Soho ​felett a hold (Peter Grant 2.) 99 csillagozás

Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

Peter Grant közrendőr hamar rájön, hogy a dzsessz-szaxofonos Cyrus Wilkinson nem szívroham áldozata lett. Valaki vagy valami a londoni Soho utcáit járja, és az a különleges képesség vonzza, amely elválasztja a nagy zenészeket az átlagosaktól. Petert nyomozása során felettese, Thomas Nightingale – Anglia utolsó bejegyzett varázslója – és Cyrus volt szeretője, az ellenállhatatlan Simone Fitzwilliam segíti. Miközben egyre jobban elmélyed az ügy felgöngyölítésében, bekerül a képbe egy zseniális trombitás, Richard „Lord” Grant is, aki egyébként Peter apja. A rendőrmunka már csak ilyen: többnyire rendfenntartás, időnként igazságszolgáltatás, és karrierenként egyszer talán bosszú.

Az angol Ben Aaronovitch regénye méltó folytatása a nagy sikert aratott London folyóinak, amely az urban fantasy és a krimi szellemes ötvözeteként keltett feltűnést.

Eredeti megjelenés éve: 2011

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2014
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899837 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

The Doctor · Sweeney Todd · Teresa Cornelys


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

Na kérem szépen! Éppen ilyet vártam elsőre is. Ahogy elolvastam, már éreztem, milyen jó volt vele. A hiánya fémjelzi értékét a számomra.
Igazából London folyói után nem akartam folytatni a sorozatot, mert hiányzott az első kötetből a számomra oly fontos huncut plusz. Itt megvolt. Úgyhogy jöhet a harmadik.

pat P>!
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

Krimi- és urban fantasy-elemeket tartalmazó, fergeteges szórakoztatóság, átütően vicces, egyértelműen farokvezérelt, ámde tiszta szívű főhőssel – mi egyéb kellhet a felhőtlen nyári kikapcsolódáshoz?
Jó, mondjuk masszírozhatta volna jobban az intellektusomat, formálhatta volna a világképemet, csiszolhatta volna az erkölcsi érzékemet, megválthatta volna a műfajt és a világot – tekintsük bocsánatos hiányosságnak, hogy ezeket elmulasztotta. Ha bármennyire is érdekelne a dzsessz és/vagy a hangulatos városleírásokat lenne mihez kötnöm, tuti kapott volna még legalább fél csillagot.
(Szerintem sokkal jobban összeállt, mint az első rész. És most nagyon kell a harmadik.)

Liliane>!
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

A cselekmény pörög, nem is tudnék olyan részt mondani a kötetből, amely ne lett volna izgalmas vagy érdekes esetleg mindkettő. Az izgalmat a nyomozás és a különféle ügyek szolgáltatják és ezek néha összefonódnak, mert Peternek ide-oda kell szaladgálnia egy jó rendőr módjára, hogy kikérdezze emezt, utána meg amazt és a felettesei (nem Nightingale) kérik, hogy nézze meg van-e valami természetfelettire utaló nyom az áldozatokon. Tehát ahogy Peter, úgy az olvasók sem unatkozhatnak. Emellett még mindig érdekes a világ, bár az előző kötetből nagy kedvencem volt a folyók megszemélyesítése, de sajnos ők most nem szerepeltek annyit, például Beverley csak utalások szintjén jelent meg.
A világ színesedett egyéb lényekkel és egy varázslóiskolával, amely miatt nekem Harry Potter utóérzésem volt/van és amikor nekem ilyenem támad, sürgősen HP-t kell olvasnom és mivel ezt az újrázást egy jobb alkalomra tartogatom, nem örültem neki. Mármint az utóérzésnek, különben a sulival nincs probléma, nagyon is szerettem az ott játszódó illetve a külföldi varázslókról szóló részeket, vagy ezekhez kapcsolódva azt, amikor Nightingale elmerül az emlékeiben. Egyébként pont Ő az, aki a legjobban érdekelt az első rész után és szörnyen örülök, hogy még jobban megismerhettem őt és az érzéseit is egy kicsit. Jó hát nem éppen egy mélylélektani elemzés a könyv ezen része, de ha a kedvenc szereplőmről van szó, akkor általában az elejtett félmondat is örömforrás lehet.
Imádom a varázslósulis könyveket! (Ez az egyik gyengém.)

Bővebben itt: http://muveszetnyelve.blogspot.com/2015/04/soho-felett-…

Szilmariel>!
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

Még mindig imádom a sorozatot. Olyan jó a humora, tetszik a mágia ábrázolása benne, meg ahogy az író szinte bármely részén is jár főhősünk Peter Grant közrendőr Londonnak, mindig megtudhatunk valamilyen kulturális vagy kulináris jellegzetességet róla. Persze ott van a szerintem kiváló nyomozói szál, ami nemcsak a feszültséget fokozza, hanem megismertet minket az angliai rendőri munka titkaival is. A mostani kötetben egy az előző részben még lezáratlan ügyben nyomoz Peter, míg akad egy másik ügye, aminek a varázsló társadalomhoz (már akik maradtak belőle) és azon belül is egy kissé rossz útra tért mágushoz van köze. Vagy csak egyedien értelmezi a mágia használatát.
Felbukkannak már ismert szereplők, legyenek akár egyszerű emberek vagy természetfeletti lények, de találkozhatunk új szereplőkkel is, mindkét típusból.
S nem utolsósorban megismerkedhetünk egy kissé a dzsessz műfajával is, bár én személy szerint inkább maradok a rocknál, de a jó zenét attól még tudom értékelni.

Dávidmoly >!
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

Az előző rész erényei (jó humor, szerethető karakterek, többé-kevésbé konzisztens mágia, London): megőrizve.
Az előző rész hiányosságai (kézivezérelt cselekmény, túl hamar beazonosítható elkövető, túl sok London): szintén megőrizve.
Új hozzáadott elemek: dzsessz (ami jó) és Rejtélyes Átívelő Cselekményszál* (ami meg nem igazán**).
A végén bedobott csavar***: vessetek meg, de nekem (egyelőre) tetszik az ötlet.
Összességében jó olvasni a könyvet, plusz nekem még mindig tetszik a sorozat, és eme tényeket mérlegelve továbbra is jár négy bakelitlemez az ötből

*: eleve nem értem ezt a beteges vonzódást a RÁCS-hoz: spoiler
**: spoiler
***: spoiler

kvzs P>!
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

Ez a sorozat még mindig vicces, és könnyed, és izgalmas és igazi kikapcsolós olvasmány. A gond csak az, hogy a sok poén, és szubkulturális utalás és a rengeteg ötlet között a cselekmény és a krimi szál kicsit elsikkad. Azért joggal várhatnánk el, hogy egy krimiben a nyomozás kicsit több szerepet kapjon, mint a főszereplő szerelmi élete…
A szereplőket még mindig imádom -bár Nightingale az én ízlésemnek túl keveset szerepelt most-, London bemutatása még mindig lenyűgöz, a zenei háttér varázslatos. Bár az igazi jazzhez kevésnek érzem magam, nagyon jó volt olvasni a stílusokról és a különböző feldolgozásokban rejlő különbségekről.
Bár nem ez a legjobb urban fantasy amit valaha olvastam, azért bátran ajánlom mindenkinek, aki igazi kikapcsolódásra vagy szórakozásra vágyik.

alaurent P>!
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

Tetszik ez a világ, amit Aaronovitch alkotott, mágiájával, szereplőivel. Ez a kötet szórakoztató is volt, a fantasy és a krimi jól eltalált elegye, élveztem olvasni. A cselekmény kissé zegzugos volt, néha azzal az érzéssel, hogy halogassuk csak azt a végkifejletet. A 'fejezetcímeket' mind meghallgattam, zenei aláfestésként. A Folyókat hiányoltam, ők maradtak meg bennem az első kötetből, és itt csak marginálisan jelennek meg.Egy kérdésem maradt a végére: Mit csinált Nightingale és a rendőrség az elmúlt 50 évben, hogy ezek a lények így garázdálkodhattak?

Mrs_Curran_Lennart P>!
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

Ha a dzsessz nagy rajongója volnék, nyilván megadtam volna a történetnek az öt csillagocskát is, így viszont a témába vágó részek cseppet untattak. Hősünk London utcáin fogócskázik dzsesszzenészeket leszívó vampokkal és nemi szerveket leharapó sápadt hölgyekkel. Most sem unatkozunk, sőt, több a hulla, mint valaha és Nightingale felügyelő is lábadozik még. Összejön egy újabb románc és Peter papája is újból zenélni kezd. Van cselekmény bőven és egy újabb ellenség is felbukkan. Egész jó kis sorozatot sikerült kiötölnie az írónak, bár Peter jelleme nem a legszimpatikusabb.


Népszerű idézetek

miriel>!

Egy rémisztő pillanatig azt hittem, megölel, de szerencsére mindkettőnknek időben eszébe jutott, hogy angolok vagyunk. Azért nem sok kellett.

342. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angol
Chöpp >!

Kevés pocsékabb módja van felfedezni egy hullát, mint ha rálépsz.

265. oldal

Chöpp >!

    Amikor kamasz vagy, az életet kínos beszélgetések sorozataként lehet mérni, amelyeket vonakodva kezdeményeznek a felnőttek, akik el akarnak mondani valamit, amit vagy már régen tudsz, vagy nagyon nem akarsz tudni.

124. oldal

Szilmariel>!

– Nekem is van szignóm? – kérdeztem.
– Van bizony. Amikor dolgozik, ijesztően nagy esély van rá, hogy felgyullad valami.

41. oldal

Szilmariel>!

– Ha bármi zavarja, csak keressen meg.
– És ha megkeresem, mit fog csinálni?
– Meghallgatom az aggodalmait, és nagyon együtt érző leszek.

125. oldal

Chöpp >!

    A világon minden hím azt hiszi magáról, hogy kiváló sofőr. Minden zsaru, aki kotort már ki szemgolyót tócsából, tudja, hogy csak áltatják magukat. Forgalomban vezetni nehéz, stresszes és rohadt veszélyes.

134. oldal

Chöpp >!

A csillagászok ebben a szent pillanatban is bolygókat fedeznek fel távoli csillagok között úgy, hogy megmérik azok pályájának ingadozását, a CERN zsenijei pedig részecskéket ütköztetnek össze abban a reményben, hogy megjelenik a Ki vagy doki? Dokija és rájuk szól.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Doctor Who · The Doctor
Chöpp >!

Az ember sokkal könnyebben társalog, ha az egyik kezében sherryt tart.

124. oldal

Chöpp >!

A rottweilerek előtti időkben az emberek lefűrészelt csövű puskát tartottak az ajtó mellett, ha hívatlan vendég vagy szociális munkás állítana be.

237. oldal

Chöpp >!

Különben is felismertem a könyvtári pecsétet. A régi iskolámból való.
     – A Roxfortból?
     – Jobb szeretném, ha nem hívná így.

115. oldal


A sorozat következő kötete

Peter Grant sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Sarwat Chadda: Éjistennő
Joss Stirling: Misty
Neil Gaiman: Sosehol
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
China Miéville: Kraken
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja
V. E. Schwab: A Fényigéző
Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai
Neil Gaiman: Amerikai istenek