Aristotle ​and Dante Discover the Secrets of the Universe (Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe 1.) 163 csillagozás

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A lyrical novel about family and friendship from critically acclaimed author Benjamin Alire Saenz. Aristotle is an angry teen with a brother in prison. Dante is a know-it-all who has an unusual way of looking at the world. When the two meet at the swimming pool, they seem to have nothing in common. But as the loners start spending time together, they discover that they share a special friendship--the kind that changes lives and lasts a lifetime. And it is through this friendship that Ari and Dante will learn the most important truths about themselves and the kind of people they want to be.

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781665955751
>!
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 1665925418
>!
Simon & Schuster, London, 2021
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781398505247

5 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Aristotle Mendoza (Ari) · Dante Quintana · Gina Navarro · Liliana Mendoza · Sam Quintana · Soledad Quintana


Kedvencelte 51

Most olvassa 6

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 52


Kiemelt értékelések

marianngabriella P>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

“I mean, when do we start feeling like the world belongs to us?”
I wanted to tell him that the world would never belong to us.

Mikor 2021-ben először olvastam ezt a regényt azt mondtam: sajnálom, hogy nem tizenévesen olvastam ilyen könyveket (jó ezt mondjuk pont nehezen olvastam volna el akkor). Annyira szép és tiszta volt. Aristotle megtestesít mindent, amit az ember tizenévesen érez. Utál élni, utálja a barátit, utálja a szüleit. Magányos, egyedül van, úgy érzi senki nem veszi komolyan, és senki nem érti meg. Emlékszem én is így éreztem, kár hogy akkoriban nem akadt ilyen könyv a kezembe, mert sokat segíthetett volna.

Ez a gondolat most is megvolt bennem, de valami más is. Első olvasásra Arira és Dantera koncentráltam, arra, hogy ők mit éreznek. Hogyan élik meg a tizeséveiket. Hogyan élik meg az első szerelmet, a pubertást, a tanulást, az első munkát, a barátságokat, a szülőkkel való kapcsolatot, és a legfontosabb a kapcsolatukat önmagukkal. Most viszont arra koncentráltam, hogy a világ hogan élte meg Ari és Dante harcát a világgal. arra koncentráltam mit éreztek a szülők, barátok, és néha maga Dante és Ari is egymás ellen. És meglepődtem. Mert elsőre azt hittem, hogy én a magam melankolikus módján tökéletesen tudok azonosulni Arival. Most meg úgy érzem minden egyes szereplővel. Mert a történet minden egyszer szereplője emberi, és minden egyes szereplője én vagyok, és te és mindenki különböző korokban, különböző életszakaszokban. Így ez a regény nekem nem csak akkor tudna igazán adni, ha tizenévesen olvastam volna én is, hanem bármikor, amikor kézbe veszem, mert ez a regény minden ami az emberi élet.

“Ari, the problem isn’t just that Dante’s in love with you. The real problem—for you, anyway—is that you’re in love with him.”

Az első szerelem igazi szépsége, hogy nem ismerjük fel, hogy nem értjük, hogy érezzük, hogy valami van, azt az elsöprő érzést, még se látjuk a fától az erdőt. Ilyen volt Ari és Dante is, akiknek rengeteg lépést kellett tenniük egymás felé, mire megértik mit is éreznek. És mikor már tudják is messze az út mire eljutnak a legvégére, ahol már tudják, értik és meg is akarják élni az érzéseket. Ez az első szerelem, ami elsöprő, ami letarol, és ami örökké velünk marad. Ez az elképzelhetetlenül naív első szerelem, amit oly sokan megéltünk már áll a középpontjában ennek a csodálatos könyvnek. Az a szerelem, amit mind ismerünk, amit mi magunk sem felejtünk el, és ami éppen ennyire letarolt minket, mint Arit és Dantet. És ez a csodálatos regény a maga nosztalgikus és melankolikus hangulatával ezt az érzést adja meg nekünk.

“We’re just like everyone else in the world.” I knew it wasn’t true. We weren’t like everyone else in the world.

Második olvasatra, eredeti nyelven, méghozzá hallgatva ez a könyv egy csoda volt. A kötet amúgy is közel állt hozzám (már első olvasásra kedvenc lett), de Lin-Manuel Miranda narrálása nem csak Arit és a történetet keltette életre, hanem az é emlékeimet is, és tovább fokozta a könyv amúgy is nosztalgikus hangulatát. Az ő általa megtestesített Ari teljesen más, mint akit én gondoltam, és ezen sokat gondolkodtam olvasás közben. Végül arra jutottam, mert most megismerhettem azt az Arit, aki önmaga, azt a fiút, aki ő volt tizenévesen az első szerelmet átélve, míg az én Arim az én első szerelmem, az én fiatalságom. És ez az igazi szépsége ennek a könyvnek.

Az pedig már csak feltette az ire a pontot, hogy a férjemmel együtt hallgattuk, együtt éltük át a fiúk kapcsolatát, a szerelmüket, a barátságukat, a veszekedéseiket. Azzal az emberrel, akivel én az elmúlt 7 évet töltöttem, a teljes húszas éveimet, és ebben az állapotban olvasni ezt a csodálatos könyvet igazén különleges volt. Olyan élmény, amit más könyv nem tudott volna megadni nekem. És végül én is újra megfejthettem az univerzum titkait Arival, Danteval off off

“Do you think, Ari, that love has anything to do with the secrets of the universe?”

>!
Simon & Schuster, New York, 2013
ASIN: B00BWA5KSO · Felolvasta: Lin-Manuel Miranda
2 hozzászólás
Wandamaci__könyvkuckója>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

Sok kútba esett próbálkozás után elolvastam egy egész könyvet angolul! ^^
Aki szintén szeretne elkezdeni angolul olvasni, bátran ajánlom Aristotle és Dante történetét. Könnyű a nyelvezete és rengeteg egyszerű párbeszéd van, amitől még könnyebb. A sikerélmény garantált ^^
Első ránézésre, a borító miatt egyáltalán nem ilyen történetre számítottam. Azt hittem, hogy egy vidám, kalandokkal tarkított, fantasyval átszőtt világot kapok, két tinédzser fiú főszereplésével.
Hát nem egészen.
Témáját tekintve nem mondanám könnyed olvasmánynak, nem gondoltam, hogy ennyire komoly hangvételű és elmélkedő történet lesz.
Ha jobban belegondolok, nem történnek nagy dolgok. Körülbelül kétszer történt igazán valami, és ennyi.Aristotle belső monológjain van a hangsúly.
A tinédzser kor összes nyavalyája bemutatkozik.Ari egy idő után már kezdett sok lenni és untam, hogy állandóan volt valami baja, sosem volt boldog, minden rossz volt, úgy viselkedett mintha a világ összes problémája az ő nyakába szakadt volna és ezért mindenki hibás. Furcsa ezt huszonéves fejjel olvasni, már nagyon nem tudom se megérteni se tolerálni.
Összességében nem nagyon tudom, hogy állok ehhez a könyvhöz.Nem erre számítottam, mást vártam, de nem mondanám, hogy csalódtam vagy, hogy megbántam, hogy elolvastam.
Ari viselkedése nagyrészt vétkes abban, hogy nem lopta be magát a történet a szívembe.
Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.hu/2017/02/benjamin-alire-sae…

4 hozzászólás
anemona P>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

Nagyon meghatározó élmény volt számomra ez a könyv már az első olvasás után is. Most, másodszorra is elolvasva (plusz a hangoskönyvet meghallgatva, ami szintén zseniális volt, keresve sem találhattak volna jobb előadót), még szembetűnőbb a tökéletessége. Nyilván nem vagyunk egyformák, nyilván ízlések és pofonok különbözőek, de engem nagyon szíven talált, pont nekem való, örök kedvenc.
Nagyon könnyen befogadható volt ez a könyv, nagyon könnyen tudtam azonosulni vele, ugyanis én teljesen olyan vagyok, mint Ari, akinek a szemszögéből olvashatjuk ezt a történetet. Az életutunk nem teljesen ugyanaz, bár sok részlet stimmel, de a mód ahogyan a világot látja, a gondolatai, a véleménye, a viselkedése már-már kísértetiesen hasonlít hozzám. Annyi könyvjelzőt mentettem el, annyi idézetet jelöltem be, mint még soha egy olvasás közben sem. Az ilyen mondatoktól a hideg is végigfutott rajtam, annyira olyanok, mint amit akár én is írhattam volna: I wasn’t interested in being known. I wanted to buy a T-shirt that read: I AM UNKNOWABLE. és I wasn’t big on family gatherings. Too many intimate strangers. és I’m out of touch with my own generation.
A könyv legnagyobb része Ari belső monológja, a világ dolgairól való gondolkodás és analízis. Ha valakinek nem tetszik ez a lassú elmélkedés, akkor bizonyára csalódni fog, de nekem az a véleményem, hogy végre valami, amin lehet gondolkodni, végre nem a szokásos YA nyavalygás, végre valami igazi.
Most nagyon költői leszek :) de az jutott eszembe, mikor gondolkoztam, hogy mit írok majd az értékelésbe, hogy ez a könyv olyan, mint egy kis folyó. Egyértelmű honnan indul és hogy hová tart, nem lép ki a saját medréből, nem szeszélyes, kiszámíthatóan folyik a torkolat felé, magával ragadó.

1 hozzászólás
brigi11 P>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

Az idei év legkellemes csalódása young adult kategóriában. Ez a könyv olyan egyszerű gyönyörűséggel van megírva, hogy a belefájdul az ember szíve. Végig azon izgultam, hogy el ne csússzon az író, ne drámázza túl az egészet, mert benne volt a lehetőség, de szerencsére ez nem történt meg. Mivel nem én vagyok a célközönség, így egy kicsit más szemmel olvasom az ilyen könyveket, és annyira jó volt, hogy végre egy könyv, ahol a szülő nem ellenség, ahol nem mindig mindenért a szülő a felelős, ahol a szülő is hibázik, de beszélget a gyerekkel, és nálam ezért is lett öt csillagos ez a könyv.

9 hozzászólás
cmbyn>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

The problem with my life was that it was someone else’s idea.

Mivel már régóta elakartam olvasni ezt a könyvet majd' kiugrottam a bőrömből, amikor végre hozzájutottam. És tekintve hogy egy Molytársamnak igazán a szívéhez van nőve, nagy elvárásokkal kezdtem el olvasni.

A fülszöveg és a borító alapján egy könnyedebb limonádé szerű műre számítottam amin talán gondolkozok egy órát az elolvasása után aztán viszontlátásra. Ezzel szemben kaptam egy viszonylag komoly hangvételű, gyönyörűen megírt könyvet, ami nagyobb hatással volt rám mint azt képzeltem volna.

A történet két 15 éves barátról szól, akik egy fülledt nyári napon találkoznak. A kapcsolatuk egy véget nem érő hullámvasút tele szeretettel, játszmákkal, humorral, művészettel, miközben megkérdőjelezik a nagybetűs ÉLETet és önmagukat.

Dad, I have something to say to you. I like boys. Don’t hate me.

Sok fontos dologra taníthat meg ez a könyv, – ha hagyjuk neki- és sok fontos téma is előkerül, amik közül talán az a két rész érintett meg a legjobban amikor Ari és Dante apukája beszélget arról hogy a fia spoiler és amikor Ari az anyukájával beszél a Danteval való kapcsolatáról. Ezek a részek számomra személyes okokból különösen fontosak, és hálát adok az írónak amiért ilyen gyönyörűen fogalmazta meg.

“I’m a guy. He’s a guy. It’s not the way things are supposed to be. Mom—”

Ez a könyv olyan, mint elgondolkodtató frázisok véget nem érő sora, amikből én is rengeteget idéztem, egyes mondatokhoz később is visszatértem. Talán azért, mert a szerző elképesztően vetette papírra azokat a gondolatokat és érzéseket amelyek engem is foglalkoztatnak, de sokszor még önmagamnak sem tudom bevallani hogy olyankor mi játszódik le bennem. Sok kedvenc idézetem lett, valamelyik az előbb említett okokból vált azzá, valamelyik csak megmosolyogtatott, de mind jogosan érdemelték ki maguknak a „kedvenc” jelzőt.:

„I think I was trying to make my life uncomplicated because everything inside me felt so confusing.”

„Feeling sorry for myself was an art.”

„„Someday, I'm going to discover all the secrets of the universe.”
That made me smile. „What are you going to do with all those secrets, Dante?”
„I'll know what to do with them,” he said. „Maybe change the world.””

„Scars. A sign that you had been hurt. A sign that you had healed. ”

A sorozat első része olyan magasra tette a lécet, hogy szinte félek belekezdeni a másodikba, de ha már csak fele annyira lesz elbűvölő mint ez a kötet, akkor már elégedett leszek. Külön ajánlanám azoknak akik szeretnének angolul olvasni, de nem tudják hol kezdjenek bele. Egyáltalán nem nehéz a nyelvezete és a párbeszédek is könnyen érthetőek.

Zárásul pedig:
„Get out there and do something! There’s a whole world out there just waiting for you…”

>!
370 oldal · ISBN: 9781442408944 · ASIN: B0055OJC78
Gyöngyi0309>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

Mindig fenntartásokkal kezelem a különböző plecsnikkel karácsonyfamód feldíszített borítójú történeteket.
Ezzel sem volt másként.
spoiler
Tinédzsereknek ajánlom a könyvet, abból, hogy ha őket is sújtja a meg nem értettség, akkor az egyik főszereplővel sorsközösséget tudnak vállalni. Az a düh, az az
családi elmagányosodás, ami Arit jellemzi, sokszor érthető, de sokszor idegesítő is volt. Szép példa a regény a kommunikációhiány negatív hatásaira. Az elhallgatás, a dolgok nem nevén nevezése is okozhat károkat. Ebben a történetben ezek a károk nem helyrehozhatatlanok, de mégis sebzenek, nem csak Arit, hanem az édesapját és az édesanyját is.
Dante volt a regény reménye, az ő karaktere nélkül átment volna valami depresszív, sötét katyvaszba a történet.
Az az életvidámság, szinte gyermeki boldogság, ami ennek a fiúnak az alapvonása volt, az mentette meg Arit, a Menoza családot, és a regényt is.
A tizenéves időszak elég nehéz, pláne ha az embernek csak lánytesói vannak, és az egyetlen fiú, az apján kívül, aki „túlélte” a tinikort a börtönben ül, aminek miértjéről fogalma sincs az embernek, mert a családtagok nem beszélnek róla. Szívás. Ari életét nehezíti a mexikói volta a sok amerikai között. Nem tudja mi az igazi barátság Dante színrelépéséig.
Az én ízlésemnek a történet üzenete, túl amerikaiasan szájbarágós, szirupos, belemagyarázós.
Az utolsó fél csillagot az adta meg, hogy a vége felé mindenki magába nézett, viszont a megvalósítás túl gyorsan történt, kb. „minden szép és jó, boldogan éltek, míg meg nem haltak”, itt már, ilyen súlyú dolgoknál egyáltalán nem életszerű.
És persze a sok plecsni…sok esetben nem a megérdemeltséget tükrözi, szerintem itt sem….spoiler

little_Annie_Mary>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

Le vagyok nyűgözve, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a regény ilyen horderejű lesz.
Aristotle az a szereplő, akit a legjobban szerettem, és csak a végére értettem meg, miért. Aristotle belső monológja nem egy átlagos E/1-es elbeszélés. Amit meg kell érteni ezzel a fiúval kapcsolatban, hogy ő nem azért hallgat, mert nincsenek gondolatai, nem azért kérdez vissza, mert nincs válasza, nem azért hanyagol és kerül embereket, mert utálja őket, nem azért vitatkozik, mert mérges, nem azért szarkasztikus, mert mindent un – ő ilyen. Vannak ilyen emberek, és borzasztóan örülük, hogy ezt megértettem általa. Szinte alig beszélt, alig mondott érdemlegeset valakinek – és közben végig beszélt. Nagyon különleges volt így felfogni a történetet.
Tanulságos volt az önmagával folytatott vitája, ahogy megmagyarázza, miért nem tesz meg dolgokat és miért bizonyosakat mégis.
Legjobban az Aristotle-Dante jeleneteket szerettem, de a vége vitt mindent. Őszinte, megragadó történet, és nem egyszer sírtam. Felejthetetlen, és nem a szó túlhasznált, tucat értelmében. Hanem mert Aristotle gondolatai, az érzelmei még ezerszer eszembe fognak jutni, ahogy a csillagok és a fényszennyezés. Kicsit olyan volt a könyv, mint amit sokszor olvashattunk. Kiment a sivatagba, felnézett az égre, ahol nem volt fényszennyezés és látta az eget. Ilyen, ha lekapcsoljuk a külvilágot, és belenézünk egy Aristotle-hez hasonló ember világába?
Maga a történet az élet, egy élet fordulatai, nehézségei és örömei köszönnek vissza, nincs ráaggatva minden feleslegesség; a szavai egyszerűek, hétköznapiak, a sok-sok ismétléssel el tudja érni, hogy valami idegesítő legyen, körforgás szerű, mint a valóságban. Komoly és hiteles, és borzasztóan KOMOLY.
(Nem tudok olyan értékelést érni, ami kellőképpen átfogná, mit érzek most, talán majd idővel…)

polite_menace>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

Hát meghalok, ez nagyon édes volt. És hogy Lin-Manuel Miranda olvasta fel, az csak hab a tortán.

Dilaida P>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

Talán úgy tudnám legjobban összefoglalni az érzéseimet a könyv iránt, hogy egyszerre volt olyan, amilyenre számítottam, és okozott csalódást. Egyszerre szerettem meg és néztem rá kicsit bánatosan.
Mostanában több olyan könyvet elolvastam, ami már réges-régóta várt rám, és meggyőződésem volt, hogy igazán nekem valók, mert már annyi értékelést és magas százalékot és olvasást és ajánlást láttam róluk, hogy elég pontos képet tudtam kialakítani jóval az olvasás előtt. Ilyenkor persze az ember csak úgy tud olvasni, hogy benne kavarognak ezek az elvárások, vagy legalábbis elég határozott elképzelések, de engem ez szerencsére nem sokszor akadályoz meg abban, hogy tudjam értékelni a könyv érdemeit, még ha már kívülről tudtam is őket, mielőtt megtapasztaltam.
Ennél is tudtam. Nagyon különleges a hangulata, nagyon különlegesek és szeretnivalóak a szereplők (a mellékszereplők is, és ez nekem fontos), és kedves humorral egészíti ki a rengeteg bölcsességet és élettapasztalatot, amit folyamatosan önt az olvasó arcába. Ez nem is csoda, hiszen egy, a főszereplőknél jóval idősebb, de a helyzetüket tökéletesen ismerő, sajáthangon megszólaló úr írta. Tudva azt a keveset (de épp eleget), amit tudok a szerzőről, olyan érzésem volt, mintha egy idősödő, sok mindent átélt ember mesélné el a saját fiatalkorának egy nagy jelentőségű részét, anélkül, hogy bevallaná, hogy magáról beszél.
Viszont amellett, hogy csodaszép, bölcs és különleges hangulatú a regény, nekem valami hiányzott belőle. Az a valami, ami napokig nem engedi, hogy túllépjek rajta, amitől sírnom kell, amitől bele tudja fészkeli magát a gondolataimba és elmélkedésre buzdít, akár akarok elmélkedni róla, akár nem. Tulajdonképpen emiatt okozott csalódást, mert éreztem, hogy magához akar vonzani, és én készen álltam rá, de nem tudtam annyira közel kerülni hozzá, mint akartam, és mint amire számítottam. Nem tudom biztosan, miért, és igazából nem is baj, mert ezt kevés könyv tudja elérni; de sejtéseim azért vannak. Például a stílusa nem volt igazán nekem való, a sok tőmondat off, főleg amikor ismételgették egymás szavait a szereplők, egy kicsit fárasztott, bár ez inkább csak a könyv első felére volt jellemző. Szintén az elején ért az a felismerés, hogy bár érdekel, mégsem tud lekötni a könyv, egyszer nem is volt kedvem újra felvenni (!), de aztán ez is elmúlt, talán valahol azután vagy aközben, hogy spoiler. A stílusában, nyelvezetében sokszor éreztem egy furcsa elvontságot, és ez olyasmi, ami egyáltalán nem nekem való. Szakértelem hiányában csak tippelni tudok, hogy ez lenne a kortárs szépirodalom, amit én elég következetesen soha nem olvasok. Ráadásul ezt össze kell vetni azzal, hogy egy tizenéves fiú szemszögéből követjük végig egy tizenéves fiú felnőtté válásának nagy részét; Ari gondolkodása, beszéde nagyrészt rettentően odaillő, bámulatusan jól van megírva, szinte én is tizenhat éves srácnak éreztem magam tőle, viszont időnként beillesztett a szerző olyan mondatokat, amik kizökkentek ebből a nézőpontból. Azokban egyáltalán nem éreztem Arit, csak a szépirodalmi író bölcsességét, a tapasztalt, mesélő férfiét, viszont mivel a szemszög nem változott (ráadásul, érthető módon, E/1-ben vagyunk), számomra ezek nem illettek bele, és furcsának, ellentmondásosnak hatottak.
A cselekménye nem gazdag, de ezt nem tudom hibának felróni, mert ennek a könyvnek nincs szüksége sem hosszú, sem összetett vagy extra izgalmas cselekményre. Viszont ebben is volt ami nem tetszett, és az a vége, pontosabban a nagy megvilágosodás, amire tulajdonképpen ki van hegyezve az egész könyv. spoiler Így sajnos nekem nem volt kielégítő a könyv lezárása, túl sok zavaró kérdés kavargott a fejemben tőle, és egy nehezen megfogható, de határozott hiányérzetet hagyott maga után.
Ez a pár kisebb-nagyobb dolog – a túlságosan szépirodalmi elvontsága, a néhol nehezebben olvasható szöveg, a mód, amivel a cselekmény eljut a tetőponthoz és a megoldáshoz – összeadódva csak egy fél csillagnyi kívánnivalót hagyott maga után, és az amiatti sajnálkozást, hogy olyan hamar túltettem magam a könyvön.
Gyönyörű könyv és méltó a rengeteg dicséretre, amit kapott, én is megszerettem, de nálam nem aratott átütő sikert.

johanna_hann>!
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe

Tipikusan az a könyv, ahol már az első pár mondat után éreztem, hogy ezt már pedig imádni fogom. Beleszerettem az írói stílusba, simple as that. Olvasás előtt úgy voltam vele, hogy jól fog most esni egy rövidebb könyv, de ez hamar átváltott ’bárcsak sosem lenne vége’ gondolkodásba. Sokáig halogattam, gondoltam majd egyszer szánok rá időd, és most bánom, hogy eddig nem vettem rá magam. Sokszor olyan érzés kapott el, mint TJ olvasásakor és tőlem ez nagy dicséret és valószínűleg ezért is tetszett ennyire.
Gyönyörűen megírt könyv és fantasztikus szereplők. A gyerek és a felnőtté válás köztes időszakát nagyon jól megragadta, sok olyan pillanat volt bennem, amivel szerintem a legtöbbünk azonosulni tud, különböző hátterektől függetlenül. Ahogy elkezded más szemmel látni a világot, tanulsz magadról és ennek következtében a körülötted élő emberekről is. Hogy Mom és Dad amúgy emberek és nem csak szülők, meg vannak a saját gondjaik, nem tökéletesek, de azért próbálkoztam. Imádtam mindkét szülői párost a könyvben.
És persze ott van Dante. Különleges, furcsa, imádnivaló Dante. Aki szereti a csillagokat, szeret úszni és szeret Ari barátja lenni. Csodálatos volt a kettejük barátsága. Ari pedig, aki még saját magát sem értette, nem pedig a világot, egy összetett karakter, nem látja tisztán mennyire fontos és szerethető srác is valójában. Sokszor megálltam az olvasásban, hogy Ari egy-egy gondolatát újra olvassam, annyira szíven ütött néha (sokszor).
Csak olvastam és olvastam és láttam, hogy mindjárt vége lesz és, hogy lesz ennek most így vége, de jó lett. Megoldotta az író és nagyon szép lezárása lett, szerintem simán elmegy standalone kötetnek is.


Népszerű idézetek

lone_digger P>!

„Someday, I'm going to discover all the secrets of the universe.”
That made me smile. „What are you going to do with all those secrets, Dante?”
„I'll know what to do with them,” he said. „Maybe change the world.”

43

Kapcsolódó szócikkek: Aristotle Mendoza (Ari) · Dante Quintana
marianngabriella P>!

Yeah, and a guy is about as smart as a piece of dead wood infested with termites.

The Different Rules of Summer - Four

marianngabriella P>!

I had a rule that it was better to be bored by yourself than to be bored with someone else.

The Different Rules of Summer - Four

marianngabriella P>!

“Except,” I said, “it’s true. The world is a dark place. Conrad’s right about that.”
“Maybe your world, Ari, but not mine.”

The Different Rules of Summer - Four

marianngabriella P>!

“What did I say when you kissed me?”
“You said it didn’t work for you.”
“I lied.”

All the Secrets of Universe - Twenty-One

marianngabriella P>!

“I won’t hurt you.”
You’ve already hurt me. That’s what I wanted to say. Those were the words that entered my head. Those were the words I wanted to slap him with. The words were mean. I was mean.

The End of Summer - Eight


A sorozat következő kötete

Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Regretting You (angol)
Christina Lauren: Autoboyography
Alix E. Harrow: The Ten Thousand Doors of January
Becky Albertalli: Simon vs. the Homo Sapiens Agenda
Meredith Russo: Birthday
Rainbow Rowell: Wayward Son
E. Lockhart: Family of Liars
Won-pyung Sohn: Almond
Katie McGarry: Crash Into You
Bill Konigsberg: Destination Unknown