Gyilkosság ​világvége előtt (Az utolsó nyomozó 1.) 231 csillagozás

Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi ​értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk?

Hank Palace nyomozó már számtalanszor szembesült ezzel a kérdéssel, mióta a 2011GV1 jelű aszteroida megjelent a kutatók radarján. Többé ugyanis nincs esély a megmenekülésre, nincs remény. Csupán hat hónapnyi drága idő maradt a becsapódásig, aztán a Föld elpusztul. A visszaszámlálás során lenyűgöző képet kapunk az apokalipszisbe rohanó Egyesült Államokról: gazdasága összeroppant, a termény a földeken rohad. Zsúfoltak a templomok, zsinagógák. Az emberek világszerte hagyják félbe munkájukat – de nem úgy Hank Palace.
Ő a végére akar járni egy látszólagos öngyilkosságnak, abban a városban, ahol hetente tucatjával történik ilyesmi – csakhogy ez az egy valamiért gyanús neki. Ő az egyetlen, aki mindenáron tudni akarja az igazat, ám nyomozása során sokkal keményebb kérdésekkel is szembesülnie kell annál, mint hogy „ki a bűnös”: Milyen alapokon áll civilizációnk? Mit ér egy élet? Mit tenne bármelyikünk,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
ISBN: 9786155522406 · Fordította: Falvay Dóra
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522390 · Fordította: Falvay Dóra

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

William Shakespeare · Henry Palace


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 204

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Ígéretesnek tűnt a könyv címe és borítója, s igazából ennyi elég is volt, hogy felkerüljön a listámra.
Ám bevallom, csalódott vagyok… egyáltalán nem azt kaptam amire számítottam, s a fülszöveg is csalóka egy kicsit.
A Föld felé tartó halálos aszteroida témája nagyon érdekesnek tűnt, de a történet ezen részében csalódtam a leginkább. Ugyanis egyszer sem írták le a könyvben, hogy akkor most miért is lesz végzetes az aszteroida becsapódása a Földre nézve. Azt megtudtam, hogy az aszteroida átmérője körülbelül hat kilométer, de hát ugye ez azért nem olyan nagy? Így mivel ebben a témában nem jeleskedem különösebb tudományos ismeretekkel, nem értettem, hogy tudná elpusztítani az egész Földet egy hat kilométeres átmérőjű aszteroida… Egyszer-kétszer még beszélgettek a szereplők a becsapódás következményeiről, de abból sem sok minden derült ki számomra.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/06/ben-h-winters-gyil…

>!
mcgregor
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

A sci-fi címkét nem igazán tudom értelmezni, ez egy vérbeli krimi, aminek a hátterét egy, a Föld felé száguldó pusztító aszteroida kellemetlenül végzetes és üzembiztos módon halálos közeledése és ennek a ténynek a társadalomra gyakorolt hatása jelenti. A közeledő katasztrófa előképe a defetizmus, az élvhajhászat, a depresszió, a cél nélküliség, az öngyilkosság, de a „bakancslisták” megvalósítása és a szélsőséges szekták elterjedésének is a melegágya egyszerre: a széthulló társadalom megannyi tünetéé. Ebben a környezetben a munkája becsületes elvégzésébe kapaszkodó New Hampshire-i Henry Palace nyomozó fáradhatatlanul igyekszik kideríteni egy gyilkosság ügyet. A cselekmény egy krimihez illően csavaros, a nyomozó alakja nem nélkülözi a műfaj kliséit, de mindez egyáltalán nem bántó és nem is felróható. Ez egy jól működő, fokozatosan elmélyülő nyomozási sztori, amelyet a világvége hangulat ópiumos nyugalma és a múlandóság keserédes bizonyossága övez, ez pedig érdekes fénytörésbe helyezi az egyes szereplők motivációit.

>!
NewL P
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Ez egy meglepően jó krimi, egy icipici sci-fi beütéssel, jól megírt világvége hangulattal.
Az író élethűen leírja az eljövendő világvége hangulat miatt kialakult helyzetet, az emberek viselkedése hihető, ahogy egy frissen kinevezett nyomozó nyomozását, azaz botlásait, útkeresését, és a valamibe kapaszkodás érzését követjük. A nemsokára vége a világnak érzést mindenki másképpen éli meg, főszereplőnk összeomlás helyett nyomoz. Jól kitalált bűntény, jól megírt történet. A könyv végéig nem tudtam kit gyanúsítsak.

6 hozzászólás
>!
Gyula_Böszörményi IP
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Remek kis könyv, aminek az adja igazán a feszültségét, hogy jön a világvége. Ez tényleg olyan, mint valami különös, csípős fűszer a sztorihoz, ami önmagában egyáltalán nem állná meg a helyét. A főhős se túl szerethető, legalábbis nekem kissé dilis, de így van jól, így hihető a karakter. Félve várom a harmadik kötet végi slusszpoént – jaj, csak ne az legyen, hogy… se az, hogy…

>!
Bíró_Júlia P
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Most már tényleg mindjárt elmondom, mit találtam, de előtte még csak annyit szeretnék, hogy. Addig is, érezd otthon magad: pár apokalipszisbonbon, pár axióma, pár jóarc kolléga spoiler. Na ugye, nem is tartott olyan sokáig… most már tényleg mindjárt te is megtudod, csak még felhívom a kapcsolatomat, hogy elmondjam neki is, végül is a szereplőnek elsőbbsége van a narratív KRESZ-ben még ilyen vészterhes időkben is. Nnna, figyelsz? Mert most már tényleg mindjárt…

Társadalmi sci-fi kezdőknek, álcázás gyanánt nyomozóskrimis elemekkel. Utóbbi nem nagy meglepetés, ezért is van szükség a fenti rétestészta-technikára, hogy végig kitartson az alapanyag. Palace nyomizó nyomozó nyomokban személyiséget is tartalmaz, egészében véve kicsit olyan, mint a random barnahajú főhősnő a nőknek szánt erotikus regényekben: mindent a könnyű azonosulásért, ne zavarjuk meg az olvasó fejét hobbikkal meg faéknél bonyolultabb világlátással. Sebaj, az eredmény kellemes, és ami a legfontosabb, nem vonja el a figyelmet arról, amire Winters, és feltehetően az olvasók 99%-a igazából kíváncsi: hogyan is festene egy olyan világ, ahol a mindennapok szerves részévé vált a tudat, hogy spoiler garantáltan megszűnik létezni, éspedig záros határidőn belül. Ezt pedig sikerült, méghozzá felhasználóbarát módon: epizódnyi történések, hangulatfestő megjegyzések, beszólások és reakciók segítenek összerakni a képet, így az is élvezheti, aki különben nem lelkesedik a hosszasan bekirándulható világleírásokért. (A többieknek lehet hiányérzete, de a tabló összeáll, innentől pedig csak ízlés kérdése.)
Sajnos néhány stratégiai ponton kimaradt a szövegből pár olyan módosítószó, mint a nem, ezért meglepett pislogások előfordulhatnak. Egyébiránt érdekes, szórakoztató, minden visszaszámlálás-faktora mellett sem taglóz le, sőt. Adandó alkalommal jöhet a folytatás.

3 hozzászólás
>!
petamas P
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Ez a könyv kellemesen meglepett. Eredetileg nem igazán érdekelt, de @vöri meggyőzött, hogy adjak neki egy esélyt. És milyen jól tettem, hogy adtam neki!

Winters olvasmányosan, lendületesen ír, a narrátor kellően érdekes figura, a téma pedig roppant izgalmas: hogyan kezelik az egyes emberek, ha kiderül, hogy fél év múlva bekövetkezik a világvége, mert a Földbe csapódik egy aszteroida? Van persze egy krimiszál is a sztoriban (főhősünk egy nyomozó, aki egy öngyilkossági ügyben nyomoz, mert meg van győződve róla, hogy valójában gyilkosság történt), de az inkább csak a keret, a lényeg inkább a (mellék)szereplőkben van, és az ő különböző megküzdési stratégiáikon.

Volt azonban egy stíluselem (pontosabban szerkesztési megoldás), ami borzasztóan zavart, ugyanis a szerző folyamatosan használta. Gyakorlatilag minden alkalommal, amikor az egyes szám első személyű narrátor rájött valamire, vagy amikor eszébe jutott valami, akkor azt nem osztotta meg velünk, csak utalt rá. (Kb. így: „És akkor eszembe jutott a megoldás. Hát persze! Nem is értem, hogy nem jöttem rá korábban. A telefonomért nyúltam, és izgatottan tárcsáztam a megfelelő számot, amire a terveimhez szükségem volt.” – fiktív idézet, Wintersnek ennél jobb a stílusa.) Ezután jött a fejezet- vagy szakaszvég, majd egy későbbi időpontra ugrottunk, és a következő részben semmi utalás nem volt a nagy revelációra. Egy-két alfejezettel később a narrátor nagy kegyesen elárulta, kivel és mit beszélt, ill. mire jött rá, de nem sokkal később megint bedobott egy „Rájöttem”-et. Ezt az írói megoldást viszont én gyakorlatilag mindennél jobban gyűlölöm* – ha van egy nézőpontkarakter, akinek a fejében vagyunk, és akinek a szemén keresztül nézzük a világot, akkor elvárom, hogy tudjunk mindent, amiről ő tud. Ha ezt nem akarja a szerző, akkor írja E/3-ban, úgy sokkal jobban lenyelem ugyanezt, bár akkor sem tetszik, pláne nem, ha minden fejezetben ezt játssza el, mint azt itt is tette.

Kicsit fájt az is, hogy érzékelhető mennyiségű elütés / kimaradt szó van a kötetben – aggasztó, hogy az utóbbi időben minden kezembe kerülő Agave könyvben hasonlóakat tapasztaltam, bár szerencsére nem értük el az A lázadás hangjai bennem a Valhalla-korszakot felidéző szintjét.

Az apróbb kellemetlenségek ellenére végig élveztem a regényt, érdemes elolvasni, én a folytatásra is tuti benevezek. Más kérdés, hogy nem igazán látom, hogy hová lehet továbbvinni a történetet, pontosabban, hogy érdemes-e – jobban örültem volna, ha egy kerek, egész, egykötetes könyvet kapunk, de úgy tűnik, mostanában muszáj trilógiát írni. Persze, a húg mellékszálán látszik, hogy a szerzőnek komoly tervei vannak a történettel, de én (egyelőre) feleslegesnek érzem ezt a dimenziót. Olyan jó volt egy olyan könyvet olvasni, amiben egy „senki” szemszögéből láttuk a világot formáló eseményeket. Miért kell belekeverni egy, az egész világot érintő összeesküvésbe? Meglátjuk, a következő kötet olvasása után megváltozik-e a véleményem, de úgy érzem, bármit is hoz össze Winters a maradék két kötetben, az nem lesz olyan katartikus, mint az első kötet „független” változata lett volna.

*Az állandó előreutalgatást még ennél is jobban utálom, de az az egyetlen kivétel.

6 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Ben H. Winters regénye eddig az év meglepetése nálam. Voltak kétségeim, tetszeni fog-e nekem, de bizalmat szavaztam neki, és milyen jól tettem!

A krimiszál nagyon is rendben van, egy igazi jó kis nyomozást kapunk. De itt nem ez, vagy nem csak ez a lényeg. Te érezted már úgy, hogy rajtad kívül senki nem hisz abban, amit teszel? Hogy hülyének néznek? Mondják, úgyis elbuksz. Nem számít. Baromság. Te mégis tovább mész, mert te hiszel benne. Mert ez éltet. Mert enélkül tudod, nincs értelme. Na ilyen Palace nyomozó, aki az egyik kedvenc nyomozómmá vált, pedig nem egy, nem két rendőrfiguráról olvastam már.

Mindemellett persze nem lehet eltekinteni attól, hogy a történetben épp egy aszteroida készül becsapódni. A legérdekesebb az, ahogy Winters ábrázolja, mennyiféleképpen hat ez az emberekre. Hogy egyesek mennyire kifordulnak magukból, mások elmennek régi vágyakat megvalósítani. Van, aki igyekszik tovább folytatni az életét, mint Palace, de ő sem vonhatja ki magát a hatása alól. De tudjátok, kik a legfélelmetesebbek? Nem az őrültek, nem a hangoskodók. Hanem a beletörődök. A közönyösek. A reményvesztettek.

Remélem sokan el fogják olvasni ezt a zseniális regényt, és hogy meg is fogják érteni. Csöndben ne lépj az éjszakába át.

>!
Navi P
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Nekem tetszett :)
Pályakezdő fiatal rendőr, nyomozó, akinek jó megérzései vannak, még ha néha nem is hallgat rájuk. Öngyilkosságnak beállított gyilkosság? Miért? Mi az indíték? Hiszen biztosítási szakember volt. Fél évvel a világvége előtt minek ölnének meg egy jelentéktelen, szürke kis számzsenit? A végére kiderül. Ha nem ez lett volna a kerettörténet – Maia eljövetele – akkor nagy eséllyel gyilkosság sem történt volna. S itt lép be a képbe a döntő tényező: a világvége. Egy majd 7 kilométeres aszteroida száguld a Föld felé, ami be fog csapódni. Hol? Mikor? Lesz-e utána valami? Kitombolhatjuk magunkat, végigmehetünk a bakancslistánkon? Mi az, ami még „megengedett” és mi az, ami már bűn?? Meddig van szükség rendőrökre? Nyomozókra? Mennyit ér ebben a helyzetben az áldozat? Mind-mind fajsúlyos kérdések, amiket szerencsére érthető és emészthető módon közelít meg az író.

>!
Szilvi00 P
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Az ígéretes fülszöveg, az elismerő díjak és a szép borító is felkeltette a figyelmemet. Sajnos nekem nem igazán tetszett. A hangulatát elég nyomasztónak éreztem, a közelgő apokalipszis hatása természetesen nem egy felemelő érzés. A karakterek egyike sem fogott meg igazán. Maga a nyomozás nem volt rossz, de az érdefeszítőtől is messze járt. Palace nyomozó valahányszor újabb nyomra bukkant, szépen megtartotta magának és csak sejteni lehetett, mire utalgat. A testvérétől sokszor legszívesebben a falra másztam volna. Azért valahol elgondolkodtatott a történet, szerintem sokat elárul egy ember jelleméről, hogy mihez kezd az életével, ha napra pontosan tudja, mikor ér véget.
Mégis izgat, milyen irányba folytatódhat a történet, ezért nem kizárt, hogy folytatom a sorozatot.

>!
csartak MP
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Mit tennél, ha már csak 6 hónap lenne hátra a földi életedből? Félnél? Tudnád az eddigi életed ugyanúgy folytatni? (tuti nem) A világvége fenyegetettségére ki-ki saját személyisége vagy vérmérséklete szerint reagál, és fontosak a körülményei is, mit tehet még a megmaradt időben. Ez egy jó alapot ad a történetnek.
Az összes felvázolt veszteség közül, az internet hiánya, a mobiltelefon hiánya, vagy akár egészségügyi ellátás akadozása, és így tovább – ezektől nagy általánosságban életképtelenek vagyunk – legjobban az igazságszolgáltatás, vagyis a bűnös elnyeri büntetését esetleges hiánya gondolkodtatott el. Olyan kapaszkodó ez, amire lelkileg is szükség van, mert.. vissza nem fog, de talán megnyugvást hoz. Ezért dolgozik nyomozónk is az egyre jobban széteső világban. Van még valaki aki igazságot akar. Idealizált dolognak tűnik, kevesen is támogatják. Lesz olyan pont, amikor már ő is feladja?
Hiszen trilógia lévén ez csak a kezdet, gondolom még nagyobb káosz vár az emberiségre…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
ISBN: 9786155522406 · Fordította: Falvay Dóra

Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Mint leendő zsaru, tizenhat éve, sovány kölyökként az étteremben a papírkötéses Végjátékot bújva vártam, míg a haverjaim kint a parkolóban körbeadták a lila kerámia hasispipát, aztán vihogva rajzottak vissza a bokszba – ugyanebbe a bokszba, amiben most ülünk. Nem is tudom, miért. Valahogy sosem izgatott a dolog.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Orson Scott Card: Végjáték
>!
csartak MP

– Egyvalamit bízvást megtanulhatunk Shakespeare-től, Hen. Minden cselekvésnek van valami indítóoka.
Én meg csak nézek rá, és szorítom a homlokomhoz a csöpögő csomagot.
– Nem érted, fiam? Ha valaki, akárki tesz valamit, de akármit, annak mindig van valami oka. A cselekvés sosem választható el az indítóoktól sem a művészetben, sem pedig az életben.

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
>!
Agave_Könyvek KU

Egyébként tudom, miről szól az álmom. Nem vagyok hülye. Nyomozóban kevés az olyan rejtély, amit ne tudna maga megoldani.
Az álom, amit álmodni szoktam a középiskolai szerelmemről, ha jobban megnézzük, nem igazán a középiskolai szerelmemről szól. Nem Alison Koechnerről, nem a füstbe ment románcról, nem arról a takaros kis háromszobás házról, amit együtt építhettünk volna valahol Maine-ben, ha másként alakulnak a dolgaink. Nem a fehér kerítésről, nem is a vasárnap délutánokról, mikor az ember jó meleg tea mellett piszmog a keresztrejtvénnyel.
Az álomban nincsen aszteroida. Az álomban csak megy tovább az élet. Egyszerű, boldog élet, fehér kerítés ide vagy oda. Élet, csak úgy. Ami megy tovább.
Ha Alison Koechnerről álmodom, akkor arról álmodom valójában, hogy nem kell meghalni.
Világos? Mert nekem igen.

87-88. oldal

>!
Chöpp 

Némelyeknél egyszerűen nem lehet tudni, mikor játsszák a hülyét, és mikor hülyék igazán.

110. oldal

>!
Agave_Könyvek KU

Az emberek mindenfélét művelnek nehezen vagy egyáltalán nem is követhető indítékokból. Az utóbbi pár hónapban tanúi lehettünk kannibalizmusnak, őrült orgiáknak, az önzetlen jótékonykodás kitöréseinek, szocialista és vallásos forradalmi kísérleteknek, tömegpszichózisoknak, közöttük Krisztus visszatérésének, Mohamed veje, Ali, az Igazhívők Vezére visszatérésének, valamint a kardos-öves Orion csillagkép alászállásának az égből.
Az emberek űrhajókat fabrikálnak vagy fára épített kunyhókat eszkábálnak, sorozatban nősülnek, vaktában lövöldöznek nyilvános helyeken, némelyek felgyújtják magukat, mások orvosnak tanulnak, míg a meglévő orvosok otthagyják a munkájukat, és sivatagi kunyhókba költöznek ki imádkozni.
Mindezen kicsapongásokból legjobb tudomásom szerint épp Concordban nem fordult elő egy sem. A lelkiismeretes nyomozónak mégis kötelessége új szemszögből vizsgálni az indítóok kérdését, a jelenlegi, merőben szokatlan körülmények fényében. A világvége alaposan megváltoztatja a bűnüldözést is.

98. oldal

>!
Beatrix_Farkas

Igen, az esélyek elenyészően kicsik voltak. A statisztikai valószínűség a zéróhoz közelített. Ám egy esemény valószínűtlensége a világon semmit nem számít, ha egyszer az az esemény mégis úgy dönt, hogy bekövetkezik.

>!
Chöpp 

Szeretem az olyan embert, aki szereti jól végezni a munkáját.

27. oldal

>!
Agave_Könyvek KU

Negyvennyolc óra – jár a fejemben. A legtöbb gyilkossági ügy, amit egyáltalán megoldanak, negyvennyolc órán belül oldódik meg.
Az én kocsim az egyetlen az úton, utánam is fordulnak a járókelők. A White Peak ingatlanügynökség bedeszkázott ajtajának az ülepével támaszkodik valaki. Egy bankautomata előtt tizenévesek kis csapata, marihuánás cigarettát adnak kézről kézre. Egy borzas szakállú suhanc kéjesen fújja ki a füstöt a hidegbe.
Egy felhagyott irodaház ablakán a State és a Blake sarkán kétméteres betűkkel odafirkált graffiti éktelenkedik: HAZUGSÁG, HAZUGSÁG AZ EGÉSZ.

19. oldal

>!
Agave_Könyvek KU

A középiskolai szerelmemről álmodtam, Alison Koechnerről.
Álmomban karonfogva sétálunk a maine-beli Portland kedves belvárosában, s elbámészkodunk egy antikvárium kirakata előtt. Alison könnyedén rám támaszkodik, vadorchidea-csokorhoz hasonló, vörös, göndör fürtjei a nyakamat csiklandozzák. Fagylaltot eszünk, összenevetünk valami titkos tréfán, vitatkozunk, milyen moziba menjünk.
Az a fajta álom, amihez nagyon nehéz visszatérni, még ha sikerül is visszaaludni, ami nekem most nem megy.

57. oldal


A sorozat következő kötete

Az utolsó nyomozó sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Blake Crouch: Sötét anyag
Marcus Sakey: Briliánsok
John Scalzi: Fejvesztve
Vavyan Fable: A Halkirálynő és a Kommandó
Nemere István: Halj meg helyettem!
Jo Nesbø: Denevérember
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia