Többsincs ​királyfi 96% 143 csillagozás

Újabb hónapot töltöttem magyar népmesékkel, és ismét boldogan zártam az olvasást.
Sok új történetet ismerhettem meg, új kedvenceket avattam, mint például A szárnyas királyfi története, a Melyik ér többet? vagy a Mi van a ládikóban?
Meleg szívvel ajánlom ezeket a meséket, ha bárki is egy kis kikapcsolódásra vágyik, vagy nosztalgiázni támad kedve.

Mese, mese, mese :D
Hát igen, azért ha a 2 éves lányomat leköti a kép nélküli mese, az jelent valamit :D :*
Ajánljuk mindenkinek ;)

A legnagyobb tanulság, hogy a lovak minden csávából ki tudják húzni az emberfiát. :))
Nagyon jó mesék, népiesek, olvasmányosak. Imádom a régies szofordulatokat benne. Az első 2-3 mese alatt bele kellett rázódnom, hogy vannak benne kegyetlen részek is (pl. a szereplő levágja a saját ujját). Szerencsére nem túl gyakran, mégis azért azt kell mondjam, nem olyan szirupos lilaködös mesés kötet.

Mesékből sosem elég. Most Rusz Lívia rajzai miatt vettem újra a kezembe ezt a gazdagon illusztrált kötetet. A hercegnők rózsaszín özöne helyett egyfajta furcsa melankólia lengi be a rajzokat. A bársony ruhák sűrű fodrokat vetnek, a királyfi szeme a távolba réved, hogy kardjával elhozza az igazságot. A rajzok régi falikárpitokra emlékeztetnek a gótikából. Nagyon szeretem ezeket a papírízű figurákat – ugyanakkor Csipike, az óriás törpe illusztrációitól (szintén Rusz Lívia munkája) már gyerekkoromban is kivert a víz.

Gyermekkorom legcsodásabb és legmeghittebb emlékei ehhez a mesekönyvhöz köthetők, tehát – elfogultsággal vagy anélkül, de – egyértelmű, hogy öt csillagos.
Nem tudok egyetlen olyan mesét sem felidézni, ami esetleg kevésbé tetszett volna, mint a többi, viszont több kedvencet is avattam, miközben a szüleim felolvastak belőle, s mikor már én is olvastam.
A Vas Laci és a Gyöngyike például olyan mesék, amelyeket ezerszeri olvasás után sem voltam képes megunni.

Gyerekkorom egyik kedvenc mesekönyve, sokat forgattam nemcsak a mesék, hanem Rusz Lívia szuper illusztrációi miatt is.

Most hangoskönyvben hallgattam, sok mesére nem emlékeztem, illetve ebben a kiadásban számomra ismeretlenek is szerepeltek. Már jó ideje nem foglalkoztam (nép)mesékkel, és így egymás után hallgatni őket egészen más, mint összevissza olvasgatni. Olyan elemeken akadtam fenn, és olyan ismétlődő motívumokat fedeztem fel, amiket gyerekként nem. Érdekes élmény volt.

Többsincsnek lehet nevezni azt amiből csak egy van! Habakuk névre csak az szolgálhat rá, akinek hasznát nem vesszük, ilyet is csak Benedek Elek tud.
Minden napra mindenkinek jár egy mese!

Sok nagyon kedves mese! A többsincs kiràlyfi, A veres tehén,Hammas Gyurka s még annyi màsik! Lehetetlen nem szeretni őket, ràadàsul a könyv, amely tartalmazza őket, apukàm gyerekkoràból való, az egyik oldalra még a neve is fel van írva gyerekíràssal:) S az egész oldalas illusztràciók! Arról sajnos mâr leszoktak a mai gyerekkönyveknél, vagy émelyítően túl édesek a rajzok, nem úgy, mint bebben a kötetben.

Ezt a könyvet nem lehet megunni. Mindig felfedezek benne valami újat, hiszen szépen bemutatja a régi hagyományokat és tájszólásokat. Nemcsak gyerekeknek, de felnőtteknek is nagyon jó kis olvasmány.

Hűséges táltos paripák, félelmetes sárkányok, ördögök felvonultatása, vérrel való írás…érdekes, izgalmas, fordulatos mesék. A kedvencem: A fekete havas, és a Talléros kalap. A só mese egy képe gyerekkoromban még kirakóban is megtalálható volt a játékpolcomon. A mese befejezések olyan rímesek, hogy öröm olvasni őket: „Aki ott járt, jól járt, szénásszekéren hált”. Vagy : „Bezzeg azután volt jó dolguk, sóra, fára nem volt gondjuk.”