Egy ponton mindenki átesik az élet azon szakaszán, amikor minden egy kissé zavarosnak tűnik, és amikor keressük a helyünket a világban. Ez a könyv erről szól. Két 15 éves fiúról, akik bár másként gondolkoznak az univerzumról, mégis képesek megtalálni a közös hangot, miközben elindulnak önmaguk felfedezésének rögös útján, keresve a titkot, amelyet a világmindenség rejt magában.
Aristotle egy mexikói származású, 15 éves fiú, aki szeret egyedül lenni, és aki egy kicsit másképp látja a világot, mint a társai. Édesapja Vietnamban szolgált, és mióta hazatért, befelé fordulóvá és távolságtartóvá vált. Annak is több éve már, hogy Ari bátya börtönbe került, de azóta senki nem ejtheti ki a nevét, és Ari-nak sem árulja el senki a miérteket. Talán ez a zárkózott családi háttér is hozzájárul ahhoz, hogy Ari nem igazán találja önmagát, és ezért is szereti magányosan tölteni az idejét. Majd megismeri Dante-t, és minden megváltozik…
Dante az ő szöges ellentéte. Ő egy nagyon nyitott fiú, aki könnyen barátkozik, mindennek a pozitív oldalát látja, valamilyen rejtélyes oknál fogva utálja a cipőket, mindenről hosszan és filozofikusan szeret elmélkedni, és aki nagyon szoros kapcsolatot ápol a szüleivel. A történet haladtával a homokórán évek peregnek le, és mi végigkövethetjük, ahogy Dante és Ari egyre érettebbé válik, ahogy elkezdik felfedezni önmagukat, és ahogy segítenek egymásnak új perspektívákat találni az életben.
Szeretem a coming-of-age történeteket, mert úgy gondolom, hogy mindenki életében ez az egyik legfontosabb időszak, és csodálatos dolog egy kicsit részese lenni annak, ahogy egy-egy szereplő túl a bizonytalanságon és az útkeresés nehézségein, végül az évek múlásával megtalálja önmagát, és felfedezi azt a személyt, aki később végigkíséri őt élete útján.
Bár az elején kicsit nehezen kapott el a szerző stílusa, mégis úgy érzem, hogy ezzel a regénnyel egy különlegesen szép történettel lettem gazdagabb. Tetszett a 80-as évek hangulat, a szereplők (főleg persze Dante :)), és különösképpen az, ahogy a szerző képes volt felrúgni számos sztereotípiát. Az egyetlen dolog, ami miatt kissé hiányérzetem van, az az, hogy végül Ari-nak a szülei adták meg a választ a legnagyobb kérdésre, megfosztva őt attól, hogy ő maga találjon rá a megoldás útjára, és a könyv vége is kissé elsietettnek érződött.
Összességében nagyon tetszett ez a könyv. A gyönyörű borító egy különleges, aranyos történetet rejt, amely számos értéket rejt magában. Őszintén ajánlom!
http://veronikasreaderfeeder.com/benjamin-alire-saenz-a…
★ Teaser: https://moly.hu/karcok/1044808