Ifjúkori ​művek 0 csillagozás

Benedictus de Spinoza: Ifjúkori művek

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Filozófia írók tára

>!
Akadémiai, Budapest, 1981
266 oldal · ISBN: 9630527634 · Fordította: Szemere Samu
>!
Akadémiai, Budapest, 1956
432 oldal · Fordította: Szemere Samu

Enciklopédia 1


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

Leverkühn>!

… soha senkit nem szabad gyűlölnünk, mert mindent, ami a természetben van, ha akarunk tőle valamit, mindig jobbá kell változtatnunk, akár a mi kedvünkért, akár magának a dolognak a kedvéért. Mivel pedig a tökéletes ember a legjobb, amit jelenleg vagyis szemünk előtt megismerünk, azért mind a mi számunkra, mind minden ember számára külön-külön a lehető legjobb az, hogy mindenkor a tökéletesség állapotához igyekszünk őket elvezetni. Mert csak így kaphatunk legtöbbet őtőlük, ők pedig mitőlünk. Ennek eszköze pedig az, hogy tartósan törődjünk velük, ahogy maga a lelkiismeretünk állandóan tanít és int bennünket. Mert ez sohasem vesztünkre, hanem mindig csak üdvünkre sarkall bennünket.

Leverkühn>!

A spinozai szótár szerint:
isten = természet, szubsztancia,
pokol = szomorúság, kétségbeesés, irigység, rémület és más rossz szenvedélyek,
istentisztelet = engedelmeskedés a természet törvényeinek,
újjászületés = a megismerés okozta szellemi megújulás,
halhatatlanság = a tudomány elsajátítása, a vele való egyesülés,
isten törvényei = az objektív természettörvények.

35. oldal - Az ifjú Spinoza és Rövid tanulmánya (Akadémiai Kiadó, 1956)

Leverkühn>!

Az igazi szabadság csakis az első ok és semmi egyéb, mert ezt semmiképp sem sürgeti vagy kényszeríti valami más, s egyedül tökéletessége által oka minden tökéletességnek…

Leverkühn>!

Minthogy mármost Isten minden más dolog első oka, azért Isten megismerése természetszerűen (ex rerum natura) megelőzi valamennyi többi dolog megismerését, mert valamennyi többi dolog megismerésének az első ok megismeréséből kell következnie. Az igazi szeretet mindig abból a megismerésből fakad, hogy a dolog fenséges és jó. Mi egyéb következhetik ebből, mint az, hogy a szeretet senkire sem irányulhat nagyobb erővel, mint Urunkra, Istenünkre? Mert csak ő fenséges és tökéletes jó.

Leverkühn>!

Teremtő természeten olyan lényt értünk, amelyet önmaga által világosan és határozottan felfogunk, anélkül, hogy rajta kívül valami egyébre volna szükségünk: ez Isten. A thomisták is Istent értették rajta, de az ő teremtő természetük olyan lény volt (mint ők nevezték), amely kívül állt valamennyi szubsztancián.

Leverkühn>!

… jegyezzük meg, hogy minden jónak és rossznak alapja a szeretet, amely egy bizonyos tárgyra irányul. Mert ha nem azt a tárgyat szeretjük, amely (jól jegyezzük meg) egyedül érdemes a szeretetre, ti. Istent, mint már előbb mondottuk, hanem a saját módjuk és természetük szerint mulandó dolgokat, ezt szükségszerűen követi (mert a tárgy oly sok véletlennek, sőt magának a megsemmisülésnek is ki van téve) a gyűlölet, a szomorúság stb., a szeretett tárgyak változása szerint. Gyűlölet, ha valaki megfoszt a szeretett tárgytól. Szomorúság, ha elvesztjük a szeretett tárgyat. Tisztelet, ha az önszeretetre támaszkodunk. Jóindulat és háládatosság, ha nem Isten kedvéért szeretjük embertársunkat. Viszont azonban, ha az ember szereti Istent, aki mindig változatlan és az is marad, akkor lehetetlen, hogy beleessék a szenvedélyek e mocsarába. S ezért állítjuk fel szilárd és rendíthetetlen szabályul, hogy Isten első és egyetlen oka mindannak, ami bennünk jó, és megszabadít mindattól, ami bennünk rossz.

Kapcsolódó szócikkek: tárgy
Leverkühn>!

… a természet olyan lény, amelyről kimondunk minden attributumot, s mivel így áll a dolog, semmi sem hiányozhatik neki ahhoz, hogy mindent létrehozzon, amit létre kell hozni.

Leverkühn>!

… megállapítottuk már, ahogy itt is újra mondjuk majd, hogy Istenen kívül nincs semmi, s hogy Isten immanens.


Hasonló könyvek címkék alapján

Julius Evola: Az individuum és a világ létesülése
Fejér Ádám – Szalma Natália (szerk.): Tudomány és hagyomány
László András: A mindenség fénye az emberben
Alázatos: Az Isten országa
Jonathan Edwards: Értekezés a vallási indulatokról
Losoncz Alpár: Az emlékezés hermeneutikája
Angelo Brelich: A halálszemlélet formái a Római Birodalom sírfeliratain
Fejér Ádám: Röpirat a közélet megújulásáról
Mirza Gulam Ahmad: Az Iszlám tanításainak filozófiája
Jean-Jacques Rousseau: A társadalmi szerződésről