Beck ​utolsó nyara 23 csillagozás

Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Egy szerelmi bánattól szenvedő, kiégett tanár, egy afronémet férfi és egy litván zenei csodagyerek élete nagy utazására indul Münchenből Magyarországon és Kelet-Európán át Isztambulba. Útjukat végigkíséri egy lány, mindannyiuk erotikus álmainak tárgya, egy pincérnő és egy litván család rejtélyes múltja. Különös őrangyalként vigyáz rájuk Bob Dylan, az öregedő rocksztár, kinek halhatatlan dalai zenei aláfestésként színezik át életüket.
Az 1984-ben született német Benedict Wells 2003-ban, miután elvégezte a középiskolát, Berlinbe költözött, de nem iratkozott be az egyetemre, hanem inkább megírta első, a Beck utolsó nyara című regényét, és azonnal hangos sikert aratott vele egész Európában. Azóta két történettel gyarapította a kortárs irodalmat, amelyek eddig öt nyelven jelentek meg. Első könyve friss hangú, pimaszul szellemes történet zenéről, szerelemről és életről – megdöbbentően bölcs és érett, anélkül hogy koravén lenne.

>!
Geopen, Budapest, 2011
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639973336 · Fordította: Vincze Ferenc

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
edka
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Te jóságos isten.
Azzal kezdeném, hogy fülszöveg alapján arra számítottam, hogy kapok egy Kerouacos Útont, ez viszont nem így történt, de mivel az első tíz oldal után beleszerettem mind a főszereplőbe, mind a történetbe, ezt egy kicsit sem bántam.
Iszonyatosan megszerettem az összes karaktert, nagyon könnyen tudtam azonosulni velük, egyedül Anna volt az, aki a végletekig idegesített, de hát ha ő nem lenne, a történet sem így alakult volna.
Friss, lendületes, élettel teli regény, pont olyan, amilyenre így, nyár elején szükségem volt. A mondanivalója elgondolkodtató, a szerelmi szál nem csöpögős, mégis nagyon cuki (pont az én ízlésemnek való), én nagyon-nagyon szerettem.
Bárcsak lenne egy olyan haverom, mint Charlie.

>!
Anibell AP
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Beck zenész akart lenni, de tanár lett. Komolyabb kapcsolatok nélküli, üres és kényelmes életébe egyszer csak visszatér a zene és berobban a szerelem, előbbi diákja Rauli, utóbbi a csinos Lara képében. Beck a tehetséges litván fiú menedzsereként szeretne kiugrani az unalmas tanári lét kényszerpályáról. Elsősorban Beck érzéseiről és kapcsolatairól szól a könyv, de közben olyan fontos témák is szóba kerülnek, mint a bevándorlók társadalmi helyzete, a drog, a tanár – diák viszony, az önmegvalósítás, a tehetség értéke, a karrier, a bizalom. A történet izgalmas, fordulatos, és elkalauzol minket Budapestre is. A fél csillag levonás viszont jár az egyik fontos szál homályba burkolása miatt.
Köszönet a könyvért a Geopen Kiadónak.

2 hozzászólás
>!
entropic P
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Ó, jó kaotikus, meg elsőkönyves (asszem) bénázgatós, szóval mindenféle dolgokba beleköthetnék, de inkább nem, mert nagyon szép, és a rendkívül tudományos és szigorú értékelési skálám szerint: ha egy könyvön tök random helyeken váratlanul elbőgöm magam, akkor az szerintem jó könyv.

>!
ponty
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Sokáig Nick Hornby egyik regénynek próbálta álcázni magát a könyv. Ez nem sikerült túl jól, de 200 oldal után szerencsére feladta, és inkább egy nem túl eredeti, de legalább önálló életet kezdett élni. Sőt, helyenként már ígéretesnek is látszott. Sejtem, hogy ez az egész történet remeknek tűnt az író fejében, még akkor is mikor formába öntötte az ötletet, de úgy érzem, nagyon nem sikerült jól elmesélni. A figurák közhelyesek, a sztori kiszámítható és semmi, de tényleg semmi olyat nem adott, amit korábban ne tudtam, gondoltam, éreztem, hallottam vagy olvastam volna. Végig az volt az érzésem, hogy a főszereplők a tetteikkel mindössze a cselekmény haladását hivatottak szolgálni, ahelyett, hogy egyszerűen csak alakítanák az eseményeket. Vagyis nem sikerült őket életre kelteni. Az író többszöri „megjelenése” pedig egyértelműen elhibázott lépés. Teljesen idétlenek a főszereplő nevében saját magának írt levelei és a kettejük közt folyó párbeszédek. Ezek nélkül talán nem éreztem volna feleslegesen elnyújtottnak se. A kevesebb több, az egyszerűbb pedig jobb lett volna. Persze az is igaz, hogy nem tudott annyira rossz lenni, hogy életemben másodszor, egyszerűen letegyek egy megkezdett könyvet…

>!
Deneveréb
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Benedict Wells másik könyvét már olvastam, ezért kicsit többet vártam ettől, elfelejtettem, hogy ez az első könyve volt. Ennek ellenére nagyon tetszett, Beck, Charlie, Rauli, Lara, a stílus, a folyton megjelenő zeneszámok, minden. Egyedül azt sajnáltam, ami Charlieval történt, hiába lehetett számítani rá.


Népszerű idézetek

>!
madárka 

…tulajdonképpen most mindent feladott. Nem túl jó érzés. Persze szabad volt végre, de ha ez a szabadság, amiről mindenki annyit beszél, akkor kegyetlenül túlbecsülték.

7. oldal (Geopen, 2011)

>!
madárka 

– Még sohasem tűnt fel neked, milyen esztétikus lény egy macska? – kérdezte Beck. – Csodaszép állat. Az egyetlen, ami zavaró, az elővillanó kis segglyuka. Ez rögtön feltűnik az embernek, és egyszerűen nem passzol hozzá.

110. oldal (Geopen, 2011)

5 hozzászólás
>!
madárka 

Elgondolkozott azon, mi zavarja Larában. Úgy kacagott, mint egy részeg Courtney Love, azaz egyszerűen úgy, mint Courtney Love.

111. oldal (Geopen, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Courtney Love
>!
madárka 

– De szeretlek! – mondta, majdnem csodálkozva. És rájött, hogy életében először komolyan gondolja ezt a mondatot.
Lara még egyszer megsimogatta, ahogy a kisfiúk arcát szokták.
– Tudom – mondta búcsúzóul. – Csak néha ez nem elég.

206. oldal (Geopen, 2011)

1 hozzászólás
>!
madárka 

– De miért? Miért kell mindennek mindig megváltoznia? Miért nem maradhat minden úgy, ahogy volt. Ki mondja folyamatosan az embernek, hogy változtassanak, melyik senkiházi döntött úgy, hogy az állandóság rossz?

138. oldal (Geopen, 2011)

>!
madárka 

A következő foglalkozásokat próbálta már ki, vagy szemelte ki magának:
Mobiltartó-készítő, báros, régész, testőr, bútorszállító, birkózó, pincér, az első politikus Bajorországban, táncos, biztosítási ügynök, szerelő, minden különösebb irányultság nélküli művész, matróz, spanyolországi étterem-tulajdonos, olaszországi étterem-tulajdonos, portugáliai étterem-tulajdonos, természetgyógyász, kidobó, teherautó-sofőr, kosaras és rádióbemondó.
A következő foglalkozásokban dolgozott valóban és egy hónapnál hosszabb ideig:
Kidobó.

77. oldal (Geopen, 2011)

1 hozzászólás
>!
madárka 

– Néha annyira üresnek érzem magam – mondta Beck. – Mindig hiányzik valami. Ha egyedül vagyok, hiányzik valami, ha együtt vagyok valakivel, akkor is hiányzik valami. Mindig itt van ez az üresség bennem. A többi ember annyira boldognak látszik, náluk minden olyan egyszerűnek tűnik.
Zimmermann ingerülten legyintett. – Ugyan, badarság. Minden emberben megvan ez az üresség. Egyszerűen hozzátartozik az élethez. Néha talán elég hangos körülöttünk minden, hogy megfeledkezzünk róla, az ember szerelmes, vagy stresszben él, de amikor minden békés és nyugodt, újra érezzük. És ami a többi embert illeti: feltehetőleg mind boldogabbnak, de maga sosem lehet ott, amikor belépnek a lakásukba és egy sóhajtással magányosan a kanapéra rogynak. Az ember nem tudja feltölteni ezt a benne lévő ürességet. Egyszerűen meg kell tanulni együtt élni vele…

296. oldal (Geopen, 2011)

>!
ribizlike

Habár az élet olyan, mint egy ronda, kövér nő kidülledt szemekkel, vagy mint egy köpcös, dagadt és szőrös férfi, az emberek mégis szeretik. Mondhatjuk, az élet olyan, mint Danny DeVito.

374. oldal

>!
ribizlike

-És milyen az iskola?-kérdezte a kislány.
-Egész jó.
-Tényleg?
-Igen, tényleg. Én harmincegy évig jártam iskolába, tudom, mit beszélek.
A kislány kacagott. -Harmincegy évig, akkor te elég buta lehetsz.
Beck is elnevette magát.
-Igen.- mondta.

378. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Herta Müller: A róka volt a vadász
Tanja Kinkel: A bábjátékosok
Wolfgang Herrndorf: Csikk
Heinrich Mann: Ronda tanár úr
Carina Bartsch: Türkizzöld tél
Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején
Richard Wagner: Kőomlás Bécsben
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Nicol Ljubić: Bonaca