A ​fekete szemű szőke 7 csillagozás

Benjamin Black: A fekete szemű szőke

Az 1950-es évek elején járunk, Los Angelesben. Philip Marlowe magányos és nyughatatlan, mint mindig, és nem kapkodnak érte az ügyfelek. Aztán egy nap új kliens érkezik: a fiatal, gyönyörű és drága ruhába öltözött Clare Cavendish arra kéri, hogy találja meg volt szeretőjét, egy Nico Peterson nevű férfit. A magánnyomozó hamarosan nemcsak arra eszmél, hogy képtelen ellenállni a fekete szemű szőkének, hanem arra is, hogy Bay City egyik leggazdagabb családjának ügyébe gabalyodott bele.

A Benjamin Black álnév John Banville-t, A tenger című Man Booker-díjas könyv szerzőjét takarja, akit személyesen kért fel a Raymond Chandler Hagyaték egy új Marlowe-regény megírására.

Eredeti mű: Benjamin Black: The Black-Eyed Blonde

>!
GABO, Budapest, 2018
376 oldal · ISBN: 9789634066576 · Fordította: Roboz Gábor
>!
GABO, Budapest, 2018
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065838 · Fordította: Roboz Gábor

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Benjamin Black: A fekete szemű szőke

Határozottan tetszett a történet, elsősorban imádtam a humorát. Másodsorban Philip Marlowe kedvelhető figura volt, a magánnyomozó, aki szereti a szép nőket, folyamatosan cigarettára gyújt és nem veti meg a jó wiskyt sem. Egész nap képes az irodaablakából elnézegetni egy gépírónőt, aki mit sem sejtve veri a Remington írógép billentyűjét.

Imádtam a stílusát, a humorát, a hamisítatlan 50-es évekbeli hangulatot, a vintage hatás nagyon átjött, mind a szövegben, mind a külsőségekben, mind az írás stílusában.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/06/benjamin-black-fe…

>!
Csabi P
Benjamin Black: A fekete szemű szőke

Sokat kellett várni, hogy megjelenjen magyarul az első Benjamin Black krimi, ami ráadásul mindjárt egy Philip Marlowe történet is, amiből Chandler sajnálatos módon elég keveset írt. A Black név, mint köztudott John Banville-t „rejti”, aki szépíróként nagyon magasra tette a lécet a Booker-díjával, így felettébb kíváncsi voltam, mi lesz az eredménye, ha összeeresztik ezt a két fajta, de mindenképpen magas szintű minőséget. Emiatt aztán három szempontból is érdemes megvizsgálni a művet: milyen, mint krimi?, milyen, mint irodalom?, és milyen, mint Marlowe sztori?

Milyen, mint krimi, ha nem nézem a fentieket? Közepes. Old school történet, ami 1952-ben játszódik, de nem úgy, mintha az író kvázi történelmi regényt írt volna, hanem mintha akkor írta volna. Az alapszitu a noir krimik legfőbb sablonja: besétál egy szép nő a magándetektívhez, és felfogadja egy munkára, keresse meg eltűnt szeretőjét. Aztán úgy szokott lenni, hogy egész máshol lyukadunk ki. Ebben nincs is hiba, abban már inkább, hogy én úgy éreztem, nagyon hétköznapi a történet, no persze lehet, hogy ’52-ben még nem számított annak, és ha Black ezt a kártyát akarta megjátszani, akkor bejött neki, csak én, mint olvasó nem tudtam ignorálni ezt az eltelt fél századot. Nincsen ebben a regényben a ma már kötelező triplacsavar, de még az az akkoriban is kötelező egy csavar is vékonyan. Mert hát elhangzik a szövegben egy ismerős név, többször is, és tudjuk, hogy ez nem lehet véletlen.
Én azt gondolom, hogy Black több energiát fektetett a Chandler hommage-ba, mint egy jó sztori kitalálásába.

Milyen, mint irodalom? Profi munka, teljes mimikri, nem lóg ki a lóláb, vagyis nem akarja Black megteremteni a szépirodalom és a krimi szimbiózisát (ami eddig sem igazán sikerült senkinek), úgy ír, ahogy Chandler írt, és hát tudjuk, hogy Chandler nagyon jól írt. A kor teljesen hiteles, a párbeszédek ülnek, és megvannak azok a kis betétek, amik olyan jellemzően megvillantották mindig Chandler szépírói alkatát.

És milyen, mint Marlowe sztori? Marlowe humora a régi, keménysége kissé megkopott (pedig még csak fiatal negyvenes), kétszer kerül bunyóközelbe, egyszer simán leütik, második alkalommal eléggé irreális módon gyűri le ellenfeleit. Az éles eszű nyomozót kevésbé kapjuk vissza, a történet inkább az a ténfergős fajta, amikor a nyomozó jön-megy, beszél, akivel csak lehet, aztán deus ex machina ráakad a páciensre. A női szál szerintem túlságosan is eluralkodik a regényen, OK, hogy Marlowe belekeveredett mindig egy röpke románcba, de a picsogó szerelmes szerepe szerintem már túlzás. És egy Marlowe ne magyarázkodjon állandóan, hogy ő csak véletlenül keveredett bele ebbe az egészbe, kérem, én már itt sem vagyok. Hát egy krimiben semmi sem véletlen.

Felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert hozza a chandleri fílinget, ez tényleg egy Marlowe sztori, még ha nem is legjobbak közül való, de akik a többit szerették, azoknak ajánlom ezt is. Másrészt meg azon gondolkozom, hogy ha Chandler az írói képességeivel megpróbálkozott volna szépirodalmat írni, akkor mi lett volna az eredmény? Nem tudjuk meg sosem, maradt a saját zsánerénél. Banville, mint vérbeli szépíró megírta ezt a krimit, de maradjunk annyiban, hogy mindketten a saját műfajukban a jobbak.

>!
robinson P
Benjamin Black: A fekete szemű szőke

Marlowe úgy gabalyodott bele nem csupán a szőke nőbe, de a sötét titkok hálójába is, ahogy az várható. Egy jól felépített rejtéllyel állunk szemben. Hangulatában a könyv méltán társa lehet az előzőekben kiadott Chandler-regényeknek.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/05/a-fekete-szemu-sz…

2 hozzászólás
>!
Kovaxka P
Benjamin Black: A fekete szemű szőke

Beleszerettem a borítóba, ami a film noir tipikus figuráit idézi, és azt imádom. A noir irodalom terén sokkal kevesebb tapasztalatom van, Chandlert is csak néhányat olvastam. Bevallom, nekem túl lassúak, kevéssé izgalmasak és túlteng bennük a femme fatale. Irtó kíváncsi voltam, hogy birkózik meg egy szépíró a feladattal: és tökéletesen sikerült! Remekül hozza Chandler stílusát, karaktereit (vissza is utalva a korábbi regényekre), hangulatát, humorát. Utóbbit inkább csak az elején, aztán az iróniát feláldozza a romantika oltárán. A sztori elég vékony, de összességében nagyon jó élmény volt.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Tipikus nyári kedd délután volt, amikor felmerül az emberben, hogy már nem is forog a Föld.

(első mondat)

4 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Egy idő után a hősök fénye is megkopik. Aztán, te is ugyanolyan jól tudod, mint én, milyenek az emberek. Belefáradnak abba, hogy hálásak legyenek. Sőt még el is kezdenek neheztelni, hogy hálával tartoznak a másiknak.

355. oldal

>!
Csabi P

Amikor fiatal voltam – vagyis néhány évezreddel ezelőtt –, még azt hittem, tudom, mit csinálok. Tudtam, milyen szeszélyes a világ, tudtam, milyen szívesen zsonglőrködik reményeinkkel és vágyainkkal, ugyanakkor a saját tetteimet illetően elég biztos voltam benne, hogy egyenes háttal ülök a volánnál, és magabiztosan, két kézzel tartom a kormányt. Most már másképp gondolom. Most már tudom, hogy az önmagunknak tulajdonított döntéseket valójában csak utólag hozzuk meg, és az események jelenében igazából mást sem csinálunk, mint sodródunk. Általában nem különösebben zavar a belátás, hogy milyen kevéssé tartom kézben a saját ügyeimet. Az idő nagy részében ki tudok békülni azzal, hogy csak úgy visz az ár, az ujjaimmal evezek a vízben, és néha kipecázok egy-egy halat az éltető közegéből. Egyes alkalmakkor azonban azt kívánom, bárcsak legalább egy kicsit megerőltettem volna magam, bárcsak mérlegeltem és végiggondoltam volna a tetteim következményeit.

227. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Ha belegondolunk, a világ végeredményben ijesztő hely. És akkor az embereket még nem is számoltam bele.

335. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Ismét mélyet szívott a cigarettájából. Senki sem élvezi úgy a dohányzást, mint aki elvileg már leszokott.

333. oldal

>!
robinson P

A gyanakvásra ugyanúgy rá lehet szokni, mint bármi másra.

84. oldal

1 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Vannak ilyen pillanatok, amikor látszólag minden megáll, mintha valaki fényképet készített volna.

37. oldal

>!
robinson P

Szőke haj és fekete szem, ilyen kombinációval sem találkozni mindennap. Próbáltam nem fixírozni a lábát.

9. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Los Angelesnek is megvannak a maga pillanatai, ha az ember elég vagyonos és privilegizált helyzetű ahhoz, hogy a megfelelő helyszínen tartózkodjon.

88. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

James Ellroy: Szigorúan bizalmas
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Raymond Chandler: Kedvesem, isten veled!
Mickey Spillane: Én, a bíró
Kondor Vilmos: Budapest noir
James Ellroy: Perfídia
Sepsi László: Pinky
Philip Kerr: Halálos március
James M. Cain: Dupla vagy semmi
Raymond Chandler: Visszajátszás