London ​folyói (Peter Grant 1.) 229 csillagozás

Ben Aaronovitch: London folyói

A Londoni Rendőrség kötelékébe tartozó Peter Grant közrendőr alapvetően két célt szeretne megvalósítani: el akarja kerülni az áthelyezést a papírmunkáért felelős Ügyfeldolgozó egységhez, és le akarja venni a lábáról hetyke kolléganőjét, Lesleyt. Aztán, amikor nyomozást folytat egy gyilkosság ügyében, találkozik egy szemtanúval, aki már halott, ennek ellenére igen közlékeny. Így ismerkedik össze Nightingale főfelügyelővel, Anglia utolsó varázslójával. A mágustanoncnak szegődő Grant az ő irányítása alatt folytatja az egyre különösebbé váló gyilkosságsorozat felgöngyölítését, amelynek során többek között azt is megtudja, hogy a Temzének van istene és istennője is, akik egyáltalán nincsenek jóban egymással.

Ben Aaronovitch urban fantasybe oltott krimije szellemes stílusával és ötletgazdag történetével hatalmas sikert aratott Angliában.

Eredeti mű: Ben Aaronovitch: Rivers of London

Eredeti megjelenés éve: 2011

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2014
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636897338 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Peter Grant · Thomas Nightingale · Johnny Keating · Lesley May · tűzoltó

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 18

Most olvassa 7

Várólistára tette 144

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Navi P
Ben Aaronovitch: London folyói

Jó volt, rengeteget kacagtam rajta, izgalmas volt a sztori, pörgött, viszont nem értettem mindent :( Honnan szedte Temze Anya a pap nevét? Jól értettem, hogy akkor most spoiler Micsoda Molly?
Jó lett volna egy szobányi London térkép közepén ücsörögve olvasni a könyvet, hogy tudjam követni az útvonalakat :) Rengeteg kultúrtörténeti adalékot is megtudtunk, s jól adagolta azokat a szerző, nem éreztem soknak.
Kíváncsi vagyok, meg tudják-e menteni Lesleyt. Sajnáltam szegényt.
Az szimpatikus volt, hogy Peter nem volt tökéletes. Tanult, kutatott, kísérletezett, értelmes volt, ugyanakkor időnként csak a vakszerencsének köszönhette a sikerét, máskor meg olyan ballépései voltak … Esendő volt, tudott hibázni, ez tetszett.
Első könyvnek jó volt, izgalmas, de vannak benne hibák és érezni, hogy tud még fejlődni a szerző. Remélem, sikerül elolvasnom a folytatásokat :)

"-Szóval tényleg létezik mágia. Akkor maga micsoda?
-Varázsló.
-Mint Harry Potter?
Nightingale sóhajtott.
-Nem úgy, mint Harry Potter.
-Miért nem?
-Nem vagyok kitalált személy."

>!
Qedrák P
Ben Aaronovitch: London folyói

Nem hiszem, hogy kezembe vettem volna a könyvet, de @zserb meggyőzően ajánlgatta nekem, úgyhogy a könyvtár polcai között téblábolva megakadt a művön a szemem, és kikölcsönöztem. Nem bántam meg.

Először is imádtam a hol cinikus, hol szarkasztikus humort. Számomra főleg ez vitte el a könyvet a hátán, mert az átkötések nem mindig sikerültek jelesre. Bírtam a főszereplőnk kínzó átlagosságát, ami megágyazott a további humornak. A mágiarendszere már egy kicsit kidolgozatlannak tűnt, noha a következetlenségek nem váltak nyilvánvalóvá azonnal. Szerintem a regény vicces helyzetei előbb születtek meg, mint a kerettörténet. A végeredmény olyan tiritarka lett, mint amikor az egyszeri konyhamalac kétségbeesetten rájön, hogy főznie kell valamit a váratlan vendégei számára, de vásárolni már nem tud, és a rendelkezésére álló dolgokból összeüt valamit.

Ez egy kicsit látszott az olvasásomon is, mert egyes szakaszok letehetetlennek bizonyultak, míg akadtak olyanok, amelyek egyszerűen untattak. Szerencsére utóbbiak számszerűen elmaradtak az előzőektől, így jót szórakoztam a regényen, meg is vett a második részre.

3 hozzászólás
>!
dontpanic P
Ben Aaronovitch: London folyói

Ezt a könyvet a komfortzónámon belül írták, kb. annyira volt kényelmes olvasni, mint hazaérve belebújni a kedvenc melegítőnadrágomba.

A helyszínleírásokat, a brit popkulturális utalásokat és a mitológiai kitekintéseket mind-mind szívesen fogadtam.
Nagyjából olyan volt a könyv, mint egy egy brit Supernatural a Harry Potter világában, egy túlkoros Sherlock Holmes és egy színesbőrű Watson főszereplésével.

Ennek ellenére, hogy már-már gyanúsan összegyúrta a kedvenceimet, sikerült megalkotnia a saját, nem túl markáns, de mégis egyedi világát, hangulatát. Talán az volt benne az üdítő, amiben „kevesebb” volt az előbb felsoroltaknál: a főszereplője nem túl emlékezetes figura, inkább átlagos, az eseményekkel sodródó valaki. Valahogy jólesett, hogy nem akart rám erőltetni egy hű-de-nagyon-eredeti főhőst.

Viszont valahol a könyv közepe tájékán kezdtem úgy érezni, hogy elveszett a lendület, és egy idő után már kevésbé lubickoltam ebben az ismerős, de mégis egyedi világban, inkább csak lassú karcsapásokkal haladtam előre (ha már folyókról beszélünk :P). Nem volt csúcspont, megoldás, katarzis, vagy ha volt is, elúszott (haha) fölöttem.
(Amúgy talán onnantól kezdett laposodni, hogy kiiktattuk a legjobb szereplőt, Nightingale-t – a fene, mégis hiányzik egy markánsabb főhős? :))

Szóval tényleg olyan volt, mintha valaki el akarta volna készíteni a számomra tökéletes könyvet, ami egy ideig el is szórakoztatott (ki ne örülne, ha a kedvenc fogását kínálják vacsorára), de egy idő után kezdtek unalmassá válni a túlságosan ismerős ízek, valami meglepő hozzávaló mégis kellett volna bele.

>!
Lisie87 P
Ben Aaronovitch: London folyói

Ennél azért többre – jobbra – számítottam. Jó volt, jó volt….de nem annyira emlékezetes és magával ragadó.
Az alapötlet olyan átlagos, már nem tud meglepő erővel bírni egy mágikus világ, a normál mellett. A szereplők sem igazán ragadtak meg, Peter olyan átlagos, még Nightingale-ben volt egy kis potenciál. Néha kicsit zavarosnak éreztem, és nem nagyon tudtam, hogy most hányadán állunk, hol tartunk, ki kicsoda. Mivel annyira nem kötött le, ezért bevallom kicsit felszínesen is olvastam. Hiányzott belőle valami, leginkább csak sodródtunk az eseményekkel. A vége is csak úgy lezárult…megoldódott.
Összességében kissé csalódtam. Azért adok a második résznek egy esélyt.

>!
vöri P
Ben Aaronovitch: London folyói

Na most az történt, hogy Harry Potter Peter Grant nem tragikus sorsú kis hősnek született, szülei nem haltak meg idejekorán, és Dumbledore is megfeledkezett róla, úgyhogy nem nyert felvételt a Roxfortba, hanem kénytelen kelletlen végigjárta az iskolát, mint mindenki más. Sajnos mivel a koncentrációs készsége nem volt túl erős, gyenge jegyei miatt csak a rendőrtiszt képzőre futotta, és már majdnem belemerülhetett volna választott hivatása tényleges gyakorlásába, amikor beütött a mágia. Szerencsére Peter Grantet mindezek ellenére is megedzette azért valamennyire az élet, így kaptunk némi cinizmust a tálalásba, no meg úgy általában kellemes, angolos humort is, nem kevés öniróniával. Nagyon kellemes kikapcsolódás volt számomra a könyv, egy kis nyári limonádé a hűvös tavaszi reggelekre, néha bizony kifejezetten jólesett. Azért meg külön hálás vagyok Ben Aaronovitch-nak, hogy visszaadta a reményt mindazoknak, akik hiába várták a roxforti baglyot – talán még mindig nem késő rátalálni a varázslatra, vagy arra, hogy a mágia rád találjon.

>!
pat P
Ben Aaronovitch: London folyói

Akkor én most Ben Aaronovich urat szépen körberugdosom London belvárosában.
Mert ennek egy ötcsillagos könyvnek kellett volna lennie. Mert az alapanyag kiváló (nincs hálásabb írói feladat, mint Londonban játszódó urban fantasy-t írni), a humora nagyon bejött (visítva röhögős), és egek! mennyi remek szubkulturális poén meg utalás.
Csak az a fránya cselekmény, hát miért nem lehet azt jobban kigondolni? Meg valami viszonylag koherens világ- vagy mágiarendszert alátenni? És a kreativitásra is kell néha egy kis béklyó, mert a mindenféle ad hoc ötletek könnyen szétdobják ám a cselekményt.
Na jó, nem bosszankodom, alapvetően nagyon élvezetes kis könyv volt. De még mennyivel jobb lehetett volna, ahh.

24 hozzászólás
>!
Shanara
Ben Aaronovitch: London folyói

„A regény elejével meglepően jól haladtam, csak úgy peregtek a szemem előtt az oldalak, az események teljességgel magukkal ragadtak, és kifejezetten tetszett Peter tanácstalan hozzáállása, próbálkozásai sora, amelyek végül is idővel meghozták az eredményüket. A gyilkosságok "ötletes”, nem hétköznapi megvalósítása, a megmagyarázhatatlan tettek és indokok teljes mértékben lekötötték a figyelmem és szinte úgy éreztem, hogy magam is ott száguldozom London utcáin és követem az egyre kuszábbnak tűnő nyomokat, teljességgel beleéltem magam a történetbe. Egészen addig jól is ment minden, amíg végül a nyomozás egyik oszlopos tagja nem tudott részt venni a vizsgálat további részében, amíg meg nem kezdődött az a bizonyos, mindent eldöntő előadás, mert akkor bizony elvesztettem a fonalat és bármennyire is akcióban bővelkedő volt a leírás, nem igazán tudtam követni az eseményeket, folyton kidobott magából a történet."
„Tetszett, hogy a történetben a mágia nem valami egyszerű és mindenki számára elérhető dologként jelenik meg, hanem az jön le, hogy bizony a legegyszerűbb varázslatért is keményen meg kell küzdeni, hónapokat kell gyakorolni.”
„A London mögött megbújó London nem fedte még fel az összes titkát, Nightingale éppen csak a mágikus világ felszínét mutatta meg inasának, éppen csak a legfontosabb lényekkel és szereplőkkel ismerkedhettünk meg, de az vitathatatlan, hogy a regénynek hangulata van, a történet jó stílusban íródott, a humora pedig hamar megnyert magának, (..) a világ és az elképzelés tetszik, a folytatásra pedig mindenképpen nyitott vagyok.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/06/ben-aaronovitch-…

>!
kvzs P
Ben Aaronovitch: London folyói

Én most rajongok. Régen olvastam könyvet, ami ennyire vicces, könnyed, mai és ilyen ügyesen keveri a stílusokat.
Sem a krimi, sem a fantasy része nincsen túlerőltetve, megfelelő arányban kavarodnak a könyvben. Kicsit ugyan a nyomozás néhány eleme összecsapottnak tűnik, és a háttér magyarázata sem volt mindenhol tökéletes, de ez utóbbi problémát gondolom a sorozat további részeiben orvosolja Aaronovitch.
A könyv humorát mindenképpen ki kell emelni. Szinte végig röhögtem és vigyorogtam olvasás közben a „beteg” poénokon. Kikapcsolódásnak ezért ez a könyv mindenképpen ajánlott. Kérem a következő részt :)

>!
Veron P
Ben Aaronovitch: London folyói

Elég sokáig kerülgettem a könyvtárban, valamiért attól féltem, hogy ez is egy nem nekem való YA regény. Aztán mások értékelései mégis rávettek, hogy adjak neki egy esélyt.
És nem bántam meg.

Gyakorlatilag az elejétől kezdve megvett kilóra. Tetszik, hogy a főszereplő egy fiatal, kezdő, kicsit bénácska rendőr, (aki azért messze nem Bella szinten béna) aki azért már nem tini – amúgy is szeretem, amikor a főhőssel nem rögtön szuperhősként találkozunk. A narrálását is bírtam, ez az angol humor, ami tudok szeretni – betegen olvastam, fekvésre kényszerítve, de nagyon jól szórakoztam vele, igazi gyógyír.
A többi szereplőt is általában bírtam, és remélem a folytatásokban még jobban megismerjük majd őket.

Amit még szerettem, az ahogyan a számos természetfeletti lény jól megfér egymással, legyen szó szellemekről vagy folyóistenekről, és nem érzem azt, hogy csak összedobált mindenkit, a kavalkád kedvéért.

Ha van valami hibája, az maximum a krimi szál miatt várható pörgés és akció-centrikusság hiánya. Én most annyira jól szórakoztam a humorán, hogy még ez sem zavart, csak hagytam, hogy elringasson, még arról is megfeledkeztem, hogy megpróbáljam megoldani az ügyet :)

Várom a következő részeket, remélem azok sem okoznak majd csalódást :)

2 hozzászólás
>!
MFKata
Ben Aaronovitch: London folyói

Azt kaptam, amit a fülszöveg ajánlott» egy remek urban fantasy-krimi keveréket, fincsi angol humorral!
Szerintem aki legalább az egyik műfajt kedveli, az nem fog csalódni!

Bővebben:
http://mfkata-about.blogspot.hu/2014/03/blogturne-ben-a…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
estimese24

– Lélegezzen. Ezt a szokást nem érdemes abbahagyni.

260. oldal

2 hozzászólás
>!
MFKata

– Akkor maga micsoda?
– Varázsló
– Mint Harry Potter?
Nightingale sóhajtott.
– Nem úgy, mint Harry Potter
– Miért nem?
– Nem vagyok kitalált személy.

55. oldal

>!
Rémálom

– Rendőrség! – kiabáltam. – Félre! – Azt nem kiabáltam, hogy „állítsák meg a kutyát”. Azért méltóság is van a világon.

66. oldal

>!
Chöpp

    – A férje kijött a sodrából?
    – Egy angolnál honnan lehet tudni?

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angol
>!
Rémálom

– Nem vagyok fáradt. Egész nap tudom csinálni.
– Ha túlzásba viszi, annak következményei lesznek.
Ez nem hangzott jól.
– Milyen következményei?
– Szívroham, agyvérzés, aneurizma…
– Honnan fogom tudni, mikor vittem túlzásba?
– Onnan, hogy szívrohamot, agyvérzést, aneurizmát kap.
Eszembe jutott Brandon Coopertown összezsugorodott agya, és dr. Walid megjegyzése: Ilyen hatása van a mágiának az agyra.
– Köszönöm a tippet.

142. oldal

>!
tonks

Kísértetvadászathoz kell: termál alsó (ez nagyon fontos); meleg kabát; termosz; türelem; kísértet.

38. oldal

>!
MFKata

Fontos, hogy az életben ne siettessük a jó dolgokat.

>!
MFKata

A családunkat nem mi választjuk – mondtam vidáman. – A barátainkat hála istennek igen.

235. oldal

>!
MFKata

A mágia olyan, mint a zene – magyarázta. – Mindenki másképp hallja.

101. oldal

>!
Szilmariel

Megkérdeztem, léteznek-e sellők.
– Az nem sellő volt – mondta.
– Szóval vannak sellők – mondtam.
– Koncentráljon Peter. Csak sorjában.

108. oldal


A sorozat következő kötete

Peter Grant sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Darynda Jones: Második sírhant
Amanda Stevens: Örök kísértés
Jim Butcher: Kísértő vész
Stephen King: Álom doktor
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Kim Harrison: Dead Witch Walking – Boszorkányfutam
Laurell K. Hamilton: A Harlekin
Elizabeth Chandler: Angyalok és emberek
Lauren Beukes: Zoo City