Mandragóra ​I-II. – Tibet / India 70% 13 csillagozás

A holttestet összezsugorított helyzetben – fejét a combjai közé dugva – megkötözik és bőrzsákba dugják, elsiratás után a háztetőre függesztik, majd kihívják a lámát, aki szent szövegeket mond. A halott hagyatékának egyik felét alamizsnaként szétosztják, másik felét Lhaszába küldik a lámakolostorok számára, úgyhogy a családnak semmi sem marad. Pár nap múlva a tetemet átadják egy szeletelő embernek, aki a csontról levagdossa a húst és a kutyák elé veti, a csontokat mozsárban összetöri, és gabonával összekeverve golyókká gyúrja a kutyák és keselyűk számára. Az eljárás pénzbe kerül; a szegényebbeket egyszerűen vízbe dobják, de ezt szégyenletesnek tartják. A lámákat elégetik, és szent emléket emelnek az égetés helyére, másutt a lámák húsát is a keselyűkkel etetik meg, a megőrölt csontokból és gabonából kevert galacsint a szertartás vezetője is megízleli.

49. oldal , Tibet

Egyébként mit számít, ma vagy holnap hal meg valaki?

106. oldal , Tibet kötet

Racionálisan és tudományosan irányított lelki edzés meghozza a kívánt eredményt.

157. oldal, Tibet kötet (A. David-Neel: With Mystics and Magicians in Tibet)

Mintha „énjük kiszabadulna a valóság kötelékeiből…"

135. oldal , Tibet kötet

Megtudta, hogy minden betegséget a lázból származtatnak, a lázat pedig a gonosz szellem hatásának tulajdonítják. A gonosz szellem azért telepszik az ember testébe, hogy a vérét szívja, a gyógyítás tehát úgy történik, hogy a beteg mellé élő állatot tesznek – minél súlyosabb a beteg , annál nagyobb állatot –, abban a reményben, hogy a vérszomjas szellemet sikerül átcsalni az állat testébe. Titokzatos szavak mormolása közben vízzel telt csészét forgatnak a beteg feje fölött, majd az állat feje fölött, aztán az állatra öntik a vizet: ezzel odaajándékozták a szellemnek, s elégedetten beköltözik az állat agyvelejébe. Akkor sietve egy útkereszteződéshez viszik és elevenen eltemetik – a beteg pedig meggyógyul, és tehetőségéhez képest szép pénzt fizet a lámának.

104. oldal , Tibet kötet

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

A holttestet egy dombtetőre cipelik, ahol a lámák bizonyos ördögűző imádságokat mondanak, majd a tömeg hétszer körüljárja a tetemet, és némi távolságra visszahúzódik, hogy a hollók és kutyák darabokra téphessék a holttestet. A halott és családja számára szerencsés jelnek tekintik, ha a hulla nagy részét csupán madarak fogyasztják el;a lámák szerint kutyák és vadállatok csak akkor jönnek, ha életében a halott bűnös volt. Mindenesetre gondosan figyelik a holttest majdnem teljes elpusztítását, kellő pillanatban aztán a lámák az egybegyűltekkel együtt visszatérnek a testhez, imamalmaikat forgatják és az Om mani padme humot mormolják, s újból körüljárják hétszer balról jobbra. A rokonok körben lekuporodnak, s a lámák közvetlenül a test mellé ülnek, és késükkel a még megmaradt húst darabokra vágják. Az első falást a főláma fogyasztja el, utána az imádságot mormoló többi láma eszik belőle, majd a rokonoknak és barátoknak dobják az immár majdnem teljesen lekopasztott csontvázat, akik mohón felfalják az utolsó darabka levakart húst is. Addig tart az emberhúslakoma, amíg a csontok szárazak és tiszták nem lesznek. A borzalmas szertartás értelme az, hogy a halott szelleme mindenkor békességben éljen azzal, aki a testéből evett. A szertartás értelme nemcsak ez, hanem az inkarnáció meggyorsítása is: a halott ugyanis nem születhetik újjá, amíg a húsa teljesen meg nem semmisül, ezt a folyamatot pedig jelentősen meggyorsítja az emésztés. […] Landor hozzáfűzi elbeszéléséhez azt is, hogy a lámák állítólag különlegesen sóvárogtak az embervér után, és hajdan a kolostorokban található koponyaserlegekből vért ittak.

107-108. oldal, Tibet kötet

Csak az orgiák kíséretében bemutatott véres áldozatok hiányoztak még, és előttünk van a vad indiai ördög-istennőnek, Kálinak oltára, amelyhez a sötét folyosó végén látható lépcső vezet. Nem is ejtik ki a nevét, »nagy királynő«-nek szólítják, s ezt is csak halk hangon teszik, nehogy haragját magukra vonják. Az egyik teremben, mint fúria van ábrázolva, és még sokkal taszítóbb külsejű, mint indiai képviselője. Óriási fekete szörnyeteg ez az ördög, asszony képében . Őzszínű öszvéren nyargal, emberbőr köpenybe burkolódzik és emberkoponyából falja az agyvelőt. Mint a betegség, a háború és a halál istennője, számtalan borzalmas külsejű alak kíséri, a legkülönbözőbb hadiszerekkel felfegyverkezve, úgyhogy oltára inkább valami régi fegyvertárhoz hasonlít.

114. oldal, Tibet kötet