Muse ​– Az Univerzum lüktetése 24 csillagozás

Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

Szinte ​hihetetlen, hogy három fiatal hangszert fog a kezébe, alkotni kezd, és meg sem áll a világsikerig. Hihetetlen, de szerencsére időről időre mégis megtörténik. Néha egy szemvillanás alatt, néha pedig hosszú évek, kemény munka és kitartás kell hozzá. A Muse-ra az utóbbi jellemző. Megdolgoztak a sikerért. Hittel és alázattal várták ki azt a pillanatot, amikor rájuk került a sor.

A könyv ezt az utat mutatja be. Elmeséli a zenekar teljes történetét, onnantól, hogy az 1990-es évek közepe táján egy tengerparti kisvárosból, Teignmouthból elindultak, egészen addig, hogy megannyi koncerttel és grandiózus albumaikkal elérték, hogy immár egyértelműen az egyik legnagyobb angliai rockzenekarként tartják őket számon.

A könyv írója, Ben Myers a Melody Maker, NME és Guardian munkatársa, egyben Muse-rajongó is. A rengeteg exkluzív interjú, amit a zenekarral és a zenekar barátaival karrierjük során készített, és a végtelen sok koncert, amire ellátogatott, adják a világon… (tovább)

>!
Silenos, Budapest, 2010
244 oldal · ISBN: 9789638852458 · Fordította: Németh Ágnes, Szántai Zita, Tölcsér Borbála, Tölcsér Zsófia, Tüske Ágnes

Enciklopédia 2


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
DoraCraiban IP
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

Ez a harmadik könyvem Ben Myerstől – egyszerűen nagyon jól ír. Lelkes zenerajongó, és mégis megmarad az objektív szemszögnél, legyen szó az örmény System of a Down filozofikus és politikai témájú nu-metaljáról, a Green Day korszakának punkrobbanásáról, vagy a Muse űrrockjáról, mindig eltalálja a megfelelő jelzőket és leírásokat, amikkel a legjobban át lehet adni egy zenekar világát, érzését, mondanivalóját.
A Muse pedig… Muse. 13 éves korom óta kicsi világom formálói, ideje volt már elolvasni ezt a könyvecskét róluk.

>!
Mezzanine
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

Töredelmesen bevallom, hogy egy alkalommal engedély, jogdíjak befizetése nélkül nyilvánosan sugároztam a Muse egyik dalát. Az esküvőnkön a homoköntés alatt az Invincible szólt:) Mi más illett volna jobban oda?
Az együttes ötcsillagos, a könyv írójának rajongása szintén, maga a mű, csak négy és fél, mivel néhol a – zenei újságírásra jellemően – zavaros. (pl. 112. o. "A Föld bizonytalanul forgott tovább tengelye körül,így minden szem a jövő felé tekinthetett.") De bocsattassék ez meg Myers-nek hiszen nem egyszerű arcokról írta sorait! Becsülöm még benne, hogy nem érzem a feltétel nélküli elfogódottságot. Igaz, inkább csak tinikre jellemző az elvakult rajongás… Ám a Muse egyértelműen egyike azon kevés bandának, amelyek jogosan világhírnevesek.
Bővített kiadás 5,vagy 10 év múlva?

>!
Aranymag
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

Annyira jóóó! A vége felé lassan, már elmondhatom a tapasztalataimat. Igen hasznos tényközlő, minden napra évre pontosan le van vezetve benne, koncertek, gyártás, milyen maxi-k, cd-k, dwd-k jelentek meg. Egészen a kezdetektől végigkövethetjük a változásokat, hogyan lett a kis bandából 3 év leforgása alatt, világot járó klasszis rockbanda. Rengeteg idézet, a srácok beszámolói, belső infók, a dalok születésének körülményei, és persze a siker belső fele, a bűvös gombák, a saját busz és a nők is… akár egy rocksztárnak. És az ember még ezt is elnézi nekik.

Ahogy végigolvasom sorban az 5 cd születését, a srácok életének alakulását, belső változásait… kedvem támad benyomni a cd-ket, és csak elveszni és hallgatni. Olyan kifejezően, szépen, pontosan írja le a hangokat, és az érzést ami elönt a meghallgatáskor, hogy úgy érzed: be kell tenned a cd-t a lejátszóba és nyomatni. Ez a resistánsok hollabaloo -ja!!!

>!
chibizso
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

Rengeteg gondolat forog már napok óta a fejemben Matt kinyilatkoztatásai miatt. Vannak elméletei, amivel teljesen egyetértek, és vannak, amelyektől a homlokomat ráncolom. De ennek most nincs sok köze a könyvhöz.
Tetszett, ahogy Ben Myers bemutatja a Muse-t. És ez által egy kis kukucskálót hozva létre, amin keresztül mi, médiafogyasztók is beleláthatunk a média és a zeneipar kegyetlen világában. Matték sikere is demonstrálja, hogy itt csak akkor lehet megmaradni, ha az ember mindig érdekes és mindig aktív marad – ez bizony kemény munkával jár. Minden tiszteletem a Muse-nak, amiért képesek voltak ezt végigvinni, még ha néha gombáztak és buliztak is, úgy rocksztárosan. De hát ilyen ez a pop – akarom mondani – rockszakma.
Továbbá a könyv segített számos eddig nem igen hallgatott számot megszeretettni, a kedvenceket pedig újra értékelni, és eszembe juttatni, hogy mennyire szeretek elmerülni a brit banda világában.
Köszönjük Ben Myers ezt az átfogó könyvet, és köszönjük Muse, hogy itt vagytok nekünk a huszonegyedik század őrületében.

>!
vicreed
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

Kezdenek eltűnni az előíteléleteim az életrajzi könyvekkel kapcsolatban. Ez a második, amit olvasok, igaz, ez szintén egy zenész/zenekar történetét mutatja be.
Szerintem elég jól megírta ezt az író, nem ugrált az időben, tényleg a kezdetektől ismerhetjük meg a Muse-t. Durva, hogy az első pár év mennyire semmilyen nem volt, és aztán pillanatok alatt ismertté váltak a srácok.
A fejezetek alatt nem csak a számok háttérsztoriját, hogy miről is szól igazából, hanem azt is megtudtam, hogy mennyire durván kemény munka van ezek mögött. Ezek után még jobban tisztelem, és imádom őket.
Azért a srácok se álltak ellen a különféle csábításnak, de na, egyszer élünk, nem? Bár ők azok közé tartoznak, akik nem szálltak el a hirtelen sikertől. És ezt én onnan tudom, hogy amikor ott voltam a koncertjükön, akkor a végén mosolyogva köszöntek el tőlünk, és látszódott, hogy imádják ezt csinálni. Nem csinálnak kaki műsort, és ha elmész megnézni őket, tisztában vagy vele, hogy k*rva jól fogod érezni magadat. (Az mellékes, hogy amúgy semmit se láttam belőlük, és csak utána csekkoltam le neten a koncertet.)
Fura, hogy csak most került a kezembe ez a könyv. Kb. 2008-ban ismertem meg őket, igen, az Alkonyatból. :D Akkor agyon hallgattam a Supermassive Black Hole-t, aztán 1-2 év múlva lenyomtam egy addigi teljes diszkográfiát, de mindössze az Unintended került be a Muse repertoáromba. Mikor már 15 lehettem újra szembejöttek velem, és akkor már átformálódott annyira a zenei ízlésem (szerencsére), hogy ne a tucat zenét hallgassam, és tényleg értékeljem a zenéjüket. Azóta imádom őket, és 2012-ben bőgtem, hogy anya nem enged el 16 évesen Budapestre a koncertjükre. Persze jogosan. Azóta rájuk vártam, és végre megadatott. Tök gáz voltam, mert a koncert elejét és végét sírva toltam végig, annyira hihetetlen volt. Azért remélem nem megint 3-4 év múlva jönnek felénk.
Szerintem ez egy elég jól megírt könyv, szóval aki szereti őket, nyugodtan vegye a kezébe, és minden egyes fejezetnél hallgassa az adott albumot. Átszellemülés esélye? 10/10.

>!
otaksa
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

Életem első ilyen típusú zenei könyve (Liszt életrajzát nem számítva :-), de biztosan nem az utolsó. Jó volt olvasni arról, hogy honnan indult ez a három fiú, hogy milyen fáradságos munka volt benne, mert hiába a zenei tehetség, a jó hang, az eredetiség, évekig kell küzdeni, míg tényleg befut valaki. Mezei zenehallgató lévén egy csomó kifejezést nem értettem (grunge, indie, mainstream rock, nurock?), ilyenkor persze jótékonyan átlendültem ezen szavak felett, és olvastam tovább.
Van valami ebben a fiúban, a kritikusok szerint klasszikusan vézna, de nagy fejű énekes, aki úgy néz ki, mint egy tüdőbajos Tom Cruise, hitték már nőnek is hangja alapján, mégis, sugárzik belőle valami, ami nem jellemző a kitalált (csúnya szóval megcsinált , mesterséges) sztárokra.
Egy hiányosságot azonban meg kell említsek (és emiatt egy csillag levonás bizony ide kívánkozik): a dalszövegek hiánya. Olyan szívesen láttam volna a végén néhány (mondjuk a legismertebb tíz) dal szövegét, angolul és magyar tükörfordítással (műfordítással), mert bőven akad silányabb vers az ő dalszövegeiknél. Ha már ők maguk szerzik (és nem veszik a piacon, mint sokan mások), akkor lássa ország-világ miről is szól a könyv, amikor a dalaik filozófiájáról mesél….

2 hozzászólás
>!
ptagi P
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

Vegyes gondolatok vannak bennem a könyv olvasása után.
Az elejét nagyon vontatottnak találtam, vagy inkább azt mondom, hogy túl sok volt a (számomra) fölösleges információ, ismeretlen név, hely, banda. Aztán a második felében – amikor az egyes albumokon szereplő számok hátterét fejtegeti – meg azt gondoltam, hogy rohanunk, elmaradnak a háttérinfók, nem tudok semmit erről a 3 őrült/zseni srácról.
Egyszer majd el kell olvasnom úgy is, hogy amikor említenek egy számot, akkor meghallgatom, megállok az olvasással, és csak a zenére figyelek.

Janicsák Veca azt írta a könyv elejébe, hogy azért érdemes elolvasni, „hogy megtanuljuk: nincs lehetetlen” Igen, ez abszolút átjött a 3 srác történetéből. Megküzdöttek azért, hogy ott legyen, ahol vannak. Ezért maximális respect.

Viszont…. na, nem tudok kibújni a saját bőrömből, a saját értékrendemből. És az nagyon szép, hogy a rockerekhez és a zenészvilághoz képest ők nem züllöttek el nagyon… de azért na….
Nyilván a szövegeik sem lesznek hitvallásommá.

De a zenéjük egyszerre felkavar és lenyűgöz, és talán ez a lényeg.

5 hozzászólás
>!
Raesade
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

http://youtu.be/7DJ_a_N3Nqo
Pont az ötödik percnél értem a 203. oldal végére. Nem bírtam ki sírás nélkül. Véletlen? De amúgy is szeretek rejtett jeleket keresni, s számomra e könyv bebízonyította, ami eddig (minden bizonnyal csak) tudat alatt jutott el hozzám: Mattel rokonlelkek vagyunk. :) Abban az értelemben, hogy mindketten szeretünk összeesküvés-elméleteket szőni meg rejtett összefüggéseket keresni. Szóval a könyv előtt is rajongó voltam, de a könyv alatt és után nem létezik más, csak a Muse. :) Jó volt a leírt sztorikat olvasni, teljesen úgy éreztem, mintha én is jelen lettem volna a rocksztárrá válásuk útján. És mostmár másképpen hallgatom a számokat is, mert jónéhánynál tudom, mi állt a háttérben a születésükkor. A könyvhöz aláfestésként mit mást hallgathattam volna, mint a Muse diszkográfiát. És a „modern kor” adta lehetőségeket is kihasználtam, a könyvben említett esetekről készült videók nagy részét felkutattam a neten (jelen sorok írása közben is a csúcspontként számontartott 2004-es Glastonbury-i fellépést nézem). Egyedül azt sajnálom, hogy a könyv 2007-ben íródott és nem 2010-ben, szívesen olvastam volna a legutóbbi album születéséről is. Mostmár nem csak a zenészeket, hanem az embereket is látom és hallom, amikor nézem és hallgatom őket. Egy dolgot mindenképpen segített elhatározni e könyv: látnom kell őket élőben! Úgyhogy gyúrok a novemberi koncertre, és remélem sikerül eljutnom rá. Most pedig megpróbálom félretenni a túlburjánzott rajongásom, és kicsit objektíven szemlélni magát a kiadványt. Alapvetően igényes könyvecske, és továbbra is ezer hála és köszönet a Silenos kiadónak, amiért nyertem, és elküldték nekem! :) Viszont néha úgy érzékeltem, hogy bizonyos részeknél a fordítás miatt volt furcsa az olvasmány. A képzavarokra gondolok. Ellenben nagyon tetszett a szerkesztő hiánypótló kiegészítése, ami a 2007–2010-es időszakot foglalja össze röviden. Kellemes meglepetés volt, mert előre is szomorkodtam, hogy 2007-ig terjedő időszakot ölel csak fel a könyv. :) Egyszóval nagyon tetszett, s fogom még én ezt a könyvet olvasgatni, az biztos! (De azért pár év múlva várom a bővített kiadást! :D)

>!
LadyDoor
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

én elmondhatom, hogy igazán elvakult Muse fanatikus vagyok, úgyhogy alap volt, hogy el kell ezt olvasnom:) és épp a névnapomon jelent meg!:) amúgy szerintem meg Myers pont hogy elfogult, de megtudom érteni. az nem tetszett, hogy annyi rengetek háttérinformációt adott, hogy már tele volt a fejem olyan együttesek neveivel, akikről még nem is hallottam, és ettől ráadásul még tudatlannak is éreztem magam. azért a legjobb részek azok amik a zenekar tagjaitól vannak idézve:)

>!
latti
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése

Ami az első benyomásom a könyvről, hogy nagyon eltalálták a szellemiségét. Nem olyan volt mint egy átlagos életrajzi könyv. Itt főleg a fogalmazás módjára gondolok, mert az is kicsit nem e világi, mint maga a Muse és a dalszövegei. Most még magyarázhatnék egy csomót arról, hogy milyen jól ki dolgozott, hogy mennyi munka lehet mögötte (mert látszik, hogy sok van!) és hogy miért tetszik annyira. De minek? Sokkal egyszerűbb ha keresel valahol valami Muse-t és meghallgatod. Hiszen én is (többnyire) időrendben hallgattam őket, úgy ahogy a könyvben következnek, ezért volt érdekes közben megtudni a történetüket. Sokra más szemmel nézek.


Népszerű idézetek

>!
balagesh IP

Valami történt, amikor a Nirvana feloszlott – jegyezte meg később Matt. – Ez az egész grunge-os dolog akkor halt meg, és Anglia újra fel akarta találtatni magát a britpopon keresztül… de ez az egész túl körülményes és túl angol lett. Az egész egyfajta formalitásba süllyedt, olyan lett, mint valami londoni egyenruha, tudod? Az egész túl cikornyás lett. Már nem arról szólt, hogyan csináljunk jó zenét, hanem hogy hogyan teremtsünk divatot.

48. oldal (Silenos, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Nirvana
1 hozzászólás
>!
DoraCraiban IP

Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még valóra válik!

78. oldal

>!
balagesh IP

Nem hiszem, hogy sok olyan zenekar van, ami határozottan átérzi a zenéjét – mondta Matt. – Szomorú, de azt hiszem, a Nirvana volt az utolsó ilyen. A zenédben az érzéseidet kell kiárusítanod. Ha ez nem működne a Muse-zal, azt hiszem, utálatos, kegyetlen ember lennék. Kétségkívül felszabadít, és ennek így is kell lennie.

Silenos, 2010, 36.o.

>!
Aranymag

Ez a célom, hogy elaludjak a színpadon, a koncert végén. Zúzz össze mindent, kuporodj össze a földön, és élvezd a békés csendet!

120. oldal

>!
chibizso

Hogyha egy olyan helyen nősz fel, mint ez (nagyváros), minden lehetőséged megvan: rocksztár lehetsz, újságíró lehetsz. Teignmouthban legjobb esetben is csak édességbolt tulajdonosa leszel. Ez kialakít egy olyan hozzáállást, hogy azt mondod, muszáj valamit tennem, tennem kell valamit, de nem itt.

24. oldal

>!
otaksa

„… Hogy volt-e más oka a megalakulásunknak? A kereszténység hiánya a nyugati világban, vagy a tény, hogy mi voltunk az első számítógépes generáció, és nem voltak érzelmeink, vagy bármi. Lélektelen lények voltunk, akik lehetőséget kerestek arra, hogy összekapcsolódjanak más emberekkel. Talán ez volt az, de azt hiszem sokkal inkább az volt az oka, hogy rohadtul unatkoztunk.”
„Elegünk volt abból, hogy almabort iszunk és folyton összevernek minket” – tette hozzá Dom igazi dobos stílusban.

39. oldal, Silenos, 2010

>!
Aranymag

A látvány- és hangörvény közepén ott volt a porondmester, Matt Bellamy, aki úgy rohangált a színpadon, mint egy szemüveg nélküli Harry Potter, aki azt akarja elhitetni magáról, hogy a hobbitok közé tartozik.

161. oldal

>!
vicreed

Az első zenekart, amelyben már a Muse mindhárom tagja együtt zenélt, Rocket Baby Dollsnak nevezték el, tisztelegvén egy japán pornófilm előtt, amit Matt és Dom láttak a kábeltévén egy este.

39. oldal

>!
DoraCraiban IP

És akkor ott vannak a rajongók, akiknek mind megvan a saját okuk, hogy miért fülig szerelmesek ezekbe az igazán különös bandákba; mindannyiukban könyvnyi mennyiségű vélemény burjánzik. Csak egyszer élünk, és nem vehetjük könnyedén, hogy ezekben az istentelen időkben kibe fektetjük a hitünket. A zene vallás, és a zenekaroknak áldottnak kéne érezniük magukat a rájuk ragyogó csillagok millióiért.

197. oldal

>!
VioletHill

Ha bármi rosszul alakult az életemben, akárcsak ha egy tanár tolt le, csak hazajöttem és zenéltem. Ez ráébresztett arra, hogy rendben vagyok magammal. Különböző dolgok történnek az életedben, dolgok a családoddal, ahogyan felnősz. A zene számomra mindig is menekülés volt ezek elől.
Matt Bellamy, 2003. november

25. oldal, 2. - Isten váróterme (Silenos, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története
Stephen Davis: Aerosmith
Hegedűs István – Andrássy Bálint: Mobilógia / A dal ugyanaz marad
Kiss Sándor: Elefántdübörgés
Molnár Éva: Lord
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A Rock története 1.
Joel McIver: Queens Of The Stone Age
Joel McIver: Rage Against the Machine
Anthony Kiedis – Larry Sloman: Scar Tissue
Mark Eglinton: James Hetfield