Firtos ​és Tartod 3 csillagozás

Hát meg kell mondjam egy Benedek Elek könyvtől, sokkal de sokkal többet vártam. A legnagyobb örömöm/bánatom az volt, hogy a harmadik mese szerepel a 77 magyar népmesében, bár meg van változtatva elég sok minden benne. Gyerekként azt a mesét nagyon sokszor olvastam és bár rám tört a nosztalgia idegesítettek a változtatások. Így meg is keserítette a további olvasásokat. Lehet aki nem ismeri, vagy nem olvasta annyit, stb. annak ez nem tűnik fel és nagyon megszereti a történeteket, nekem ez most nem sikerült. A három csillagot azért kapja mert mégsem nekem íródott ez már, ennél jobban nem akartam lehúzni, de sokkal jobb könyveket is lehet találni hasonló témakörben.

Ismét csak vegyes érzéseim vannak a Benedek Elek meséivel.
Lehet csak már anyukaként figyelem, de a sok mesei elem és régies hagyományok, szólások mellett (amiket nagyon is szeretek) sem annyira elfogadható nekem a testvér csonkítások, ízzé-porrá őrlés meg úgy általában az erőszak leírása.
Pl. A varjúkirályban nemcsak nagyvonalakban említi, hogy a varjak elviszik a teheneket, hanem a gazda „szeme láttára diribről darabra tépték, szaggatták a tehenecskéket, még csak porcikajukat sem hagyták meg”.
Lehet már csak én látom túl fantáziadúsan a mesei jeleneteket, de tudtommal a gyermeki képzelőerő sem elhanyagolható. Szerencsére még túl sok félelmet vagy érzelmi zavart nem okoztak ezek a mesék, ami lehet hogy mégiscsak a jól megírt és szépen átadott mese miatt van, ezért pedig tényleg le a kalappal. Ha a gyerekek szeretik, vagy legalább csak okulnak belőle, amennyire szükségük van, akkor nekem is jó.