Teológiai-politikai ​tanulmány 8 csillagozás

Benedictus de Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány Benedictus de Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány

A Teológiai-politikai tanulmány Spinoza legnagyobb hatású kifejtő műve. Megjelenését követően vitairatok özöne zúdult erre az ateistának tartott műre, amely ugyanakkor a tudományos igényű – tehát nem apologetikus – bibliakritika egyik kezdeményezője. Politikai szempontból a gondolat- és szólásszabadság egyik első megalapozásának tekinthető, éspedig a hobbes-ival rokonítható, de attól lényeges pontokon eltérő szerződés-elmélet révén. Marx pozitív Spinoza-recepciója ezen az íráson alapult, s valószínűleg Leo Strauss e műre építő Spinoza-könyve ösztönözte Carl Schmittet a „politikai teológia” fogalmának a kidolgozására. Ugyanakkor izgalmas feladat tisztán filozófiai szempontból kimutatni ez „elhanyagolt mesterműnek” (E. Curley) az Etikával való összhangját. Kötetünk tartalmazza a Teológiai-politikai tanulmányt előkészítő, Blyenbergh-gel folytatott levelezést is.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sapientia Humana Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2002
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633798751
>!
Akadémiai, Budapest, 1984
302 oldal · ISBN: 963053603X · Fordította: Szemere Samu
>!
Akadémiai, Budapest, 1978
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630517914 · Fordította: Szemere Samu

Enciklopédia 7


Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Sytka>!
Benedictus de Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány

Már az elején leírom: szerintem Spinoza nem ateista. Egy meglehetősen laza felfogású, provokatív felvetéseket és ötleteket megfogalmazó, de sok helyen éleslátó ember körvonalai rajzolódtak ki előttem, amikor művét olvastam. Bevallom őszintén, sokszor untam is az eszmefuttatásait, voltak olyan témák, melyek nem mozgatták meg a fantáziámat, és ezeken a szakaszokon csak küzdelmesen tudtam átrágni magam. Spinoza munkáját néhol érdekesnek és lebilincselőnek, ám összességében középszerűnek tartom.

Ez valószínűleg nem a szerző hibája. Spinoza könyve 1670-ben látott napvilágot, s azt még ellenlábasainak is el kell ismernie, hogy ami a bibliakritikai munkásságát illeti, jóval megelőzte a korát. Jó példa erre, ahogy meglehetősen jó érveléssel bemutatja a Pentateuchus redakciójára utaló jeleket. Astruc dokumentum-hipotézise csak 1753-ban jön majd ki, Wette töredékhipotézise ezután, a híres Wellhausen paradigma pedig csupán a XIX. század terméke. Úgyhogy azt gondolom, közelítsünk bárhogyan is a Pentateuchust övező elméletekhez, Spinozának jár a kalapemelés, hogy a mértékadó tudósok előtt megértett és ki is fejtett valamit, ami véleményem szerint helyesnek nevezhető. Ugyanakkor számomra úgy tűnik, túl nagy szerepet tulajdonított Ezsdrásnak a teljes Ószövetség redakcióját illetően, ráadásul saját hipotézisét tényként kezeli a könyvben, anélkül, hogy komoly bizonyítékok hiányában csak felvetésként használná.

Nagyon megragadott egy icipici félmondat a teológia és ész viszonyáról szóló fejezetében: „Kérdezem mármost: ki tud lélekben elfogadni valamit, ami ellenkezik az ésszel?”. Spinoza kérdéséből kicseng a felvilágosodás felé haladó világ racionalizmusa, ami egyébként a szerző egész munkáját áthatja. Ettől függetlenül mégis nagy igazság van ebben a szónoki kérdésben, és itt a posztmoderben is határozottan átérzem a lényegét. Szívvel-lélekkel hinni és követni nem lehet olyat, ami állandó kognitív nyugtalansághoz vezet. Persze az sem lehetséges, hogy milliónyi kérdésünkre abszolút megnyugtató feleletet adjunk. Intuitíve érezhető, hogy a törékeny békességet valahol a kettő között találja meg az ember: válaszokat keres és talál, melyek megalapozzák a bizalmát bizonyos dolgokban.

Nem tudom milyen lehetett Spinozának lenni a XVII. században, de ha ilyen művet tesz le valaki az asztalra, az még ma is számíthat arra, hogy sok ellensége lesz. Spinoza legalább felvetette annak a lehetőségét, hogy hibázhatott: „tudom, ember vagyok, és tévedhettem. De becsületesen azon voltam, hogy ne tévedjek, s főleg, hogy bármit írok is, az legyen mindenképpen hazám törvényeinek, a jámborságnak és a jó erkölcsöknek megfelelő”. Ezek olyan mondatok, melyek sok mai teológus művéből hiányoznak.

EmmanuelleKant>!
Benedictus de Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány

Spinoza nagyon szimpatikus filozòfus, egyik profom azt mondta az egyetemen, hogy vannak fenegyerekek a filozòfiában, ő is egy közülük. Ha lesz időm, részletesen kifejtem ezt a művet, mert nagyon megérdemli a „foglalkozást”.

Update1:
Már az Előszó előtti Szentírás idézeten lehet gondolkozni, vajon mit akar majd ezzel közölni Spinoza. (1 János 4 13) Az előszó nagyon jól felvezeti hogyan várja el az olvasótól a megértést. Nagyon tetszik, hogy azonnal belekezd a magyarázatokba, végig fenntartja az érdeklődést. Egy példát emelek ki: 'ruach' szó a Szentírás különböző helyein milyen értelemben használatos. Csodálatos a héber nyelv, tanulom is, azáltal, hogy a szavak többféle jelentését megismerem, sokkal jobban értelmezhető számomra a Szentírás. Elsősorban vallástudományi szempontból érdekel, igyekszem Spinoza látásmódjával szemlélni a szöveget és úgy érzem sikerült is. A Biblia olyan alapvető, az emberi életet, felfogást, kultúrát meghatározó szöveg, amit nem csak vallási áhítattal lehet olvasni, hanem tudományos szempontból is nagyon érdekes, és ha az ember időt szán rá, rendkívüli mélységek tárulnak fel előttünk. Ezt a művet szívből ajánlom mindenkinek, aki alaposabban szeretné megismerni a Szentírást.


Népszerű idézetek

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Gyakran csodálkoztam azon, hogy emberek, akik büszkén keresztényeknek vallják magukat, azaz a szeretet, az öröm, a béke, a mértékletesség és a mindenki iránt való hűség híveinek, mégis a legellenségesebb lelkülettel vetélkednek egymással s naponta a leghevesebb gyűlöletet tanúsítják egymással szemben, úgyhogy hitüket könnyebben lehet ebből, mintsem amaz erényekből megismerni.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: keresztény
1 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

[…] semmi sem tartja jobban féken a sokaságot, mint a babona. Innen van, hogy a vallás látszatával könnyen rávehető arra, majd hogy istenként tisztelje királyait, majd ismét, hogy mint az emberi nem közös pusztulását átkozza és utálja. Hogy tehát elejét vegyék ennek a bajnak, roppant igyekezettel azon fáradoztak, hogy a vallást, akár igaz, akár hamis, szertartásokkal jelentősebbnek lássék, s mindenki a legnagyobb tisztelettel viseltessék mindig iránta. Legjobban sikerült ez a törököknek, ők még a vallásról való vitatkozást is bűnnek tekintik s mindenkinek ítélőképességét annyi előítélettel tartják lekötve, hogy a szellemben nem marad semmi hely a józan ész számára, még a kételkedés számára sem.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: babona · vallás
1 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Hátra van még végül annak kimutatása, hogy egyrészt hit vagyis teológia, s másrészt filozófia között nincs semmi közösség és semmi rokonság. Ezzel már mindenki tisztában lehet, aki ismeri ennek a két tudományágnak célját és alapját, amelyek ég és föld távolságban vannak egymástól. A filozófia célja egyedül az igazság, a hité pedig, mint részletesen kimutattam, egyedül az engedelmesség és jámborság.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · hit
2 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Ilyen körülmények között azt látjuk, hogy elsősorban azok mindenfajta babona rabjai, akik mértéktelenül vágyódnak bizonytalan dolgokra, s hogy valamennyien főleg akkor, ha veszedelemben forognak s magukon segíteni nem tudnak, fogadalmakkal és asszonyos sírással isteni segítségért könyörögnek. Az észt (mivel hiú vágyaik elérésére nem tud nekik biztos utat mutatni) vaknak nevezik, az emberi bölcsességet pedig semmisnek. Viszont a képzelet szüleményeit, álmokat és gyermekes badarságokat, isteni feleleteknek tartják.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: babona
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Az ok, amely létrehozza, fenntartja és táplálja a babonát, a félelem.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: babona · félelem
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Mert már rég odáig jutott a dolog, hogy mindenkit, akár keresztény, török, zsidó vagy pogány, csak külső testi megjelenéséről és öltözetéről lehet megismerni, vagy arról, hogy ennek vagy annak a felfogásnak a híve s valamelyik mester szavaira szokott esküdni. Egyébként valamennyinek egyforma az élete. E baj okát keresve tehát, ez szerintem kétségtelenül onnan eredt, hogy a népnek vallásává lett, hogy az egyház tisztségeit méltóságoknak, hivatalit kiváltságoknak tekintse s a lelkészeket a legnagyobb tiszteletben részesítse. Mihelyt ugyanis az egyházban lábrakapott ez a visszaélés, azonnal épp a legrosszabbak kedvet kaptak a vallási hivatalok igazgatásához.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyház
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Ha az emberek minden ügyüket határozott terv szerint tudnák irányítani, vagy ha a sors mindig kedvezne nekik, akkor sohasem lennének babona rabjai. Mivel azonban gyakran annyira bajba jutnak, hogy nem tudnak maguknak tanácsot adni, s mivel többnyire, mértéktelenül vágyakozva bizonytalan szerencsejavakra, szánalmasan ingadoznak remény és félelem között: ezért lelkük nagyon is hajlamos arra, hogy bármit is elhiggyen. Mert, ha egyszer kételkedik, könnyű indíték is ide-oda hajtja, s még sokkal könnyebben akkor, amikor remény és félelem között hányódik, holott máskor elbizakodott, kérkedő és felfuvalkodott.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: babona

Hasonló könyvek címkék alapján

J. Huizinga: Homo ludens
Tiánai Apollós – Jan van Rijckenborgh: Tiánai Apollós Nuktemeronja
Z. W. Leene – Catharose de Petri: Munka az emberiség szolgálatában
Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete
Gera Judit: A hétköznapi világ bűvölete
Johan Huizinga: Huizinga, a rejtőzködő
Anna Woltz: Tess és én – Életem legfurcsább hete
Kempis Tamás: Krisztus követése
Tonke Dragt: Levél a királynak
Corrie ten Boom: A menedék