Történelem ​és szabadság 1 csillagozás

A történelemből megláthatjuk, hogyan ébredtek öntudatra, öltöttek testet és sűrűsödtek intézményekké a modern kor során a szabadságeszme megnyilvánulásai. Minden további nélkül elismerhetjük tehát, hogy az élet különböző szféráiban egy és ugyanaz az alapelv nyilvánul meg ható és hajtóerőként. A baj csak ott kezdődik, ahol a gazdasági liberalizmus, a társadalmi élet legfőbb törvényének és szabályozójának szerepét kívánja betölteni. Ez ugyanis nem kevesebbet jelent, minthogy egy gazdasági részletkérdésekre vonatkozó program egyenjogú akar lenni az erkölcsi és politikai liberalizmus egész világnézetével, sőt annak helyére tolja fel magát.
Minthogy pedig a liberális világszemlélet természetesen szintén magának követeli a legfőbb társadalmi norma szerepét, a konfliktus elkerülhetetlen, hiszen Legfőbb Törvény egy téren csak egy lehet, mert hacsak nem bizonyul hamisnak mind a kettő, akkor az egyiknek elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy a másikat maga alá rendelje, vagy szabatosabban szólva, magába felvegye. Ha ily módon az az elv marad győztes, amelyet eszmeileg a kizárólagosság, vagy elsőbbség joga megillet, akkor rendben van a dolog, de ha az alacsonyabb rendű elv kerekedik felül, akkor ezt bitorlásnak kell neveznünk.
Már pedig ez történt a gazdasági liberalizmus esetében, amikor e tanítást egyesek legfőbb társadalmi törvénnyé próbálták emelni. A gazdasági szabadság gondolatát ezáltal ugyanis jogos gazdasági elvből elfogadhatatlan módon erkölcsi elméletnek és világnézetnek tették meg: utilitárius és hedonista erkölcsi elméletnek, amely a jó kritériumát a maximális vágykielégítésben látja. […] Közismertek ezek a kapcsolatok a gazdasági liberalizmus és a haszonelvi morál között.

Történelem és szabadság (szerk.:Csécsy Imre, ford.:Bíró Pál és Kinszki Imre) Bp. 1940. Századunk kiadás. 45-46.oldal.

A problémának egy megoldása van: el kell ismerni az erkölcsi liberalizmus felsőbbségét a gazdasági szabadság követelésével szemben, tehát a társadalom gazdasági problémáit is ennek az erkölcsi szemléletnek a szögéből kell tekinteni. Ez a szemlélet általánosságban visszautasítja a gazdasági tevékenység felülről jövő megrendszabályozását, mert az emberi lelemény elsorvasztóját és ezáltal a javak gyarapításának kerékkötőjét látja benne. Ennyiben tehát egy úton halad a gazdasági liberalizmussal, ami természetes is ha kettejük közös eszmei eredetét tekintjük. De ez az erkölcsi szemlélet soha sem fogja elfogadhatni azt a tételt, hogy javaknak csak az egyéni vágykielégítésre alkalmas dolgok tekinthetők, vagyonnak csak az erre szolgáló eszközök felhalmozott tömegei, sőt szabatosabban szólva nem is fogja elismerni, hogy ezek egyáltalában „javak”, hacsak nem nemesbülnek az emberi felemelkedés, a Jó eszközeivé. Az erkölcsi liberalizmusban szóhoz jutó szabadságeszme rendeltetése az, hogy a Szellem életét a maga teljességében és meghamisítatlan erkölcsi mivoltában mozdítsa elő.
Konkrét esetekben az igazi liberális szemlélet tehát nem azt fogja kérdezni, hogy valamely intézkedés, vagy rendszabály mily mértékben felel meg az elvont gazdasági liberalizmus, a légüres gazdasági célszerűség követelményének, hanem azt, hogy mily mértékben felel meg a világnézeti és politikai liberalizmus az erkölcsi szabadság szellemének nem azt hogy mennyiségi szempontból produktív-e, hanem azt, hogy minőségi szempontból értékes-e s ez a minőségi szempont ismét nem annak vizsgálatában fog kifejezésre jutni, hogy valami kellemes-e egy vagy több embernek, hanem hogy üdvös-e egynek, többnek, vagy mindnek: az Embernek a maga erejében és méltóságában.

Történelem és szabadság (szerk.:Csécsy Imre, ford.:Bíró Pál és Kinszki Imre) Bp. 1940. Századunk kiadás. 48.oldal.

Amit itt lehetőleg kritikailag tisztázott fogalmakban igyekeztünk kifejteni, azt egyébként
– bár pongyolább és fogalmilag lazább formában – maguk a liberális közgazdászok is elismerik. Hiszen nem beszélve néhány fanatikusról és népszerű propagandistáról, akik másképp, mint vaskos leegyszerűsítésekkel nem is dolgozhatnak, a közgazdászok maguk is mindig elismerték, hogy a laisser faire, laisser passer empirikus elv csupán, amelynek abszolút és korlátlan érvényt tulajdonítani nem szabad. Csakhogy a korlátozás itt, mint valami kívülről jövő dolog értődik s ezért ellentmondásban áll az elvvel, amelyet korlátozni hivatott, ezért azután, vagy az elv szenved sérelmet, vagy a korlát. Igazi elhatárolás csak belülről lehetséges: úgy, hogy az az elhatárolás, vagy korlátolás valójában az elv elmélyítését és igazi beteljesülését is jelenti. Ha pedig igaz az, hogy a liberális szellem csak azokban a gazdasági intézkedésekben és berendezésekben talál kivetnivalót, amelyek az erkölcsi fejlődésnek és emelkedésnek útjában állanak, s ha ezt a szempontot csak in concreto lehet alkalmazni, akkor ebből az következik, hogy minden idevágó elméleti vita szükségszerűen elvont és értelmetlen, csak a gyakorlati vitának lehet jelentősége, amely az élet konkrét teljességében játszódik le. […]
Mely gazdaságilag liberális berendezkedésben nem találhatunk szocialista elemeket és viszont? Tehát itt is, ha mélyebbre hatolunk, csupán a társadalmi és erkölcsi értelemben vett jó és rossz, jobb és kevésbé jó és rosszabb kérdése körül fog a vita foroghatni. A legőszintébb és legelevenebb liberális meggyőződés sem lehet akadálya annak, hogy jó lelkiismerettel szállhassunk síkra oly intézkedések és rendszabályok érdekében, amelyeket az elvont gazdaságtudomány elméletének művelői szocialisztikusaknak neveznének. […] Komoly elvi ellenvetés a szocializmussal szemben csak annyiban helyes és szükséges, amennyiben a liberális erkölcsi és politikai meggyőződés tiltakozni kénytelen a szocializmus mélyén rejtőző erkölcsi és politikai tekintélyuralmi tendenciák ellen. /Benedetto Croce, 1928./

Történelem és szabadság (szerk.:Csécsy Imre, ford.:Bíró Pál és Kinszki Imre) Bp. 1940. Századunk kiadás. 49-51.oldal.