Vakvilág 62 csillagozás

Ben Elton: Vakvilág

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Képzelj el egy világot, ahol mindenki mindent tud mindenkiről. Ahol a „megosztás” mindenekfeletti érték, és a magánélet veszélyes perverziónak számít. A vakhit és a tudatlanság legsötétebb világát, ahol a kizárólagos szórakozás a szex és a mások életében való vájkálás. Ahol a magánszféra bűn. Itt nem lehet titkod!
Traffordnak viszont voltak titkai. Vágyott arra, hogy megtartson valamit saját magának, mert semmi sem lehet nagyszerűbb, merészebb, eredetibb és veszélyesebben erotikus, mint a titkok. A maga korlátozott lehetőségeivel szembefordult a rendszerrel. De győzhet-e a vakhit világában az értelem?

Eredeti mű: Ben Elton: Blind Faith

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Alinea, Budapest, 2011
286 oldal · ISBN: 9789639659667 · Fordította: Weisz Böbe

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Ben Elton: Vakvilág

Ennél nyomasztóbb világgal még nem találkoztam az életem során! Ebbe az életbe belehalnék, agyonnyomna ez a világ. Olvasás közben rosszul voltam, muszáj volt félretennem, pedig igazán érdekes és olvasmányos a sztori!

De… ez az önmegtagadó valóságshow élet 0-24-be kiborított. Ráadásul szinte pucéron élni és nyomorogni a mocskos, patkányos fővárosban, ahol a metró felé igyekezve boldog-boldogtalan tol és nyom az embertengerben? Kösz, nem. Igyekszem kiverni a fejemből ezt a Londont, ezt a világot és Traffordékat.

KEDVENCEM: Sandra Dee. // Az első szimpatikus személy nem a főszereplő volt – Traffordot eléggé bénának találtam egészen a regény végéig –, hanem az egyik munkatársa: Sandra Dee. Általa lett izgalmas a történet, ő gerjesztette mellbe vágó élménnyé. Jó kis könyv volt, de soha nem olvasnám újra.

„Az értelem örök.”

Bővebben: https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/08/vakvilag.html

3 hozzászólás
>!
Stendhal
Ben Elton: Vakvilág

Nem tetszik ez a világ. Naná, hogy nem, a könyvnek nem is az volt a célja, hogy egy vonzó, örömteli világba kalauzoljon, sokkal inkább a figyelemfelhívás, akár a megbotránkoztatás eszközeivel is.
A figyelemfelhívás arra, hogy a közösségi médiák (általam nem teljesen elítélt) használta micsoda veszélyeket és lehetőségeket rejt. Lehetőségeket nem csak azok számára, akik egyszerű felhasználóként hozzájárulnak a működésükhöz, hanem azoknak is, akit nem szeretnénk beengedni az egyelőre még létező magánéletünkbe. Veszélyeket pedig bármely irányból. Már ma is megfigyelhető a figyelemfelkeltő vagy lájkvadászat célú megosztáskényszer, a felszínes és látszatkapcsolatok tömkelege. Nincs ember, aki aktívan tudna többezer ismerőssel folyamatos kontaktot fenntartani. (Nekem 362 face ismerősöm van, mindőjüket ismerem személyesen is*. Számos köztük a régi osztálytárs, illetve azok szülei. De nem a barátaim, és a töredékükkel sem tartok kapcsolatot. Emlékből, tiszteletből, stb. igazoltam vissza őket. Sajnos vagy sem, egy részüket még az utcán sem ismerném meg olyan régen találkoztunk. Mindezek mellett vannak köztük szép számmal, akiket valaha nagyon kedveltem, akár még fontosak is voltak az életem valamelyik szakaszában, és igen néha-néha figyelemmel követem a sorsukat.) Az interneten való tökéletes kitárulkozás, a „higgye el mindenki milyen boldog vagyok” és „dejól érzem magam a bőrömben” óránkénti posztolása, valami egészen mást sejtet. Aki állandóan azt bizonygatja, hogy neki márpedig milyen jó, ott valami baj van.
A fájdalmak (szakítások, szülők, testvérek, gyermekek betegsége, ne'adj isten halála) világgá kiálltása gyakran ugyanolyan lájkvadász módon történik. Mintha, az interneten kapott sajnálomok egyenértékűek lennének egy elsuttogott részvéttel, öleléssel, vagy egyszerűen csak azzal, hogy magamat (az érzéseimet, szeretetemet, időmet) adom neked, hogy veled lehessek a fájdalmadban, gyászodban.
Valamint az a tudat, hogy tinédzserek talán tízezrei szenvednek a digitális világ csapdjában, kitéve cyberbullyng nak úgy érezve, hogy nincs számukra segítség.

Szóval persze, hogy eltúlzott Ben Elton világa, de a már most megjelenő fekélyekre hívja fel a figyelmet. Azt hiszem csúnyán elfajulhat a dolog, ha nem vigyázunk.

A könyv amúgy valami furcsa keveréke volt az 1984 és a Fahrenhet 451 egyáltalán nem derűs világának, beleültetve a XXII. (?) század, világméretű áradás súlytotta, teljes mértékben digitalizálódott világába. (amúgy nem is lehet tudni semmit a világról, csak Londonról. Minden más, ami kiderül a Hit, az Egyház, a hatalom kommunikációján keresztül derül ki, szóval talán a fele sem igaz.)
Azért annak örültem, hogy spoiler

Ja, és soha, de soha nem fogom megnézni filmen.
*Jobban átgondolva, ez nem igaz, mert van néhány molyos face ismerősöm is, akikkel sosem találkoztam személyesen. Hoppá, lebuktam.

>!
Ikarosz
Ben Elton: Vakvilág

Sokan jövőképként élték meg ezt a könyvet, de ez igazából már a jelen. Nem is paródia, csak kicsit kisarkította a már létező mikrokozmoszt.
Az internet (és a facebook) a kezdet kezdetén még előre nem látható vadhajtásokat növesztett: az addig elszigetelt kemtrélesek, laposföldesek, oltásellenesek, konteósok, stb. hirtelen leküzdötték a fizikai korlátokat és a kritikai érzékkel nem rendelkező felhasználók tömegeiben találtak „értő” hallgatóságra. Ehhez még hozzácsapjuk a feltűnési viszketegségben és megfelelési kényszerben szenvedők légióit, csinálunk nekik egy szép nagy safe place-t, ahol csak az érzés számít, és meg is kaptuk ezt a könyvet.
Túltolt izmusok, fékevesztett közösségi érzések, alternatív tények és óbégatás.
A szerző nagyon jó érzékkel kritizálja ezt a digitális párhuzamos univerzumot, és a történet végére arra is rámutat, hogy milyen veszélyes is, ha nem tartjuk kordában ezt a világot, és nem tartunk tőle egészséges távolságot. A legvégén még van egy optimista üzenet, de sajnos inkább csak vágyálom, hogy egy nap az értelem legyőzi az óbégatást.
Olvassátok el!

U.i.: Volt egy-két logikátlanság pl.:spoiler, de a végső mondanivalót egyáltalán nem befolyásolják.

>!
Blissenobiarella
Ben Elton: Vakvilág

Ezt a könyvet nehéz szeretni, viszont ha egyszer a kezedbe került, letenni is.
A Vakvilág egy olyan jövőképet tár elénk, amelyben a nyomor és annak minden lehetséges kelléke (szegénység, zsúfolt lakások, rendszeresen kitörő járványok) gyönyörűen megfér a minden egyes embernek alanyi jogon járó high-tech kütyükkel. Ahol szó szerint eretnekség, ha nincs blogod, videócsatornád a legintimebb pillanataidról és legfőképp, ha magánéletre vágysz.
Nehéz szeretni a könyvet, mert csupa olyan problémát nagyít fel, amelyekről mindnyájan tudunk és ilyen-olyan résztvevőként mindannyian szembesülünk vele. Hiszen én is éppen egy közösségi oldalra írom ezt, és a sarokban ott van a kis kék f betű, hogy minél több ismerősöm megismerhesse a véleményem erről a könyvről. Érdekes, hogy pont akkor olvastam el ezt a könyvet, amikor nemrég „irtottam ki” egy csomó ismerősömet a facebookon, mert baromira elegem lett abból a rengeteg baromságból, ami ott terjed. (még álmodozom egy olyan közösségi oldalról, ahol csak értelmes emberek, csak értelmes és érdekes dolgokat osztanak meg… ja, nem, az a moly. ;) )
A könyv tehát tükröt tart elénk, de nem csak ezen a téren. A szexualitás, és annak „szabadossága” is központi témája a könyvnek. Mondjuk ebben érzésem szerint nem mondott olyan sokat a történet, de nyilván van, akiben ez ébreszt több gondolatot. (mondjuk egy promiszkuózus, lelkifurdalástól gyötört olvasóra biztos ez hat jobban)
Maga a történet végső soron elég kiszámítható, de izgalmasan, a reményt és az érdeklődést ébren tartva van megírva.
Rendkívül érdekes darab, csak ajánlani tudom. Az 5 csillagot csak azért nem kapja meg, mert nehéz szeretni… de ez az én problémám, ti csak olvassátok el, érdemes.

7 hozzászólás
>!
Szimirza P
Ben Elton: Vakvilág

Izgalmas történet, olvastatja magát. Mondanám, hogy szórakoztató, de nem az… sőt, valahol elkeserítő, mert olyan jövőképet fest le, ami szerintem lassan karnyújtásnyira van tőlünk…Ha belegondolok, hogy milyen lenne magánszféra nélkül… nos mindenki maga döntse el, hogy miként élné meg ezt, ezért tessék elolvasni a könyvet!

>!
Shanara
Ben Elton: Vakvilág

Nem olvastam még olyan könyvet, amely ennyire ellentétes és ennyire intenzív érzéseket váltott volna ki belőlem. Eddig. Többször majdnem félbehagytam az olvasást. A végére pedig megállapítottam, hogy zseniális a könyv.
Félelmetesen közeli jövőkép amelyben az egyház irányít mindent és az emberek megelégednek egymás figyelésével, kibeszélésével, a szexel és a butaságok szajkózásával. Magánélet nem létezik, a világhálón minden szerepel, reklámok tömkelege, hogy az ember nem is hallja a saját gondolatait. Jaj, elnézést kérek, nem is kell, hogy hallja, mert azok nem kellenek. Az egyéniség, a különbözőség bűn és perverziót takar. Légy agymosott és boldog leszel. Ne gondolkozz és boldog leszel.
Közeli jövőkép a hírközlés és távközlés technikájának fejlett világában, ahol a társadalom akaratereje és igényei eltűntek, illetve az alapvető igényekre korlátozódtak (pletyka, szex). Erős társadalomkritika és szomorú valóság.
A csillagmegvonás kifejezi minden érzésemet, amit keltett bennem a könyv. De azért megmutatja azt is, hogy érdemes elolvasni.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2012/09/ben-elton-vakvilag.html

17 hozzászólás
>!
egy_ember
Ben Elton: Vakvilág

Egy végletesen önimádó és magamutogató társdalom, amelyik a tapasztalat és tudás helyett a vakhit emlőjén csüng.
Egy elég elkeserítő jövőkép: középkor kötelező facebookkal.

>!
Jeffi P
Ben Elton: Vakvilág

Nagyon izgalmas, kicsit kiszámítható, de magával ragadó. Azaz igazság, hogy a blogomba mindent leírtam róla. Mondjuk az is vicces, hogy van blogom, és meggondolandó a könyv után, hogy az mennyire jó :D Én azért nem blogolok ki mindent, és van magánéletem, és van titkom. Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, szerintem kifejezetten jól van megírva, annak ellenére, hogy azt a jövőképet amit bemutat, semmi esetre sem szeretném megérni. Remélem nem abba az irányba halad a világ. Bár…sajnos sok olyasmit olvastam benne, amitől nem is vagyunk már olyan messze :(

>!
eSsZ P
Ben Elton: Vakvilág

borzalmas egy vilag. remelem, mi nem jutunk el idaig.
annyira nyomaszto es fojtogato… perverz es mutogato.. vilagi..
a szereplok sem kerultek hozzam kozel.. sot, kifejezetten irritalt nemelyik…

brrr.. gyorsan kell egy jo es lilaszirupos olvasmany..

update

azt beszeltuk, hogy amilyen utemben halad ez a nagy online elet.. es az,hogy meg mindig mekkora hatast tud gyakorolni az egyhaz..
eppenseggel nem elkepzelhetetlen ez a fele vilag…
vegul is csak egy ket orult kene akinek hatalma van.. es hopp..
bar oszinten remelem,hogy ha netan valami hasonlo is felutne a fejet.. abban a pillanatban megerunk a pusztulasra..

>!
hila
Ben Elton: Vakvilág

Beteg, beteg, beteg! Félelmetesen valóságos. Vallás és a facebook. Sok-sok helyen elgondolkodtatott, hogy disztópia-e ez egyáltalán, vagy csak kissé színesebb jelenünk. Egészen elképesztő élmény. Olyan, mint a 1984, bár ezt maga a könyv is megnevezi, és olyan, mintha visszaköszönne a középkor vallási bigottsága megspékelve a kötelező Youtube és Facebook használattal. Gyomorforgató és nagyon nagyon ijesztő.
Maga az írásmód könnyed és szürakoztató, nem túl mély, csak a mondanivalója miatt kap 5 csillagot.
Mielőtt elkezdtem olvasni, előtte 2 héttel hirdettem meg magamnak facebook és gtalk tilalmat, pont emiatt az oszd meg és lájkold életérzés miatt. Így különösen érdekes volt, olvasni ezt a könyvet.
Kötelező olvasmánnyá tenném 7-8-9-eseknek.


Népszerű idézetek

>!
amnaen

Utálom az embereket. Nos, a legtöbbjét legalábbis. És mindet utálom, amikor tömeget alkotnak.

>!
Shanara

– Mondj még egyet! – szólalt meg Sandra Dee végül.
– Még egy titkot?
– Igen, egy izgalmasat.
(…)
– Van egy kulcsom egy ajtóhoz – mondta lassan –, egy olyan ajtóhoz, ami egy másik világra nyílik. Másik univerzumra. Ami azt illeti, ezer univerzumra.
– Hűha! – mondta Sandra Dee. – Nagy titok.
– Bármikor, amikor csak úgy tartja a kedvem, átléphetek azon az ajtón, és magam mögött hagyhatom ezt a rettenetes, borzalmas világot. Egy pillanat alatt eltüntethetem Bimbó Hercegnőt, eltüntethetem a csetszobánk moderátorát, eltüntethetem az izzadó, zabáló, böfögő kötekedők tömegét. Kizárhatom az információs-szórakoztató adásokat, lekapcsolhatom a szaros hírességeket és a rendőrös valóságshow-kat, a meztelen testeket, akik ott dugnak minden fali képernyőn. Elfelejthetem a bombákat és a békefenntartó háborúkat, az Egyházat és az összes ostoba, logikátlan Wembley-törvényt. Mindez elől elmenekülhetek. Ez az én titkom. Ez az, amit megtehetek, Sandra Dee. Eltüntethetem mindannyiukat.
– Mondd el, hogyan! – kérte Sandra Dee izgatottan. – Tudni akarom.
– Nos… – kezdte Trafford. – Egy perccel ezelőtt azt mondtad, hogy izgalmas elképzelni dolgokat.
– Igen?
– Ez a kulcs. A kulcs, hogy elmeneküljek az ember alkotta, világnak csúfolt dologból, a gondolat, az értelem, a képzelet útja. Felfedeztem a… könyveket.

193-194. oldal (Alinea Kiadó, 2011.)

1 hozzászólás
>!
amnaen

Eltévedtem. Egyedül vagyok. Minden gondolatomat titkolnom kell. Mindent, amiről azt állítom, hogy hiszek benne, messzemenőkig megvetek. Inkább lennék kutya, mint ember: az állatok semmit sem tudnak, de nem tudják, hogy semmit sem tudnak. Én tudom. Tisztában vagyok a tudatlanságommal. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire értelmetlenül közhelyes a létezésem. Átok az elme, ha törvény tiltja, hogy használjuk. Átok az intelligencia, ha arra kényszerülünk, hogy egész életünkben szándékos ostobasággal palástoljuk.

>!
Jeffi P

Mindenki híres. Törvény szerint.

97. oldal

>!
Bélabá P

Egyes ultraortodox családokban ha egy kevéssé formás nő nem óhajtotta megnagyobbíttatni a mellét, a férfi rokonai erővel kötelezhették a műtétre. Fiatal nőket kábítottak el a fivéreik, apjuk, nagybátyjuk, aztán míg nem voltak eszméletüknél, bevitték őket a kórházba, ahol később hatalmasra duzzasztott mellekkel ébredtek, ahogy egy szerény nőhöz illett. Ezeket hívták „becsület-nagyobbításnak”.

8 hozzászólás
>!
egy_ember

Trafford számára mindig úgy tűnt, hogy minél nagyobb és minél meztelenebb a nő, annál valószínűbb, hogy kiabálni kezd, hogy valaki nem tartotta tiszteletben a mellét.

16. oldal

>!
Bélabá P

Trafford egyvalamit szenvedélyesen utált a Fizlro napban, mégpedig a CsopÖlt. A CsopÖl, avagy a Csoportos Ölelés a közösségben végzett munka kötelező része volt.

>!
Bélabá P

Cassius egy másik könyvet is adott Traffordnak, a Büszkeség és balítéletet.
– Ezt pedig egy akkoriban ünnepelt írónő írta – magyarázta. – Olvasd el, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy az emberi udvarlás káprázatosan összetett szertartását hogyan tudták a szex kurta előszobájává alacsonyítani, amit ma kapcsolatnak tartanak.

>!
egy_ember

Egy olyan világban, ahol az elvonulásra való vágyra perverzióként és a hit megtagadásaként tekintettek, nem sok értelme volt a kormány által fizetett tömegmegfigyelésnek.

13. oldal

>!
amnaen

(…) semmi sem lehet nagyszerűbb, merészebb, eredetibb és mélyebben, igazabban, veszélyesebben erotikus, mint a titkok.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
James Dashner: Lázkód
M. R. Carey: Kiéhezettek
Lauren DeStefano: Hervadás
Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Dan Brown: Inferno
Gabriel A. Dom: A végzet kezdete
Michael Crichton: Az Androméda törzs
Stephen Paul Thomas: Gócpont