A ​családomban mindenki gyilkos (Ernest Cunningham 1.) 82% 116 csillagozás

Számomra igazi meglepetés volt ez a könyv, egy újabb kedvenccel bővült a listám. Már az elejétől fogva jókat kacagtam rajta, nagyon tetszett Ern sajátos humora no meg, ahogy a nyomozását tálalta. A kitekintésekkel, ahogy megszólítja az olvasót egyediséget teremt meg, mintha az olvasó is részesévé válna a történetének a helyszínen.

Van egy család, ahol látszólag minden normális majd kiderül, hogy nagyon nem, hullanak a csontvázak bőven, ezzel csűrve csavarva a szálakat. Lapról lapra fogtam a fejem, hogy ebben a családban még mi nem történt meg, kinek nincs e valamilyen “defekt” a múltjában. Nekem Agatha krimijeinek hozta a nyomozását és a Tőrbe ejtve filmek hangulatát egyben.

Bátran ajánlom minden krimirajongónak, akik a humort sem vetik meg.

És amit majd elfelejtettem remek téli hangulatot teremt, úgy éreztem visszakaptam egy kicsit a telet és a havat ☃️

Ha ezen a borús, esős napon valami szórakoztató és könnyedebb olvasmányra vágysz, akkor Benjamin Stevenson könyve csak rád vár.
Imádtam a szarkasztikus humort, az író kitekintéseit, azt, ahogyan minket olvasókat is “belerángatott” a történetbe. Félreértés ne essék, van benne gyilok, van benne ármánykodás, bosszú és minden fajta finomság, ami egy jó kis krimihez kell. De a humor! A humor az, ami miatt az olvasó fellélegezhet és szórakozhat, miközben üldözzük a tettest.
Csóri Ernest meg van áldva a családdal, nem elég, hogy a gyerekkora nem volt éppen egyszerű, most felnőttként is szívnia kell. Bár, tény, hogy valamilyen szinten erről ő is tehet…
Szóval Ernest és fura családja (akiknek van vaj a fülük mögött), elmennek egy családi kis összeröffenésre, hogy megünnepeljék Michael, Ernest tesójának a szabadulását (khm…). Hát főszereplőnk annyira nem repes az örömtől; együtt lenni az egész családdal, és hát Michaellel is lesz mit megbeszélniük. Csakhogy, a nagy nap előtt találnak egy hullát, mert hát miért is ne, Ernestnek nem lehet akkora mázlija, hogy megússza egy sima kis sörözgetéssel.
Úgy tűnik a holttestet senki sem tudja azonosítani, a szálloda lakói nem ismerik fel, a kis család szintén nem, de akkor ki lehet? És a még fontosabb kérdések: ki a tettes, mást is kiszemelt, mi volt az indíték?
Ernest sok dolgot megtud a múltjáról; mind a testvéréről, mind az apjáról, és most kénytelen az ördög ügyvédjét játszani, és kideríteni, mi a bánat történik körülötte.

Nagy főhajtással a klasszikus nyomozók előtt. Stevenson könyve komikus („pofátlan”) fantáziájának lendületével, trükkösen társalgási hangvételével, és a beállításával Agatha Christie féle hangulatra emlékeztet. Finoman kidolgozott karakterekkel és olyan cselekménnyel, amely egyenlő részben ravasz, humoros (viccelődik a műfajon, miközben nagy tiszteletet és szeretetet mutat iránta,) és találékony, a krimiírók iránytűjének minden vonulatával. Szakszerűen elvonja az olvasó figyelmét olyan létfontosságú információkról, amelyeket ha nem kapcsolunk időben össze, esélyünk sincs megfejteni az eseményeket. Sokkal inkább tűnt egy könnyen olvasható, könnyed humorú könyvnek, mint egy súlyos gyilkossági rejtélynek, de mindig megvolt benne egy jó gyilkossági eset minden eleme, fordulata, karakterfejlődése. Ellenben a „fecsegő” stílusa nem tartotta fenn tartósan a feszültséget, de a különböző események feltárása mindvégig megőrizte az érdeklődésemet.

Ez volt az első idei Könyvfesztiválos beszerzésem és egyáltalán nem bántam meg.
Anno a címe keltette fel az érdeklődésemet, aztán pedig a fülszöveg is igencsak kecsegtető volt, ráadául olyan klasszikusokhoz lett hasonlítva, mint Arthur Conan Doyle, Agatha Christie vagy éppen a Tőrbe ejtve filmek. *_*
Ha pontos akarok lenni, akkor leginkább az Agatha Christie féle Egérfogó színdarabra emlékeztetett vagy a Három vak egér című kisregényre.
Néha kicsit túl volt írva, ezért valamikor lassabban haladtam vele, de ezen kívül semmi negatívumot nem tudok felhozni ellene és persze nem is akarok.
Egy kicsit cozy mystery, egy kicsit thriller és valóban meta-krimi, hiszen a szerző sokszor kiszól hozzánk, olvasókhoz és kikéri a véleményünket vagy éppen vicces magyarázatokkal szolgál, visszautalgat, összefoglalókat készít és a többi.
A cím egyszerre félrevezető és roppant találó. Nem fogok spoilerezni, de a borító alapján azt hittem, hogy valamiféle bérgyilkos famíliáról lesz szó, de nem így van. Ez ennél sokkal bonyolultabb.
Maga a sztori végtelenül összetett, sokszor nehéz volt követnem, legalábbis nekem nagyon oda kellett figyelnem, de a befejezés kárpótolt, mert a szerző választ ad mindenre.
Látszik, hogy eredetileg egy standalone kötetnek indult és csak jóval később lett belőle sorozat.
Egy fekete humorral apelláló kiváló krimivel állunk szemben, ami érdekes karakterek sorát vonultatja fel, egy szimpatikus főszereplővel, egy mindenre elszánt sorozatgyilkossal és egy a világtól teljesen elzárt helyszínnel.
Csavaros, az utolsó oldalakig meglepetésekkel szolgál, ráadásul megannyi halálesettel.
Várom a folytatást, ami a címéből ítélve egy vonaton fog játszódni…Hello, Orient expressz. ;)

https://klodettevilaga.blogspot.com/2023/09/konyvkritik…

Röviden:
https://moly.hu/ertekelesek/6762912

Bővebben:
Nagyon különleges élmény volt olvasni ezt a könyvet! Az biztos, hogy még csak hasonlót sem olvastam eddig. Különleges volt a felépítése, a humora (krimihez képest), a történetvezetése, minden. A sztori kevésbé, sőt inkább klisésnek mondható, de az írói húzás volt. Ez is olyan könyv volt, amit egyszerűen csak élvezni kell.

ZSENIÁLIS!
A történetszál klisés, direkt követi a „klassikus krimi” lépéseit, DE az elbeszélés teszi az egészet mégis különlegessé és nem átlagossá. Imádtam, ahogy Ern felhívja a figyelmet, hogy mi mit jelent, aztán mégis néha csóválja a fejét az olvasó, hogy most szószerint értsem amit mondott, vagy átvitt értelemben … néha így is meg úgy is.

Remélem, hogy Ern befutott író lesz, akivel mindig történni fog valami, ha akrja ha nem, és én olvashatom a további kalandjait!

Valahol a könyv elején az elbeszélő felhívja a figyelmét az olvasónak arra az apróságra, hogy kellemetlen helyzetekben ő humorral reagál. Vártam, hogy mikor lesz már ilyen kellemetlen helyzet a könyvben, de nem jött szembe ilyen…
De hát mindenkinek mást jelent a humoros. Az, hogy az elbeszélő/szerző folyton kipofázik a történetből az olvasó felé, az nekem nem az. Eleinte még elviseltem, aztán amikor egy egész fejezet ment el azzal, hogy összefoglalja az addig történteket, akkor már meg is sértődtem rá, mert most komolyan hülyének néz, hogy nem emlékszem az előző száz oldalra? Szóval a vége felé már idegesített ez a folyamatos ki-kilépegetés.
A krimi része egyébként tetszett, ötletes volt, azért a négy csillag. Kicsit ugyan lassan indult be az eleje, de amikor végre felpörögtek az események, onnantól jobb volt spoiler.
Azért a folytatásért nem fogok rohanni a boltba…

Az idei olvasmányaim írói közül a legpozitívabb csalódás egyértelműen Benjamin Stevenson.♥ A díjnyertes stand-up komikus sorban harmadik könyve világszerte nagy sikert aratott, a HBO már a megfilmesítés jogára is lecsapott. Ez a srác fogta a krimiírás legnagyobb kliséit, összegyűjtötte őket egy takaros kis tízparancsolatba, és önmagát is kifigurázva megalkotott egy sztorit, amiben folyton cinkosan kikacsint az olvasóra. Igen ám, de kellően agyafúrt ahhoz, hogy amit biztosra kellene vennünk, azt is megkérdőjelezzük. A morzsaként elszórt utalások és jelek mentén haladva sem lehetünk biztosak abban, hogy hová is tartunk a hólepte elbeszèlésben, plusz a több idősík is izgalmassá teszi a lehetséges megoldást.
Egy dologban lehet biztos mindenki, aki kézbe veszi ezt a remek könyvet: ebben a családban tényleg mindenki gyilkos. :)
Csavaros, izgalmas és zseniàlisan humorosan tálalt krimi.

Nem egy hagyományosan megírt krimiről van szó. A történet elbeszélője aktívan,kendőzetlenül beszélget az olvasóval a nyomozás során.
Egy szövevényes múltbeli események hatására halálesetek sora tarkítja a hegyekbe szervezett családi összejövetelt.
Üdítő volt olvasni az író könyvét.

Alapesetben nem szoktam támogatni, ha a stand-up komikusok könyvet írnak, mert volt már ebből csalódásom. Itt egy kicsit más volt a helyzet, @lizzyke21 hívta fel rá a figyelmemet, és csak a legvégén derült ki számomra, hogy komikus írta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elején rengeteget nevettem, utána pedig átcsapott klasszikus, véres krimibe. Egyre jobban hasonlított AC Tíz kicsi négerére, ezt a könyvet amúgy meg is említi, abban az értelemben, hogy a gyanúsítható személyek száma egyre csökken, mégsem tudtam kitalálni, ki a gyilkos, sőt, egy adott ponton már mindenki gyanús volt. Jól felépített cselekmény és még úgy is élvezhető, hogy gyakorlatilag már a cím is spoiler és az első fejezetben leírja, hogy mely oldalakon történik haláleset. Mégis működik. A narráció pedig külön plusz élvezet volt számomra, végig hozzám, az olvasóhoz beszélt. Nagyon szerettem!