A ​vérgróf (Vérgróf-trilógia 1.) 187 csillagozás

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Mindig ​esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Volt, aki azt állította, hogy ugyanott laknak, amerre dolgoznak is, napközben alszanak és megbújnak valamelyik bérkaszárnya zugában, s csupán napszálltakor merészkednek elő. Mások akár meg is esküdtek volna rá, hogy a város egy másik fertályából jönnek és szekéren hozzák őket… Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik.

A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Ezzel egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Libri, Budapest, 2013
472 oldal · ISBN: 9789633102824
>!
Libri, Budapest, 2012
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633100868

Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Molnár Ferenc · Rákóczi Lipót · Szabó Béla (Szállási Titusz) · Tarnóczay Etelka

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 14

Most olvassa 7

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Citrompor
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Nagyon élveztem! Vámpíros, krimi, kortárs, magyar (kortárs magyar), közvetlen és finom irodalmi utalásokkal is teli. Mindez nagyon szórakoztató kombináció volt számomra.

Pluszpont, hogy olyan helyeken játszódott, mintha direkt nekem írta volna. (Na jó, ezt számos budapesti lakos elmondhatja magáról, de akkor is, mindjárt megmagyarázom.)

Először is, ott volt a jelképes városhatárt jelentő Gróf Haller utca. Immáron nyolcadik éve lakom a Gróf Haller utca túloldalán burjánzó kiserdő mellett, ma már szinte belváros, kérem szépen! Amikor Sára a szentestei vacsorához fenyőágat gyűjtött itt, a lépteit a válla mögül kikandikálva magabiztosan követtem.
Másodszor ott volt az Andrássy útról nyíló egykori Bulyovszky (ma Rippl-Rónai) utca, ahol az elmúlt két hónap óta heti kétszer is megfordulok, mióta az Andrássy-ra járok nyelvórára. Gyanakodva tekingetek fel minden alkalommal a tekintélyt parancsoló épületekre és azon morfondírozom elhaladtomban, hogy melyik lehet az az aprócska várkastély, amelyet mintha egy óriás keze repített volna ide Erdély havasaiból? Több gyanúsítottam is van, ha egyszer majd nem sietek, akkor jó komótosan végigsétálok rajta (viszek majd fényképező alkalmatosságot is). Addig is marad az az enyhén nyomasztó – mégis kellemesen borzongató – érzés, akárhányszor feltekintek az ottani épületek toronyszerű bővítményeinek ablakaira, hogy vajon melyik sötét üveg mögül leshet rám a vérgróf?

Nagyon nagy dicséret a könyvnek azért, hogy olvasás közben elevenebben éltem ezeken a helyszíneken, mint az elmúlt években bármikor. Szécsi Noémi Budapesten játszódó könyveinél is megrohantak néha hasonló érzések, de ennyire kellemesen, otthonosan nem éreztem még magam ebben a rohanó, piszkos, zsúfolt nagyvárosban, mint mostanában. Még mindig nem tekintem magamat budapestinek, én akkor is egri maradok, nekem ez a város mindig idegen marad kicsit. Egy idézet a könyvből:

„ – Akkor miért él itt? Különben meg te is vidéki ember vagy. Én is az vagyok. Ez a város csupa vidékiekből áll, akik fölvetődtek ide a világot megváltani." :)

Az irodalmi utalások között voltak elevenen megjelenő híres alakok (Ady, Molnár, Bródy), és olyanok is, akiket figyelmes olvasással lehetett kiszúrni. Ez utóbbiból a kedvencem – ugye ti is kitaláljátok, hogy kire gondolt?

„- Volt itt a nyáron egy fiúcska, valahol a környéken* lakott. Mindenféle aprómunkát elvállalt, amivel csak meg lehet bízni egy ilyen ötéves forma gyereket. Hogy is hívták, olyan különös neve volt… Idén bevásárolt nekem. Úgy cipelte a megrakott kosarat, ki se néztem abból a vézna kis lurkóból! Persze ügyeltem mindig, hogy nagyon ne terheljem meg. S a korához képest nagyon eszes volt, minden fillérre elszámolt pontosan. A visszajáróból valamennyit megtarthatott, az lett a fizetsége. Eszébe se jutott soha, hogy becsapjon. Aztán egy idő után nem jött. A pék mesélte, mivel neki is besegített, hogy az Attilát… na, hát csak megvan a neve… szóval, az Attilát leadták falura nevelőszülőkhöz. Az apja elment Amerikába, az anyja pedig nem bírta egyedül nevelni a sok gyereket."
* Gróf Haller utca, Ferencváros

Még pár gondolat:
– A csavarra nem számítottam a végén, önelégülten azt hittem, hogy a könyv egyértelműen kiszámítható. Aztán mégsem!
– Egyetlen szimpatikus szereplő sem volt a könyvben, mégis kíváncsian követtem a sorsukat.
– Saint-Germain grófja eszembe juttatta egy korábbi elmaradásomat. Most már muszáj leszek befejezni!
– Látszik, hogy alkimista témában nem igazán vagyok járatos, mert nekem Flamelről elsőként a Harry Potter és a bölcsek köve ugrott be. Van még mit pótolnom ilyen téren. :)
– Pongrácz gróf is szóba került, szóval kedvem támadt újra elolvasni a Beszterce ostromát. Nemrég úgyis elővettem már Mikszáthot.

7 hozzászólás
>!
fülcimpa
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Az, hogy ennyi ideig olvastam, csupán annak tudható be, nem volt időm belemélyedni. Pedig vágytam rá. Már a kezdetnél magával ragadott. Kedvelem az ilyet, semmi műmájerség, semmi okítás, semmi olyan, hogy az olvasó tök hülyének érzi magát, mert nem ért egy szimpla mondatot. Letisztultság, tetszetős történelmi és irodalmi háttér, szerethető szereplők. Ha író lennék így szeretnék írni. És nagyon jól esne, ha egy Cimpa nevű moly megdicsérne ;)

>!
Muki75 P
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Ó, én nem ezt a lovat akartam! Nagyon vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Arra számítottam, hogy egy jó kis vámpíros történetet fogok kapni. Ez nem az volt.
A korrajz, a leírások, a könyv hangulata nagyon tetszett. De piszok vontatottnak éreztem. Jobban örültem volna és vártam, hogy több legyen a krimi szál, kissé kevesebb Etelka vendégkörének leírása. Nem a téma a gond, hanem én más történetet szerettem volna. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem szeretném elolvasni a folytatást…

>!
Alvarando
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Miközben a budapesti kávéházak virágkorukat élik, a városban egy sorozatgyilkos garázdálkodik, aki különös kegyetlenséggel végez áldozataival, akik közül mindegyik prostituált. Az ügyben Mihucz Ervin kezd el nyomozni, akinek időnként iszonyatos fejfájása támad, emellett ő is gyakran igénybe veszi az örömlányok szolgáltatásait, emellett rendszeres látogatója Tieber Gusztáv kávéházának. A tevékenysége során összetalálkozik Sárával, aki egy házasságon kívüli gyermekszülés után éppen egy bordélyban kezd el dolgozni, majd mivel ebben a házban is megölnek egy örömlányt, Ervin a szárnyai alá veszi. Közben a Vígszínházban egy színésznő úgy dönt, saját vállalkozású luxusprosituáltnak áll és eléggé úri vendégkört alakít ki. Az ő korábbi baráti körébe tartozik Szállási Titusz, aki Szabó Béla álnéven verseket ír, mellette a Budapesti Napló munkatársa. Egy bécsi kiküldetés után hajóval utazik haza, útitársa egy különös ember, aki Rákóczi Ferenc fiának adja ki magát. Titusz kalauzául szegődik a különös idegennek, aki meg akarja ismerni a várost. De csakis éjszaka látható és furcsa módon emberek társaságában nem fogyaszt semmit….
A szerző korai remekműve ez, amelyben kiválóan ötvözte a hátborzongató krimit egy kis kultúrtörténeti ínyencséggel. A könyv lapjai feltűnik a kávéházak forgatagában Ady Endre is és említés szinten József Attila is. És persze az se hiányozhat a könyvből, hogy az egyik szereplőnek az az érzése, mintha egy rémregény szereplője lenne. Kiváló alkotás, egyszerre ajánlható annak, aki szereti a krimiket és szívesen olvas a dualizmus kávéházi forgatagában játszódó történelmi regényeket!

>!
Orsi_olvas
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Azt hiszem főleg a könyv hangulata fogott meg. Az írónak sikerült elérnie, hogy olvasás közben végig azt éreztem, hogy valamiféle álomvilágban járok: a valóság és a misztikum keveredett, a múlt és a jelen határán egyensúlyoztunk.
A történet több szálon fut, élettörténeteket olvasunk, amik aztán valami bonyolult mintázat mentén összefondónak. A megjelenített szereplők közül Mihályról még szívesen olvastam volna, az ő történetét még jobban ki lehetett volna bontani.
A cselekmény lassú építkezése tökéletesen illett a könyv hangulatához és hihetetlenül élveztem a kávéház, színházi, irodalmi utalásokat. Érződik, hogy rengeteg kutatómunkát végzett az író a hiteles történetmesélés kedvéért.
A krimi szál inkább csak aláfestés volt, és az igazat megvallva a könyv felétől már sejtettem is a megoldást, de mivel nem ezen volt a hangsúly, ezt nem éreztem zavarónak.
Érdekes könyv, egyedi hangnem, egész biztos folytatni fogom a sorozatot.

>!
kolika
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Na, de kérem! Mi történt a végével? A kiskutya elvitte? Számomra nagyon lezáratlan maradt a történet. Na, de ott van a második és harmadik rész, amit valószínűleg el fogok olvasni. Már csak azért is, mert kíváncsi vagyok a további fejleményekre.
Kimondottan örvendtem, hogy a könyvben megjelenő vámpír nem a mai kor divatos, szívdöglesztő, csillogós stb. típusból való, hanem inkább a régi fajtákból való. Azokból, ahol még nem hevernek a nők a lábai előtt, hanem sokkal inkább félnek, mert megjelenése elsősorban borzongást idéz fel.
Azt azért furcsálom, hogy a nagyurak estélyeinek főszereplője lesz, de senkinek nem tűnik fel mássága, s aki tud is vámpírságáról, az egy-kettőre túlteszi magát ezen a felfedezésen.
A kötetben szereplők közül jó néhánynak jobban megismerjük mindennapjait, de aztán egyiküknél sem érzem, hogy történetük kerek egésszé vált volna a könyv végén. Ráadásul nem is kedveltem meg őket, szinte mindegyikük hordoz olyan vonást, ami miatt nem válik a szívem csücskévé. Kimondottan kedveltem a valós, irodalmi/sziníházi személyeket. Érdekes arról olvasni, hogy egy-egy szerző, hogy láttatja az irodalmi művei által, vagy színházi szerepeiről ismert személyeket. Emberközelbe hozza őket így, még akkor is, ha némely jelenet csak az írói képzelet szülötte.
Kedveltem a mű hangulatát.

2 hozzászólás
>!
encus625 P
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Ha már az Egri Molyklub a távollétemben vámpíros témát választott a következő találkozóra, igyekeztem azt minél vámpírmentesebb könyvvel megúszni. Azt hiszem, ez sikerült is. :)
Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban.
Tetszett, mert..
– A korabeli Budapest életének bemutatása érdekes volt, bár nem ismerem nagyon a fővárost, aki ma is ezekben az utcákban él, azoknak ez külön élmény lehet.
– Időnként felbukkannak valós személyek. Mindig azt már vártam mikor bukkan fel egy újabb ismert figura.
– Rájöttem, hogy ki a gyilkos! :) Annyira egyértelmű volt volt… Ugyanakkor ezért nem is tetszett, mert se nem krimi, se nem vámpírregény nem volt.

Nem tetszettek ezek a részek, dolgok:
– Nem volt elvarrva minden szál, a gyilkos miért ebből körből választott áldozatokat? Ennek biztos volt valami oka, de egy szó sem esik erről.
– A gróf és Titusz filozofálgatása már időnként sok volt, illetve Etelka és „ügyfélkörének” dolgait is kevesebb oldalszámban jobban elviseltem volna.
– Nehezen indult be a könyv, ráadásul ekkoriban elég kevés időm is volt olvasni. Kicsit zavart, hogy nem volt egy igazi főszereplő. Nekem a gróf sem volt az, a többiek meg pláne nem. És hiába volt sok szereplő, egyiket sem tudtam megkedvelni.

A következő részt is elolvasom majd egyszer.

>!
Libri, Budapest, 2012
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633100868
3 hozzászólás
>!
bagie P
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Nem véletlenül kívánságlistás nálam ez a trilógia :)
Amennyire pár könyvvel korábban arra vártam, hogy valami csak emberit olvassak, ne legyenek benne vámpírok, különleges képességgel rendelkező személyek, ezt a könyvet most szinte faltam esténként. Nagyon jól megírt könyv, nagyon jól szőtt cselekmény, a kedvenc történelmi időszakomban…
Köszönöm a lehetősége @hajnalikod -nak… és most vadászom a folytatást… és persze törekszem arra, hogy a polcomra kerüljön mielőbb a teljes trilógia!

UPDATE: 2015/07/09…mivel nálam van a teljes trilógia, az első rész újraolvasásával kezdtem, mert bár első olvasatra nagyon tetszett, mostanra kikopott a sztori a fejemből… a mostani olvasás után csak 4* … mert az elején nem nagyon akart csúszni, de azért izgatottan várom a folytatást, és szerintem ma este neki is állok a második résznek :)

2 hozzászólás
>!
tmezo P
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Először a borító fogott meg. Nem vagyok vámpír fan, nem olvasom a mai vámpíros könyveket, de éreztem, hogy ez nem olyan lesz.
A régi időkben játszódik, amit kifejezetten szeretek. A sok irodalmi alak és nevezetes helyszínek megjelenése nagyon magával ragadott.
Titokzatos, több szálon futó történet, ami nem is annyira véres. A karakterek kíváncsivá tettek, és az, hogy a fejezetek szinte mindig másik személyről szóltak csak fokozta ezt. Jöhet a következő rész.

>!
janka0416
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Borító: 5/5 – 1 másodpercre rápillantasz és megtudsz mindent.
Cselekmény: 5/5** – Egyszerűen, nagyszerűen imádtam! :D
Az elején egy kicsit szkeptikusan álltam a regényhez, hiszen az írótól még nem olvastam könyvet.
Bár néha úgy éreztem mintha egy Fábián Janka regényt olvastam volna. Nem untam egy percig sem, pörgött az egész úgy ahogy kellett.
Irodalmi alakok, történelmi helyszínek sorozata volt a könyvben, ami igencsak elnyerte a tetszésemet. Gondolok itt most Adyra, Krúdy Gyulára, Molnára Ferencre.És, ami a legfontosabb, nem csak 1 személyről szólt ez az egész história.
Nem igazán érdekelt,hogy egy vámpírról szól ez az egész sztori. Mert ő igazi vámpír volt, és nem olyan akinek bizonygatni kell, „Jajj Edward nem félek tőled" típusú nyálas love sztori.
3 részlet közül talán a legjobban Tarnóczay Etelka története tetszett a legjobban. Jelzőkkel nem szeretném illetni, de az biztos,hogy egy belevaló csaj. :D
Szállási Titusz, és a gróf barátsága néha egy kicsit unalmas volt. Néha nem is figyeltem a különböző részeket.
Mihucz Ervint is egy ideig kedveltem, de aztán… (ha elolvasod megtudod!:D)
*Two Steps From Hell – Nero * – https://www.youtube.com/watch…


Népszerű idézetek

>!
tmezo P

A bölcs ember órája soha nem siet, kedves barátom.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bölcs · óra
4 hozzászólás
>!
Batus

Az embernek voltaképpen nem is volna szabad mást cselekednie, mint szerelmesnek és művésznek lenni.

1 hozzászólás
>!
patricia

– A magyarokat ez érdekli a legjobban. A történelem. A múlt, amit ők valami félreértés kapcsán dicsőnek tartanak.

88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság · múlt · történelem
>!
AryGi

Akkortájt boldog-boldogtalan írt. Se szeri, se száma nem volt a különféle könyveknek. A nyomdák csak úgy ontották magukból a sok ócska vackot, a jelentéktelen fércműveket, a súlytalan mondanivalót…

289. oldal

2 hozzászólás
>!
Jean P

Tudja, éjszaka egészen másak az emberek. Ami napfénynél, világosban esetleg nem látszik, az előtűnik a sötétben. Amint eltűnik az égről a Nap, az ember letolja magáról a civilizáció béklyóit, és úrrá lesznek rajta az ösztönei.

279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: éjszaka
>!
SMesi P

Az élet megtorpan, ám nem áll meg.

169. oldal

>!
tmezo P

Az emlékezet rövid és könyörtelen. Ami egyik nap fontosnak tűnik, másnap már nem az, és bizony nagyon hamar napirendre lehet térni bármi fölött.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet
>!
Jean P

A halál mindig borzasztó, kedves barátom. Különösen akkor, ha a közvetlen közelünkben arat.

245. oldal

>!
Vackor6 P

Ugyanakkor tény, hogy minden test annyira beteg, amennyire a benne lévő lélek az.

280. oldal, III./6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: lélek
1 hozzászólás
>!
szangi P

Budapest annak való, aki oda születik. Meg annak, akiben van elég erő és bátorság dacolni vele. Budapest egy elkényeztetett, terpeszkedő, hájas uraság, mindent és mindenkit megvet, ami a saját körén kívülre esik. Lenézi a többieket, de közben azért azt is gondolja, hogy szabadon rendelkezhet velük.

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest

A sorozat következő kötete

Vérgróf-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Katalin: A fekete zongora
Tábori Kornél: Bűn és szerelem
Szántó Dániel: Revans
Amy Stewart: Lány pisztollyal
Marc Pastor: Barcelona árnyai
Frank L. Packard: Jimmie Dale kalandjai
Boston Teran: Kegyetlen kötelék
Helena Silence: Ezüsthíd
Bleeding Bride: A téboly kertje
Dan Wells: Nem akarlak megölni