„-… Az alkotás mégiscsak felsőbbrendű, mint az alvás. Az alkotó a semmiből valamit csinál, vagy nyersanyagból árucikket. Ha megrendezel egy színdarabot, ha ezeket a gyerekeket megtanítod a művészet mesterfogásaira…
– Ez csak a forma – vágott közbe Imre – Az alkotásnak végtelen sok formája van, de tartalma mindig ugyanaz: emberi kapcsolatok létrehozása. Mindenféle emberi kapcsolatoké. Az egészük a társadalom. Én mostanáig azt hittem, építem a társadalmat.
– Azt is teszed.
– Fenét! Csak rázódom a társadalomban, mint dió a mozsárban. Hát érdemes?!… Emberi kapcsolat az, hogy akikkel tíz éve dolgozom – sokukból én csináltam művészt, sokukról azt hittem, barátom –, most egyik napról a másikra leráznak, mint kutya a bolhát?
– Tévedés volt, ők is belátták. Ezért vagyok most itt nálad.”
Benedek András vallja könyvéről: „Életem nagy élménye volt Gellért Endréhez, a felszabadulás utáni Nemzeti Színház »hőskorszaka« felejthetetlen főrendezőjéhez fűző barátság,… (tovább)
„-… Az alkotás mégiscsak felsőbbrendű, mint az alvás. Az alkotó a semmiből valamit csinál, vagy nyersanyagból árucikket. Ha megrendezel egy színdarabot, ha ezeket a gyerekeket megtanítod a művészet mesterfogásaira…
– Ez csak a forma – vágott közbe Imre – Az alkotásnak végtelen sok formája van, de tartalma mindig ugyanaz: emberi kapcsolatok létrehozása. Mindenféle emberi kapcsolatoké. Az egészük a társadalom. Én mostanáig azt hittem, építem a társadalmat.
– Azt is teszed.
– Fenét! Csak rázódom a társadalomban, mint dió a mozsárban. Hát érdemes?!… Emberi kapcsolat az, hogy akikkel tíz éve dolgozom – sokukból én csináltam művészt, sokukról azt hittem, barátom –, most egyik napról a másikra leráznak, mint kutya a bolhát?
– Tévedés volt, ők is belátták. Ezért vagyok most itt nálad.”
Benedek András vallja könyvéről: „Életem nagy élménye volt Gellért Endréhez, a felszabadulás utáni Nemzeti Színház »hőskorszaka« felejthetetlen főrendezőjéhez fűző barátság, s adósságnak éreztem, hogy emléket állítsak neki.”
