Akció ​van! 8 csillagozás

Bencsik Orsolya: Akció van!

Bencsik ​Orsolya 1985-ben született Topolyán, ahol jelenleg is él. Első, vegyes műfajú Kékítőt old az én vizében (2009, Forum, Újvidék) című kötetéért Sínkó Ervin-díjban részesült. A Symposion folyóirat egyik szerkesztője. Ez a második kötete, melyet a JAK és a Prae.hu mellett az újvidéki Forum Kiadó is jegyez.

Bencsik Orsolya Akció van! című, második kötete alapvetően a család témája mentén szerveződik: az utóbbi években divatossá vált családnarratíva lehetőségeire és későbbi érvényességére kérdez rá, miközben, azzal együtt, hogy szem előtt tartja a hagyományt, megpróbál új irányokba elindulni. Voltaképp utaztató novellákról van szó, melyekben a szereplők különböző terekben próbálják megtalálni önmagukat, identitásukat, illetve otthonosságukat és normalitásukat. A családi és a történelmi traumák szándékolt kibeszélése mellett – egyrészt a nosztalgia, másrészt pedig a felfedezés, a rácsodálkozás és rádöbbenés finom és kevésbé finom szálaira bukkanunk a novellákban. Az… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
Forum / József Attila Kör / PRAE.HU, Újvidék / Budapest, 2012
98 oldal · ISBN: 9788632308367

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Bencsik Orsolya: Akció van!

Nincsenek történetek. (Nincsen család, nincsen haza.) Hiányzik a nyelv hozzá. Egykor még meg volt, Kosztolányi és Csáth itt tanulta, Gion Nándor is ezt használta, de Tolnai Ottónál már roncsnyelv, és Ladik Katalin performanszai és a Doktor Máriás-Bada Dada páros abszurd anarchizmusa is azt mutatja: a Vajdaság magyar kultúrája megszűnőben van.
Ez persze nem igaz. Van ott valami, látszik, hogy van, aztán Pesten is megjelenik, jelen van, Fórum Könykiadó, Symposion folyóirat-mutációk, emigránsok és látogatók, díjak és klikkharcok – innen kívülről, a könyvespolc mellől figyelve, illetve nem is figyelve, hanem a figyelem perifériájára beengedve – ennyi.
Ebben a könyvben például vannak novellák egy család életéből, egy vajdasági kis faluból, egy gyerek-kamaszlány szemszögéből megírva. Gondolom, egy szó sem igaz az egészből, minden helyett valami más van, mert az eredeti történet, az, hogy ott már nincsen család és nincsen haza, elmondhatatlan. Ha a pontos és kegyetlen realizmus, és a szép és hősies pátosz szavai elkopnak, hazugnak bizonyulnak, akkor helyükbe lép a sivár és sokszor közönséges (obszcén) hétköznapi, és az ezt ellenpontozó groteszk és abszurd fantasztikum világa.
Ezek a történet helyetti történetek hosszan elmesélve olvashatatlanok volnának, de még így, röviden, pár oldalas szövegekbe tömörítve is nehezen befogadhatók. Más a gondolkozásunk, mások a tapasztalataink, itt mást jelent a háború, a bombázás, a szegénység; mást a család, a biztonság, a haza.
A határon túli magyar irodalom 2012-ben Magyarországon Erdélyt, a „tiszta forrást” jelenti (nem Bodor Ádámot, hanem Wass Albertet), és ebbe nem fér bele az, ami egyszerre groteszk és abszurd, közönséges és lepusztult.
Bencsik Orsolya vonzó fiatal nő, és ha ő olvassa fel írásait, azok megtelnek fanyar humorral, és hol leplezett, hol leplezetlen erotikummal. Akik egyszer már találkoztak vele, hallgatták őt, azok valószínűleg kíváncsiak a könyveire. Ezt a novelláskötet azoknak is tudom ajánlani, akik a szerzőt nem ismerve szeretnének jó, kortárs, határon túli magyar prózát olvasni.

1 hozzászólás
odri>!
Bencsik Orsolya: Akció van!

Egy darabig csak úgy éreztem, hogy ez a főhős hadovál. Mindent összemos, és nem tudni, mit akar. Aztán egy ponton érteni kezdtem őt, megtanultam a nyelvet, amit beszélt, vagy ugyanúgy kezdtem el látni a világát, mint ő (hozzáőrültem?).
Bencsik mintha nem csak egy valóságot hanem egy látásmódot (nyelvet?) is teremtett volna (talán csak rendelt) hozzá. Furcsa versek ezek, mert ugyebár nem is versek.
Talán mintha a megéltre / hétkönapi elképzelt eseményekre valaki ráexponálta volna az álmait. Csak lassan vele, mert Akció van!


Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

Akció van

Akció van, ezt mondta a Pityu, miközben megsimogatta a kutyám fejét. A kutyám egy igazi véreb, csak nem annak néz ki. Én most írok először igazi fogalmazást, noha lassan már pont annyira leszek a harminchoz, mint a húszhoz. A Pityu az egyik barátom, most nem is tudom, miért éppen róla írok, hiszen van még egy pár barátom, és egyébként ő nem is a legviccesebb. Sőt ő nem is vicces, és már legalább két hónapja nem beszéltünk egymással. Nem hiányzok neki, akció is utoljára akkor volt, amikor éppen találkoztunk, és azt mondta, hogy: „Akció van!”.Ekkor simogatta meg a kutyám fejét, aki egyébként véreb, és Sunyinak hívom, mert egy nagy sunyi. A mama tyúkjait megfojtja és meg is eszi őket, aztán úgy tesz, mintha semmiről sem tudna. Mintha róka vagy menyét járt volna az ólak környékén. Én onnan tudom, hogy a tyúkokat valójában ő kapja el, hogy engem nem lehet becsapni. Akármilyen ártatlanul is próbál nézni, én átlátok rajta. Tudja ezt ő is, ha hívom, hogy Sunyi, rögtön lehajtja a fejét, és csak úgy kullog. A múltkor, amikor Pityu azt mondta, hogy: „Akció van!”, éppen kint voltam Sunyival a kertben, és arról beszéltem neki, hogy noha vannak bennünk vágyak, ösztönök mások megfojtására, mégsem tehetünk ilyent. Nem tehetünk meg bármit, amit szeretnénk, mert ha mindenki azt csinálná, amit akar, akkor totális káosz lenne. Össze-vissza öldösnénk le egymást. És egyébként is az az egyik parancsolat, hogy: „Ne ölj!”. Sunyinak sokat kell beszélni, és jól magyarázni, mert egy kicsit lassú a felfogása, és még a Pityu is korábban jött, úgyhogy nem tudtam elmondani mindent, amit szerettem volna. Pedig a Sunyinak azt is meg kellett volna hallgatnia, hogy a társadalmi szerződés előtt, szóval akkor, amikor még nem volt társadalmunk, hogyan éltünk. Ez azért olyan fontos, mert így nem lehet élni. Egyébként aztán, amikor hazaértem az akció után, noha nagyon kifáradtam, mégis elmondtam ezt Sunyinak. Át se öltöztem, csak úgy neki kezdtem. Kint a kertben. Sunyi egy kicsit nyüszített, szagolgatta a ruhámat, és sunyin pislogott a tyúkólak felé. Azt hiszem, azért írom ezt a fogalmazást, mert igenis fáj, hogy a Pityu mostanában nem keres. Attól félek, hogy lecserélt másra, pedig mi olyan jól megértettük egymást. Arra gondolok, hogy soha sem fog ilyen csajt találni, mint amilyen én vagyok. Szerintem az én kezemben jól áll a fegyver, és ha célzok, soha sem hibázok. Mostanában már arra jutottam, hogy gyakran elálmodozom azon, mi lenne, ha fognám a fegyverem, és egyedül vinném véghez az akciót.

75-76. oldal

odri>!

Ahogy egyre távolabb kerültem nagyapa halálától, és ahogy nagymama egyre nehezebben viselte az üresnek tűnő, ám valójában a ceruza által bevésett nyomot, egyre jobban megértettem, hogy csak a női térképek beszédesek. Keveset aludtam, állandóan a kenguruk dobogását és a maorik törzsi énekét hallottam, zavart a mellettem fekvő szuszogása, és az, hogy hiába szeretném tereit bejárni, folyamatosan egy olyan vaktérképbe ütközöm, melyen semmilyen szín, semmilyen jel nem ad értelmezni valót, melyre tehát tulajdonosának a keze soha semmit nem rajzolt be. És ekkor, noha még nem is hajnalodott, felkeltem az ágyból, és mint egy kenguru, elugráltam íróasztalához, hogy kezembe fogjam a radírt, és eltüntessek egy olyan halmot, aminek sohasem szabad heggyé válnia.

81. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hegedős Mária (szerk.): Körkép 95
Nagy Gabriella – Jánossy Lajos (szerk.): Mátyás ponyva
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2018
Nagy Gabriella (szerk.): Duna-legendárium
Dávid Ádám – Gaborják Ádám (szerk.): Jelen!
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás
Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt
Németh István: Felhőnézők
100 szóban Budapest 2019
Németh István: Mogyorófavirág