A ​másik férfi 1 csillagozás

Bendl Vera: A másik férfi

Hogy hol húzódik a határ hűség és hűtlenség között, nem mindig egyértelmű. Hogy a szex milyen fájdalomra lehet gyógyír, és mennyi sebet szakít fel, néha csak utólag derül ki.

Bendl Vera novelláinak szereplői egy-egy pillanatra kinéznek a szorongó keresésből, és ha nem is a maga teljességében, de megtapasztalják a boldogságot vagy a szabadságot – hogy aztán, sokszor önnön hibájukból, visszazuhanjanak a mindennapos kilátástalanságba.

A szerző zavarba ejtő élességgel ábrázolja mindennapi viszonyainkat, erotikus kapcsolódásainkat és azok abszurd, hétköznapi részleteit. Ha valamiért nehéz olvasni ezeket a szövegeket, akkor csak azért, mert a szereplők vívódásaiban néha túlságosan is magunkra ismerünk.

>!
Gondolat, Budapest, 2018
242 oldal · ISBN: 9789636938499

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4


Népszerű idézetek

csucsorka P>!

Ha féltékeny vagy, akkor ráül valami a gyomrodra, és nyomja, nyomja, és már érzed, hogy képződnek a deformálódott, káros sejtek a testedben az örökös idegességtől, félelemtől és szorongástól, de nem tudsz ellene tenni.

7-8. oldal

csucsorka P>!

És aztán – a lényegtelen momentumok egyikeként jegyzem meg, pedig régen mennyire fontos lett volna! – megszólított, magától megszólított Ádám, jaj, Ádám, plátói szerelmem régi tárgya a vállig érő sötét hajával és érzéki kezével, akit régen tökéletesnek, gyönyörűnek és áradóan intelligensnek tartottam, és csak az az egyetlen hiba csúszott általában a számításba, hogy mindig valaki más volt a barátnője, és velem csak akkor beszélt, ha megkértem, hogy mondja el Hamvas Béla és a posztmodern próza kapcsolatát, de akkor is inkább csak magának válaszolt.

11. oldal

csucsorka P>!

Állandóan azon gondolkoztam például, hogy Petyka biztos most fut össze egy régi barátnőjével még az ösztöndíjas időkből, most fekszenek ágyba vagy csókolóznak a Szajna partján. Ha pedig véletlenül felhív, csak lelkiismeret-furdalásból teszi. Nyomasztó volt ez a féltékenység, ami hirtelen rohant meg, de akkor viszont beteges formát öltött. Azt hiszem, az önkínzás leghatékonyabb eszköze, ha a nap minden pillanatában azzal szórakoztatod magad, hogy a szerelmedet egy másik nővel képzeled el a lehető legintimebb helyzetben, ahogy együtt ülnek a fürdőkádban, ruhát választanak egymásnak az üzletben, kézen fogva sétálnak és ölelkezve nézik a folyót, miközben te otthon várod őt. Aztán pedig arra gondolsz, milyen lesz, amikor ez kiderül, vagy az, amikor nem derül ki semmi sem biztosan, csak megsejted egy illatból, egy mozdulatból vagy egy félmondatból. És megpróbálod ugyan kimagyarázni magad előtt ezt az illatot, azt a mondatfoszlányt, és szinte sikerül is, mert az, hogy „elmentünk a kiállításra”, talán tényleg csak tévedés volt, nyelvbotlás, vagy éppen ez is a fiúkra vonatkozott, az ottani néhány ismerősre, akik egyébként nem járnak kiállításra, de minden történet róluk szól, és nem kérdezheted meg huszadszorra, hogy „és kivel is voltál pontosan?”, mert nem lehet mindig mindent megkérdezni.

7. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha
Lázár F. Katalin: Vattacukros süket csend
Háy János: Hozott lélek
Szabó T. Anna: Törésteszt
Banana Yoshimoto: Viszlát Cogumi
Lackner László: Vonzalmak és taszítások
M. Nagy Miklós (szerk.): Orosz Erato – Szendvics vörös kaviárral
Bächer Iván: Emberevő
Tar Sándor: A 6714-es személy