Malacka ​és a Tao 77% 69 csillagozás

Oscar Wilde leszögezte: „A világon csupán két tragédia van. Az egyik az, ha valaki nem tudja megszerezni azt, amit akar, a másik az, ha megszerzi.”

A hosszú életet nagyon jónak tartják, de milyen sokan vannak, akik azzal töltik el hosszú életüket, hogy ülnek és panaszkodnak, tévét néznek, a műtétjeiket mesélgetik, és századszor ismétlik, mit is mondott negyven évvel ezelőtt szegény jó Mariska néni! Sok Nagy Teljesítményű Ember halt meg fiatalon, de azért kihasználták rövid életük minden percét.

A fontos dolgok inkább odajönnek hozzánk, ahol vagyunk, ha engedjük; ha befejezzük a görcsös próbálkozást, és csak hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek úgy, ahogyan meg kell történniük.

Mindnyájunkban van valami, ami azt akarja, hogy boldogtalanok legyünk. Képzeletbeli problémáinkból emiatt gyakran valódi probléma lesz. Valódi problémáinkat pedig erősen eltúlozzuk miatta.

Egyre több tanár találja úgy, hogy ezeket a fejeket lehetetlenség kiművelni. Amit nem fognak fel azonnal, azt már soha nem fogják megérteni. És ha nem bírják azonnal felfogni, akkor nem is érthetik meg; mert a Villámgyors Információ Felhalmozódást nem lehet megérteni.
Végül is a mai gyerekek évek múlva találhatnak maguknak állást – majd technikusként szerződtetik őket a kínaiak, a japánok, vagy a koreaiak, akik akkorra már mindenhol az őket megillető helyen lesznek, mert az ő kultúrájuk a miénknél sokkalta jobban serkenti a gyermekeket arra, hogy Összpontosítsák az Agyukat.

100. oldal

Az elégedett ember haszontalanságnak tűnő dologgal is boldog tud lenni… Megfelel neki az a szállás, melyet az erdőségekben és a hegyek között talál. Eléldegél egy apró kunyhóban, és barátkozik az egyszerűséggel. Elnyűtt ruháját nem cserélné fel a császár köntösével sem, és hátán hordott terhét sem adná oda a négylovas hintóért. Otthagyja a hegyekben a gyémántot és a tengerekben a gyöngyöt. Akármerre jár-kel, akármit is csinál, boldog tud lenni – tudja, mikor kell megállnia. Nem tépi le a dúsan viruló virágokat, és nem vándorol veszélyes utakon. Számára a “világ minden kincse” csupán por a szélben. Dalolva gyalogol a zöld hegyek között.
A faágak védelmét kényelmesebbnek találja a vasrácsos palotáknál, a kezében tartott vándorbotot hasznosabbnak tartja holmi címek és rangok tekintélyénél, a friss vízzel elégedettebb, mint a gazdag lakomákkal. Tökéletes szabadságban cselekszik. Ugyan mit jelent számára a méltóságért való versengés? Mi okozna neki nyugtalanságot, és mi után nyúlna kapzsin zsugorgatva? Az egyszerűségen át övé a Tao, és a Taon át minden az övé. Látja a világosságot a “sötétségben”, a “felhőkön” át a tiszta eget, a sebességet a “lassúságban” és a teljességet az “ürességben”. Nagyobb tiszteletnek örvend szemében az a szakács, aki saját kezűleg főzi az ételt, mint egy híres énekes vagy egy magas rangú tisztviselő. Nincs nyeresége, melyből hasznot húzzon, és nincsen fizetése, melyet elveszíthetne. Nincs dicséret és nincs kritika. Ha felnéz, nem irigyel senkit. Ha lenéz, nincs benne gőg. Sokan nézik, de senki sem látja. Nyugodt és különálló, mentes minden veszedelemtől, emberek közé rejtőzött sárkánytól.

186. oldal

– Mondani mindent lehet – jegyezte meg a csiga. – De megtenni nem.

91. oldal

Egy pszichiáter így írná le Tigrist: „ösztönétől hajtott egyén”. Mi pedig úgy festhetnénk le, mint olyan állatot, akinek vasból vannak a szeszélyei és tejbegrízből a belső fegyelme.

A nagyság könnyen önmaga legrosszabb ellenségévé válhat.

191. oldal

Most röviden eláruljuk két titkát ennek a varázslatnak – két alapvető taoista átváltoztatást, amelyek roppant hasznosnak bizonyulnak majd az elkövetkezendő években. Az első a Negatívum Pozitívummá Fordítása. A második az, hogy a Pozitívum Pozitívumot Vonz.

228 - 229. oldal