A ​vízjel nem tűnik el olyan könnyen 0 csillagozás

Versek megformáltságának megközelítése kreatív gyakorlatokkal
Benkes Zsuzsa – Petőfi S. János: A vízjel nem tűnik el olyan könnyen

A ​versolvasás egyedül helyes módja nem létezik. Az csak egy pedagógiai fantom. Ahány fej, annyi olvasat, s az egyik helyesebb, mint a másik. S ezzel nem kívánunk a filológusok munkája ellen szólni, sem a megbízható, a kritikailag „szavatolt” szövegek ellen, egyáltalán nem. De a filológiai hűség csupán egyike azoknak a lehetőségeknek, amelyek rendelkezésünkre állnak ahhoz, hogy egy szerzőt a szaván fogjunk. Mert akár másképp is elmondhatjuk, amit ír, vagy visszafelé olvashatjuk, vagy kigúnyolhatjuk, vagy meglophatjuk, vagy továbbírhatjuk, vagy lefordíthatjuk… Olvasni mindig azt is jelenti, hogy szétszedni – aki ezt nem akarja elhinni, kérdezze meg az agykutatókat –; szétszedni és újból összerakni. És ennek során mindig létrejön valami új. Igazán klasszikus az a szerző, aki ezt nemcsak elviseli, hanem meg is követeli; akit szeretetteljes darabosságunkkal, kegyetlen érdeklődésünkkel nem lehet elpusztítani.
[…] Ami pedig magát a művészetet illeti, amiatt nem kell, hogy fájjon a… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához Tinta

>!
Tinta, Budapest, 2006
206 oldal · ISBN: 9789637094705

Hasonló könyvek címkék alapján

Horváth Viktor: A vers ellenforradalma
Székely Éva (szerk.): 88 híres vers a világirodalomból
Sipos Pál (szerk.): Szósz?!:) – a magyar nyelv szava-borsa
Hajdu Endre (szerk.): Anthologia Hungarica
Hernádi Sándor: Az olvasás bűvészete
Szepes Erika – Szerdahelyi István: A múzsák tánca
Kecskés András – Szilágyi Péter – Szuromi Lajos: Kis magyar verstan
Deák-Sárosi László: A háromszólamú vers
Szuromi Lajos: A magyar hexameter és a magyar disztichon
Szepes Erika: Magyar költő – magyar vers