Micimackó ​és a Tao 77% 133 csillagozás

Rövid és tömör értékelésem a könyvről: Az egyik nagy kedvencem. spoiler
Áll s könyv hátlapján, ami már önmagában is figyelemfelkeltő, hát még, ha a kényelmesen elhelyezkedett olvasó bele is kezd a könyv olvasásába. Nézzük csak!
Bővebben: https://luthienkonyvvilaga.blogspot.hu/2017/07/faragatl…

tudása – - – a Semmi.
a Bölcselete – - – Minden.
odaÚt – - – Bátraknak.
– - – - – - – - – - – - – - – - – -

Nem arról szólt, amire készültem, de nagyon tanulságos volt. Azt meg kell jegyeznem, hogy gyerekkoromban imádatom tárgya volt az igazi Micimackó, könyvekben, mesékben egyaránt. Felnőttként újraolvasva viszont már nem is mese volt, hanem a történet, aminek minden szereplője nemtetszést vált ki belőlem. Benjamin Hoffnak sikerült kicsit javítania a „nagykorú” véleményemen. :)

Egyik kedvenc alapművem, kiváló és élvezetes a fordítás is – időnként muszáj újraolvasni. :)

Eleinte kicsit érdekes, és számomra érthetetlennek tűnő zagyvaság volt az egész könyv, amibe az eredeti Micimackóból voltak idézetek és klassz rajzok. Gondoltam, hát miért ne olvassam el, hiszen rövid, tömör, valószínűleg lesz is belőle valami, és ami a legfontosabb: Micimackós.
Egészen addig ezen a véleményen voltam, amíg el nem értünk a DÓGOMVAN fejezethez, mert ott egyből magamra ismertem és elkezdtem élvezni a könyvet, ugyanis sokakkal ellentétben és szeretem, ha egy könyvben felismerem saját magam és mindezek mellett talán még megoldást is találhatok a problémámra. A megoldás az én esetemben: ne csinálj semmit! Megköszöntem az írónak, kiolvastam a könyvet és rájöttem: csak akkor lehetek kiegyensúlyozott, ha felhagyok a jelenlegi életformámmal és itthon ülök az ágyam tetején egész nap. Mivel ezt nem tehetem meg, így elraktároztam magamban, hogy mit fogok csinálni majd akkor, ha vége lesz az egyetemnek.
A viccet, a szarkazmust és bármi mást félretéve jó kis olvasmány volt ez. Most már legalább tudom, mi az a Tao és hogy hogy kapcsolódik egyik kedvenc gyermek- és felnőttkori mesémhez a Micimackóhoz. Már csak arra kéne választ találni, hogy hogyan tudok kijönni ebből a rohadt ketchup-effektusból… Talán majd a Malacka és a Taóban… :)

Nagyon jó kis könyv volt, nagyon tetszett. Viszont! Kicsit nehezen tudom eldönteni, hogy a gyerekkoromban imádat tárgyát képző Micimackó, vagy ténylegesen a könyv tartalma miatt nyerte-e el a tetszésemet.
Örömmel olvastam a tanmeséket, és régi kedvenceim már ismert történeteit, és persze az eszmefuttatások is nagyon jók voltak, de néha kicsit belemagyarázásnak éltem meg, és sokszor kellett nagyon figyelnem a szövegre, különben elvesztem volna valahol félúton.
A tao iránt felkeltette az érdeklődésemet, szeretnék még olvasni a témában, szóval szerintem a céljának tökéletesen megfelelő könyv. Így kaphat az olvasó egy kis alapképet a dologról, amivel már el lehet indulni -bár a szerző szerintem néha beleesett abba a hibába, hogy azt gondolta, hogy ami neki egyértelmű, az másnak is az.
Sok idézetet kiírogattam belőle, és tényleg egy jó olvasmány volt. Csak ajánlani tudom!

Hát nekem ez nagyon tetszett!
Bevezetésként a taoba is baromi jól szolgált, azt meg egyszerűen zseniálisnak tartom, hogy a szerző megtalálta ezt a kapcsot a Micimackóval. Van bennem egy erős késztetés, hogy visszatérjek a Százholdas Pagonyba, és meglássam, mennyit változtat ez a könyv az olvasatomon.

Kicsit poénos formában, de nagy igazságokat mesél el, és vicces, hogy tényleg mennyi köze van ezekhez Micimackónak :D Kicsit komolyra fordítva a szót, tényleg úgy gondolom, hogy a benne szereplő „tanítások” érnek annyit, mintha az ember egy komoly filozofikus könyvet olvasna, csak emészthetőbb formában van megfogalmazva. Tudnék itt a környezetemben is pár embert, akinek szívesen ajánlanám a könyvet, csak attól tartok, hogy amennyire ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez és megszokásaikhoz, odáig sem jutnánk el, hogy egyáltalán elfogadják az ajánlásomat. Én mindenképpen szeretném elolvasni a párját, a Malacka és a Tao-t is.

Ez nagyon ambivalens – egyszerre emészhető filozófia és egyszerre belemagyarázás…

Van itt szó Micimackó csekélyértelműségéről, az egyszerű elme és a tudomány szembenállásáról, az optimizmus erejéről, az intuíciókról, a mindig harcban álló – nehézségeket leküzdő – örök rohanó Dógomvan típusú emberekről, a fiatalság hajszolásáról, a felesleges holmikról (helló nyugat, helló fogyasztói társadalom) és a tiszta elméről…

Elvont könyv, melyet érdemes a könyvtárból kivenni vagy kölcsönkérni, egy elborult éjszaka olvasni, miközben szárnyalnak a gondolataink avagy take it easy!

Kedves könyv, jó gondolatokkal.