A ​szép Katarina 2 csillagozás

Benedek Elek: A szép Katarina Benedek Elek: A szép Katarina

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A világ legszebb meséi

>!
Horizont, Budapest
80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638601221
>!
Regun Press, Üllő
80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638650923

Enciklopédia 4


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Benedek Elek: A szép Katarina

Valami szörnyű giccs ez a borító! Nos, épp ezért akadt e könyvecske most a kezembe. Ki akartam selejtezni, mondván: biztos bóvli, ami benne van – ilyen borítóval, nem is lehet más. Hát bizony tévedtem. De még mekkorát! (Éppen ezért triplán dühít ez a csicsa borító.)
Először olvastam, anyukám gyűjtötte be valahol – nyilván a leendő unokák számára. Tiszteletben is tartom e kimondatlan szándékát, már csak az a kérdés, hogy sikerül-e teljesíteni e kívánságát.
A belső formátum már sokkal tetszetősebb: jó papírra, jó méretű betűkkel, sorközökkel van nyomtatva, hiba nélkül (!), fekete-fehér illusztrációkkal. Vagyishogy igen „felhasználóbarát” e könyvecske: könnyen lehetne fénymásolni. Hogy miért is jutott ez eszembe, s nem is szégyellem ezt megosztani? Merthogy e mesék némelyikét, úgy gondoljuk: ismerjük. Lásd: Hófehérke. No igen, de írásos formájával alig találkozunk – leginkább a csilivili színes, képes-filmes feldolgozások ezrének köszönhetően* –, de azért ez a tömör, ám mégsem gagyi történetmondás sok meglepetést tartogat. Még nekem is. (7 éves Hófehérke, amikor a vadász kiviszi az erdőbe, s plusz pár napos még, amikor „meghal”, illetve férjhez megy… No, de az is milyen már, hogy 7 évesen 7 férfit szolgál nap mint nap – mos, főz, takarít?!) De a Hófehérke csak egy mellékszál. S éppen azért tértem ki rá, mert hogy érdemes volna iskolába bevinni ilyen formában is. (Ha már egyszer könnyen sokszorosítható pár oldal.) A lényeg szerintem a többi. A zsidó mese mi másról szólhatna, mint a vagyonszerzésről, a kereskedői vénáról? Na jó, van benne nemes erkölcsi mondanivaló is, a látszólagos, „nemzeti sajátosságokon” kívül. A székely mese apakirálya gonosz és ellenzi fia nősülését, nyilván az uralkodást nem óhajtja még átadni, de jellemző a mesére az egykézés is: egyetlen fiú, egyetlen hű szolga, egyetlen csecsemő. Az angol mese, naná, hogy téli hóesésben játszódik és van benne utcán fagyoskodó koldus és szívtelen gazdag öregúr… No meg a (lelkiismeret diktálta) változás és a szegénnyel való jót tevés amúgy tipikusan karácsonyi fílingű (angyalkák által strigulázott) toposza. (Még ha Andersen, meg a gyufás kislány nem is angol… de északi. olyasmi.) A spanyol népmeséhez hasonlót biztos olvastam valaha Illyés 77 magyar népmeséjében, mert ez az oldalra ne fordulj, még ha a kövek kiáltoznak is utánad (gúnyolódnak, nevetgélnek, könyörögnek, kérlelnek, csábítanak) motívum, meg a késpenge véresedése a testvérek bajban levése esetén ismerős. A szicíliai mese új volt, de a mi világunk, akár magyar is lehetne. És akkor utoljára hagytam azt, ami a legjobban tetszett, és noha a világa kicsit idegen is (hét istenség és a ménesek nagyságában kifejeződő vagyon), ugyanakkor nagyon is magyar-rokon, valami az ősmagyarság világát idéző (vándorló népek, kánok, sátorban lakó lovas, íjas-nyilas harcosok, a farkast ordasozó, lóbarát szerencsefik), és ez a tatár mese, A farkas kán leánya. Tetszett, ahogy a lány macskává változik (Ó, Szaffi, Szaffi! :), majd fecskévé, épp, amivé kell; illetve hogy a hős harcosok is íjjá, nyíllá vagy tűvé, sasmadárrá, farkassá.
     Szóval: 7 mese, 7 különböző nemzet sajátja ugyan, mégis ismerős, vándortémákká lett motívumokkal. Bosszant egy kicsit, hogy nincs az illusztrációk készítőjének neve feltüntetve, mert hogy igen nívósak. (Mi másra gondolna ilyenkor az ember, mint hogy itt valami sántít…) A fél csillag tehát e sántításért, meg a borítóbotlásért.

* Mondja valaki, hogy nem tudja a legkisebb törpe nevét…. – úgy se hiszem el! Hát még azt, hogy nem ugyanaz a zöld, lógó ujjas ruhájú fickó jut mindenkinek eszébe képileg!


Népszerű idézetek

Kek P>!

Mert szép volt Aranyvirág, de a király úrfi sem volt ám olyan tedd el s elő se vedd legény: megakadt a szem rajta.

47. oldal, A hű szolga

Kek P>!

– Nem emlékszel, bölcs rabbi, hogy két rokonodat küldted el portékát vásárolni, és az egyik még a mai napig sem érkezett vissza? Ugye azt mondtad, azé lesz a lányod, aki értékesebb holmival fog hazatérni a házadhoz? Nohát, ítéljetek, ki tért drágább portékával haza, én vagy ő? Mert én vagyok a kettő közül az egyik!

70. oldal, A két kérő

Kek P>!

– Őrizzétek meg ezt a kést, leányom. Ha az éle ilyen szép fényes lesz, mint most, semmi baja sincs a bátyátoknak. De ha azt látjátok, hogy véres lett, akkor menjetek a segítségére, mert nagy bajba jutott.

73. oldal, Az élet vize

Kek P>!

– Menj, fiam, ezen az ösvényen egyenesen – mondotta az óriás a legénynek –, s amint a hegyen mégy mind feljebb, folyton gúnyolódást, nevetgélést hallasz magad körül. De te ne ügyelj semmire, ne fordulj semerre, hanem menj fel a hegy tetejére, ott aztán meglátod, mit tégy!

75. oldal, Az élet vize

Kek P>!

Hát, amikor meglátta a sok kincs mellett a szép leányt is, aki megszerezte, úgy rajta feledte a szemét, hogy le sem tudta venni többet róla. Azon helyben megkérte a kezét, a templomban meg is tartották mindjárt az esküvőt, s talán még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

78. oldal, Az élet vize

Kek P>!

Közben, ahogy a fiú a paripákat és a ruhákat nézte, megint továbbkullogott a farkas kán. Nosza, a fiú meg utána.
Nem kellett messzire mennie, csakhamar a harmadik rétre ért. Ott még nagyobb ménes volt. Azt is kilenc csikós őrizte, azok is mentek a fiú elé, szépen meghajtották magukat, aztán elévezettek kilenc paripát, hoztak szebbnél szebb, fényesebbnél fényesebb ruhákat, s kínálták a fiút, válasszon közülük. Az nézte, csodálta a paripákat, ruhákat, s nagy kedve kerekedett, hogy válasszon közülük. Már-már éppen meg is tette volna, de abban a pillanatban ott termett az ősz hajú öregember. Mondta neki:
– Vigyázz, fiú, hozzá ne nyúlj! Eredj csak tovább! Ne fogadj el semmit a farkas kántól, még ha egész vagyonát ígéri is. Hanem van neki egy macskája, ott van a sátrában. Mondd neki, hogy nem kell neked semmi egyéb, csak a macska. Ezzel az öregember eltűnt. A fiú pedig ment a farkas kán után, egyenesen a sátrába.

34-35. oldal, A farkas kán leánya

Kapcsolódó szócikkek: macska
Kek P>!

Elment a fiú, meg sem állott Jedajkán sátráig. Hát, amint odaért, látta, hogy ott állt Jedajkán lova a sátor előtt, kővé merevedve, s ott ül a sátor ajtaja előtt Jedajkán is, szintén kővé meredve. És ott voltak a hét istenek és örvendezének a fiú szerencséjén; örvendezének pedig azért, mert Jedajkán félig-meddig a gonoszok fajtájából való volt, s az isteneknek sem volt felette hatalmuk.

40-41. oldal, A farkas kán leánya

Kek P>!

Kiment a fiú ahhoz a veremhez, ahol letette volt a csikajának a maradványait, s hát ott volt mind. Odament az asszony is, szépen összeszedte, bevitte a sátorba. Aztán lefeküdtek, s elaludtak mind a ketten.
     Reggel, mikor a fiú felébredt, s kiment a sátorból, szeme-szája elállott a csodálkozástól. Íme, egy aranyszőrű paripa volt kantározva. Volt rajta nyíl, kard, s mindenféle hadiszerszám. Ahogy meglátta az ő kedves lovát, mindjárt nevet is adott neki: Arany Rókának nevezte el. Aztán nevet adott magának is: Alten-Köök (Aranykapu) lett az ő neve.

41. oldal, A farkas kán leánya

Kapcsolódó szócikkek:
Kek P>!

– Hallgass ide! Hogyha belépsz Jeebet-Mirgén sátrába, látsz ott egy ládán egy íjat meg egy nyílvesszőt. Vedd ezt a kezedbe, s ahogy csak bírod, úgy hajtogasd, tördeld össze, mert ebben a nyílvesszőben lesz Jeebet-Mirgén.

39. oldal, A farkas kán leánya

Kek P>!

– Szép, szép ez a templom is, de valami mégis hiányzik belőle.
– Mi hiányozhat még innen? – kérdezték csodálkozva a testvérek.
– Hát bizony hiányzik egy korsó víz az élet vizéből, egy ág az örök szépséget adó bűvös fából, és a beszélő madár – mondta az öregember.

72. oldal, Az élet vize


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: Tavak és erdők könyve
Kormos István (szerk.): A háromágú tölgyfa tündére
Simon Réka Zsuzsanna: Pukka és az évszakok
Berszán István: A válogatott útibatyu
Wass Albert: Évszakok teremtése
Tótfalusi István (szerk.): A kékfényű lámpás
Simon Réka Zsuzsanna: Kricckracc kapitány és a gránátalmiak
Máté Angi: Ez egy susogó levél
Berszán István: Angyalok meséi
Hans Christian Andersen – Dragomán György: A kis gyufaárus lány