Benedek ​Elek meséi és más történetek 7 csillagozás

Benedek Elek: Benedek Elek meséi és más történetek

Egyszer volt,hol nem volt, az Óperenciás-tengeren és az Üveghegyen innen, volt egyszer egy régi-régi meséskönyv. Nagyon vastag volt, mert belsejében igen sok mese kapott helyet, de egyben szép is, mert itt-ott színes képek bújtak meg benne, hogy felvidítsák az oldalait. Réges-régen egy nagy varázsló írta bele a meséket, aki a szavak mágusa volt, s messze ismerték a nevét. A könyvét pedig mindenki szerette, az anyukák és az apukák minden este felolvastak belőle a gyerekeiknek. Aztán nagyot fordult a világ kereke, s a könyvet szépen lassan elfelejtették. Mígnem egy derűs napon valaki rátalált, a kezébe fogta, s kinyitotta…

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Pannon-Literatúra, Kisújszállás, 2006
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639555533 · Illusztrálta: Jenkovszky Iván

Enciklopédia 8


Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

odivne>!
Benedek Elek: Benedek Elek meséi és más történetek

Nagyon szeretek mesét olvasni akár magamnak is, persze úgy még jobb, ha közönségem is van. A gyerekek szerencsére sokszor kérik a mesét, én pedig boldogan válok mesemondóvá.
Benedek Elek népmesegyűjtései és meséi a kedvenceim között szerepelnek. Lehet izgulni az elvarázsolt királylányért, a tündérekért, vagy a leleményes szegény emberekért. Tudjuk, a történeteknek mindig jó a vége, az igazságra mindig fény derül, a jó elnyeri jutalmát.
Elek nagyapó meséi különleges helyen állnak még a kedvenceim között is, mióta székely ember mesélt el nekem néhány történetet.
Csehétfalváról szekereztünk Székelyudvarhely fele, amikot Berci bátyám felnézett a Firtosra, s azt mondta: holnap esni fog, szürke a Firtos.
Más se kellett nekem! Azonnal elmeséltettem vele a hegy történetét. Aztán még egy mesét kértem, aztán még egyet, egészen addig, míg a Küküllő partján meg nem álltunk /dióhéjba nem kerekedtünk/. Varázsos volt, mintha egy másik világba csöppentem volna.
Olvasás közben gyakran jutott eszembe az a délután, amikor felnőtt fejjel hallgattam a csodálatosábbnál csodálatosabb történeteket.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom ezt a kötetet, ha felnőtt azért, ha gyerek, azért. Lépjünk ki, ha néhány órára is ebből a világból. s lépjünk a csodák mezejére!

>!
Pannon-Literatúra, Kisújszállás, 2006
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639555533 · Illusztrálta: Jenkovszky Iván
3 hozzászólás
Katona_Zsuzsanna>!
Benedek Elek: Benedek Elek meséi és más történetek

Sok-sok napra való mesék gyűjteménye. Számos olyan népmese volt benne, amit a Magyar népmesék című sorozatból már ismertem korábbról, de ez nem baj, mert általában nagy kedvencek. Voltak közöttük ismeretlenek is. A végére kicsit sok lett a királyfiból, királylányból és szegény legényből. Nagyobbacska gyerekeknek tökéletes olvasmány, olyanoknak, akiknek már nincs szükségük a meséhez sok-sok képre. Akár önálló olvasásra is alkalmas.

Eli>!
Benedek Elek: Benedek Elek meséi és más történetek

Dejókat kacagtam, somolygtam rajtuk!! milyen jó is gyereknek lenni, és felnőttként is annak maradni egy kicsit! Köszönhetjük ezt például Benedek Eleknek is…

kinyike>!
Benedek Elek: Benedek Elek meséi és más történetek

Ez volt az első mesekönyvem amit elolvastam.*óóó…régi szép idők nézés*
Nagyon tetszett,még most is emlékszem szinte minden mesére ami benne volt!:)


Népszerű idézetek

Kek P>!

Isolygott-pisolygott a vén boszorkány, amikor meglátta a legényt, dicsérte is erősen, étellel-itallal jól megtraktálta, de míg a legény evett-ivott, kiment az istállóba, s lapátnyéllel úgy megdögönyözte a lovakat, hogy elterültek a hídláson.

202. oldal, A pelikánmadár

Kek P>!

– Mi kell? Arany-e, ezüst-e? – kérdezte az ördög. – Vihetsz, amennyit elbírsz.
– Nem kell nekem sem arany, sem ezüst – mondotta Jankó –, csak add meg a garasomat.
     Hiszen azt ugyancsak jól tette Jankó, hogy sem aranyba, sem ezüstbe nem markolt bele, mert abban a pillanatos pillanatban lángot vetett volna az arany, ezüst, s Jankónak még a hetvenhetedik porcikája is porrá égett volna. Az ördögnek azonban mindenféle pénze volt, csak éppen garasa nem. No, ha nem volt, be is bújtatta Jankó ezt a zsákba, s indult haza a falujába. Ott, ahogy hazaért, segítségül hívott tizenkét kovácslegényt, s addig verette a zsákot, hogy csak úgy porzott már az ördögök porától. Akkor a zsák száját kioldotta, az ördögök porát szélnek eresztette. Azt mondják, ebből a porból lett a vörös hangya, azért olyan fájdalmas a csípése.

333. oldal, Bolond Jankó

Kapcsolódó szócikkek: hangya · ördög
Kek P>!

Ahogy mentem, mendegéltem, elmentem Pelegre, ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét, abból választottam ezt, a legszebbiket.

366. oldal, Az állatok nyelvén tudó juhász

Kek P>!

Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy kakast.

177. oldal, A kóró és a kismadár

7 hozzászólás
Kek P>!

     Amint ott bolyong a kertben, egyszerre csak látja, hogy három ördögfiú perel egymással erősen. Odamegy, s kérdi tőlük:
– Hát ti mit csináltok, min perlekedtek?
Mondja az idősebb:
– Min perelünk? Éppen ma halt meg az apánk, s hagyott ránk egy pár bocskort, egy köpönyeget és egy erszényt, s nem tudunk megosztozkodni.
– Hát aztán miféle drága portékák ezek, hogy olyan lelketekből tudtok rajta veszekedni?
– Hm – mondja az idősebb ördögfiú –, úgy nézze meg kend ezt a pár bocskort, hogy aki a lábára köti, odamehet, ahova akar; aki ezt a köpönyeget magára veszi, azt emberi szem meg nem láthatja; ez az erszény olyan erszény, hogy abból a pénz soha ki nem fogy.
     Azt mondja a legény:
– Hiszen várjatok, mindjárt megosztoztatlak én titeket. Látjátok ottan azt a nagy hegyet? Fussatok versenyt, amelyik hamarabb szalad fel a hegy tetejére, legyen azé a bocskor, a köpönyeg, az erszény, minden.
– Igaza van kendnek! – mondották mind a hárman. Egyet sem gondolkoztak többet – uccu neki! –, szaladtak fel a hegynek.
     Hanem amire felszaladtak meg visszaértek, azalatt a halászlegény felkötötte a bocskort, magára vette a köpönyeget, s kérdezte az ördögöket, mikor visszakerültek:
– Láttok-e engem? – Ki akarta próbálni, hogy csakugyan olyan köpönyeg-e, amint mondják.
Feleltek az ördögök:
– Dehogy látunk, dehogy látunk!
– Bizony, ha nem láttok, akkor nesztek, itt az erszényetek, isten megáldjon – s azzal hopp, felszállott a magas levegőégbe. Ott azt gondolta, hogy vigye őt a bocskor a gyémántvárba, s mire a Szél ébredezni kezdett, ő már ott is volt.

47-48. oldal, A halász fia

Kapcsolódó szócikkek: három ördögfi
Kek P>!

Azt mondja a legidősebb fiú:
– Ne egyék külön-külön mindegyik a maga tarisznyájából, hanem előbb együk meg, ami egy tarisznyában van. Ha az kiürült, fogjunk a másodiknak.
Jól van, hát ebben meg is egyeztek. Először megették a legkisebb fiú elemózsiáját, aztán továbbmentek.
De mikor a középső fiú tarisznyájára került a sor, a legkisebb fiúnak egy falás nem sok, annyit sem adtak. Hiszen ha csak nem adtak volna, de mit tettek! Mikor az öccsük kérte, hogy adjanak neki is valamit, mert az a becsület, kiszúrták a szemét, s otthagyták a szegény fiút.
     Elindult szegény vak fiú tapogatózva, ment jobbra, balra, eléfelé, hátrafelé, nem tudta szegény: merrefelé, egyszer csak beléesett egy kútba. No, áldott szerencséje volt, hogy beléesett. Nem volt ebben a kútban víz, színig sárral volt tele, mégpedig csudaerejű sárral. Ahogy beléesett ebbe a sárba – halljatok csudát! –, egyszeribe megjött a szeme világa. Megint látta a fényes napot, látta az egész világot. Fogta magát, aztán egy jó összetett marékkal felmarkolt a sárból, beletette a tarisznyájába, s ment tovább.

277. oldal, A csudaerejű sár

Kapcsolódó szócikkek: vak
Kek P>!

Visszament Palkó a tömlöcbe,s nagy búnak ereszkedik szegény feje. Sírt, kesergett, hogy miért is tudta elhagyni szegény édesanyját.
Hát amint sírdogál, kesereg, felpattan a titkos lappancs, s béereszkedik a kicsi királykisasszony.

357-358. oldal, Szép Palkó

Kek P>!

– No, édes fiaim, ti már meg is házasodhatnátok, mind a hárman jól kinőttetek az isten markából.

267. oldal, A béka-királykisasszony

Kek P>!

Jött haza egyszer a tizenkét fiú, körülfogják az anyjukat, hogy lépni sem tudott a szobájában, s ahányan voltak, egyszerre mind kenyeret kértek, s csak az volt a híja, hogy kihúzzák a házból.
     Hát azt ugyan senki ne csudálja, hogy a szegény asszony elvesztette a béketűrését. Hiszen adott volna ám, ha lett volna, de nem volt. Nagy elkeseredésében azt találta mondani:
– Ó, istenem, bocsásd meg a bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!
     No, halljatok csudát, mi történt! Az történt, hogy abban a szempillantásban a tizenkét fiú mind varjúvá változott, s mert hogy éppen nyitva volt az ablak huss, kirepültek, s mire csak egy jajszót is mondhatott volna az anyjuk, úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket!

60. oldal, A tizenkét varjú

Kek P>!

– Hej – sóhajtott a legidősebb varjú –, most még nem mehetünk veled, amíg az átok alól fel nem szabadulunk. Eredj haza te magad, édes húgom, s mondd meg az édesanyánknak, hogyha a hüvelykujját felhasítja, s kifolyó piros vérével tizenkét inget s gatyát varr nekünk, csak úgy szabadulhatunk fel az átok alól, akkor ismét fiúkká változunk. Mondd meg azt is, hogy amíg varr, senkinek egy szót se szóljon, máskülönben kárba megy keserves-kínos munkája.

64. oldal, A tizenkét varjú

Kapcsolódó szócikkek: átváltozás, metamorfózis · varjú

Hasonló könyvek címkék alapján

Kormos István (szerk.): A háromágú tölgyfa tündére
Ákossy Eszter (szerk.): Levelek a mesefáról
Kriza János: Székely népmesék
Zalka Csenge Virág: Törpeszarvas és a déli álom
Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány
Zalka Csenge Virág: A százegy ajtajú palota
Füzesi Zsuzsa: Mesetarisznya
Zalka Csenge Virág: Hétlábú paripák és jó boszorkányok
Arany László: Hol volt, hol nem volt
Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese