Berci ​nem megy iskolába 68% 12 csillagozás

Fantáziadús, pörgős gyermekregény, kordokumentum értékű alaphelyzettel. Fő erénye, hogy megnyugtató választ ad azokra a kérdésekre, melyek kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat gyötörnek mostanában, még ha a fantasztikum eszközeivel teszi is. Két bajom volt vele: egyrészt az „Úristen!” című, zavaró és elcsépelt indulatszó gyakori ismételgetése, ami helyett számtalan lehetséges alternatívát kínál ékes anyanyelvünk, másrészt pedig a szülőkkel szembeni bizalom sérülésére utaló jelek. Alapesetben nem „rázzuk le” a szülőket, és főleg nem hazudozunk nekik, sajnos ezeken a pontokon megingott az egyébkét izgalmas és akciódús történet. A gyermekirodalom egyik célja megoldási lehetőséget kínálni a mindennapi élet problémáira, és ez a könyv ezt megteszi. Ajánlott karanténban levő, vagy a koronavírussal valamilyen módon találkozó gyerekeknek, és azoknak is, akik szoronganak tőle, mert segíthet legalább az irodalom terepén győzelmet aratni a láthatatlansága miatt oly nyomasztó Covid felett.

Mese a karanténról, a koronavírusról és az ellene való védekezésről…
A nagyszülők és az unokák bevetésen. Minden benne van, amit már hónapok óta sulykolnak belénk, a fertőtlenítés, a maradj otthon, az online oktatás, a távolságtartás… ezt próbálja a könyv is tovább erősíteni, csak aztán a saját üzenetét jól meg is szegi… többször… gyerekek, mint szabályszegő szuperhősök, akik legyőzik a koronát… spoiler tényleg jó ez az üzenet?
De amúgy kellőképpen fantáziadús, feldobja a segítés lehetőségeit is (bevásárolni az időseknek), de mégis ott van benne a kettős mérce (anya meg apa „vakációzzanak” a szobájukban, míg a gyerekek a szabadban hancúroznak).
Szóval az ötlet jó, a sütiszagú grannykype is, de egy kicsit jobban át kellett volna gondolni, hogy ne kerüljön a sztori időnként önmagával ellentmondásba.

Tóth Krisztina: Járványmese című könyvével szemben itt végre éreztem a meseiséget. Itt elsősorban ugyanis nem a magyarázat volt fontos, vagyis, hogy elmondja, hogy mi is az a koronavírus, hanem inkább szórakoztatni akart. A könyv olvasásakor sokszor futhattunk bele olyan helyzetekbe, amilyeneket már mi is megtapasztalhattunk a saját bőrünkön. Mint pl. az otthoni online oktatás, vagy az online munka. Vagy az, hogy nem találkozhatunk a nagyszüleinkkel.
Gyerekkönyvként kifejezetten olvasmányosnak tartottam ezt a könyvet. Viszont ha meg akarnám értetni egy gyerekkel, hogy tulajdonképpen mi is az a koronavírus, akkor nem ez a könyv lenne a megfelelő eszközöm a megmagyarázásához.

Mozgalmas és fantáziadús mese, egy család életén keresztül bemutatva a koronavírus elleni „harcot”. Nagy erénye, hogy (egyébként sajnos) még a jelenleg is fennálló pandémiás helyzetben megjelent, ezért mindenki átérzi még most is, hogy miről szól ez az egész. Azóta persze már nemcsak az idősekre, hanem a gyerekekre is nagyon vigyázni kell, szóval az nem jó, hogy járkálnak a kórházba, és egyéb helyekre, de nekem tetszettek azok a mindenféle dolgok, amikkel beazonosíthatták a vírus jelenlétét. Meg az is tetszett, hogy az idősek ilyen lazák és fiatalosak, tele jó ötletekkel, és nagyjából ők irányítják az egész történetet. Ebben a világban, ahol 60 felett már leírnak, ez sem utolsó szempont.