A ​vérgrófnő (Vérgróf-trilógia 2.) 85 csillagozás

Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

1916. Erdélybe betörnek a románok. Szállási Titusz, Az Est munkatársa Kolozsvárra utazik, hogy első kézből tudósítsa olvasóit az eseményekről, miközben reméli, hogy régi barátjával, Saint-Germain gróffal is újra találkozhat. Egy évszázados titok, egy démoni szerelem, és egy váratlan segítőtárs azonban olyan kalandba keveri őt, amit talán soha nem írhat meg…

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Libri, Budapest, 2012
450 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633100912

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Orsi_olvas
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

Az előző részhez képest kicsit gyengébbnek éreztem. Illetve lassabbnak. Talán nem is a lassúsággal volt a fő gondom, hanem hogy a történet vezetése nagyon egyenletlen volt és egyik- másik rész rettentően el lett húzva. Sajnos az sem segítette a dolgot, hogy a korábbi irodalmi, színházi utalások, kitekintések helyett most a korabeli futball világában merültünk el rendkívül részletesen, ami – engem – meglehetősen untatott.
Néhány szereplőtől megváltunk, a legizgalmasabb új karakter kétség kívül Ágnes volt, egy ősi vámpírvadász família sarja. Természetesen ebben a részben is Tituszt követhettük, aki hadi tudósítóként és amatőr vámpírvadászként is bemutatkozott. Tarnóczay Etelka is új oldaláról mutatkozik meg. Régi jó barátunk, a gróf, sikeresen összezavarja nem csak Tituszt, de az olvasót is az utolsó lapokon.
Kicsit többet vártam ettől a résztől, de legalább is az első kötet színvonalát, amit nem tudott hozni. A befejezésre minden esetre nagyon kíváncsi vagyok.

>!
Citrompor P
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

Mi a vámpírregény receptje?

„(…) mind egy kaptafára megy: egy távoli kastélyban vagy faluban fölbukkan egy rejtélyes, messziről jött idegen, akinek érkezését követően hátborzongató események történnek, ám szerencsére rövidesen jön egy vitéz, egy pap, vagy egy tudós, aki rájön, hogy démonnal állunk szemben; ezután a hősök összefognak, és rajtaütnek, majd némi küzdelem után hegyes karóval átdöfik a vérszívó szívét. Egynémely novellában és regényben az áll, hogy ez se föltétlen elég, a gonosz varázslat megszüntetéséhez le kell vágni a fejet is, de ebben a szerzők nem tudtak teljes egészében közös nevezőre jutni.” (268-269. oldal)

Benedek Szabolcs ennél tovább megy, finoman fűszerezi a vámpírregény zsánerét a magyar történelem vészterhes időszakával, az első világháborúval, híres történelmi és irodalmi alakokkal. Eszembe jutott Akunyin az olvasás közben, nála láttam eddig ezt a legtöbbször. Benedek Szabolcs olykor a nyomdokain halad, de még nem olyan mesterien.

Nagyon lelkes voltam az első kötet olvasása után (http://moly.hu/ertekelesek/1726138), épp ezért magasra tettem a lécet. Sokat vártam, pont ezért szigorú leszek a pontozásban. Ezt a részt az előzőhöz képest tölteléknek éreztem, kivételt a csalódottság alól számomra csak Ágnes, az „amazon” megjelenése jelentett. Aki, valljuk be, hozza a zsánertől elvárt „keményvonalat” a nyámnyila főhősünk helyett. (Pont ez a gyenge pontja is, mert már túlzottan valószerűtlen.)

Érdekes volt a zsáner nagyjaira való kitekintés, cinkos mutogatás (pl. http://moly.hu/karcok/631862) és az átemelt eredeti szövegrészek is. De egy idő után már olyan sok volt a bizonytalanságot sugalló, megerősítést váró (?) utalgatás, hogy kezdett fárasztani. Különösen ezek a kijelentések:
„Hiszen ez a valóság, nem valami ócska füzetes regény! Nem egy, a többiről másolt vámpírtörténet szereplői vagyunk, hanem élő emberek.” (240. oldal)

Szóval kicsit csalódtam, pedig élveztem is, be kell vallanom. Kedvelem a vámpír zsánert, különösen, ha ilyen intelligens, tele történelmi érdekességgel, amely alapos háttérmunkát feltételez. Jó könyv ez, de lehetne még jobb is. Remélem, a harmadik majd az lesz. (Az lett. Már olvastam.)

>!
korkata
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

Vámpíros történet, történelmi szálakkal. Nem a megszokott formában kapjuk a vámpírokat. Nem is sokat találkozunk velük. A történet nem bonyolult, könnyű olvasmány. Molnár Ferenc megjelenítése kimondottan tetszett. Jó volt kalandozni egy kicsit a kávéházak világában. Még az sem zavart, hogy hihetetlen dolog történt vele.
Lassúbb folyású, mint az első rész, de ezt egyáltalán nem bántam. Leginkább a korrajz volt, ami megfogott. Nálam inkább ezen volt a hangsúly, mint a történeten.

>!
tmezo P
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

Kicsit lassan mentek a dolgok ebben a részben. Talán sok mindent akart bemutatni az író.
Emiatt a fél csillag, de ettől eltekintve érdekes volt. Annyira nem fordulatos, mint az első, de a végkifejlet mindenesetre kíváncsivá tett annyira, hogy akarjam a következő részt.

A vérgrófnő cím nagyon találó, már csak azért is, mert onnantól kezdve, hogy az első részt az ember a kezébe veszi, érzi, hogy ki is lesz AZ. És hajt a kíváncsiság, mikor derül már ki végre, hogy igazam volt e. :)

>!
Lisie87 P
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

Igazi csemege volt ez a könyv a vámpír-szerető lelkemnek! :)
Nagyon tetszett a régies hangulata a könyvnek, ahogy leírja az akkori Budapestet/Erdélyt, a háborút, a társadalmi életet. Az ember szinte oda tudja képzelni magát az akkori városi életbe. A történet maga tovább folyt a medrében, nem volt olyan pörgős, de végig fent tartotta az érdeklődésemet, mind Szállási, mind Tarnóczay Etelka része.

>!
bagie P
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

Ez hullámzó volt… én az első rész folytatását vártam, de itt újabb szereplők kaptak szerepet, és nagyon sok minden maradt nyitva. Hamarosan előkerül a lezáró rész, és akkor remélem, rend lesz :)

2 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

Amikor a trilógiából megfog az első rész, majd, mivel a második függővéges szükségét érzed végül a harmadikat is fellapozni esete áll fenn nálam.
Ebben szép volt s jó volt a világháború bemutatása, de azért Drakulát elég lett volna csak érinteni. Nekem sosem jön be, amikor Drakulát kezdjük el gyúrogatni a saját történeteink szerint. Mennyivel szerethetőbb volt az elsőben felbukkanó gróf!

>!
bmgrapes I
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

Miután az utolsó oldalt is elolvastam, vegyes érzésekkel tettem le a könyvet.
Az első felét faltam éppúgy, mint a Vérgrófot. Csakhogy azután jöttek az első vámpírok, én meg nem értettem…
Most már azt nem értem, hogy mire számítottam, hisz tudtam, hogy vámpíros.
Haragudtam a szerzőre: mi a fenének kell belekeverni a vámpírokat ebbe a jó kis századfordulós-századeleji, már-már Fábián Jankás, mégis vérbeli pasi-sztoriba.
Letettem egy hétre, aztán nagy nehezen csak összekapartam a bárotságomat, meg a kíváncsiságomat és próbáltam túltenni magam a vámpírokon, ami nem kis feladat volt, hisz a végére exponenciálisan megszaporodtak.
Már csak 20-30 oldal volt, amikor azt gondoltam: majd meglátom, elolvasom-e valaha a történet befejező részét.
Erre most körülnézek és mit látok?
Délelőtt voltam a könyvtárban, és tessék, itt van már mellettem a Vértanú.
Na most mit tegyek? :D

1 hozzászólás
>!
Risus P
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

Jó-jó volt a folytatás, de eléggé ingadozott az érdeklődésem a történet folytatása iránt. Volt pár részlet, ami most állt össze az előző könyv utalásainál. Még több utalás van a könyv folytatásához, de valahogy elég hullámvölgyes volt.
Pár rész teljesen kiszámítható, néhány momentumot túlságosan is elnyújtott az író.
Már eléggé lerágott csont számomra Etelka és Titusz ki nem teljesedett szerelme, ami igaz, hogy segít előre vinni a történetet, de már agyonra van rágva. Etelka viszont ebben a kötetben kifejezetten irritált, mert értem én, hogy mi volt a foglalkozása, de lassan többször lehetett olvasni a nemi életéről, mint másról.
Kicsit csalódott voltam, mert az előző kötetben az fogott meg, hogy nem kapott olyan nagy szerepet a vámpírság, most viszont igen és Erdély sorsa.

>!
nero P
Benedek Szabolcs: A vérgrófnő

A vámpírtéma továbbra is alapvetően ürügynek tűnik ahhoz, hogy rengeteget megtudjunk az előző századelő Magyarországáról, a bohémek életéről, a fociról, a politikáról és az újságírásról. Szórakoztatóan megírt történet, amelyben már a szerző számára is érezhetően szimpatikusabb Szállási Títusz, a fiatal zsurnaliszta személye.
A trilógiák az utóbbi időben egyre gyakrabban íródnak úgy, hogy az első kötet megáll magában, míg a második és a harmadik nagyon szorosan összefüggenek egymással. Benedek Szabolcs is megteszi ezt, így a második kötet a sztorinak egy igen feszült és izgalmas pontján kényszeríti az olvasót arra, hogy még hónapokat várjon a folytatásra

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Citrompor P

Úgy van kitalálva a világ, hogy előbb-utóbb helyükre rázódnak a dolgok.

131. oldal

14 hozzászólás
>!
Citrompor P

(…) a modern világ zajától ma már alig halljuk meg a belső hangokat.

211. oldal

>!
Citrompor P

Melyik a vámpírregény legfélelmetesebb és legborzongatóbb fejezete? Az, amelyben a démon vadászik, áldozat után kutatva, vagy az, amelyben őrá vadásznak?

340. oldal

>!
Chris

– Ugyan, kérem! Ne legyünk naivak! Budapesten kapcsolatok és ismeretség nélkül semmire nem megy az ember.

288. oldal

2 hozzászólás
>!
Citrompor P

Életében nem látott még egyszerre ennyi embert, szinte kizárólag férfiakat, akik ráadásul olyan izgalomban voltak, mintha élet és halál kérdéséről volna szó. Persze – szögezte le magában mindjárt a mérkőzés első perceiben Szállási Titusz, ahogy végigmérte a körülötte lévő arcokat – ez számukra bizonyára az is. A futball egyáltalán nem volt régi dolog, a bajnokságok alig több mint tíz éve kezdődtek el, de máris nagy tömegeket vonzott. Kell hát lennie benne valaminek, ami ilyen erővel képes fölcsigázni ennyi, a társadalom legkülönfélébb rétegeihez tartozó ember figyelmét.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futball
1 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP

S amikor a lenyugvó nap még egyszer megpihent a Királykő ormai fölött, még akkor se, érted, barátom, még akkor se sejtette senki, hogy a nyalka székely vitézek közül hamarosan számosan halottak lesznek, a szép leányok és a snájdig ifjak pedig rövidesen a vasútállomáson tapossák majd egymás lábát, hogy fölférjenek a Kolozsvárra induló vonatra.

22. oldal

>!
Risus P

Mivel minden mendemondának van némi alapja, és a legborzongatóbb és a legleképesztőbb legendák mögött, ha haloványan is, de rendre ott feszít a valóság csöndes víztükre.

271. oldal

>!
kate101 P

Hogy a futball komoly ügy lenne, ezzel nem is olyan sokkal korábban meg lehetett volna nevettetni Szállási Tituszt. Az óta a márciusi vasárnap délután óta azonban megváltozott a véleménye. Még mindig a dübörgő, morgó, ordító lelátó hatása alatt volt, és elég volt a levegőbe röpülő kalapokra és sapkákra gondolnia ahhoz, hogy ne kételkedjék többet abban, hogy a futball igenis fontos dolog. Amire ennyien odafigyelnek, amellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mert igen, táncos revükbe és egyéb éjjeli szórakozóhelyekre is szép számmal mennek a férfiak, csakhogy a kánkánt járó hölgyek lábairól a nappali világosságban nem beszélnek annyit, mint Schlosser Imrééről vagy éppenséggel Bieber Kristóféról.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futball · kánkán
>!
Citrompor P

– Magára is támadtak már vámpírok?
Ágnes arcára hűvös mosoly ült ki:
– Mit gondol, miért vannak mindenütt fokhagymakoszorúk? Gondolom, nem kell magyaráznom. Épp elég vámpírtörténetet olvasott már ahhoz, hogy tudja, miként kell a démonok ellen védekezni.

191. oldal

>!
bmgrapes I

A változás pedig jó – az ember a folytonos formálódás és megújulások révén juthat előre, aki megállapodik, és egy helyben marad, az rögvest meg is hal, még ha nem is testi értelemben, de lélekben mindenképp.

252. oldal

Kapcsolódó szócikkek: változás

A sorozat következő kötete

Vérgróf-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tüskés Tibor: Párhuzamos történelem
Baráth Katalin: Az arany cimbalom
Buket Uzuner: Hosszú Fehér Felhő
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Raffay Ernő: Erdély 1918–1919-ben
Szádeczky Kardoss Lajos: Az oláhok Erdélybe törése és kiveretésük 1916-17
Fekete István: Zsellérek
Móricz Zsigmond: Égi madár
Szabó Pál: Emberek
Passuth László: Kutatóárok