Az ​erény művészete 3 csillagozás

Benjamin Franklin: Az erény művészete

A ​legtöbb ember természeténél fogva rendelkezik némely erényekkel, de senki sincs birtokában minden erénynek. Az erények megszerzése, melyekre áhítozunk, s azok megszilárdítása, melyeket megszerzünk, és persze azoké, amelyekkel természettől fogva rendelkezünk, ugyanannyi joggal nevezhető művészetnek, mint a festészet, a hajózás vagy az építészet.

Ha valaki festő, hajós vagy építész szeretne lenni, nem elég, ha azt tanácsolják neki, hogy váljon azzá; nem elég, ha meggyőzik tanácsadója érvei, hogy előnyökkel jár számára, ha festővé, hajóssá vagy építésszé válik, és ha elhatározza rá magát, hanem meg kell tanítani választott művészete alapelveire is, meg kell mutatni neki a munkamódszereket és azt, hogyan tegyen szert az eszközök használatában való megfelelő jártasságra; és így, a gyakorlat révén, szabályosan és fokozatosan elérkezik bizonyos tökéletességig művészetében.

Ha nem imígyen halad, könnyen szembesülhet olyan nehézségekkel, melyek úgy… (tovább)

>!
Bagolyvár, Budapest, 2004
338 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639447366 · Fordította: Hegedűs Péter · Illusztrálta: John Hamer

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Ross>!
Benjamin Franklin: Az erény művészete

Nagyon érdekes dolog, már csak azért is, mert ez az a könyv, amit Franklin meg akart írni, csak nem tette.
Élete során valóban tervbe vette Az erény művészete című munka megírását, csak aztán az ott a mindenféle függetlenségi háborúk, meg államalapítási dolgok között kissé elsikkadt. Így aztán ezt a könyvet valójában csak kétharmadában írta Franklin, a maradék az Georg L. Rogers munkája (átvezető szövege), aki a különböző töredékeket, leveleket, feljegyzéseket, esszéket összegereblyézte, és megpróbálta felvázolni, miért volt jobb ember Benjamin Franklin, mint a tömegek.
Ez kissé felemásan sikerült. Franklin szókratészi elvei az egyén jobbítására nagyon ott vannak, ugyanakkor ebben a formában kissé self-help book jelleget öltött a dolog. Vitathatatlan érdemei vannak, kár, hogy a végén Rogers már nem nagyon tudott új dolgokat előráncigálni Franklin irataiból, és némi önismétlésbe csapott.
Mondjuk ezek után az önéletrajzát elolvasnám.

3 hozzászólás
Sonnenschein>!
Benjamin Franklin: Az erény művészete

Nagyon nehéz értékelnem ezt a könyvet.
Azért nehéz, mert ha a szokásos szempontok szerint értékelem, akkor kevesebbet kellene adnom rá 1-1,5 csillaggal. Ám de, ha a speciális körülményeket veszem alapul, akkor pedig az ***** sem elég.
Hogy pontosan érhető legyen a miért, picit részletesebben ecsetelem.

B. Franklin élete során rengeteg mindennel foglalkozott; a maga 84 évébe 2-3 emberöltőnyi tevékenységet és hasznos dolgot belesűrített. Nem véletlen marad utána mérhetetlen gazdagságú politikai, történelmi, tudományos, üzleti és társadalmi örökség, amelyek még mai világunkban is értékesek és meghatározóak. Rengeteget olvasott, írt – főként levelezett, ill. közérdeklődésre számot tartó témában nyomdájában röplapok, kiáltványok, rövidebb írások sokszorosítása, nyomtatása formájában érte el olvasóközönségét, osztotta meg gondolatait. Több könyvet is tervezett írni – köztük ezt, Az erény művészetét –, ám egyetlen (végül) befejezetlenre maradt ideje, ereje: az önéletrajzára.

E másik könyvet, ezt, már a hagyatékából állították össze; a levelezéseiből főként. Éppen ezért a könyv – szándékoltan – tele van hivatkozásokkal, hosszas idézetekkel, amelyek nem olyan nagyközönségnek szólnak, mint mi olvasók vagyunk, hanem többségében konkrét személynek. Ha pedig konkrét személynek írunk, a vele való kapcsolatunknak megfelelően írunk, írásunkat e személy befogási képességei vezérlik. Ez pedig nem biztos, hogy azonos azzal, amikor nagyközönség számára írunk.

Hiszem, hogy Franklin, aki évtizedekig pallérozta íráskészségét is, bármily jól írta is meg a leveleit, akkor is ekként írt volna, pont ilyen nyelvezetet használt volna, ha tudja, hogy az ő dédelgetett vágyát, Az erény művészetét e levelei felhasználásával igyekeznek majd hozzáértők nagy tisztelettel mégis megalkotni.
Mert egyértelműen hozzáértők keze munkája a könyv, és sugárzik belőle a Benjamin Franklin iránti tisztelet. Ám de nem könnyű olvasmány, habár ez ne riasszon vissza senkit, mert nem is annyira nehéz. Inkább sok. Tartalmas.
Tudtam, mit kaphatok, tudtam, hogy értékes gondolatokat sűrítettek e könyvbe, mégis, többször éreztem azt, hogy leteszem, nem olvasom tovább. Csak a korábbi olvasmányaim segítettek át, azok vittek tovább: az önéletrajz, Benjamin Franklin: Franklin Benjámin önéletrajza és a Benjamin Franklin: A gazdagodás útja. (Az adatlapok link menüpontjáról a MEK-ben elérhetők e könyvek.)
Mindkettő sokkal befogadhatóbb – főleg a második.

Szóval, ha várólistára tetted Az erény művészetét, azt javaslom, az előbbi kettőt érdemes elolvasni (a 2. igen rövidke), és utána nekilátni Az erény művészetének, hogy jobban összeállhassanak az ismeretek.
Akkor pedig jobban érzékelhetővé válik Franklin írásainak igazi pikantériája is: sok szatíra, ugratás, mesterien alkalmazott példázatok. Mívesen ír, nem modorosan, finoman alkotja gondolatait és érzékelhető, hogy még a legkeményebb témákban sem kell füllentenie vagy becsomagolni a mondatait, véleményét, mert képes tökéletesen udavariasan kifejezni mindazt, amit akar.
… és amikor a végére érünk a könyvnek, akkor érzi igazán az ember, hogy minden nehézség ellenére, nagy veszteség lenne, ha ez a könyv nem jött volna létre. …. és ha hűen akartuk volna megcsinálni, akkor mi sem tudtuk volna másként összeállítani, mert nem ugyanaz lett volna; csak így jön át igazán, hogy mind eme bölcsességet személyesen Benjamin Franklin nyújtja nekünk.
Remek könyv.


Népszerű idézetek

Ross>!

Magam úgy találom, az ember tudatlanságának őszinte elismerése nem csak a legegyszerűbb mód arra, hogy megszabaduljunk a kutyaszorítóból, de egyben a legvalószerűbb módja annak is, hogy értesüléseket szerezzünk, ennélfogva élek is vele: becsületes eljárásnak tartom. Akik a mindentudó pózában tetszelegnek, és így mindennek a magyarázatára vállalkoznak, gyakorta maradnak sokáig tudatlanok számos oly dolog felől, melyekről mások értő módon és készséggel szolgálnának tájékoztatással számukra, ha nem tűnnének oly önhittnek.

123. oldal

Ross>!

Harmincöt év körüli fiatal leány vagyok, ezidőtájt édesanyámmal élek. Nem fáj a fejem a mindennapi betevőm miatt, ennélfogva, amint kötelességérzetem és hajlamaim diktálják, kritikai tehetségemet gyakorlom földijeim épülésére. Úgy hallottam, élt valaha egy nemeslelkű császár, aki, ha egyetlen napja is úgy pergett le, hogy semmi jót nem cselekedett embertársaival, azt szokta volt mondogatni barátainak latinul, hogy diem perdidi, ami tudomásom szerint annyit tesz, hogy elvesztegettem egy napot. Úgy hiszem, magam is jó hasznát venném eme mondásnak, ha lehetőséget hagynék egyetlen napnak is anélkül elmúlhatni, hogy meg ne szóljak valakit, vagy ha a kínálkozó alkalmat elszalasztanám; ám Istennek hála, efféle balszerencse nem adódott elő az elmúlt tucatnyi évben. Ám bármily üdvös lett légyen is ténykedésem, nem kelthetem annak látszatát, hogy rögtön a köz érdekének elvétől vezérelvén fogtam bele emez erény gyakorlásába; mivel emlékszem még, hogy gyermekségemben heves hajlandóság munkált bennem az öndícséretre, s mert szüntelenül azt hallottam, mily rossz modorra vall ez, egy ízben pedig komoly fenyítésben részesültem érte, a gátak közé szorított ár új medret vájt magának, s a továbbiakban másokat kezdtem csepülni; úgy találtam, hogy ezt szívesebben fogadja a társaság, s magamnak is majd ' akkora örömem telt benne; hisz hogyan is lehetne nagy különbség önmagunk feldícsérése és felebarátunk lekicsinylése közt? Mások megszólása, miként a többi erények is mind, részint önmagában hordja jutalmát, hisz megadja nekünk azt az elégtételt, hogy önmagunkat különb színben tüntethetjük fel másoknál, avagy hogy másokat sem láthatunk jobbnak nálunknál.

277. oldal

1 hozzászólás
Ross>!

Bár tanárod nem úgy tesz, miként prédikálja,
azért kövesd csak bátran, ha jó a tanítása;
s hogy mi hasznunk a gyarló ember adta jótanácson?
Ő, aki megfeneklett, tudja, hol a zátony.
Öreg pajtásom, a vén Berryman, míg élt,
mást gyűjteni tanított, s ő éhomra beszélt.
Mert mint a fenőkőnek, sok embernek szokása,
hogy mást köszörülvén is megmarad tompasága.

129. oldal

Ross>!

Listám ezen pontjának betartása oly sok fáradságomba került, e téren elkövetett hibáim annyira bosszantottak, és oly kevés javulást könyvelhettem el, visszaeséseim pedig oly gyakoriak voltak, hogy már kevés híján felhagytam a próbálkozással, és beértem volna egy ebben a tekintetben nem éppen makulátlan jellemmel is – akár az egyszeri ember, aki egy fejszét vásárolván komámtól, a kovácstól, olyanképpen akarta kiköszörültetni a szerszámot, hogy az egész feje úgy csillogjon, ahogyan az éle. A kovács rá is állt, hogy kifényesíti a szekercét, azzal a kikötéssel, hogy emberünk forgassa közben a köszörűkövet; forgatta is becsülettel, ám a kovácsnak olyan erősen és szorosan kellett a fejsze széles fejét a kőre szorítania, hogy majd belegebedt a nagy forgatásba. Egyre sűrűbben hagyta ott a kereket, hogy szemügyre vegye, mennyire haladtak, míg végül már inkább vitte volna el a fejszéjét úgy, ahogy volt, csak abbahagyhassa valahára a lélekölő robotot. „Nem úgy van az – mondta a kovács –, csak forgassa; idővel kifényesedik, lássa, még vakotapöttyös.” "Hogyne látnám – felelete az ember –, de már meg úgy gondolom, hogy mégis a pöttyös fejsze az igazi." És azt hiszem, hogy sokan jártak már hasonlóképpen, akik meg akartak szabadulni régi rossz szokásaiktól, hogy helyükbe erényes újakat állítsanak, ám híjával lévén egy olyasféle módszernek, amilyen az enyém, végül feladták a küzdelmet, mondván: mégiscsak a pöttyös az igazi […]

63. oldal

Sonnenschein>!

[Benjamin Franklin levelezéséből*] Aki nagy családot nevel fel, az – miként Watts is mondja – valóban nagyob célpontot kínál a bánat nyilának; ám éppígy az örömének is.
Midőn kicsiny bárkákból álló flottánkat szélnek eresztjük az óceánon különbféle kikötők felé, reménykedünk benn, hogy mindnek szerencsés útja lesz; ám a kedvezőtlen széljárás, búvó zátonyok, viharok és ellenséges erők is egyenlően veszik ki részüket az események alakításából, s ezek csalódásokban elegyülnek, mégis, ha tekintetbe vesszük mindazon kockázatokat, amelyek ellen nem köthetünk biztosítást, boldognak kell tartanunk magunkat, ha néhány közülük sikerrel tér vissza.

[George L. Rogers szerkesztő] Amint egy korábbi fejezetben is megállapítottuk, a boldogság nem gyakori társa a civakodó embereknek. Ha pedig egy család otthonában felüti fejét a viszoly, ha hiányzik a kölcsönös megbecsülés, és a gyermekek nem tisztelik szüleiket, a boldogság bizony ott is igen ritkán kopogtat.

* 1786. február 24., BFm * BF Dr. Shipley-nek, Philadelphia, 11:234

309-310. oldal Tizenegyedik lépcsőfok - A jelen óráit élvezem körünkben

Sonnenschein>!

Az emberi boldogság forrása nem annyira a szerencse ritkán előadódó különös kegye, sokkal inkább a nap mint nap előadódó apró előnyök összessége.

(Önéletrajz, B.F. 1:254)

255. oldal - Kilencedik lépcsőfok - Kényelmünket szolgáló apróságok

Sonnenschein>!

… nem mindenki boldogtalan, aki szörnyű élményeken ment keresztül élete során, és hogy nem mindenki ment keresztül efféle élményeken, aki szomorú. Az élet olyan, akár egy folyó. Szüntelenül áramlik, és mivel az egyes események csupán egy parányi pontot foglalnak el az időben, hamarosan éppúgy elmaradnak mögöttünk, akár a folyóparti fák. Élményeinkből csupán annyi marad, amennyit magunkkal viszünk lefelé a folyón. Senki sem uralja tökéletesen a körülményeket, amelyek közé csöppen, sőt, gyakran csak igen kevéssé befolyásolhatjuk azokat. Azt viszont sokan megtanulják közülünk, hogy igenis uralhatjuk az átélt eseményekkel kapcsolatos érzéseinket és magatartásunkat. Valójában nem is egyszerűen csak lehetséges, hanem egyenesen elengedhetetlen ez a fajta kontroll, ha igazán boldogan akarunk élni.

233. oldal - Kilencedik lépcsőfok - A boldogság egyenesen az elméből fakad

Sonnenschein>!

Tudatos erőfeszítésre van szükségünk ahhoz, hogy a boldogságot kedélyállapotunkká fejleszthessük; fel kell fedeznünk magunk körül a jót, ügyesen kell sáfárkodnunk lehetőségeinkkel és mindig derűsen kell szemlélnünk az életet. Valamit minden élethelyzetből a hasznunkra fordíthatunk, ha az erre irányuló vágy és akarat bennünk munkál.

236. oldal - Kilenceedik lépcsőfok - A Csúz inkább orvosság, semmint kórság

Sonnenschein>!

Ellenségeivel kapcsolatban így írt Franklin egy barátjának:
„Az imént említette a barátokat és ellenségeket, erről csak annyit, hogy mindmáig, Istenek hála, az előbbiek közül számossal dicsekedhetem; és barátságukat kincsként őrzöm, de talán az sem vált hátrányomra, hogy az utóbbiakkal is akadt dolgom.Ők abban segítenek, hogy kijavíthassuk hibáinkat, és elkerülhessük a reánk leselkedő újabbakat. Ellensúlyozzák a hízelgés kártékony befolyását, és rosszindulatú támadásaik láttán barátaink csak annál buzgóbban állnak szolgálatunkra, és mozdítják előre érdekeinket.” *

* B. Franklin Francis Hopkinsnak, Passy, 1781. szeptember 13., BFm 9:29

243. oldal - Kilencedik lépcsőfok - Ellenséged áldásai

Sonnenschein>!

Valójában igen kevés olyan ember akad, aki akár megközelítőleg is kiaknázná a benne rejlő képességeket. Önéletrajzában Franklin kifejtette abbéli meggyőződését, hogy még a szerény képességekkel megáldott emberek is nagy teljesítményekre képesek, ha hajlandóak erőfeszítéseket tenni ennek érdekében.

Mindig úgy gondoltam, hogy egyetlen tűrhetős képességekkel rendelkező ember is nagy változásokat idézhet elő, és fontos ügyeket vihet sikerre az emberi nem körében, ha elsőbben jó tervet készít, majd mindennemű múlatságoktól és más egyéb, figyelmét elterelő foglalatosságoktól elszakadván kizárólagos ügyévé és tanulmányává teszi ezen tervének végrehajtását.*

* Önéletrajz, B.H. 1:206

254. oldal - Kilencedik lépcsőfok - Nem pusztán meddő élvezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Barry Loewer: 30 másodperc filozófia
Michael J. Sandel: Az érdem zsarnoksága
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember
David Graeber: Bullshit munkák
Richard P. Feynman: A dolgok értelme
Henry Kissinger: Diplomácia
Elliot Aronson: A társas lény
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás