Kém ​a csapatban 87% 15 csillagozás

Az első néhány fejezet majdhogynem tankönyvízűen lapos információhalmaz, sem igazi mélysége nincs, sem olvasni nem élvezetes. Utána viszont valahogy összeáll a könyv, és onnantól megfelelően érdekes. Nagyon tetszett, hogy spoiler. A könyv azt a benyomást kelti, hogy MacIntyre most is alapos munkát végzett, és a kutatásának az eredményeit próbálja visszaadni.

A The spy and the traitor-t azért jobb volt olvasni (és abban is spoiler).

Pont mint egy Le Carré regény – csakhogy ezt az élet írta. És Macintyre stílusa sokkal humorosabb, a téma komolysága ellenére.

Egész jó életrajzi regény, meglehetősen könnyen olvasható. Bár az elején elég nehezen indult (nekem), de a végére igen érdekes és izgalmas lett. Fura, hogy az élet mindig tudd vadabb dolgokat produkálni, mint a fantázia. Nekem tetszett.

Egy olyan szakaszáról olvastam a történelemnek, ami nem igazán volt issmmerős előttem. A kémek világa magában is érdekes. És most itt nem az eltűlzott, a filmekben látott, vagy könyvekben olvasott fikciós kémekről beszélek, hanem azokról, akik a valóságban végezték ezt a munkát. Izgalmas, érdekes könyv volt, tele olyan fordulatokkal, amiktől leesett az állam. Kim Philby valahogy sehogy sem fogyott ki a szerencsés fordulatokból. Az ő szerencséje kvázi végig megmaradt, annak ellenére is, hogy a végén „elkapták”.
Fura volt egy olyan valós személyről olvasni, aki ennyire képes volt megosztani a személyiségét, ennyire „két” oldalra is dolgozni, és hogy menni ideig bolonddá tudott tenni szinte mindenkit maga körül. Az is „lenyűgöző”, hogy mennyi ideig el tudta rejteni a tevékenységét. De az az igazság, hogy ehhez is beállítottság kell. Végül is mindent elárult, a családjait, a barátait, a hazáját. ez már nem is hithűség, hanem fanatizmus volt, nem? Fura ennyire beleátni egy fanatikus személy életébe.
A történet fordulatos volt – pedig az élet írta. A szerző pedig olvasmányosan írt. Jó könyv volt.