A ​kvarcóra hét dallama 47 csillagozás

Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

„Egyre ​csak az járt a fejemben, hogy ez most nem egy kedd esti tévésorozat vagy az E.T., hanem itt, nálunk történik, ahol évek teltek el anélkül, hogy az egyiktől meg lehetett volna különböztetni a másikat. Úgy éreztem, mintha az április 4-ei ünnepség óta egy egészen másik életet élnénk. Akkor, azon az estén, a pártház előtt döbbentem rá először, hogy voltaképpen két Magyarország létezik. Az egyik Kádár-Magyarország (noha akkor még nem így hívtam, igazából nem hívtam sehogy), a másik meg az, amelyik azokban a hetekben könyörtelenül megmutatta nekünk a rideg és rémisztő valóságot."
A felszabadulás 40. évfordulóját ünnepli az úttörőcsapat a párt magas rangú vezetője jelenlétében, amikor valaki lezuhan az iskolát övező panelházak egyikéről. Hátborzongató események sorozata veszi kezdetét, amelyhez fogható nem volt még a lakótelepen (pedig a minap föltörtek egy Trabantot, igaz, nem volt mit elvinni belőle), és mindenestül föl is forgatja a kisváros békés unalommal csordogáló… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Libri, Budapest, 2015
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633104750
>!
Libri, Budapest, 2015
432 oldal · ISBN: 9789633106914

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

eme>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

A nyolcvanas évek Magyarországa egy kiskamasz szemével. Óhatatlanul jött az asszociáció A fehér királlyal: kor és nézőpont stimmel, csak a helyszín változik, meg néhány jellegzetes kellék, ami segítségével a miliő kibontakozik. Bevallom, Dragomán kötete sem kápráztatott el túlságosan, nem értettem, azóta sem értem a (világ)sikert.
Lényegében mindkét könyv a visszapillantó felnőtt tudását és az eseményeket átélő naiv gyerek bizonytalan botladozását ötvözi inkább az ifjúsági irodalomhoz közelítő narratívában. És bár mindkettőben van kísérlet elmélyítésére (többek közt allegorikus-szimbolikus elemek és picit mitikus-misztikus beütés révén), én egyikben sem látom azt profi szinten megvalósulni. De ez legyen az én problémám.
Benedek könyve lehetne számomra az, ami egy magyarországi számára Dragomán írása: egy újabb „dallam” a szocializmus kvarcóráján. Ugyanannak a rendszernek egy külsőségeiben talán különböző, lényegében viszont azonos arca. Valójában teljesen mindegy, hogyan hívják a kenyeret, amiért sorba kell állni. A lényeg a sorban állás.
A szürke (panel)hétköznapok, az ellenállás apró rezdülései, a szinte észrevétlen, gyakran naiv behódolás mozzanatai, el- és lehallgatások. Ott állandó fenyegetettség, itt állandó álbiztonságérzet. Mindenhol a változatlanság, változtathatatlanság érzése. Benedek regénye kétségkívül visszaad valamit ebből – a kvarcóra elveszítésének atmoszférájából.
A szinte klisészerű, sztereotipikus elemek sora viszont, mellyel az elbeszélő igyekszik korhangulatot teremteni, inkább erőltettnek tűnik. Túlzsúfolt a regény, mintha minden a korról érdemes (?) (inkább csak a felszínt érintő) információt bele akart volna sűríteni az elbeszélő – márkanevektől együtteseken és dalokon át magatarástípusokig.
A misztikus krimiszálat rettentően idegennek éreztem ettől a környezettől, még akkor is, ha különlegessége, mássága révén próbál rámutatni a látszólagos egyenvalóság mögött elrejtőzve megbújó másik világra, és végső soron a nyomozásba kezdő Bence ennek révén találkozik a hatalommal és bonyolódik össze ezzel mondhatni végérvényesen. Irodalmi szinten azonban mégsem éreztem a szerves összetartozást, és úgy általában hiányérzetem volt mindkét szállal és a karakterábrázolással kapcsolatosan is, hogy a stílusról ne is beszéljek. Lehetett volna történelmi regény vagy generációs regény, netán misztikus krimi, de végül egyik sem lett maradéktalanul. Nem szokványos Kádár-rendszer-regényként sem nyújtott különleges élményt. Elolvastam, átfolyt rajtam, nem hagyott semmit magából bennem.
(A dalcímeket meg miért kellett magyarra fordítani? Hogy aztán fordítgassam vissza ahhoz, hogy fel is ismerjem őket?)

Citrompor>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

Az hozta meg a kedvemet a könyv elolvasásához, hogy részt vettem a @kshkonyvtar Szépírók a könyvtárban eseményén, amelynek vendége az író, Benedek Szabolcs volt.*

A cselekmény Szolnokon játszódik, többek között a Szecskának becézett Széchenyi lakótelepen, ahol a ’90-es évek végén unokatestvéremék is laktak. Mondhatjuk, hogy így sem a helyszín, sem az írói stílus nem volt idegen számomra, ugyanis gyerekként heteket csatangoltam Szolnokon nyaranta, a szerzőtől pedig korábban már olvastam a Vérgróf trilógiát. Így utólag felrémlik, hogy már ott sem volt éppen túlzsúfolva a könyve pozitív karakterekkel, a főszereplő nem volt egy kimondottan hősies és ámulatra méltó figura. Különösen így van ez itt is, ahol az E/1. személyű elbeszélő egy tipikus „beszari” figura, ld.: „Világéletemben beszari, gyáva kukac voltam. Már gyerekfejjel is féltem mindentől, a villámlástól és mennydörgéstő kezdve a kóbor kutyákon át az osztálytársaimig.” (345. oldal)

Aztán egyszer csak furcsa halálesetek történnek a városban, amely kizökkenti az addig biztonságosnak hitt, gyermeki világból az iskolásokat, köztük a főszereplőnket. (Igaz, már ezek előtt is szembesülnek egy Trabant feltörésével, ami azt a fundamentumot rengeti meg bennük, hogy nincs bűnözés mikrovilágukban, a békés és már-már unalmas városban.) Az események misztikusak, a hivatalos közegek és a felnőttek összezárnak, információhoz csak nehezen lehet jutnia arról, hogy mi is történt. Ráadásként erre a zavaros állapotra egy „végszocialista” hártya is rakódik, ami még inkább megnehezíti a tisztánlátást. Két olyan eleme van a történetnek, amely annyira furcsa, hogy engem elidegenített a befogadástól. spoiler Utóbbi már-már olyan abszurd, hogy hiteltelenné vált a szememben.**

Azonban az „ember félelmében vakmerővé is válhat” (346. oldal), vagyis ezzel azt akarom mondani, hogy voltak olyan erősségei is a könyvnek, ami miatt élvezet volt olvasni. Kedvelem Benedek Szabolcs fanyar humorát, a különös hasonlatait, amik megmosolyogtatnak – az abszolút kedvencem a következő volt:
„A szerelem úgy lebegett körülöttünk, akár az ökörnyál, amely ezekben a hetekben szinte belepte a lakótelepet.” (307. oldal).
Kellően izgalmas a történetvezetés, könnyen olvastatja magát, és bár nem tetszett a könyv maradéktalanul, szerintem el kell ismerni, hogy erős atmoszférája volt.
Sokáig vacilláltam, hogy 3,5 vagy 4 csillag, a fentiek miatt. Aztán mivel valahol pont félúton volnék a véleményemmel a 3,5 és 4 között, ami átszámítva százalékra 75%, azért hogy a jelenlegi 71%-os átlagát az általam belőtt 75%-hoz közelítsem, inkább legyen 4 csillag.***

Még valami, több érdekes megjegyzés is volt a könyvben, de egyen különösen megakadt a szemem. Elhoztam idézetként:

„A park szélén egyébként Damjanich tábornok is mellszobrot kapott. De csak egy egészen kicsit. Annyira észrevehetetlenül bújt meg a tuják között, hogy másokhoz hasonlóan én is csak évekkel később szereztem róla tudomást, amikor a rendszerváltás idején ledöntötték. A szakálla és a bozontja miatt összekeverték Marx Károllyal.” (343. oldal)

Sajnos nem találtam erről pontosabb információt a világhálón. Szolnokiak, esetleg tudtok ti valamit erről?

* ld. https://moly.hu/karcok/731105
** spoiler
*** Tudom, tudom, ez nem volt túl matematikus fejtegetés (nem számoltam a jelenlegi és a jövőbeli potenciális pontozásos értékelések számával, se azzal, mi lenne, ha 5 csillagot adnék, se azzal, hogy csak egyszer pontozhatok… de törődjetek bele).

2 hozzászólás
robinson P>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

Minden reális és hozza a hangulatot a nyolcvanas évekről. Én magam is akkoriban eszméltem rá a világra jobban. A „rá érsz még ezt megtudni, gyerek vagy még” effektus ötvenhattal kapcsolatban tökéletes, ahogy az Alföldi kenyeret is vadászni kellett. A lemezekről, kazettákról nem is szólva. A „sok” Neoton sem zavart, valljuk be a forrónadrágos Csepregi Éva nem csak az ébredező kamaszfiúk képzeletében hagyott nyomot. A vége sötét és drámai, hirtelen ér véget. @egy_ember értékelésében van egy mondat: „Egyszerűen nincs stílusa.” Na, ilyen, langyos. Nem bánom, hogy elolvastam, annyit ért, de mély nyomot nem hagyott. Talán ez a személyes élmények miatt az írónak volt jó (fontos), hogy kiírja magából. Kordokumentumnak, érdekességnek jó.

cseri>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

No, ez jó volt. :) Nyolcvanas évek, te jó ég. Szerintem tökre átjön a fíling, még úgy is, hogy négy évvel vagyok fiatalabb Benedek Szabolcsnál és regénybeli alteregójánál, és falusi gyerek voltam. Amúgy viszont Szolnokot felnőttkoromban volt szerencsém megismerni, így pár oldal után rá is jöttem, hogy hol játszódik a könyv (amúgy egy elég nyomasztó város szerintem, de izgi úgy olvasni, hogy valamennyire ismerem a helyszíneket). Én egyszer voltam balatoni üdülőben gyerekkoromban, de tényleg volt rexasztal! Ja, és alattam is leszakadt az íróasztal, valami hasonló módon, és szintén nem mertem elmondani. Meg ilyenek. Kazettára vettük föl a számokat, kívánságműsor kettőtől ötig, ez ma már kb. az őskornak tűnik. Jó, mondjuk Kádár-Magyarország folyvást való emlegetését szájbarágósnak éreztem.
A vége bizony spoiler. Én eredetileg azt hittem, hogy spoiler. Összességében én nagyon élveztem az olvasását.

1 hozzászólás
egy_ember>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

Hát, nem tudom. A nyolcvanas évekbeli gyerekkor miatt érdekes volt nekem is, meg volt benne kaland, szerelem, minden mi szem-szájnak ingere, de mégse.
Egyszerűen nincs stílusa. A végén felvezetett világmagyarázat meg rettenetesen távol áll tőlem. És az egészségügyi határértéket jóval meghaladó mennyiségű Modern Talking és Neoton Família említés történik.

pepege>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

A könyv varázsa az, hogy abban a korban játszódik, amikor én is megközelítőleg olyan idős voltam, mint a főhős. Hiába szidjuk azt a régi rendszert, valahogy mégis mélységes nosztalgiával tölt el, ha erről az időszakról olvasok. Bár én falun nőttem fel és ott valahogy kevésbé érzékeltem mindazt, ami körülvett, talán nem is volt ami körülvegyen. Persze nekünk is kellett menni felvonulásokra, az úttörő nyakkendőt nekünk is viselnünk kellett, s harsogtuk mi is a mozgalmi dalokat. De az – így utólag visszanézve – nem is volt annyira vészes.
Benedek könyvének helyszíne egy alföldi város (neve nincs feltüntetve sehol, de gyanítom, hogy Szolnok lesz az!), ahol sorozatos, titokzatos halálesetek történnek. A tizenéves főhősünk belecsöppen ebbe a „krimibe”, s élvezi, hogy a titkosrendőrség „ügynöke” lehet. Mindenki előtt titkolózik, először nem is sejti, hogy bajba sodorhat embereket azzal, hogy információkat szolgáltat a rendőrségnek.
Az egész már-már ifjúsági regényesbe csap át, nem is tudtam nagyon sok csillagot adni rá. Tetszett ugyan, de valahogy hiányérzettel csuktam be a könyvet a végén.

1 hozzászólás
TiaRengia I>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

Az értékelések alapján meg kell, hogy mondjam, rosszabbra számítottam.
A születésemnél csak 1 évvel korábban játszódó regény meglepően jól hozta a ’80-as évek hangulatát (legalábbis, eszmélésem kapcsán hasonlókra emlékszem én is), a színek, szagok, zenék, leszámítva persze, hogy a kor politikai történéseiből vajmi keveset érzékeltem akkoriban, ugyancsak elkerülte a figyelmemet bármilyen bűneset, ami akkoriban történt.
Mikor megláttam a „krimi” címkét a könyv adatlapján, először azt hittem, tévedés. Benedek Szabolcsnak viszont a könyv második harmadánál már sikerült annyira berántania a sűrűjébe, hogy csak pislogtam, faltam a fejezeteket egymás után.
Ugyanakkor a könyv nem hibátlan. Bár átélhető a kiskamasz elbeszélő belső bizonytalansága, minden, a korosztálynak megfelelő önbizalomhiánnyal, első szerelemmel, világra való eszméléssel, engem idegesített, hogy az író időről időre kikacsintott a történetből, már felnőttként. Igen, tudjuk, hogy ez egy regény, ezt meg kellett írni, de szerintem szerencsésebb lett volna kihagyni a regény megírásához tett előkészületekről tett említéseket, ettől nekem az egész kibicsaklott az ilyen részeknél. Tudom, hogy csak elbábozzuk, de nem feltétlenül szeretném látni a bábszínészt is a paraván mögött.
Már írták mások is, de ugyancsak szerencsétlen ötlet volt a dalcímeket lefordítani, modorossá váltak így az ilyen részek is. Az meg már valószínűleg az én hibám, de én képtelen voltam a főhős haverjait a nevük alapján megkülönböztetni egymástól. (Ez alól valamiért Kristóf kivétel volt.)
Összességében tehát a könyv inkább jó, mint rossz, aki szeretne a ’80-as évek Magyarországán játszódó könyvet olvasni, az bátran vágjon neki, mert arra tökéletes, hogy egy kicsit az ízét megforgassa a szájában.

akire>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

Én is a 70-es, 80-as években nőttem fel, így megörültem a nosztalgikus környezetleírásnak.
Viszont @egy_ember-rel értek egyet, aki szerint a könyvben „az egészségügyi határértéket jóval meghaladó mennyiségű Modern Talking és Neoton Família említés történik”, valamint a fő történetszál sem ragadta meg túlzottan a figyelmemet. Garaczi lemur-könyvei sokkal mélyebbre ásnak az emlékeimben (még úgy is, hogy azért ő jóval korábban volt gyerek – de sebaj, mert még most is az)!

arsenal0522>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

A Vérgróf – trilógia után ez csalódás volt. Jól indult, és mindent visszahozott a gyermek-/úttörő-/kiskamaszkoromból, a ’80-as évek életérzéséből, félelmeiből.
A vége viszont nagyon nem tetszett, ez a sötét misztikum nagyon nem illett oda.
És nem tudom, hogy hányan vannak , akik fiú létükre Modern Talking-ot hallgattak ebben az időben ?! (Én például ’83 óta Judas Priest,Iron Maiden, Ozzy Osbourne kazettákat és lemezeket hallgattam :). És persze érdekes lett volna, ha elviszi a sztorit a Páneurópai piknikig, a falbontásig ha már…ha már kortörténet…de a Kessel kvarcóra meg a vívás azért közös bennünk :)

7 hozzászólás
kfg>!
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

szeretek olyan regényeket olvasni, amelyek olyan időkbe visznek vissza, amikor már én is éltem, viszont egész máshol jártam és egész más tapasztalatokat szereztem. a főszereplőnél néhány évvel idősebb vagyok, nem voltam soha szolnoki lakótelepi gyerek és a sors furcsa szeszélye folytán az sem adatott meg nekem, hogy a neoton família bármilyen értelemben referenciapont legyen az életemben. úgyhogy minden adott volt, hogy élvezzem ezt a könyvet.

és élveztem is. különös erénye ennek a kötetnek a hangulatfestés – az ember szinte érzi magán a nyári meleget, érzi azt, hogy milyen az, amikor nem történik semmi, és nemcsak az álmosító nyári melegben szokásos módon nem történik semmi, hanem hogy ott van a létezett szocializmus fojtogató örökhétfője, és minden jel szerint marad is.

szerettem, hogy annak ellenére, hogy az elbeszélő a rendszerváltás utánról néz vissza a gyermekkorára, nem nagyon van olyan pillanat, ahol hiteltelen lenne az, amit a világra ráébredő kamaszgyerek gondol, nem nagyon van az akkori fejébe olyasmi adva, amit szerintem ne gondolhatott volna.

és hajmeresztő és gyomorforgató az, ahogyan a nyomozóst játszó gyereket a rendőrség felhasználja anélkül, hogy a gyermekben tudatosulna, hogy miben és milyen szerepben vesz részt.

ha volt problémám a könyvvel, akkor az elsősorban a sátánista vonal szervetlensége? erőltetettsége? nem tudom, melyik kifejezés illik rá pontosabban. értem én, hogy milyen szerepet töltött be a kompozícióban, de nekem az egy kicsit feszengős volt. a másik szerintem egyfajta szerzői bizonytalanság – az én ízlésemhez képest túl sok helyen fordult a korrajz eszközeként a konkrét márkák megnevezéséhez a szerző, mintha nem hitte volna el, hogy a szövege által teremtett világ ezek nélkül is kellően erős korrajzot és hangulatot ad. pedig de.

úgyhogy szerintem senkinek nem lesz semmi baja, ha ezt a kötetet elolvassa:):)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

robinson P>!

A József Attila-lakótelep olyan volt, akár egy falu – tele ismerős arcokkal, azzal a különbséggel, hogy míg vidéken üdvözölték egymást az emberek, itt nem köszöntünk senkinek.

178. oldal

7 hozzászólás
robinson P>!

A tanév akkor is papírgyűjtéssel kezdődött.
Szerettünk papírt gyűjteni. Kaland volt, együttlét, élmény.

251. oldal

6 hozzászólás
pepege>!

– Meghalt Brezsnyev – mondta apám, majd bevonult a konyhába.
Másnap az Alföld Népe gyászkeretben jelent meg, címlapján öles betűkkel, megrendülten tudatta a hírt: elhunyt Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, a szocialista tábor vezéralakja, a fasizmus elleni küzdelem hőse, a nagy békeharcos.
A bozontos szemöldökű.
A temetést az iskolában néztük. Minden tanteremben ment a tévé, ültünk, bámultunk, hallgattuk az elcsukló hangú riportert, aztán egy idő után beszélgetni kezdtünk. A tanárok pisszegtek, csöndre intettek, majd ők is elunták, és halkan sugdolóztak a hátsó padokban.
Alig másfél évvel később megismétlődött a dolog. Akkor is egy nekünk szóló műsort vártunk a tévében, és gyászzenét kaptunk helyette.
– Meghalt Andropov – közölte magyarázatképpen apám.
És másnap az Alföld Népe gyászkeretben jelent meg, címlapján öles betűkkel, megrendülten tudatta a hírt: elhunyt Jurij Vlagyiirovics Andropov a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, a szocialista tábor vezéralakja, a fasizmus elleni küzdelem hőse, a nagy békeharcos.
Aztán, amikor rá egy évvel, nem sokkal a csapatünnepély előtt ismét csak elmaradt egy várva várt tévéműsorunk, azt kérdeztem ingerülten:
– Csak nem meghalt Csernyenko?
– De igen – válaszolta apám.
Másnap az Alföld Népe gyászkeretben jelent meg, címlapján öles betűkkel, megrendülten tudatta a hírt: elhunyt Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, a szocialista tábor vezéralakja, a fasizmus elleni küzdelem hőse, a nagy békeharcos.
– Most már valami fiatalt kéne választani – javasoltam. Nem apámnak, hanem az SZKP Politikai Bizottságának.

98. oldal

7 hozzászólás
robinson P>!

Világéletemben beszari, gyáva kukac voltam. Már gyerekfejjel is féltem mindentől, a villámlástól és mennydörgéstő kezdve a kóbor kutyákon át az osztálytársaimig.

345. oldal

robinson P>!

Többször is rá kellett néznem az órámra. Amúgy is elég sokszor ránéztem. Nem csak azért, hogy tudjam mennyi az idő, hanem mert jó volt ránézni.

26. oldal

Citrompor>!

A park szélén egyébként Damjanich tábornok is mellszobrot kapott. De csak egy egészen kicsit. Annyira észrevehetetlenül bújt meg a tuják között, hogy másokhoz hasonlóan én is csak évekkel később szereztem róla tudomást, amikor a rendszerváltás idején ledöntötték. A szakálla és a bozontja miatt összekeverték Marx Károllyal.

343. oldal

robinson P>!

Korona, István király, történelem, rock – be se kellett mennünk a moziba, már tudtam, hogy ez valami különleges dolog lesz.

267. oldal

pepege>!

Kádár-Magyarországon úgy tartották, hogy amiről nem beszélünk, az nem is létezik.

33. oldal

1 hozzászólás
TiaRengia I>!

Bár nem rögtön a születésem után, de meg lettem keresztelve. […] miután a családi legendáriumban megőrzött emlékezetes momentumként a keresztvíz föltételekor anyámék pironkodása közepette lehülyéztem a lelkészt, sietve elhagytuk Isten házát.

135-136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Zajácz D. Zoltán: Dermesztő Balaton
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Ittzés Laura: Nyolc perc
Kolozsi László: A bejrúti járat
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Kondor Vilmos: Második Magyar Köztársaság
Gaál Viktor: TestVérek
Peter Sheldon: Budai milliárdosok