Beck ​utolsó nyara 25 csillagozás

Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Egy szerelmi bánattól szenvedő, kiégett tanár, egy afronémet férfi és egy litván zenei csodagyerek élete nagy utazására indul Münchenből Magyarországon és Kelet-Európán át Isztambulba. Útjukat végigkíséri egy lány, mindannyiuk erotikus álmainak tárgya, egy pincérnő és egy litván család rejtélyes múltja. Különös őrangyalként vigyáz rájuk Bob Dylan, az öregedő rocksztár, kinek halhatatlan dalai zenei aláfestésként színezik át életüket.
Az 1984-ben született német Benedict Wells 2003-ban, miután elvégezte a középiskolát, Berlinbe költözött, de nem iratkozott be az egyetemre, hanem inkább megírta első, a Beck utolsó nyara című regényét, és azonnal hangos sikert aratott vele egész Európában. Azóta két történettel gyarapította a kortárs irodalmat, amelyek eddig öt nyelven jelentek meg. Első könyve friss hangú, pimaszul szellemes történet zenéről, szerelemről és életről – megdöbbentően bölcs és érett, anélkül hogy koravén lenne.

>!
Geopen, Budapest, 2011
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639973336 · Fordította: Vincze Ferenc

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
edka
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Te jóságos isten.
Azzal kezdeném, hogy fülszöveg alapján arra számítottam, hogy kapok egy Kerouacos Útont, ez viszont nem így történt, de mivel az első tíz oldal után beleszerettem mind a főszereplőbe, mind a történetbe, ezt egy kicsit sem bántam.
Iszonyatosan megszerettem az összes karaktert, nagyon könnyen tudtam azonosulni velük, egyedül Anna volt az, aki a végletekig idegesített, de hát ha ő nem lenne, a történet sem így alakult volna.
Friss, lendületes, élettel teli regény, pont olyan, amilyenre így, nyár elején szükségem volt. A mondanivalója elgondolkodtató, a szerelmi szál nem csöpögős, mégis nagyon cuki (pont az én ízlésemnek való), én nagyon-nagyon szerettem.
Bárcsak lenne egy olyan haverom, mint Charlie.

>!
Anibell AP
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Beck zenész akart lenni, de tanár lett. Komolyabb kapcsolatok nélküli, üres és kényelmes életébe egyszer csak visszatér a zene és berobban a szerelem, előbbi diákja Rauli, utóbbi a csinos Lara képében. Beck a tehetséges litván fiú menedzsereként szeretne kiugrani az unalmas tanári lét kényszerpályáról. Elsősorban Beck érzéseiről és kapcsolatairól szól a könyv, de közben olyan fontos témák is szóba kerülnek, mint a bevándorlók társadalmi helyzete, a drog, a tanár – diák viszony, az önmegvalósítás, a tehetség értéke, a karrier, a bizalom. A történet izgalmas, fordulatos, és elkalauzol minket Budapestre is. A fél csillag levonás viszont jár az egyik fontos szál homályba burkolása miatt.
Köszönet a könyvért a Geopen Kiadónak.

2 hozzászólás
>!
entropic P
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Ó, jó kaotikus, meg elsőkönyves (asszem) bénázgatós, szóval mindenféle dolgokba beleköthetnék, de inkább nem, mert nagyon szép, és a rendkívül tudományos és szigorú értékelési skálám szerint: ha egy könyvön tök random helyeken váratlanul elbőgöm magam, akkor az szerintem jó könyv.

>!
Deneveréb
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Benedict Wells másik könyvét már olvastam, ezért kicsit többet vártam ettől, elfelejtettem, hogy ez az első könyve volt. Ennek ellenére nagyon tetszett, Beck, Charlie, Rauli, Lara, a stílus, a folyton megjelenő zeneszámok, minden. Egyedül azt sajnáltam, ami Charlieval történt, hiába lehetett számítani rá.

>!
ponty P
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Sokáig Nick Hornby egyik regénynek próbálta álcázni magát a könyv. Ez nem sikerült túl jól, de 200 oldal után szerencsére feladta, és inkább egy nem túl eredeti, de legalább önálló életet kezdett élni. Sőt, helyenként már ígéretesnek is látszott. Sejtem, hogy ez az egész történet remeknek tűnt az író fejében, még akkor is mikor formába öntötte az ötletet, de úgy érzem, nagyon nem sikerült jól elmesélni. A figurák közhelyesek, a sztori kiszámítható és semmi, de tényleg semmi olyat nem adott, amit korábban ne tudtam, gondoltam, éreztem, hallottam vagy olvastam volna. Végig az volt az érzésem, hogy a főszereplők a tetteikkel mindössze a cselekmény haladását hivatottak szolgálni, ahelyett, hogy egyszerűen csak alakítanák az eseményeket. Vagyis nem sikerült őket életre kelteni. Az író többszöri „megjelenése” pedig egyértelműen elhibázott lépés. Teljesen idétlenek a főszereplő nevében saját magának írt levelei és a kettejük közt folyó párbeszédek. Ezek nélkül talán nem éreztem volna feleslegesen elnyújtottnak se. A kevesebb több, az egyszerűbb pedig jobb lett volna. Persze az is igaz, hogy nem tudott annyira rossz lenni, hogy életemben másodszor, egyszerűen letegyek egy megkezdett könyvet…

>!
Olívia
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Beck zenész szeretett volna lenni, de hiába volt egy együttes tagja a végén a menedzser kirakta a bandából, így a végén tanári állást vállalt.
Az osztályában egy engedély miatt olyan dolgokra derült fény, ami a későbbiekben megváltoztatta az egész életét, hiszen Rauli (egyik tanítványa) mikor bement a hangszerek raktárába kezébe fogott egy gitárt s a tanár engedélyével a végén játszani kezdett … Beckre olyan hatást tett ezzel a néhány mozdulatával, hogy megfogalmazódott benne mit kell tennie. Fel kell karolnia Raulit, s Ő lehetne a menedzsere. A későbbiekben nagyon sokat vannak együtt rengeteget gyakorolnak / zenélnek, így mikor úgy érzi, hogy készen van, megszervez mindent, de a dolgok nem úgy alakulnak ahogy tervezte, ugyanis egykori menedzsere akit meghív a bemutatóra ismét keresztül húzza számításait …

Közben felbukkan egykori zenész társa s jó barátja Charlie, aki kijelenti, hogy el kell mennie Édesanyjához, s szeretné ha Beck is vele tartana. A tanításnak vége, így nincs akadálya a hosszú útnak, amihez Rauli is csatlakozni szeretne, így végén hárman pattannak az autóba, s kezdik meg utazásukat mely sok száz, inkább ezer kilométer …

Sok-sok kalandban lesz részük utazásuk során, pontosan mikben? Olvasd el a könyvet.

-.- -.- -.- -.- -.- -.- -.- -.- -.- -.- -.- -.- -.-

Veled hányszor fordult már elő, hogy megéreztél valamit, hogy mi lesz / hogy lesz? S hány embernek mondtad el? Ebből hányan hittek neked? A saját megérzésekre igen is hallgatni kell, s biztos vagyok benne, hogy mindenkinek jól esik ha elmondhatja valakinek, így azt se felejtsük el, hogy mi is hallgassunk meg másokat. Ez nem kerül semmibe, de a másiknak sokat jelenthet.

A könyv tartalma azért egy kicsit elgondolkodtat, ugyanis végig gondolva a cselekményeket / eseményeket, azért megfogalmazódik bennem egy kérdés, hogy mi mit adnánk fel azért amit / akit szeretünk? Mindig mindenki azt mondja, hogy a világ végére követné nagy szerelmét / párját, de mikor tényleg egy ilyen lépést kéne megtenni akkor csak a kifogások végtelen sokasága.

Sokszor állít minket az élet válasz út elé, még akkor is, ha nem túl nagy a tét / kockázat, hogy mit is választunk, de azért jusson eszünkbe, hogy sok kis döntés is lehet nagy horderejű, s nem csak a nagy kérdések az igazán döntőek.

S csak még egy kérdés:
Te képes lennél lemondani egy olyan dologról amiről tudod, hogy az életedet fenekestül felforgatja / megváltoztatja pozitív irányba? Amiről akár tudod, hogy nagyra törhetnél?
S aztán jön a pillanat, hogy mégis oda adnád másnak, hogy Övé legyen a diadal a dicsőség a hírnév az örökké valóság?
Eljönne ez a pillanat?, vagy megtartanád magadnak?

>!
Kobby
Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Ez a könyv is egy érdekes embert helyez a középpontba. Nem valami pozitív karakternek van beállítva Robert Beck. Itt is, mint a Különc című könyvben van háttér, amire rá kell jönni. De a valóságban is ez van, mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, de van kiút a tespedtségből. Őszintén, én sajnáltam ezt az embert, és szerettem volna ha a végére happy end. Legalább egy kis „felüdülés”. Szurkoltam :)
A zenész karrier nem tudom tényleg ilyen-e, hitelesen van-e leírva. NEM vagyok zenész, már szerintem nem is leszek :) Sok utalás van a zeneiségre az biztos :)


Népszerű idézetek

>!
madárka

…tulajdonképpen most mindent feladott. Nem túl jó érzés. Persze szabad volt végre, de ha ez a szabadság, amiről mindenki annyit beszél, akkor kegyetlenül túlbecsülték.

7. oldal (Geopen, 2011)

>!
madárka

– Még sohasem tűnt fel neked, milyen esztétikus lény egy macska? – kérdezte Beck. – Csodaszép állat. Az egyetlen, ami zavaró, az elővillanó kis segglyuka. Ez rögtön feltűnik az embernek, és egyszerűen nem passzol hozzá.

110. oldal (Geopen, 2011)

5 hozzászólás
>!
madárka

Elgondolkozott azon, mi zavarja Larában. Úgy kacagott, mint egy részeg Courtney Love, azaz egyszerűen úgy, mint Courtney Love.

111. oldal (Geopen, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Courtney Love
>!
madárka

– De szeretlek! – mondta, majdnem csodálkozva. És rájött, hogy életében először komolyan gondolja ezt a mondatot.
Lara még egyszer megsimogatta, ahogy a kisfiúk arcát szokták.
– Tudom – mondta búcsúzóul. – Csak néha ez nem elég.

206. oldal (Geopen, 2011)

1 hozzászólás
>!
madárka

– De miért? Miért kell mindennek mindig megváltoznia? Miért nem maradhat minden úgy, ahogy volt. Ki mondja folyamatosan az embernek, hogy változtassanak, melyik senkiházi döntött úgy, hogy az állandóság rossz?

138. oldal (Geopen, 2011)

>!
madárka

A következő foglalkozásokat próbálta már ki, vagy szemelte ki magának:
Mobiltartó-készítő, báros, régész, testőr, bútorszállító, birkózó, pincér, az első politikus Bajorországban, táncos, biztosítási ügynök, szerelő, minden különösebb irányultság nélküli művész, matróz, spanyolországi étterem-tulajdonos, olaszországi étterem-tulajdonos, portugáliai étterem-tulajdonos, természetgyógyász, kidobó, teherautó-sofőr, kosaras és rádióbemondó.
A következő foglalkozásokban dolgozott valóban és egy hónapnál hosszabb ideig:
Kidobó.

77. oldal (Geopen, 2011)

1 hozzászólás
>!
madárka

– Néha annyira üresnek érzem magam – mondta Beck. – Mindig hiányzik valami. Ha egyedül vagyok, hiányzik valami, ha együtt vagyok valakivel, akkor is hiányzik valami. Mindig itt van ez az üresség bennem. A többi ember annyira boldognak látszik, náluk minden olyan egyszerűnek tűnik.
Zimmermann ingerülten legyintett. – Ugyan, badarság. Minden emberben megvan ez az üresség. Egyszerűen hozzátartozik az élethez. Néha talán elég hangos körülöttünk minden, hogy megfeledkezzünk róla, az ember szerelmes, vagy stresszben él, de amikor minden békés és nyugodt, újra érezzük. És ami a többi embert illeti: feltehetőleg mind boldogabbnak, de maga sosem lehet ott, amikor belépnek a lakásukba és egy sóhajtással magányosan a kanapéra rogynak. Az ember nem tudja feltölteni ezt a benne lévő ürességet. Egyszerűen meg kell tanulni együtt élni vele…

296. oldal (Geopen, 2011)

>!
ribizlike

Habár az élet olyan, mint egy ronda, kövér nő kidülledt szemekkel, vagy mint egy köpcös, dagadt és szőrös férfi, az emberek mégis szeretik. Mondhatjuk, az élet olyan, mint Danny DeVito.

374. oldal

>!
ribizlike

-És milyen az iskola?-kérdezte a kislány.
-Egész jó.
-Tényleg?
-Igen, tényleg. Én harmincegy évig jártam iskolába, tudom, mit beszélek.
A kislány kacagott. -Harmincegy évig, akkor te elég buta lehetsz.
Beck is elnevette magát.
-Igen.- mondta.

378. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Herta Müller: A róka volt a vadász
Tanja Kinkel: A bábjátékosok
Wolfgang Herrndorf: Csikk
Heinrich Mann: Ronda tanár úr
Carina Bartsch: Türkizzöld tél
Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején
Richard Wagner: Kőomlás Bécsben
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Nicol Ljubić: Bonaca