„Amint ott ült Szapolyai János királyi díszben, az angyali korona hirtelen csúszni kezdett a fején, s a püspökök kezükkel tartották. Ahogy elengedték, mindjárt ismét félrecsúszott a fején. mondták, hogy nem érdemli, mert vérrel fertőzte meg a kezét a kereszteseken… Néhányan pedig mondták: nem azért, hanem mert kicsi a feje. És miközben felszentelték, a közönség ilyeneket mondogatott. Mert kedves testvéreim, a nép szava Isten szava”
Olyan „tárgyi emlék” vizsgálatáról van itt szó, amelynek sorsa egybefonódott szinte a teljes magyar történelemmel. A korona történetének bemutatása ezért különleges fölkészültsége kíván a tudósoktól. Az ötvösség történetétől az eszmék történetéig mindent ismernie kell annak, aki a korona kérdésével foglalkozik. Tanulmányoznia kell az államalapítás korát, de például II. József uralmának időszakát is. Két neves kutató, Fügedi Erik és Benda Kálmán fogott össze, hogy végigkísérje a korona történetét a kezdetektől napjainkig.
A magyar korona regénye 7 csillagozás
Enciklopédia 13
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
Ulászló király halála után az 1445 áprilisában Pesten tartott országgyűlés V. Lászlót ismerte el királynak, azzal a feltétellel, hogy Frigyes a Szent Koronával együtt szabadon engedi. A császár azonban erre a lépésre nem volt kapható. Amúgy is lassú gondolkodású ember volt, nehezen tudta magát valamire elszánni, titkára azt írta róla, hogy „majdnem buta”, s olyan jellemzés sem hiányzik, hogy „a német-római birodalom fenséges hálósipkájá"-nak nevezték. Azt el kell ismerni, hogy a Habsburgok későbbi nagyhatalmi állásának ő vetette meg alapját, de nem annyira tevékenységével és szellemének élénkségével, mint inkább csökönyös kitartásával, tényleges vagy vélt jogaihoz való törhetetlen ragaszkodásával meg azzal, hogy minden kortársát jóval túlélte. (78 éves korában halt meg, 1493-ban.) Kapzsisága is közismert volt, így nem csodálkozhatunk azon, hogy V. Lászlót és a koronát sem 1445-ben, sem az elkövetkező években nem volt hajlandó kiadni.
87. oldal
… a tárgyalások mindig újrakezdődtek, amíg 1463. július 19-én megszületett a bécsújhelyi béke. A győztes kétségkívül Frigyes császár maradt, mert irtózatos árat fizettetett Mátyás elismeréséért, lemondásáért a magyar királyi címről és a Szent Koronáért. A 60 000 arany forint, amit a 22 évvel korábban folyósított 8000 forintnyi zálogösszegért és Sopron városáért (amit Erzsébet ugyancsak zálogba vetett) fizetnie kellett, még a legkisebb tétel volt, pedig a magyar királyi tanács ennek előteremtését sem tartotta lehetségesnek. Súlyosabb tétel volt, hogy Mátyásnak a szerződésben el kellett ismernie Frigyesnek azt a jogát, hogy Mátyás törvényes utódok nélküli halála esetén a császár örökli a magyar trónt. Igaz, Frigyes 27 évvel volt öregebb a fiatal magyar uralkodónál, így a feltétel nevetségesnek tűnhetett, a császár mégis három évvel túlélte Mátyást. Enyhe vigasz volt, és a fennálló politikai ellentéteket nem szüntette meg, hogy Frigyes Mátyást fiává fogadta.
90. oldal
I. István 1038-ban halt meg, egyetlen felnőtt kort megért fiát, Imrét még életében eltemette, így nem maradt fia, aki országát és koronáját örökölhette volna. Rokonait, a Nyitrán élő Vászoly herceget és fiait István nem tartotta alkalmasnak arra, hogy politikáját folytassák, köztudomás szerint Vászolyt megvakíttatta, fiai elmenekültek az országból. István utódául unokaöccsét, Orseolo Pétert jelölte ki, aki 1038-ban valóban elfoglalta a trónt, és akit valószínűleg azzal a koronával avattak királlyá, amelyet a pápa küldött. 1041-ben azonban az Aba Sámuel vezetése alatt álló párt elűzte Pétert. Most Abát koronázták meg István koronájával. Péter Regensburgba menekült, és ott III. Henrik császártól kért segítséget. Az 1000 karácsonyán végbement koronázás óta ugyan csak 40 esztendő telt el (ami akkor jóval több volt egy nemzedéknél), de a világ alaposan megváltozott. Ha 40 évvel korábban a császár István kérését támogatta, és ezzel elismerte függetlenségét, akkor most utóda jó alkalmat látott Péter megsegítésében arra, hogy uralmát Magyarországra is kiterjessze, ezért Péter kérését meghallgatva 1044-ben hadseregét Aba Sámuel ellen küldte. A csata 1044 nyarán a Győr közelében fekvő Ménfőnél zajlott le. Aba vesztett, István koronája a császár zsákmányává lett a lándzsával együtt. A magyar krónika tapintatosan elhallgatja ezt az eseményt, s csak jó harminc évvel későbbről, egy 1074 őszén kelt pápai levélből értesülünk arról, hogy „a boldog emlékezetű Henrik császár Szent Péter tisztességéért megtámadva az országot (ti. Magyarországot), legyőzte királyát, győzelmet aratott, és a lándzsát és koronát Szent Péter testéhez (a Vatikánba) küldte el".
12. oldal
Visszaútban 1806. március 19-én, Mezőkövesden, a plébánia egyik szobájában helyezik el éjszakára a koronát (a házat ma is emléktábla jelöli), s a falu apraja-nagyja valóságos zarándokmenetben vonul fel, hogy tiszteletét lerója. A rendkívüli eseményt a községi jegyzőkönyvben is megörökítik, mondván: „a magyar országi Szent Korona Budára való visszavitelének alkalmatosságával itt az plébánián meghált”.
200. oldal
Még 1608. decemberében Révay Péter — a két koronaőr közül kezdettől fogva ő volt a tevékenyebb és lelkiismeretesebb — elkészítette a koronaőrség szolgálati utasítását.
…
A büntetések igen szigorúak voltak. Aki „lölkivel, adta-teremtettével” káromkodik, először „megverettessék”, második esetben a koronaőrségből elbocsátandó.
160. oldal
… úgy vonult a király – elejétől végéig piros posztószőnyegen – a főtemplomból a ferencesek templomába, hogy ősi szokás szerint felavassa az aranysarkantvús vitézeket, s ezzel ország-világ előtt tanúsítsa, hogy ő a legfőbb hadúr. ("A szőnyeget, amelyen a király végigvonult, szabad zsákmányra bocsátották. Késsel, ollóval estek neki, mulatságos volt az érte egymással verekedők látványa" — jegyzi fel a névtelen leírás.)
146. oldal
A veszprémi püspök a királyné fejére tette a házi koronát, majd a prímás, leemelve az oltárról a Szent Koronát, azt a királyné jobb vállához érintette, annak jelképéül, hogy kötelessége segítségére lenni férjének a korona terheinek viselésében.
149. oldal
I. József koronázása egyébként nem ment minden súrlódás nélkül. Lipót király — a katonai fenyegetéstől sem riadva vissza – az országgyűléssel eltöröltette az 1222-es Aranybulla 31. pontját, az ellenállási záradékot, mely felhatalmazta az ország főméltóságait és a magyar nemesség egészét, hogy a törvénysértő uralkodóval fegyveresen is szembeszálljon. Ugyanakkor kimondatta a Habsburg-ház trónöröklési jogát. A biztonság kedvéért mégis jónak látta, hogy az akkor kilencéves fiát, Józsefet megkoronáztassa. Az amúgy is kedvetlen rendek megpróbáltak ez elől kitérni, arra hivatkozva, hogy kiskorú nem tehet érvényes esküt. A jelenlevő Buonvisi bíboros, pápai nuncius azonban megbérmálta a gyermeket, aki ezzel egyházi értelemben nagykorúvá lett. A nemesség másik kifogását, hogy gyermek nem végezheti a lovaggá ütés szertartását, Lipót azzal ütötte el, hogy fiát az aranygyapjas rend lovagjává avatta, s ezzel lovagi értelemben is felnőtté vált. Hogy valamiben mégis a magyarok kedvében járjon, a trónörökös fiúcskát magyar ruhába öltöztette. József volt az első Habsburg, aki nem talárban, hanem zsinóros huszárruhában tette le a koronázási esküt — ettől kezdve ez is hagyománnyá vált.
179. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bernáth István: Skandináv mitológia 95% ·
Összehasonlítás - Kákosy László: Ré fiai 96% ·
Összehasonlítás - Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei 100% ·
Összehasonlítás - Kordos Szabolcs: Egy város titkai 95% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti – Zubor Rozi: Micsoda anyák voltak! 95% ·
Összehasonlítás - Edith Eva Eger: Az ajándék 94% ·
Összehasonlítás - Arthur Koestler: Alvajárók 96% ·
Összehasonlítás - Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 94% ·
Összehasonlítás - Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve 97% ·
Összehasonlítás - Ráth-Végh István: Fekete krónika 94% ·
Összehasonlítás