Egyszer volt,hol nem volt, az Óperenciás-tengeren és az Üveghegyen innen, volt egyszer egy régi-régi meséskönyv. Nagyon vastag volt, mert belsejében igen sok mese kapott helyet, de egyben szép is, mert itt-ott színes képek bújtak meg benne, hogy felvidítsák az oldalait. Réges-régen egy nagy varázsló írta bele a meséket, aki a szavak mágusa volt, s messze ismerték a nevét. A könyvét pedig mindenki szerette, az anyukák és az apukák minden este felolvastak belőle a gyerekeiknek. Aztán nagyot fordult a világ kereke, s a könyvet szépen lassan elfelejtették. Mígnem egy derűs napon valaki rátalált, a kezébe fogta, s kinyitotta…
Benedek Elek meséi és más történetek 7 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 8
Kedvencelte 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Nagyon szeretek mesét olvasni akár magamnak is, persze úgy még jobb, ha közönségem is van. A gyerekek szerencsére sokszor kérik a mesét, én pedig boldogan válok mesemondóvá.
Benedek Elek népmesegyűjtései és meséi a kedvenceim között szerepelnek. Lehet izgulni az elvarázsolt királylányért, a tündérekért, vagy a leleményes szegény emberekért. Tudjuk, a történeteknek mindig jó a vége, az igazságra mindig fény derül, a jó elnyeri jutalmát.
Elek nagyapó meséi különleges helyen állnak még a kedvenceim között is, mióta székely ember mesélt el nekem néhány történetet.
Csehétfalváról szekereztünk Székelyudvarhely fele, amikot Berci bátyám felnézett a Firtosra, s azt mondta: holnap esni fog, szürke a Firtos.
Más se kellett nekem! Azonnal elmeséltettem vele a hegy történetét. Aztán még egy mesét kértem, aztán még egyet, egészen addig, míg a Küküllő partján meg nem álltunk /dióhéjba nem kerekedtünk/. Varázsos volt, mintha egy másik világba csöppentem volna.
Olvasás közben gyakran jutott eszembe az a délután, amikor felnőtt fejjel hallgattam a csodálatosábbnál csodálatosabb történeteket.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom ezt a kötetet, ha felnőtt azért, ha gyerek, azért. Lépjünk ki, ha néhány órára is ebből a világból. s lépjünk a csodák mezejére!
Sok-sok napra való mesék gyűjteménye. Számos olyan népmese volt benne, amit a Magyar népmesék című sorozatból már ismertem korábbról, de ez nem baj, mert általában nagy kedvencek. Voltak közöttük ismeretlenek is. A végére kicsit sok lett a királyfiból, királylányból és szegény legényből. Nagyobbacska gyerekeknek tökéletes olvasmány, olyanoknak, akiknek már nincs szükségük a meséhez sok-sok képre. Akár önálló olvasásra is alkalmas.
Népszerű idézetek
– Mi kell? Arany-e, ezüst-e? – kérdezte az ördög. – Vihetsz, amennyit elbírsz.
– Nem kell nekem sem arany, sem ezüst – mondotta Jankó –, csak add meg a garasomat.
Hiszen azt ugyancsak jól tette Jankó, hogy sem aranyba, sem ezüstbe nem markolt bele, mert abban a pillanatos pillanatban lángot vetett volna az arany, ezüst, s Jankónak még a hetvenhetedik porcikája is porrá égett volna. Az ördögnek azonban mindenféle pénze volt, csak éppen garasa nem. No, ha nem volt, be is bújtatta Jankó ezt a zsákba, s indult haza a falujába. Ott, ahogy hazaért, segítségül hívott tizenkét kovácslegényt, s addig verette a zsákot, hogy csak úgy porzott már az ördögök porától. Akkor a zsák száját kioldotta, az ördögök porát szélnek eresztette. Azt mondják, ebből a porból lett a vörös hangya, azért olyan fájdalmas a csípése.
333. oldal, Bolond Jankó
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy kakast.
177. oldal, A kóró és a kismadár
Amint ott bolyong a kertben, egyszerre csak látja, hogy három ördögfiú perel egymással erősen. Odamegy, s kérdi tőlük:
– Hát ti mit csináltok, min perlekedtek?
Mondja az idősebb:
– Min perelünk? Éppen ma halt meg az apánk, s hagyott ránk egy pár bocskort, egy köpönyeget és egy erszényt, s nem tudunk megosztozkodni.
– Hát aztán miféle drága portékák ezek, hogy olyan lelketekből tudtok rajta veszekedni?
– Hm – mondja az idősebb ördögfiú –, úgy nézze meg kend ezt a pár bocskort, hogy aki a lábára köti, odamehet, ahova akar; aki ezt a köpönyeget magára veszi, azt emberi szem meg nem láthatja; ez az erszény olyan erszény, hogy abból a pénz soha ki nem fogy.
Azt mondja a legény:
– Hiszen várjatok, mindjárt megosztoztatlak én titeket. Látjátok ottan azt a nagy hegyet? Fussatok versenyt, amelyik hamarabb szalad fel a hegy tetejére, legyen azé a bocskor, a köpönyeg, az erszény, minden.
– Igaza van kendnek! – mondották mind a hárman. Egyet sem gondolkoztak többet – uccu neki! –, szaladtak fel a hegynek.
Hanem amire felszaladtak meg visszaértek, azalatt a halászlegény felkötötte a bocskort, magára vette a köpönyeget, s kérdezte az ördögöket, mikor visszakerültek:
– Láttok-e engem? – Ki akarta próbálni, hogy csakugyan olyan köpönyeg-e, amint mondják.
Feleltek az ördögök:
– Dehogy látunk, dehogy látunk!
– Bizony, ha nem láttok, akkor nesztek, itt az erszényetek, isten megáldjon – s azzal hopp, felszállott a magas levegőégbe. Ott azt gondolta, hogy vigye őt a bocskor a gyémántvárba, s mire a Szél ébredezni kezdett, ő már ott is volt.
47-48. oldal, A halász fia
Azt mondja a legidősebb fiú:
– Ne egyék külön-külön mindegyik a maga tarisznyájából, hanem előbb együk meg, ami egy tarisznyában van. Ha az kiürült, fogjunk a másodiknak.
Jól van, hát ebben meg is egyeztek. Először megették a legkisebb fiú elemózsiáját, aztán továbbmentek.
De mikor a középső fiú tarisznyájára került a sor, a legkisebb fiúnak egy falás nem sok, annyit sem adtak. Hiszen ha csak nem adtak volna, de mit tettek! Mikor az öccsük kérte, hogy adjanak neki is valamit, mert az a becsület, kiszúrták a szemét, s otthagyták a szegény fiút.
Elindult szegény vak fiú tapogatózva, ment jobbra, balra, eléfelé, hátrafelé, nem tudta szegény: merrefelé, egyszer csak beléesett egy kútba. No, áldott szerencséje volt, hogy beléesett. Nem volt ebben a kútban víz, színig sárral volt tele, mégpedig csudaerejű sárral. Ahogy beléesett ebbe a sárba – halljatok csudát! –, egyszeribe megjött a szeme világa. Megint látta a fényes napot, látta az egész világot. Fogta magát, aztán egy jó összetett marékkal felmarkolt a sárból, beletette a tarisznyájába, s ment tovább.
277. oldal, A csudaerejű sár
Jött haza egyszer a tizenkét fiú, körülfogják az anyjukat, hogy lépni sem tudott a szobájában, s ahányan voltak, egyszerre mind kenyeret kértek, s csak az volt a híja, hogy kihúzzák a házból.
Hát azt ugyan senki ne csudálja, hogy a szegény asszony elvesztette a béketűrését. Hiszen adott volna ám, ha lett volna, de nem volt. Nagy elkeseredésében azt találta mondani:
– Ó, istenem, bocsásd meg a bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!
No, halljatok csudát, mi történt! Az történt, hogy abban a szempillantásban a tizenkét fiú mind varjúvá változott, s mert hogy éppen nyitva volt az ablak huss, kirepültek, s mire csak egy jajszót is mondhatott volna az anyjuk, úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket!
60. oldal, A tizenkét varjú
– Hej – sóhajtott a legidősebb varjú –, most még nem mehetünk veled, amíg az átok alól fel nem szabadulunk. Eredj haza te magad, édes húgom, s mondd meg az édesanyánknak, hogyha a hüvelykujját felhasítja, s kifolyó piros vérével tizenkét inget s gatyát varr nekünk, csak úgy szabadulhatunk fel az átok alól, akkor ismét fiúkká változunk. Mondd meg azt is, hogy amíg varr, senkinek egy szót se szóljon, máskülönben kárba megy keserves-kínos munkája.
64. oldal, A tizenkét varjú
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kormos István (szerk.): A háromágú tölgyfa tündére 91% ·
Összehasonlítás - Ákossy Eszter (szerk.): Levelek a mesefáról ·
Összehasonlítás - Kriza János: Székely népmesék ·
Összehasonlítás - Zalka Csenge Virág: Törpeszarvas és a déli álom 99% ·
Összehasonlítás - Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány 98% ·
Összehasonlítás - Zalka Csenge Virág: A százegy ajtajú palota 97% ·
Összehasonlítás - Füzesi Zsuzsa: Mesetarisznya 93% ·
Összehasonlítás - Zalka Csenge Virág: Hétlábú paripák és jó boszorkányok 96% ·
Összehasonlítás - Arany László: Hol volt, hol nem volt ·
Összehasonlítás - Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese 91% ·
Összehasonlítás