Édes ​Anyaföldem! 23 csillagozás

Egy nép, s egy ember története
Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Benedek Elek: Édes Anyaföldem!

A ​nagy székely mesemondó hatvanesztendős korában kezdte papírra vetni emlékeit, amikor már Erdélybe visszaköltözve a Cimbora című gyermeklap szerkesztésén és szülőföldje szellemi föllendítésén munkálkodott. Számot ad származásáról, nemzetségéről, fölidézi szülei, nagyszülei alakját, feleleveníti a kisbaconi tündérkertet, megrajzolja a székely házak belső világát, saját gyerekkori önarcképét, mely a falu lakóinak csoportképébe illik. Szól a szülői háztól való elszakadásról, föltárja a székelyudvarhelyi kollégium mindennapjait, szokásrendjét, érdekes figurákkal és epizódokkal jelenítve meg ottani diákéveit. Egymásra halmozódó emlékrétegekből bontakozik ki az erdélyi táj és a benne élők, a szerzőt oly mélyen érintő világa. Fogyhatatlan kedély, mesélő közvetlenség, friss ábrázolókészség és a szeretet líraisága hatja át a könyv minden sorát. „Az önéletrajznak természettől fogva szerénytelen és szemérmetlen műfajában páratlan írás ez, nemcsak Arany János szemérmével és tartózkodásával,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1920

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Klub klasszikusok

>!
Hargita, Csíkszereda, 2017
302 oldal · ISBN: 9789737625946
>!
Hargita, Csíkszereda, 2017
300 oldal · ISBN: 9789737625953
>!
Helikon, Budapest, 2013
540 oldal · ISBN: 9789632273808

6 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Roszka 
Benedek Elek: Édes Anyaföldem!

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

Végig olyan érzésem volt, hogy ülök nagyapó mellett a kisszéken, és tátott szájjal hallgatom a történeteit, az életéről, a gyermekkoráról, a csodálatos és gyönyörűséges szülőföldjéről. Gyönyörűen mesél mindezekről. és az csak hab a tortán, hogy ez az élete.

>!
Lipe MP
Benedek Elek: Édes Anyaföldem!

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

Mesésen gyönyörű vala.

>!
tgorsy
Benedek Elek: Édes Anyaföldem!

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

Azt, hogy kicsit pátoszos, kicsit szentimentális, azt megbocsátottam volna Benedek Eleknek, elvégre vagy egy méternyi meséskönyv van a polcomon, melyeket, mióta tudok olvasni nagy élvezettel forgatok.(előtte meg forgattattam.)
De az utolsó fejezet szenvelgése: sok/sokk volt.

>!
Biró_Krisztina
Benedek Elek: Édes Anyaföldem!

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

Ezt a könyvet hangoskönyv formájában a MEK-en hallgattam,bent a munkahelyemen,a gépek zakatolását elnyelő fülhallgatóban,ami a mobilomhoz volt csatlakoztatva.Eddig a koleganőimhez hasonlóan én is zenét hallgattam.De azt hiszem,hogy épp itt volt az ideje, hogy kicsit tartalmasabb hallgatni valóra váltsak.

>!
Virágszépe 
Benedek Elek: Édes Anyaföldem!

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

Benedek Elek hatvan évesen írja az Édes Anyaföldemet, mely visszaemlékezés életének erdélyi, kedves, néhol szomorú történeteire és megtudhatjuk, hogyan jutott el odáig, hogy író legyen. Kedves szeretet hatja át az egész könyvet, finom iróniával mesél a székely emberekről, az életről. A szívet melengető történeteken keresztül rájöttem, hogy mennyire hiányzik ma már nekünk a szeretetteljes nagy család, ahol szinte az egész falu a gyerek keresztszülője lehet, mindenki figyelemmel kíséri a sorsát. Pontos leírást is kapunk a székelyek mindennapjairól, szokásairól, a házak építéséről. Igazi nagy mesemondó, és az ő születésnapján, szeptember 30-án ünnepeljük a Népmese Napját.

>!
andi75
Benedek Elek: Édes Anyaföldem!

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

Hű. Gyönyörű könyv. Én könyvtárból vettem ki, és már régóta az első könyv, amit olvasás után meg is fogok venni.
De sajnos nem szívmelengetően gyönyörű könyv, pedig olyan szépen kezdődik. Az erdélyi falusi élet leírása, a gondtalan gyermekkor… Úgy irigyeltem az írót. Aztán a közepe táján volt egy kis rész, amit nem szerettem, ahogy újságíróvá és kis ideig politikussá vált. De azután ismét Erdély jön, és persze, az ottani idealizált élet leírása nagyon elvarázsolt. Tudom én, hogy az az élet rengeteg munkával, lemondással is járt, és az ottani emberek közül sem mindenki angyal, de ahogy Benedek Elek ír róla, amennyire szereti ezt az életet, az embereket, rózsaszín szűrőt tesz a szemünk elé. Az külön gyönyörű, ahogy a szüleiről ír.
Sajnos a könyv vége borzalmas időszakban játszódik, ez rányomta a bélyegét az író stílusára is. De hát arról a korszakról nem tudom, hogy lehetett volna szép dolgokat mesélni. Tudom, hogy végül sikerült visszatérnie feleségéhez Kisbaconba, a szülőfalujába, de nem hiszem, hogy a sebei be tudtak gyógyulni.

>!
sassenach
Benedek Elek: Édes Anyaföldem!

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

Nagyon-nagyon jó, olyan igazi „benedekelekes”, mesélős, magával ragadó könyvecske. :) Szerettem. :)


Népszerű idézetek

>!
Sousanna

…de bizonnyal nagy volt András nagyapó: ő a halhatatlanságnak dolgozott, mivelhogy gyümölcsfát ültetett.

16. oldal

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

>!
endorfinlány

Csakhogy ennek két igen súlyos akadálya van. Az egyik, hogy Apponyi bukása óta a magyar nemzet története nem változott. A másik az, hogy én történethamisításra nem vállalkozom.

367. oldal

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

>!
Farkasdal

Hiszen a Székelyföld legtöbb szülöttje méla, hallgatag természet: a hegyek, rengeteg erdők közé szorult völgyek ölén növekedő népek ismertetője ez.

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

>!
Farkasdal

Ó, erdő, erdő, sűrű rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

>!
Virágszépe 

Tele van a lelke olvasott, hallott, öröklött és átélt történetekkel, szeret évődni azokkal, akiket szeret, csak úgy ömlik a tréfás, dévajkodó beszéd, s foly, folydogál csendes történet történet után. Meg-megpihen, fel-felsóhajt, tovább űzi-fűzi a történetet, s ha könyvből olvasott szomorú történetet mesél, végezetül arca, szeme mosolyra derül, megnyugtatván szóval is a hallgatót: de hiszen ez csak – rege.

56. oldal

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

>!
cinke 

A régi világ legénye még a szomszéd faluba is ritkán tévedt át asszonyért. Ha nem is itélem a legfinomabbnak s a legbölcsebbnek, nyilván volt némi értelme a szójárásnak: Ha kapsz malacot a faludban, ne menj disznóért a szomszéd faluba. De ha át is tévedt egyik-másik legény a szomszéd faluba, már az ötödik-hatodikba nem. Itt már idegen volt. Itt már gyanakodva fogadták. Mi hibája lehet, hogy otthon nem kap feleséget?
Ez a fajta, az én fajtám, valameddig a vasut meg nem közelité, oly tiszta maradt, mint a buza, mely csak addig igazán buza, mig semmi másfajta szem közéje nem keveredett. A velencei doge-palotán apró fejszobrok láthatók, mindenféle népek jellegzetes tipusai. A leányom, ottjártában, nézte, nézegette a szobrocskákat s egyszerre csak lángba borult az arca: Ni! Az édesapám! És felmutatott egy fejre.
– Igen, kedves hugom, – mondta egy öreg magyar barátom – ez a maga édesapjának a képe. Olvassa el, mi van alatta.
– Turk.
– Turk volt a magyar neve, amikor e szobrocskákat faragták. Régen volt ez. Szent István király idejében.
Egyszerü megállapitás ez, nem hivalkodás. Mindössze azért történt, hogy az én leányom fedezte föl a nemzetsége képét Velencében, mert Nagy Lajos király óta ő volt az első Benedek-leány, akit nászutja Velencébe vitt. Benedek, más néven Bánk Margit, a Nagy Lajos korabeli, nem jószántából került ide. Őt török martalócok rabolták el, vitték Konstantinápolyba (lásd Acsádynak „A magyar birodalom története” c. könyvében), ott megvásárolta egy olasz kereskedő. Apja, bátyja lóra kerekedtek, Konstantinápolyig nyomozták, onnét el Taliánországba, ottan meg is találták Margitot. Akkor már két gyermeke volt. Hiába könyörögték haza – odaláncolta ez a két gyermek.

Első kötet, ELSŐ FEJEZET. Ebben az iró a faluját s a nemzetségét mutatja be.

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

>!
cinke 

A házasságra is voltak István nagyapónak igen bölcs mondásai.
– Szépséggel főtt káposztával nem lakol jól. Aztán: A jó leány mellett meg kell tapodni a fődet. (Vagyis: Sokat kell körülötte forgolódni. Ma igy mondanák: legyeskedni.)

Első kötet, ELSŐ FEJEZET. Ebben az iró a faluját s a nemzetségét mutatja be.

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

Kapcsolódó szócikkek: udvarlás
>!
cinke 

Volt még István nagyapónak egy mondása, amely nyilván apáról-fiura öröklődött a századok során. Ez a mondás gyönyörü mondás volt. Csak szeplőtelen erkölcsü népnek a lelkében fakadhatott a forrása, oly népében, amelynek a szeplőtelenség szüntelen élő törvény vala. Törvény, amelyet kőbe nem véstek, de megmaradt: nagyapám örökölte az apjától, apám örökölte a nagyapámtól, én az apámtól – s im tovább adom a fiaimnak, hogy ők meg hirdessék tovább a fiaiknak.
Amikor édesapám legénnyé serdült s leányos házakhoz megkezdé a járást, István nagyapó ezt az utravalót adta neki: – Fiam, jól megjegyezd, amit mondok: a legénynek éppen ugy kell vigyázni a tisztaságára, mint a leánynak.

Első kötet, ELSŐ FEJEZET. Ebben az iró a faluját s a nemzetségét mutatja be.

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

>!
vacsek

Megállunk a Boda Elekek kapuja előtt. Ő a mi szekerünkön jön. Az ő apja is Sámuel. Az édesanyja testvére az édesapámnak. Az egyetlen testvére. Rákhel a neve. Kissé görnyedt hátú, magas, sovány ember öreg Boda Sámuel. Félig gazda, félig kerekes. Sohasem tanulta a kerekesmesterséget, de fél falu szekerébe ő „kerítette kerekre a kereket”. Hét fiúnak s három leánynak adott életet Rákhel néni, ez a kicsi, rózsapiros arcú asszony, aki akkor látta meg a napvilágot, amikor István nagyapó másodszor „ment ki a franciára”, s elébe szaladt, mikor a francia földről hazakerült… Az udvarhelyi temetőben gyakran álltam meg egy sírkő előtt, a verses felirat két sorát máig sem feledtem el:

Tizennyolc gyermeket e világra hozott,
Ő a jó Istennek eleget áldozott.

Hogy a tizennyolc gyermek közül hányan álltak a termékeny anya koporsaja mellett, arról nem szól a vers. Rákhel néni koporsaja mellett, amikor késő vénségében leszállt érte a Halál angyala, a tíz gyermekből kilenc gyermek állott, mind meglett emberek. Ugye, az Úristennek ő is eleget áldozott?

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története

>!
sassenach

…ennek a leánynak még ártatlan szíve tüzet fogott e napon; tüzet, mely csak sok-sok esztendő múltán alszik el, pedig mi tenger könny oltogatá!

Benedek Elek: Édes Anyaföldem! Egy nép, s egy ember története


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: A funtineli boszorkány
Wass Albert: Elvásik a veres csillag
Kincses Elemér: Soha
Tamási Áron: Bölcső és bagoly
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Paulo Coelho: A portobellói boszorkány
Vida Gábor: Egy dadogás története