Nagyon nehéz értékelnem ezt a könyvet.
Azért nehéz, mert ha a szokásos szempontok szerint értékelem, akkor kevesebbet kellene adnom rá 1-1,5 csillaggal. Ám de, ha a speciális körülményeket veszem alapul, akkor pedig az ***** sem elég.
Hogy pontosan érhető legyen a miért, picit részletesebben ecsetelem.
B. Franklin élete során rengeteg mindennel foglalkozott; a maga 84 évébe 2-3 emberöltőnyi tevékenységet és hasznos dolgot belesűrített. Nem véletlen marad utána mérhetetlen gazdagságú politikai, történelmi, tudományos, üzleti és társadalmi örökség, amelyek még mai világunkban is értékesek és meghatározóak. Rengeteget olvasott, írt – főként levelezett, ill. közérdeklődésre számot tartó témában nyomdájában röplapok, kiáltványok, rövidebb írások sokszorosítása, nyomtatása formájában érte el olvasóközönségét, osztotta meg gondolatait. Több könyvet is tervezett írni – köztük ezt, Az erény művészetét –, ám egyetlen (végül) befejezetlenre maradt ideje, ereje: az önéletrajzára.
E másik könyvet, ezt, már a hagyatékából állították össze; a levelezéseiből főként. Éppen ezért a könyv – szándékoltan – tele van hivatkozásokkal, hosszas idézetekkel, amelyek nem olyan nagyközönségnek szólnak, mint mi olvasók vagyunk, hanem többségében konkrét személynek. Ha pedig konkrét személynek írunk, a vele való kapcsolatunknak megfelelően írunk, írásunkat e személy befogási képességei vezérlik. Ez pedig nem biztos, hogy azonos azzal, amikor nagyközönség számára írunk.
Hiszem, hogy Franklin, aki évtizedekig pallérozta íráskészségét is, bármily jól írta is meg a leveleit, akkor is ekként írt volna, pont ilyen nyelvezetet használt volna, ha tudja, hogy az ő dédelgetett vágyát, Az erény művészetét e levelei felhasználásával igyekeznek majd hozzáértők nagy tisztelettel mégis megalkotni.
Mert egyértelműen hozzáértők keze munkája a könyv, és sugárzik belőle a Benjamin Franklin iránti tisztelet. Ám de nem könnyű olvasmány, habár ez ne riasszon vissza senkit, mert nem is annyira nehéz. Inkább sok. Tartalmas.
Tudtam, mit kaphatok, tudtam, hogy értékes gondolatokat sűrítettek e könyvbe, mégis, többször éreztem azt, hogy leteszem, nem olvasom tovább. Csak a korábbi olvasmányaim segítettek át, azok vittek tovább: az önéletrajz, Benjamin Franklin: Franklin Benjámin önéletrajza és a Benjamin Franklin: A gazdagodás útja. (Az adatlapok link menüpontjáról a MEK-ben elérhetők e könyvek.)
Mindkettő sokkal befogadhatóbb – főleg a második.
Szóval, ha várólistára tetted Az erény művészetét, azt javaslom, az előbbi kettőt érdemes elolvasni (a 2. igen rövidke), és utána nekilátni Az erény művészetének, hogy jobban összeállhassanak az ismeretek.
Akkor pedig jobban érzékelhetővé válik Franklin írásainak igazi pikantériája is: sok szatíra, ugratás, mesterien alkalmazott példázatok. Mívesen ír, nem modorosan, finoman alkotja gondolatait és érzékelhető, hogy még a legkeményebb témákban sem kell füllentenie vagy becsomagolni a mondatait, véleményét, mert képes tökéletesen udavariasan kifejezni mindazt, amit akar.
… és amikor a végére érünk a könyvnek, akkor érzi igazán az ember, hogy minden nehézség ellenére, nagy veszteség lenne, ha ez a könyv nem jött volna létre. …. és ha hűen akartuk volna megcsinálni, akkor mi sem tudtuk volna másként összeállítani, mert nem ugyanaz lett volna; csak így jön át igazán, hogy mind eme bölcsességet személyesen Benjamin Franklin nyújtja nekünk.
Remek könyv.
