A ​megszerzett föld (Honfoglalás-trilógia 3.) 90% 72 csillagozás

Benkő László első regénysorozata 2004-ben jelent meg először. A regény inkább a vándorló népek életmódjára koncentrál, azon át mutatja be honfoglalás folyamatát. Végigkövethetjük Beke és Virág szívszorító szerelmi történetét, majd Gecse és fiai életét.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/03/honfoglalas-trilo…

Most, amikor befejeztem, először is meg kell köszönnöm ezt a három könyvet. Szépmező Szárnya óta vártam rájuk. Szerettem azt a mesét (Komjáthy István: Mondák könyve), mégis reméltem, lesz egyszer valaki, aki lefejti a történetről a legendákból kavart mázat, hogy tisztán állhasson előttünk a valóságos ember, aki megélte azokat az időket. Benkő László megtette ezt – itt volt az ideje.

Sok mindent tud ez a történet, de bő 1200 oldalnak kell is tudnia sok mindent, hogy se unalomba, se tudálékos részletezésbe, se pedig giccsgyanús szenvelgésbe ne fulladjon arról a korról mesélve, amelyikről minél többet tudunk, annál több űrt próbálunk felesleges fantáziálgatással kitölteni.

Ebből a regényből kellene filmet készíteni! Egy jó forgatókönyvíró, a megfelelő rendezővel, operatőrrel, a mai kor eszközeivel csodákat művelhetne, ha lenne rá elegendő szándék és pénz. Mert a vállalhatatlan Honfoglalás filmmel ellentétben itt van történet, igazi, értő kézzel megformált jellemek, hús-vér szereplők, valós konfliktusok, nagyívű kaland. A cselekmény végig leköti a figyelmet, az író erőlködés nélkül tartja fenn a feszültséget, és elegánsan kerüli el a mesterkélt érzelmesség vagy az erőltetett heroizmus csapdáit. Még a sorsfordító véletlenek is természetesnek hatnak. Benkő nyilván nem írhatja meg azt, ami történt, ahogy egyetlen történelmi regény írója sem vállalkozhat erre, így bátran – és mélyreható történelmi tudással felvértezve – megírja azt, ami valószínűleg történhetett, s főleg azt, hogyan élhették meg mindezt az adott kor emberei. Nem vész el a részletekben, megmutatja a nagy képet. Minden olyan nép és államszerveződés, amely valamilyen szinten érintkezett őseinkkel, megjelenik a regény lapjain. És nem csak érintőlegesen, az említés szintjén, hiszen hőseink sikereken és tragédiákon átívelő, hányatott életét követve belülről ismerjük meg valamennyit.

A Honfoglalás trilógia családregény, s ha más, mint a műfaj azon jeles képviselői, amelyek hozzászoktattak bennünket a regények e különleges változatához, csupán a bemutatott korszak és életforma miatt más. Ugyanakkor kalandregény is abban az értelemben, amennyiben az akkori levédiai és etelközi pusztákon, Bizáncban vagy a pannóniai maradék avar szállásokon kaland volt minden nap.

A fél pont levonás nem elmarasztalás. Annak a reményemnek szól, hogy amennyiben lesz harmadik kiadás is (a másodikból már alig látni a boltokban és az interneten), akkor talán akad egy értő szemű szerkesztő, aki kigyomlálja a helyenként feleslegesen ismétlődő zsánerelemeket, és esetleg azt is tudja majd, mi a különbség a „szível” és a „szívlel” jelentése között.

A trilógia bárkinek ajánlható, aki élvezni tudja, amit egy cselekményes, fordulatos történelmi regény nyújthat, mert ez a regény méltó folytatója a Sienkiewicz, Jan, Graves, Clavell, Druon, Waltari, Jacq, Napier által kijelölt vonal történeteinek.

Saját tüzet kívánok minden leendő olvasónak!

2006-ban az érettségi két hete alatt olvastam el a trilógia első két kötetét, ballagási ajándékba kaptam. Akkor nagyon is megfelelt a lelkivilágomnak, a történelmi (nem) tudásomnak, és annak az eszmevilágnak, amit akkortájt már lehetett felénk is tapasztalni.
Aztán egyetemen sokféle történelmi tárgyú meg másfajta tudományos alkotásokat is olvastam, és úgymond „lehullt a lepel” az ősmagyar témáról. Úgyhogy nagyon nehezen vettem rá magam ennek a kötetnek az elolvasására, mert kicsit olyan érzésem volt, mint Wass Alberttel, hogy ő most itt meg akarja mondani a tutit, a frankót, azt, hogy mi hogy is volt, és punktum, nincs apelláta.
Amúgy érdekes ívű a trilógia, egy olvasást megér.

A cselekmény három szálán keresztül folytatódik a történelmi ismerkedés. Majk és a besenyők, Beke és a bolgár háború, Gecse és a fejedelem környezete. Rengeteg szomorúságról, szenvedésről, kegyetlenségről, politikáról, taktikáról olvashatunk, de másrészt gyönyörű leirások találhatók a könyvben – tájról, emberi természetről, tisztességről, becsületről. Méltó befejezése ez a kötet egy család és egy nemzet történetének. Benkő László mesél és mesél. Én élvezettel olvastam mind a három kötetet.

Tetszett ez a rész is, de sajnos azért az előző kötet nyomába se ér. Jóllehet nagyon informatív, mégis helyenként sok volt a jóból. Néha elvesztettem a fonalat a rengeteg népcsoport között és meg kellett álljak rendbetenni fejben, hogy most akkor ki kicsoda és kivel van, meg kivel nem. Nagy erőssége az, hogy minden körülményt bemutat, de kifejezetten a regény szempontjából lehet, hogy a kevesebb több lett volna.
Ami még nem tetszett, az a csatajelenetek leírása. Valahogy képtelen voltam a helyszíneket jól elképzelni, ezért sokszor érthetetlen harci alakzatok vagy műveletek borzolták az idegeimet.
Viszont nagyon megérte elolvasni a trilógiát, rengeteget megtudtam az eleinkről és a könyveknek van egy hangulata is, ami nagyon tetszett. Jó élmény volt.

Mintha ebben a kötetben egy kicsit több lett volna a háború… Számomra lassan olvasható volt. Oda kellett figyelni, mikor ki kinek az oldalán áll éppen. Ezzel együtt szerettem az egész trilógiát. Történelem, de nem töményen, hanem sokkal könnyebben emészthető formában. Megismertet a régmúlttal, az akkori emberek életével, hiedelemvilágával, problémáival.

Tudom sokan odavannak A gyűrűk ura trilógiáért, de nekem ez a könyv jelenti a magam gyűrűkuratrilógiáját. Nem csalódtam a harmadik kötetben sem. cseppet sem adta lejjebb a minőségből. ugyanolyan részletességgel és izgalmasan írja le a történelmi hátteret és szokásokat. És a családregény is folytatódik tovább. Amit nagyon sajnálok, hogy nincs folytatása. el tudnám képzelni, hogy hasonlóan kiemelkedő történelmi eseményeket is így megírni regényként. ha valaki a honfoglaló magyarokról akar olvasni, akkor ez az a könyv. lehetne kötelező olvasmány is.
egyetlen (számomra nagyon súlyos) hibája, hogy KInában nyomtatták és nem itthon.

Köszönet az írónak ezt a remek trilógiát! A harmadik rész is hozta az előzőek színvonalát, és ebben a részben már nem volt jelen időbe váltás, ami jót tett a könyvnek.
A tanrendbe betenném a könyvet, mert sok információt tartalmaz a honfoglalásról, a Kárpát medencében élő népekről.

Mikor a kezembe vettem ezt a könyvet, egy jó kis vágtázós, bekerítős, lenyilazós adrenalinfröccsöt vártam. Egészen mást kaptam. Egy igazi, nagy családot, akikkel hazaértem, ide. Akik máig bennem, bennünk – velünk élnek. Köszönöm az írónak. Soha nem éreztem magam igazán magyarnak, soha nem értettem mi a franc az a nemzeti identitástudat (pedig ovis anyag). Most már kapizsgálom. Még egyszer köszönöm!

A „Táltosidők” és az „Idegen tüzek” folytatása, a trilógia befejező kötete.
Nagyon jó!
Akinek csak ajánlottam, az mind el akarta olvasni. Pár éve én magam vettem meg egymás után négy ismerősömnek egy könyvdiszkontban mindhárom kötetet – hol ajándékba, hol „rendelésre”.