A ​vértanú (Vérgróf-trilógia 3.) 66 csillagozás

Benedek Szabolcs: A vértanú

1918. A háborúból épphogy csak felocsúdó Magyarországon tombol a spanyolnátha, a városok lakóit pedig különös halálesetek sora tartja rettegésben. Lehetséges, hogy Erdélyből nem csak menekültek, hanem valami más, ördögi erő is átkelt az új határokon?

>!
Libri, Budapest, 2013
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633100929

Enciklopédia 9


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Citrompor 
Benedek Szabolcs: A vértanú

„Regényekben lehet olvasni ehhez hasonlót.” (385. oldal)

Mihez hasonlót? Történelmi regénynek álcázott borzongató vámpírtörténetet, izgalmas és szórakoztató korrajzot az első világháború végi zűrzavarról. Ahol a vámpírok még csak hagyján, hiszen „az elmúlt két év vámpírok nélkül is olyan volt, akár egy lidércnyomás. Kiderült, hogy az ember rettenetesebb dolgokra képes, mint amennyit bárki elképzelni mert volna róla, és még csak vért sem kell szívnia ahhoz, hogy önnön testvérének nyakába harapva démonná változzon.”

Olvashatunk Magyarország első világháború utáni széthullásáról, a spanyolnátha tombolásáról, a háború végi ínséges időszakról – számomra mindez nagyon érdekes háttér volt. Mondhatni érdekesebb magánál a történet fő cselekményszálánál, a vámpírvadászatnál is. A történelemkönyv lapjait olvasgatva korábban sosem gondoltam bele, milyen lehetett akkoriban az élet, amikor egy kis köhintésre valakit dühödt és rettegő tömeg távolíthatott el a villamosról. (http://moly.hu/idezetek/578502)

A regény két idősíkon játszódik, az egyik a fenti első világháború utáni időszak, a másik Mátyás király kora. Drakuláról, avagy Vlad Tepesről filmek és regények tömkelege szól Bram Stoker Drakulája óta. Valahogy nem tudatosult bennem eddig Vlad Tepes történelmi szerepe, aki Mátyás kortársaként örökös háborúskodásban töltötte életét Havasalföld trónjáért harcolva, Mátyás és a törökök között egyensúlyozva. Vlad Tepes gyerekként török túsz, később testvérviszályt vívó kegyetlen hadúr, majd Hunyadi Mátyás foglya is volt Visegrádon. A szerző nagyon ügyesen szövi bele Vlad Tepes életének magyar vonatkozású eseményeit a regénybe. Igazán élveztem ezen részek olvasását.

Már az előző kötetnél is emlegettem, hogy néhol Akunyint idézte Benedek Szabolcs egynéhány elejtett történelmi utalása, a különleges történelmi szereplők megszemélyesítése. Most még inkább így éreztem. Egy-egy mondatban említésre kerül a Szabács viadaláról szóló legrégebbi fennmaradt históriás ének, Hess András nyomdagépe, a szemüveg, mint új találmány, stb.
Különösen Csezmiczei Jánoson, avagy Janus Pannoniuson, a „magyar humanizmus megteremtőjén” akadt meg a szemem, aki a regényben igencsak más arcát mutatta*, mint amit irodalom órán belénk sulykoltak. (Közben pont olvastam róla Cserna-Szabó Andrásnál is, lehet, hogy hozok majd egy karcot a Párhuzamok zónába róla hamarosan.)

Összefoglalva, ez a könyv a második részhez képest parádés volt, igazán élvezetes, szerencsére tompította az előző után érzett csalódottságomat. Gyenge pontjának a Fanny megjelenésével fellobbanó szerelmi háromszöget éreztem, ami különösen irritált. Továbbá kedvenc kulcsszereplőm sorsának alakulásával sem tudtam kibékülni. spoiler Kicsit összecsapottnak éreztem a végét, ezért a mínusz fél csillag.

* Ld. Pajzán epigrammák

>!
Orsi_olvas
Benedek Szabolcs: A vértanú

Meglehetősen komor hangulatúra sikeredett a lezáró kötet.

A történet két szálon futott, Mátyás király idejében és 1918-ban. Tetszettek a váltott idősíkok, mindkettőt izgalmasnak találtam, és az elbeszélők hangjai is jól elkülöníthetőek voltak. Ettől függetlenül az elején nehezen szoktam a fejezetenkénti váltásokat. Nem bántam volna, ha az évszámmal, vagy az elbeszélők nevével meg lettek volna jelölve az egyes fejezetek. A két szál összefűzését nagyon elengánsnak találtam.

Mind a múlt, mind Titusz korának eseményei baljósak, vérfagyasztóak voltak: háború, járványok, kegyetlenkedések.
Nem tudom milyen befejezést is vártam, de nem ilyet. Olyan kilátástalan és keserű lett a vége. Nem egy szereplőtől méltóbb búcsút szerettem volna venni. De ahogy édesapám is mindig mondja: az élet zord és kegyetlen.

>!
bagie P
Benedek Szabolcs: A vértanú

Valahol 3,5-4* között… jobban tetszett mint a második rész, de kevésbé mint az első.
Tetszett a két idősík… de a vége… már mások is említették, hogy olyan elvarratlannak, lezáratlannak tűnik. Nekem is az volt az érzésem, hogy elfáradt a történet és az írója is.
Azért jó volt ezt a trilógiát elolvasni. :)

>!
korkata
Benedek Szabolcs: A vértanú

A trilógia legerősebb darabja. Jobban tetszett a felépítése, mint az első kettőnek. Érdekesebbé teszi a két idősík. Hol a jelenben vagyunk, hol a múltban. Erősebb a történelmi szál is. Nekem most is ez tetszett a legjobban. Kalandozhattam az adott korban.
Most még több híres ember jelenik meg a regényben: Molnár Ferenc, Hunyady Sándor, Ady Endre. Tetszett, hogy Molnár Ferencet jóindulatúnak, segítőkésznek mutatta be az író. Itt már humoros jelenetekkel is találkozhatunk. Ezek közül leginkább a Hunyady Sándor pécsi tréfája tetszett.
Ebben a részben már a szerelmi szál is hangsúlyosabb. (Úgy tűnik, hogy hősünk megérett az életre.)

>!
katacita I
Benedek Szabolcs: A vértanú

Kevesebb reménnyel vágtam neki, mint az előző részeknek, látván, hogy ezt szeretik az olvasók a legkevésbé. Vártam is, hogy mikor jön majd az az állapot, hogy elegem lesz belőle, de az a helyzet, hogy én ugyanannyira szerettem a Vértanút is, mint a Vérgrófot és a Vérgrófnőt. Az, hogy két síkon futnak az események, egyáltalán nem zavart, szerintem a Mátyás korabeli szál sem volt unalmas, annak is volt egy érdekes hangulata, és bár elég sok történelmi adalékot kaptunk, szerintem ez kimondottan illik ehhez a sorozathoz. Szállási Titusz története pedig tovább folytatódik, kombinálva egy kis spanyolnáthával, háborúval és forradalommal, ráadásul egyáltalán nem volt kiszámítható a cselekmény.
Az egész trilógiát imádom, a magyar igényes szórakoztatóirodalom üde színfoltja ez, az utolsó rész pedig méltó befejezése a sorozatnak.

>!
Risus P
Benedek Szabolcs: A vértanú

Érdekes volt olvasni. Tetszett a két szálon futó történet, de mire végre belelendült a „jelen” szálba, akkor hirtelen átváltott a múltba, ami viszont végig pörgős volt.
Nekem a múlt szál jobban tetszett, hisz jobban beleláthattunk a „jelen” történéseibe és felfrissítettem vele egy picit a történelem tudását.
A „jelen” szál viszont nekem kicsit döcögősre sikeredett, viszont hangsúlyosabb volt a szerelemi rész és Titusz is érettebb személy lett.
Nekem kicsit elvarratlan lett, és bevallom, hogy számomra a trilógia első része tetszett a legjobban.

>!
bmgrapes I
Benedek Szabolcs: A vértanú

A Vértrilógia által Benedek Szabolcs új értelemmel ruházta fel a vértanú szót.
A harmadik kötettel teljes egész lett a történet, ez a rész hozza a másik kettőben megszokott színvonalat, a két szálon vezett cselekmény – melyek a történet végén egymásra szépen találnak –, némi új ízt ad a könyvnek.
Egyetlen egy gondolatal nem vagyok kibékülve:
„Ha meg is tudna ölni néhány démont, azt az erőt, amelyik teremtette őket, nem lehet elpusztítani. Erre még a mennyekben lakó Isten sem képes.”
????
Hogy Darth Vader szavaival éljek: „Sérti a fülem ez a hitetlen beszéd.”
Isten mindenható, azt tesz, amit akar, és ha el akarja tűrni a gonosz létezését, azt is megteheti.
Hogy egy másik híres mondattal jöjjek: „A gép forog, az alkotó pihen.”

>!
tmezo P
Benedek Szabolcs: A vértanú

Az első két részhez képest, nekem ez nagyon nem tetszett. Túl sok volt benne a régmúltról szóló rész és kevés a jelenben történt. Sajnáltam, hogy tulajdonképpen eltűnt a gróf a történetből.

>!
H_Andi
Benedek Szabolcs: A vértanú

Ebben a részben kissé zavart a két szálon futó cselekmény. Külön-külön mindkét történet tetszett, csak rossz volt az állandó váltogatás. Mire belelendültem a rég múlt történetébe, hirtelen ugrottunk majd 400 évet, majd ugyanez vissza. Bár nem tudom, hogy lehetett volna ezt másképp megoldani, megszerkeszteni, de így egy kissé bosszantott.
A végkifejlet is tetszett én többekkel ellentétbe nem éreztem összecsapottnak, nem maradt bennem hiányérzet.

>!
Bunny66
Benedek Szabolcs: A vértanú

Az értékeléseket olvasván nem számítottam olyan jóra, mint az első.
Lehet bennem van a hiba, de nekem ez a harmadik rész is nagyon tetszett! Néha picurkát soknak találtam a történelmi leírást, de nem vészesen (imádom a történelmet).
Végig izgalmas volt számomra, teljesen lekötött.
És nem gondoltam volna, hogy azért a végére tartogat némi meglepetést is…. ;)
Lényeg, szerintem egyáltalán nem rosszabb az elsőnél vagy másodiknál.
Nagyon jóra sikerült történelmi trilógia.


Népszerű idézetek

>!
Citrompor 

A könyvek nagyon fontosak. Talán a legfontosabbak ezen a világon. Még akkor is, ha csak súrolja a valóságot az, ami bennük van.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
bmgrapes I

Nehezebb fényt hozni a világ felett, mint sötétbe borítani.

258. oldal

>!
korkata

A világ nem fekete-fehér – folytatta a gróf. – Mindenkiben egyszerre és egyenlő mértékben jelen van a jó és a rossz. Az ember akaraterejétől és a körülményeitől függ, hogy a mérleg melyik serpenyője kerül felülre. A világ a két ellentétes pólus szüntelen küzdelméből épül föl, és mindkét oldalnak megvannak a maguk hatalmasságai, akik látszólag győzedelmeskedni akarnak a másik felett, miközben nagyon jó tudják, hogy bármelyikük győzelme a világ egyensúlyának megbomlásával, egyúttal az általunk ismert világ pusztulásával járna.

388. oldal

Kapcsolódó szócikkek: akarat · egyensúly · győzelem · · rossz · világ
>!
Citrompor 

    Tudvalévő, hogy az ember életét nem csupán saját akarata irányítja, azonban hogy mikor nyúl bele a sorsunkba Isten keze és mikor a szeszélyesen forgandó szerencse, azt a mi nyomorúságos földi lakhelyünkről nézve képtelenek vagyunk megállapítani.

14. oldal

>!
Citrompor 

Korábban az számított kunsztnak, ha valaki a polgármesteri hivatalban vagy a megyeházán volt állásban. Ekkoriban viszont már az, ha a lisztbizottságban.

185. oldal

1 hozzászólás
>!
Citrompor 

Ha regényt írnék, most avval hozakodnék elő, hogy baljós előérzet úszott abban a langymeleg, enyhén poros levegőben. De ez bizonyára csak az én előérzetem volt.

254. oldal

>!
Citrompor 

Évtizedeken keresztül csöndes lomhasággal forgott a történelem kereke. Generációk nőttek föl és haltak meg úgy, hogy életük szinte minden pillanatát bearanyozta a változatlanság jóleső unalma. Aztán egyszerre ez a kerék pörögni kezdett, akár egy eszét vesztett rokka, amely ráadásul fordítva működik: ahelyett, hogy összeszőné, szétszakítja a szálakat.

328. oldal

Kapcsolódó szócikkek: történelem
>!
Citrompor 

A törökök lecsaptak rájuk, mint vadméhek az óvatlan erdőkerülőre.

379. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája
Hernád Péter: Hollóember
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Garaczi László: Hasítás
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Fekete István: Zsellérek
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Fábián Janka: Az angyalos ház és más történetek
Tábori Kornél: Bűn és szerelem