A ​táltos fia (Viharlovasok 1.) 20 csillagozás

Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből
Benkő László: A táltos fia

Árpád ​népe – sok harc és viszontagság után – megszállja a Kárpát-medence keleti oldalát, e régtől kiszemelt földet, s a törzsek ideiglenes szállásokat foglalnak.
Hogyan tovább?
Kelendő a magyar fegyver nyugaton, de legalább annyira félik is azt. Arnulf keleti-frank császár a lombard Berengár ellen hívja hadba pénzért és zsákmányért a Duna bal partján éppen csak megtelepült magyarokat, s ezzel elkezdődik az a több évtizedes időszak, amit – tévesen – a kalandozások korának nevez a történelem.
Sok ezer magyar harcos indul nyugatnak, s ott vágtat közöttük az, akit a táltos fiának hívnak. Feladata a nyugati seregekről és a politikai körülményekről történő adatgyűjtés, mellyel közvetlenül segíti Árpád és Kurszán hadászati és földfoglalási elgondolásait, a Kárpát-medence végleges birtokba vételének tervét. A nagyfejedelem és a vezér példátlan diplomáciai érzékkel fordítják a magyar törzsek hasznára a képlékeny katonapolitikai helyzetet, s figyelmüket a gazdag nyugat… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Lazi, Szeged, 2014
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670881
>!
Lazi, Szeged, 2012
374 oldal · ISBN: 9789632671666

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ursus MP
Benkő László: A táltos fia

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

Benkő László a Honfoglalás trilógia után, az idei (2012-es, 83.) Könyvhétre megjelent új regényében idézte fel ugyanazt a korszakot. Talán újabb sorozatot sejthetünk, legalábbis erre utal az alcím.

Őseink már negyedik éve élnek a Kárpát-medence keleti felében, északon meghódoltak a morvák, a déli bolgárok Bizánctól féltik földjüket, s inkább megtartják a békét a magyarokkal, mintsem két tűz közé kerülkenek, a honfoglalók kevert népessége pedig lassanként barátkozik az idegen környezettel. Az Alföld és a Duna-Tisza Köze még az Uráltól húzódó sztyeppe övezet végső nyúlványa ugyan, de a hely így is szűk a tágasabb térségekhez szokott nemzetségek számára, túl a Dunán azonban még csak a Balaton egyharmadánál húzódik a gyepű, s attól nyugatabbra, a valamikori Pannónia még frankok, germánok határvidéke.

A Nyugat nem ismeretlen őseink előtt, hiszen évtizedek óta járnak már arra a törzsszövetség különböző nagyságú csapatai, amelyeket hol ez, hol az a hatalmasság fogad fel segítségként egy másik hatalmasság elleni harcához. 900 környékén is éppen hadjárat indul: Arnulf császár hívja a magyarokat Berengár, az egyik itáliai uralkodó ellen a Brenta folyóhoz.

Bővebben a blogomon: http://konyvtamasz.wordpress.com/2012/06/24/benko-laszl…

9 hozzászólás
>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Benkő László: A táltos fia

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

Nem tudom miért halogattam a sorozat beszerzését pedig a többi történelmi regény meg van el olvastam. Most elérkezett az idő egybe vettem meg a teljes sorozatot és neki is kezdtem azonnal. Aki olvasott valaha bármit is Benkő Lászlótól azt tudja, milyen minőséget is várjon egyszerűen tökéleteset.
Megtörtént a Honfoglalás sokan azt mondják, hogy igazából csak haza tértünk a régi földünket jöttünk újra visszaszerezni. Ahogyan az lenni szokott ez nem mindenkinek tetszik nem is igazán tudják mit is kezdjenek velünk, másrészt kicsik a szállás területek szerezni kellene még földet, de ez nem olyan egyszerű, ide kell egy okos előre látó vezér. AKI tudja, hogy először jól ki kell ismerni az ellenséget csellel, diplomáciával, és ha kell, oda csapni erősen had tudja meg mindenki, hogy milyen is a törzsszövetség ereje harci morálja ló és lovasa tökéletes összhangba harcol itt hol az egyik hol a másik hatalmasság oldalán, így nem mellékesen ki is ismerhetjük a környező erőket.
Jó olvasni sok-sok évszázaddal élők minden napjairól hogy is éltek mit csináltak mennyire éltek harmóniában a természettel. Hogy mennyire is volt fontos a ló ez a köszöntés is jól mutatta „hogy van a lovatok és a család?”
Nem lehet könnyű megírni egy ilyen sorozatot, mert nem maradt fent túl sok írásos emlék maximum a papoktól arra meg nehéz alapozni nem nagyon kedveltek. Aztán ott volt a végén a 907 –es csata az első honvédő háború úgy 100 oldalon keresztül, nagyon tetszett remek stratégia les vetés. A nyelvezete, mint mindig most is élvezetes a régi neveket imádtam hasonló régi kifejezéseket úgyszintén.
Szerencsére meg van a következő rész is gyorsan neki is kezdek.

>!
robinson P
Benkő László: A táltos fia

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

Kalandos, fordulatokban, hagyományokban gazdag, jó ismereteket adó történet. Érezhető az alapos kutatómunka. Nevek, hagyományok a nép gondolkodása, hiedelmei, szokásaik a csaták leírása olvasmányosra sikerült A nyelvezete is rendben van. Élmény volt.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/07/viharlovasok-i-ii.html

2 hozzászólás
>!
Dorina_S
Benkő László: A táltos fia

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

Benkő László egy zseni! Nagyon szeretem a történelmet, a történelmi regényeket, kiváltképpen a magyar őstörténetet, amelyről annyira kevés regény szól, de ez kivételes. A honfoglalás után elő éveket mutatja be mesterien, a viking szál, pedig külön csillag. Kartal volt a kedvencem, ez nem kérdés, és Réka…hát ő aztán kedvencből fő kedvencé lépett elő. Mindig is egy ilyen hősnőről akartam olvasni pont ebben a korszakban. Volt ahol majdnem könnyem hullott, és ahol jókat nevettem a történeten. Letehetetlen volt. Imádtam minden oldalát….Káli, Üllő, Hattyú, Kerecse…mindegyik a maga nemében volt tökéletes szereplő. Ilyen regényfolyam, mint a Viharlovasok és a Honfoglalás-trilógia nemigen van a magyar történelmi regények repertoárjában, briliáns tehetség az író az egyszer biztos. Köszönöm ezt az élményt. Csodálatos volt. Már olvasom is a folytatást! :)

>!
Ayamenohana
Benkő László: A táltos fia

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

Számomra nagy csalódás volt ez a könyv. A másfél csillagot is csak a témája miatt adtam. Felcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy végre valaki nekiveselkedett regényben megírni a régi magyarok történelmét/történetét – ráadásul mai nyelvezetben. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim, így csak magamra vethetek, hogy nem jött be a sztori. Nemrég olvastam el Conn Iggulden Dzsingisz kánról szóló sorozatát, és annyira reméltem, hogy ez is hasonlóan magával ragadó lesz, de nem volt. Még csak a Táltosfiáról szóló részek jók voltak, de a többi inkább tankönyvbe illő leírás volt. A harci jelenetekben semmi izgalom, pezsgés nem volt, a politikát boncolgató részek dögunalmasak voltak. Nem sok könyv jár így azok közül, amit elkezdek olvasni, de ezt a könyvet már bizony a felétől csak afféle „gyors olvasással” fejeztem be. Ami az unalmas elbeszélő mód mellett még úgy igazán zavart, az a jelenidő használata volt (a narrátornál) – számomra hihetetlenül idegesítő volt (legalább a Táltosfiának elbeszéléseiben múltidőt használt az író).
Egy szó mint száz, a többi részt minden bizonnyal ezek után már nem veszem meg. Amúgy kár ezért a sztoriét, mert érdekesebb narrációval ez egy nagyon szuper sorozat lehetett volna.

>!
milcsi
Benkő László: A táltos fia

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

Egy könyv, ami számomra kevésbé ismert kort idéz fel a magyar történelemből, a kalandozások korának kezdetét. Sajnos nyelvezete nagyon XXI.sz-i, és ezekben a mondatokban elejtett régi magyar szavak, nagyon erőltetettek. Amúgy a cselekmény szála érdekes, csak sajnos erőltetett stílusa miatt, nem sodró lendületű és nem magával ragadó.

>!
Sünike
Benkő László: A táltos fia

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

Nagyon tetszett a regény. Történelmünknek ezt a részét eddig nem ismertem. Legalábbis nem ilyen részletességgel.
Kíváncsi vagyok, hogy ez a könyv is egy sorozat része-e. A címéből ítélve feltehetőleg igen (különben miért lenne dupla címe).
Valószínűnek tartom, hogy a történet végigköveti majd a magyarok sorsát legalább az augsburgi 955-ös vereségig, mely véget vetett a nyugati kalandozásoknak.
Remélem, hamarosan megjelenik a következő kötet.

>!
Gooblin
Benkő László: A táltos fia

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

Nehezen indult,nehéz is volt történelmileg behatárolni a történetet…Pedig az író azért mindent meg tett,elfeledett nevek,helyek,csaták és kifejezések tarkítják színesítik a könyvet és gazdagítanak minket olvasókat….Minden magyarnak el kellene olvasni ezt a könyvet,bár az alap történet amire a történelmi esemény rakódik,az nem elég kalandos s magával ragadó…Az író nem hozott ki mindent belőle….Írott környezeti képekkel se nagyon festette alá az eseményeket….A történelmi események hiteles ábrázolására koncentrált és törekedett az alkotó….De viszont sok olyan szokásra rávilágít,amit már rég elfeledtünk….És ez jó…-Hogy van a lovad és a családod?..Nálam mindent visz,de számtalan más egyéb szokást és szófordulatot,vallási hiedelmet említhetnék,de ezzel csak a könyv adta élményt csorbítanám….

>!
mmedve05
Benkő László: A táltos fia

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

Nagyon szerettem volna szeretni ezt a regényt. Már a témaválasztás miatt is, ami tiszteletreméltó és hiánypótló – lehetett volna. De sajnos nem sikerült, több okból.

Olybá tűnik, az író maga sem szeret mesélni. A történelmi események szárazon, tankönyv ízű fejtegetéseken keresztül jelennek meg, ahelyett hogy megelevenednének. A karakterek ugyan emiatt kétdimenziós, papírból kivágottak maradnak. Mennyi ízt és színt tudott volna ebbe a témába vinni Jókai vagy Gárdonyi! De ez a regény nem attól gyenge, hogy nem próbál klasszikusokat utánozni, félreértés ne essen. Egyszerűen attól, hogy nem regényes. Ráadásul hiteltelen.
Bő száz oldalon át felvázolja a nemzetközi nagypolitikát. De hogyan?! Dikció, dikció hátán, semmi történés, semmi élet. A történelem tankönyvek lapjai a szereplők szájába adva köszönnek vissza (legtöbbször minden hiányosságukkal és csúsztatásukkal együtt), minden szereplő a nagypolitikán elmélkedik, elemzi és fejtegeti, még az utolsó sátorban is, ráadásul mind tisztában van az összes információval, amit mi e korról tudunk. Ez önmagában is hiteltelenné, erőltetetté teszi a művet, megöli az olvasmányosságot, a karakterépítést.

Az író nem elég bátor. Egy ily kevéssé és ellentmondásosan dokumentált korszak rengeteg teret engedne az írói képzeletnek, ami végül regénnyé varázsolná a könyvet, élővé a szereplőit. Sajnos itt fiktív karakterek fiktív története haloványan jelenik csak meg, elvész a száraz és erőltetett dokumentáció között. Felsorolja, amiről tudunk, úgy ahogy a tankövben áll, de nem von le következtetéseket, nem mutat be személyes motivációkat, nem szövi a „mese” fonalát, legfeljebb rendkívül bátortalanul. Ahol ellentmondásba ütközik, nem mer választani. „Kende” vagy „kündü”, ahogy még gimnáziumban tanultuk… Nem azért nem tudjuk, hogy melyik formát használták őseink, mert ad abszurdum ők maguk sem tudták, hanem mert a forrás, amiből ránk maradt nem jelölt magánhangzót! Erre való lenne az írói szabadság: oldja fel az ellentmondásokat, válasszon egyet és „adja el”!
Ez már csak szőrszálhasogatás: „Wido” és „Guido”: német (frank, szász) és olasz névalakja ugyanannak a névnek! Aki az egyiket egyikféleképp hívja, az a másikat is valószínűleg ugyanúgy. Százados, ezredes, stb. anakronisztikusan hangzik ősmagyar viszonylatban, inkább római légióknak volt hasonló szervezeti felépítésük (centurion, stb.), ami ugye más kultúra.

Csalódtam azért is, mert azt hallottam, a regény végre magyar szemmel mutatja be a magyarok e dicsőséges, ám kevéssé ismert korszakát. Azt reméltem hát, végre alternatív forráselemzések, újabb tudományos felismerések is helyt kaphatnak, árnyalva a durván sztereotip, nyugati szemlélettel fogant ősmagyar-képet (tudniillik a magyarokról fennmaradt leírások ellenségeink papjaitól származnak).
De nem. Sajnos még mindig kis növésű, görbelábú, írástudatlan, sámánista barbár nomádok vagyunk (a regényben az egyetlen írástudó magyar is viking, vagyis kölpény).
Régészeti leletek igazolják már, hogy őseink műveltek földet is, szőlőt, gyümölcsöst, tehát félnomád életet folytattak, és semmivel sem voltak alacsonyabbak a nyugati embernél, ez korabeli „propaganda” csupán.
Barbár hitünk valójában egyistenhit volt, amiről több korabeli forrás is beszámol, és nyelvészetileg is igazoltnak tűnik: isten, úr, hit, lélek, ördög (stb, hitélettel kapcsolatos szavaink) mind a legkorábbi türk eredetű magyar szavak. Ezzel szemben a könyv az „isten” szót kizárólagosan a keresztények istenére használja, miközben az ősmagyarok hitével mindössze feltételezések alapján összehozott tengrizmusról ír bosszantó következetességgel.

De félretéve a magyar elfogódottságot, a könyv annyit mesél, amennyit egy történelmi lexikonból megtudunk. Nem tesz hozzá, nem színezi a fehér foltokat, és nem helyezi bele nézőpontját – így olvasóját sem – az adott kor realitásába. Anakronizmus és mai gondolkodás jellemzi, hatja át minden lapját. Ezek miatt számomra e regény az elpazarolt lehetőség kortárs könyve, értéke a polcomon mindössze érdeklődési köröm egyik jelzőtáblájaként maradt.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Azt mondja, vésd az eszedbe, hogy egy magyart soha nem becsülhetsz le. Még akkor sem, ha a szalmán fekszik a lábad előtt, sebesülten, fegyvertelenül.

10. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

>!
ursus MP

Azt hamar megállapítottam, hogy a gyülekező seregben azonos hányadban van lovasság meg gyalogság. A lovasság táborhelyein jól láttam a kirakott vérteket, amiket az ember vagy a ló visel, és könnyű volt következtetnem arra, hogy döntően nehézlovassággal kell harcolnunk.
– El fognak fáradni ezek a lovak – morogtam magyarul Hattyúnak, miközben a kovácsoknál a patkolást és a különféle lószerszámokat figyeltük. – Nézd meg ezt a zablavasat, táltos! Ha ilyent tennék a Szaracénra, megbolondulna szegény. A nyelvvas túl durva. A mi csikózabláinkkal nem vetekedhet.
– A nyugati lóra hiába tennél csikózablát, attól arra menne, amerre akar – legyintett Hattyú.
Mintha dobok dübörögtek volna, pedig csak az egyik szerencsétlen bajor ló akarta megszabadítani magát a patkolásnál.
– Beléverte az élőbe a szöget – súgta Hattyú. – Erre se ülnek föl egy darabig.
A nyergesmesternél mindenki kedvére forgathatta a berenára kiakasztott nyergeket.
– Ez se köllene – fitymálta Hattyú a munkát. – Az ilyen nyereg csak arra jó, hogy a ló gerincét nyomja. Fölmarjul a háta. Sose csinálnak ezek olyan nyerget, mint a mieink. Meg aztán ezek az ormótlan sisakok! Akár egy fazék. No, majd viszek haza a csatából néhányat, mert kását, azt lehet bennük főzni.

281-282. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

1 hozzászólás
>!
robinson P

Már értettem, miért mondta Kadocsa, hogy nem szívesen lát asszonyt a hadban, de még a tartalékkal sem. Mert csak megzavarják a harcosok fejét.

138. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

>!
Malnai_Istvan

Európában az egyensúly mi vagyunk, és leszünk is sokáig.

157. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

>!
Cheril

Mert a család mindig védte a maga véreit, el nem kallódhatott senki. Akkor is biztonságban tudhatta magát, ha hasznavehetetlen öreggé lett, aki már nem tudja megfogni a szerszámot, felajzani az íjat. Senki nem szapulta ezért, hiszen az öregek fontos feladatot vállaltak magukra: ők őrizték a családok meg a nemzet emlékezetét, s szavaikat a fiatalok tátott szájjal hallgatták este a tűz fénye mellett.

25. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

>!
robinson P

– A keresztútban kell eltemetni őket – mondta ekkor csendben egy szláv legény, aki végig harcolta velünk az itáliai hadjáratot. – A mi vallásunk ezt mondja. Ha keresztútban hantoljuk el a halottat, a lelke nem talál vissza, és békén hagyja az élőket.

132. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

>!
robinson P

– Egyáltalán, miért teszitek? Ha kiderül a fejetekkel feleltek. Még a papok is halhatnak kínhalált, ha rátok kenik az eretnekség, meg az ördöggel való cimborálás vádját.
– Emberiességből és krisztusi szeretetből, uram. Krisztus előtt mindenki egyforma, és csak a végső megmérettetésnél dől el, kinek mi légyen a büntetése. Egyetlen nép se irthat ki egy másikat büntetlenül, mi így hisszük.

234. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

>!
Malnai_Istvan

Abban hiszünk, hogy semmi sem lehet tökéletes ebben a világban, de mindennek megvan a helye, a jobb vagy a bal oldalon. És azt a helyet nem hagyhatja el.

156. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

>!
Norb_Norbertsson 

…Meg aztán ezek az ormótlan sisakok! Akár egy fazék. No, majd viszek haza a csatából néhányat, mert kását, azt lehet bennük főzni.

282. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből

>!
robinson P

A fűszerízű, magát itató bor hirtelen keserűvé lesz a számban.
Gyöngyvér!
Mennyire igyekeztem, hogy ne gondoljak rá!

22. oldal

Benkő László: A táltos fia Történelmi regény a kalandozások korának első évtizedéből


A sorozat következő kötete

Viharlovasok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hanczár János: Óperencia
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…
Kodolányi János: Pogány tüzek
Urbánszki László: Ördöglovas
Pusztai Andrea: A sárkányölő
Makkai Sándor: Magyarok csillaga
Scheffel József Viktor: Ekkehard
Makkai Sándor: Táltoskirály
Czakó Gábor: Aranykapu
Urbánszki László: A dalmát háború