következő kötete

A Zrínyiek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Csikász Lajos: Arany és vér
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök
Csikász Lajos: Haragvó liliomok
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.
Závada Pál: Természetes fény
Fábián Janka: Emma évszázada
Tomcsik Nóra: A nyírfák csendje
Cselenyák Imre: Tiszta szívvel
Bán Mór: A Hadak Villáma
B. Czakó Andrea: Hervadhatatlan