Micimackó – ki gondolná! — igazi taoista bölcs. Nem kínai ugyan, nem is nagy tekintélyű Filozófus, csupán egy nyugodt, kiegyensúlyozott, megfontolt és szeretetre méltó Csekélyértelmű Medvebocs, aki sokkal többet tud a taoról, mint… … a borongós hangulatú Füles …vagy az örökösen kételkedő és félős Malacka… … vagy a lóti-futi, folyton szervezkedő Nyuszi… …vagy a nagyképű, fontoskodó Bagoly. Micimackó, aki látszólag semmit sem tud, tisztában van a Lényeggel. Micimackó nem csinál semmi különöset, csupán Van. És ez a taoista bölcsesség egyik legfontosabb alapelve. A szerző Micimackó segítségével elmagyarázza a taoizmust, és a taoizmus segítségével elmagyarázza a Micimackó szereplőit. Megtudhatjuk, mi a Micimackó Módszer, ki az a Dógomvan, mi az, hogy Sehová és Semmi, és milyen a Hejesírás…
Micimackó és a Tao 157 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1982
Tericum, Budapest, 2008 
Enciklopédia 10
Szereplők népszerűség szerint
Micimackó · Buddha · Lao-ce · Konfuciusz
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 19
Most olvassa 12
Várólistára tette 41
Kívánságlistára tette 32
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Rövid és tömör értékelésem a könyvről: Az egyik nagy kedvencem. spoiler
Áll s könyv hátlapján, ami már önmagában is figyelemfelkeltő, hát még, ha a kényelmesen elhelyezkedett olvasó bele is kezd a könyv olvasásába. Nézzük csak!
Bővebben: https://luthienkonyvvilaga.blogspot.hu/2017/07/faragatl…
Nem arról szólt, amire készültem, de nagyon tanulságos volt. Azt meg kell jegyeznem, hogy gyerekkoromban imádatom tárgya volt az igazi Micimackó, könyvekben, mesékben egyaránt. Felnőttként újraolvasva viszont már nem is mese volt, hanem a történet, aminek minden szereplője nemtetszést vált ki belőlem. Benjamin Hoffnak sikerült kicsit javítania a „nagykorú” véleményemen. :)
Eleinte kicsit érdekes, és számomra érthetetlennek tűnő zagyvaság volt az egész könyv, amibe az eredeti Micimackóból voltak idézetek és klassz rajzok. Gondoltam, hát miért ne olvassam el, hiszen rövid, tömör, valószínűleg lesz is belőle valami, és ami a legfontosabb: Micimackós.
Egészen addig ezen a véleményen voltam, amíg el nem értünk a DÓGOMVAN fejezethez, mert ott egyből magamra ismertem és elkezdtem élvezni a könyvet, ugyanis sokakkal ellentétben és szeretem, ha egy könyvben felismerem saját magam és mindezek mellett talán még megoldást is találhatok a problémámra. A megoldás az én esetemben: ne csinálj semmit! Megköszöntem az írónak, kiolvastam a könyvet és rájöttem: csak akkor lehetek kiegyensúlyozott, ha felhagyok a jelenlegi életformámmal és itthon ülök az ágyam tetején egész nap. Mivel ezt nem tehetem meg, így elraktároztam magamban, hogy mit fogok csinálni majd akkor, ha vége lesz az egyetemnek.
A viccet, a szarkazmust és bármi mást félretéve jó kis olvasmány volt ez. Most már legalább tudom, mi az a Tao és hogy hogy kapcsolódik egyik kedvenc gyermek- és felnőttkori mesémhez a Micimackóhoz. Már csak arra kéne választ találni, hogy hogyan tudok kijönni ebből a rohadt ketchup-effektusból… Talán majd a Malacka és a Taóban… :)
Az itt olvasott sok negatív kritika ellenére tetszett a könyv: azoknak, akiknek a taoizmus semmit nem jelentett eddig, ad némi támpontot. Az idézett szövegek pedig odavágók, a többi forrás, például a Csuang-ce idézetek jól átláthatóvá teszik a mondanivalót.
Összességében egy kellemes egy-délutáni olvasmány.
Nagyon jó kis könyv volt, nagyon tetszett. Viszont! Kicsit nehezen tudom eldönteni, hogy a gyerekkoromban imádat tárgyát képző Micimackó, vagy ténylegesen a könyv tartalma miatt nyerte-e el a tetszésemet.
Örömmel olvastam a tanmeséket, és régi kedvenceim már ismert történeteit, és persze az eszmefuttatások is nagyon jók voltak, de néha kicsit belemagyarázásnak éltem meg, és sokszor kellett nagyon figyelnem a szövegre, különben elvesztem volna valahol félúton.
A tao iránt felkeltette az érdeklődésemet, szeretnék még olvasni a témában, szóval szerintem a céljának tökéletesen megfelelő könyv. Így kaphat az olvasó egy kis alapképet a dologról, amivel már el lehet indulni -bár a szerző szerintem néha beleesett abba a hibába, hogy azt gondolta, hogy ami neki egyértelmű, az másnak is az.
Sok idézetet kiírogattam belőle, és tényleg egy jó olvasmány volt. Csak ajánlani tudom!
Hát nekem ez nagyon tetszett!
Bevezetésként a taoba is baromi jól szolgált, azt meg egyszerűen zseniálisnak tartom, hogy a szerző megtalálta ezt a kapcsot a Micimackóval. Van bennem egy erős késztetés, hogy visszatérjek a Százholdas Pagonyba, és meglássam, mennyit változtat ez a könyv az olvasatomon.
Ez nagyon ambivalens – egyszerre emészhető filozófia és egyszerre belemagyarázás…
Van itt szó Micimackó csekélyértelműségéről, az egyszerű elme és a tudomány szembenállásáról, az optimizmus erejéről, az intuíciókról, a mindig harcban álló – nehézségeket leküzdő – örök rohanó Dógomvan típusú emberekről, a fiatalság hajszolásáról, a felesleges holmikról (helló nyugat, helló fogyasztói társadalom) és a tiszta elméről…
Elvont könyv, melyet érdemes a könyvtárból kivenni vagy kölcsönkérni, egy elborult éjszaka olvasni, miközben szárnyalnak a gondolataink avagy take it easy!
Népszerű idézetek
-Tényleg, Micimackó, te például hogy ìrnád le, hogy kedd?
-Hogy mit?
-Kedd. Hisz tudod – hétfő, kedd…
-Kedves Micimackó – mondja Bagoly. – Mindenki tudja, hogy a keddet két dével ìrják.
-Igazán?
-Természetesen – válaszol Bagoly. – Minekutána ez a hét második napja.
– Ja, szóval ez ìgy megy? – bámul Micimackó.
– Rendben Bagoly – mondom. – És akkor mi jön a kedd után?
– Csütörrrtök.
42. oldal
Az Örömódá-ról beszélgetünk, Beethoven Kilencedik Szimfóniá–jának zárótételéről.
– Ez az egyik kedvencem – mondja Micimackó.
– Akárcsak nekem – mondom én.
– És az a kedvenc részem, amikor azt éneklik, hogy:
Daloljatok a kedvemér’
– De…
Daloljatok a kedvemér’
Csak ennyi, mit egy medve kér.
– De hát ez nem…
– Daloljatok a kedvemér’, ez a kedvenc részem.
– Dehát az Örömódá–ban nem éneklik azt, hogy Daloljatok a kedvemér’!
– Nem éneklik?
– Nem bizony.
– És miért nem?
– Mert ilyesmi eszükbe se jutott.
– Nem jutott?
– Sem Ludwig van Beethoven, sem pedig az, aki az Örömóda szövegét írta, nem írt bele semmit a Medvékről.
– Nahát! Akkor biztosan összetévesztettem Medwig van Beethovennel.
– Micimackó, Medwig van Beethoven nem létezik. Ezt te magad írtad.
– Én?
– Te bizony.
– Ja, akkor biztosan azért olyan ismerős.
KÍVÁNCSI. Miért repülnek ősszel délre a madarak?
TUDOMÁNY. Ösztönből.
Vagyis: Tudja a fene.
A méz már nem ízlik annyira, ha ettünk belőle. A cél nem jelent már annyit, ha elértük. A jutalom már nem olyan értékes, ha megkaptuk. Ha az életünkben kapott jutalmakat összeadnánk, nem volna valami sok. Ha a jutalmak közötti időtartamokat adnánk össze, az már jóval több volna. És ha összeadnánk a jutalmakat és a jutalmak közötti várakozással töltött időt, akkor az összes megvolna. Minden perc, amelyet leéltünk. Mi lenne, ha még élveznénk is?
123. oldal
Sok ember retteg az Ürességtől, mert az valahogyan a Magányra emlékezteti őket. Meg is töltik mindenfélével – határidőnaplóval, domboldallal, hétvégi telekkel –, ám a Magány akkor kezdődik csak istenigazán, amikor már minden űrt kitöltöttek. […] Amikor a Magány az ajtajukhoz lopódzik, felkapcsolják a Televíziót, hogy elűzzék vele. Ám annak esze ágában sincs elmenni. Így inkább mi megyünk el, és miután sikerült megszabadulnunk a Túlzsúfolt Nagy Kuszaságban rejlő ürességtől, felfedezzük a Semmi gazdagságát.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ruby Wax: Használati utasítás az emberhez ·
Összehasonlítás - Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes 86% ·
Összehasonlítás - Jenny Lawson: Őrülten boldog 81% ·
Összehasonlítás - Mark Manson: A „Lesz*rom” rafinált művészete 80% ·
Összehasonlítás - Jan Pol – David Fisher: Meg ne fogd a tehén farkát! 96% ·
Összehasonlítás - Geronimo Stilton: A szeretet ereje 94% ·
Összehasonlítás - Bill Bryson: Hátizsákkal a vadonban 90% ·
Összehasonlítás - Laár András: Kiderülés 90% ·
Összehasonlítás - Charles M. Schulz: Snoopy világhírű filozófus lesz! ·
Összehasonlítás - Greg Behrendt – Liz Tuccillo: Majd hívlak, Baby! 90% ·
Összehasonlítás