A ​kiskutya, aki unikornis akart lenni (A kiskutya, aki... 1.) 68 csillagozás

Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Mindig légy önmagad – kivéve, ha lehetsz unikornis is!

Milli, a mopsz épp karácsony előtt veszíti el az otthonát, de szerencsére Anna családja befogadja egy hétre. A játékos kedvű kiskutya nagyon megszereti Annát, és nagyon szeretne örökre vele maradni. De Anna nem vágyik kutyára – ő egy unikornist szeretne, legalábbis Milli szerint.
Sikerül-e Millinek unikornissá változnia? Ha rájönne, mit kell ehhez tennie, akkor talán valóra válhatna az álma, hogy otthonra találjon.

Tagok ajánlása: 6 éves kortól

>!
Manó Könyvek, Budapest, 2019
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634037330 · Fordította: Nánási Yvette

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

A lányom hozta ki a könyvtárból, és elég lelkesen olvasta a strandon ahhoz, hogy azt mondjam magamban, ideje a végére járni a dolognak, pedig egész pontosan ez volt életemben az első eset, hogy saját szabad akaratomból, mindenféle külső befolyásoló tényező nélkül a kezembe vettem bármit, ami unikornisos.

A könyv látszólag egy kiskutya viszontagságos útjáról szól. Először egy olyan hölgyé, aki divatcikként tekint az állataira, és amint hősünk, Milli rumlit csinál, és megrágja a cipőket, leadja az állatmenhelyen. Később egy kedves család veszi magához Millit, akik által megtanuljuk, hogy a kutya nem játékszer, és nem azért okoz gyakran bajt, hogy bosszantson minket, hanem mert élőlény. Ennyiben akár ki is merülhetne az egész, mert akkor a felelős állattartásról szólna, hasznosan és értelmesen. Igen ám, csakhogy a valódi üzenete az, hogy ne akarj másvalaki lenni, mert nem a változástól leszel boldog, ami nagyon is megszívlelendő üzenet, mert ha körülnézünk, láthatjuk, hogy rengetegen – a többség? – a boldogság megtalálásának egyetlen lehetséges módjaként a változást tudja elképzelni. Mennyiszer halljuk azt, hogy ha ez vagy az lennék, akkor boldog lennék – ha lefogynék, szép lennék, ha elköltöznék, végre rendbe jönne az életem stb. Ha elégedetlenek vagyunk, azt szinte mindig összekötjük valamilyen igénnyel a változásra, pedig nem kéne. A fogyásnak kétségkívül lehetnek pozitív hozadékai, de egyrészt nem biztos, hogy indokolt, másrészt meg önmagában még sem szépek, sem boldogok, sem semmilyenek nem leszünk tőle, és ez igaz az összes többi változásra is. Semmi esetre sem az az életünk kulcsa, hogy valami megváltozzon, épp ellenkezőleg: az, hogy megértsük, hogy úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk.
(Ami természetesen nem vonatkozik arra, amikor valaki az „úgy vagyok jó, ahogy vagyok” című kijelentéssel mentegeti valamilyen negatív tulajdonságát. Nem arról van szó, hogy hódoljuk bátran káros szenvedélyeknek, vasárnap délutánonként meg bömböltessük hatszáz decibellel a Fásy mulatót a kertben, és akinek nem tetszik, annak fel is út, le is út.) A lényeg az, hogy önmagunk megváltoztatása még nem fogja szükségszerűen meghozni az életünk, a helyzetünk áhított változását, senki sem fog minket jobban szeretni pusztán attól, hogy a könyvbeli példánál maradva mopszból unikornissá változunk. Ha a környezetünk nem szeret minket mopszként, akkor nem velünk van a baj, nem azt kell sajnálni, hogy mopsznak születtünk, és nem azon kell rugózni, hogy hogyan köszörülhetnénk ki ezt a csorbát. Nem a Mikuláshoz és a tévémeséhez kell fohászkodni azért, hogy az ég szerelmére, változtasson már minket unikornissá, és nem is kell beöltözni unikornisnak, azt remélve, hogy akkor majd végre minden bajunk megoldódik, hanem meg kell értenünk azt, hogy a környezetünk ítélete nem feltétlenül helyes.

Rengeteget változott a világ az utóbbi időben, és ez a változás egyre gyorsul, aminek megvan az a hátránya, hogy egyre nehezebb biztos viszonyítási pontot találnunk, amihez képest meghatározhatnánk egy egyetemes értékrendet. Alighanem sokan emlékszünk rá, mekkora divat volt durván húsz éve a holdjáró cipő: tizenkét éves kortól felfelé minden kislány ilyet akart. Akinek volt, az nagyon menőnek számított, mindenki irigyelte, és hirtelen rendkívül népszerű lett. Ennek a népszerűségnek az árát húsz éve viselem. Aki próbált már szandálban futni, képzelheti, mennyire biztonságos viselet szaladgáláshoz a holdjáró szandál, ami akkoriban irgalmatlanul menő volt. A „menő” mindazonáltal nem volt benne az első harminc jelzőben, amikkel illettem a helyzetet, miközben megkaptam életem első Tetanusz-oltását a Heim Pál kórház SBO-ján. Ez a divathullám aztán lecsengett, és aki még egy év múlva is holdjáró cipőt hordott, az világ csúfja lett, az aktuális trend meg ment a süllyesztőbe, és jött helyette más.

Hát ennyit a világ értékítéletéről: változékony, üzleti szempontoktól vezérelt, nem megbízható, és ha hallgatunk rá, még örülhetünk, ha megússzuk egy Tetanusszal és egy tízcentis heggel a térdünkön. Ha pusztán a környezetünk visszajelzéseire támaszkodva próbáljuk meghatározni önmagunkat, és nincs egy szilárd, belső normarendszerünk, úgy járunk, mint Milli, a kölyök mopsz, és komoly önértékelési problémáink lesznek. A világ, a trendek, a média stb. nem állandóak, de még a közvetlen környezetünk értékrendje sem feltétlenül megbízható, hiszen amiért Millit az első gazdája habozás nélkül leadta az állatmenhelyen, ugyanazért a család, aki később befogadta, csak mosolygott, és azt mondták, hogy persze, hiszen még kölyök. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy kialakítsunk egy olyan értékrendet, amely független a változékony külső hatásoktól. Nem azért nem rágcsáljuk meg a gazdink cipőjét, hogy nehogy a menhelyen végezzük, hanem mert megértjük azt, hogy cipőt rágcsálni nem helyes. Ha a környezetünk, a média stb. által sugallt normák alapján próbáljuk megítéli magunkat, akkor elég gyakran fogjuk szükségét érezni annak, hogy valamiben változzunk, és néhány rövid, átmeneti időszakot leszámítva sosem leszünk igazán elégedettek magunkkal.

Hát ez a könyv üzenete, ami persze a fiatalkorú olvasóknak nem biztos, hogy át fog jönni az unikornisosdi miatt, amely nélkül ugyanilyen jó lenne, vagy talán még jobb is, nem sikkadna ennyire el a lényeg, ha mondjuk attól várná Milli a megváltást, ha bernáthegyivé változhatna. Persze az üzleti szempontok itt is bejátszanak, unikornissal mindent jobban el lehet adni, szóval voltaképpen ez is érthető.

9 hozzászólás
Gorkie>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Igazából, a kislányomnak vettem meg, mert imádja az unikornisokat és nagyon tetszett neki a borító. Látva az értékeléseket és a fülszöveget, jónak tűnt.
Mivel a lányom még ovis, én olvastam fel neki, de végül, mind a kettőnknek nagyon tetszett. Aranyos, de tanulságos történet, szép illusztrációkkal.
Napokig cipelgette magával a kislányom. Még biztosan elő fog kerülni 1-1 újraolvasás kedvéért. :)

>!
Manó Könyvek, Budapest, 2019
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634037330 · Fordította: Nánási Yvette
2 hozzászólás
AniTiger P>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Milli egy tündéri eb, aki egy végtelen bájos karácsonyi történet aprócska mopsz főszereplője. Én odáig vagyok ezekért az aprócska, nyomott orrú kutyusokért, ezért imádtam olvasni a családra találásának az elbeszélését. Imádtam ennek a szomorkás elemeket is felvonultató mesének a mondanivalóját is, miszerint az állatok nem divatkellékek, hanem családtagok!
Egyébként ki nem hagytam volna ezt a sztorit, mert már a mese borítójába beleszerettem, és bár a belső illusztrációk kissé esetlenebbek, mégis abszolút illenek a sztorihoz.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/11/bella-swi…

>!
Manó Könyvek, Budapest, 2019
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634037330 · Fordította: Nánási Yvette
Molymacska P>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Ezt a könyvet már a megjelenésekor kinéztem magamnak, mert kutyás, és cuki, és annyira aranyos, és még karácsonyi is. Hát mi kell még ennél is több? hasonló történet cicával
A történet Milli a kis mopsz életét mutatja be, ahogy elkerül anyukájától egy rossz gazdihoz, majd egy családhoz aki befogadja, de egyenlőre ideiglenesen. Közben pedig Milli egy unikornissá akar változni, azért, hogy kívánsága teljesüljön, és a családnál maradhasson.
A történet azon aspektusa, hogy Milli más akar lenni azért, hogy szeressék, egy eléggé mai problémát dolgoz fel, főleg annak a 6+-os korosztálynak akinek szól eredetileg a könyv. Nagyon tetszett benne, ahogy Milli próbálkozik, de az unikornissá válás hajszolása közben mégis az a bolondos kölyökkutya maradt, akit a család szeretni tudni. Nagyon pozitív, hogy a problémák ellenére is tudta a család Millit szeretni.
Ha nem nézzük a történetet, akkor viszont kapunk egy csoda cuki kutyás mesekönyvet. Akinek már volt kisebb kutyája (akár korban, akár méretben), az átélheti újra a könyv által a régi emlékeket. Nagyon aranyos részek voltak benne, hihetetlenül vicces kis akciókat hajtott végre Milli, amin csak nevetni lehetett. Az, hogy mopsz, számomra picit cukibbá tette a történetet, de szinte bármelyik kiskutya tud ilyen bohókás lenni.
A könyv különlegessége a rajzok: Milli mindenhol bohóckodik, különféle extrém pózokban látható, máshol csak a szokásos cuki kutyapózokban. Néhol láthatóak mások is, néhol pedig a karácsony szivárog be a lapok közé. Ahogy az ember olvassa, egyszerre lesz kicsit karácsonyi érzése (nekem legalábbis mindenképpen), másrészről pedig egy kutyarajongó szinte minden oldalon elolvad az édes Milli képeitől. Nem tudom elégszer mondani, mennyire aranyosak a rajzok.
Nagyon cuki kis könyv volt, mindenképpen ajánlom fiataloknak, és idősebbeknek is. Előbbieknek, hogy megszeressék az olvasást, és segítsen nekik a könyv elfogadni saját magukat, míg az idősebbeknek Milli szupercukisága miatt érdemes kézbe venni ezt a történetet. Nagyon „rózsaszín”, még akkor is, ha a borító kék, de ettől még iszonyúan aranyos, és kellemes mese.

luthienlovemagic IP>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Milli kalandjai során sok mindenre rávilágít a szerző. Láthatjuk egy kiskutya szemszögéből az élet árnyoldalait (a felelőtlen gazdákat, akik nem gondolnak bele, mivel is jár az állattartás, és a megunt kedvenceket menhelyre adják, amik ennek következtében zsúfoltak, vagy egy nagyon szeretett házi kedvenc halálát), amiket legalább ugyanannyi pozitív példával ellensúlyoz (a menhelyek támogatása, humorral közeledés a kölyökkutyák neveléséhez, állatok ideiglenes befogadása). Teszi ezt úgy, hogy közben nem szájbarágósan vagy didaktikusan, hanem kalandok közepette humorral és játszva tanít. Stílusa gördülékeny és olvasmányos, és ami a legfontosabb, hogy igazodik a mai gyerekek nyelvhasználatához.

Erre építve Swift arra is figyelt, hogy mind a kislányokat, mind a kisfiúkat elérje a meséjével, ezáltal egy uniszex, mindenki által élvezhető, átérezhető és beleélhető mesét alkosson a gyerekek számára. A szereplői ezt segítik elő, Finn, a kamaszodó nagyfiú, Anna, a tíz év körüli kislány és Ruby, a totyogó pici lány. Rajtuk keresztül ki-ki a maga korosztálya szerint élheti át Milli kalandjait, és élheti bele magát a helyzetükbe. Így a mese még izgalmasabbá, élővé válik, amire a gyerekek mellett a háttérben felbukkanó szülőpáros is ráerősít. Szerencsére az apuka és anyuka nem csak díszletként funkcionál, hanem ténylegesen ott vannak, és támogatják a gyerekeket, ezáltal a felnőttek sem fognak unatkozni vagy éppen sóhajtozni az elnagyolt szülőábrázolás miatt, mert számukra is van, ami átélhetővé teheti a történetet.

A mese átélését a szöveg mellett a rajzok is erősítik. Ahogy a bevezetőben említettem, az illusztrációk fekete-fehérek, amik nagyon aranyosak, de emellett kifejezőek is, amit alátámaszt a gazdag vonalvezetés. Emellett az is tetszett bennük, hogy az egyes hangulatokat (örömöt, bánatot, frusztráltságot, stb.) jól tükrözik az arcok, és ugyanez Milli ábrázolására is igaz, ami sokat hozzátesz a történetéhez.

Összességében A kutya, aki unikornis akart lenni tökéletes karácsonyi ajándék lehet a gyerekeknek a fa alá. Emellett egy olyan mese, amit felnőttek is felhőtlenül élvezhetnek. Nagy előnye, hogy miközben játszva tanít, el is szórakoztat, és általa belemerülhetünk egy kalandos, vicces mesébe.

A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/11/15/konyvkritika_…

ViraMors P>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Igazából még vasárnap délben sem gondoltam volna, hogy én ezt a könyvet valaha elolvasom, aztán jött a délután és a 6,5 éves unokahúgom, meg a saját felelőtlen ígéretem* áldozatául estem.
A cukiság-faktort és a csillámmennyiséget tekintve egyáltalán nem az én könyvem… Ugyanakkor, ha ezeket lesöprögetjük róla, egy mókás-aranyos, de első sorban korrekt történetet kapunk arról, hogy a háziállat nem dísztárgy, vagy divatcikk, hanem felelősséget és törődést igénylő élőlény.
Külön plusz pont azért, hogy ez nem csak nekem, hanem a fent említett 6,5 évesnek is átjött. Alaposan átbeszéltük a könyvet, és nagyon örülök, hogy ő is értette a lényeget spoiler Azt hiszem, nem ez a könyv fogja megváltani a világot, de szerencsére nem is akar többnek látszani egy cukibogyó tanmesénél, annak viszont elég jó.

*spoiler

2 hozzászólás
wzsuzsanna P>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Most, hogy közeledik a tél és a karácsony, a szokásosnál is jobban vágyom a mesékre, amikkel jól be lehet kuckózni a takaró alá egy forró tea társaságában. Mivel már egy ideje eldőlt, hogy nagy valószínűséggel sosem fogok igazán felnőni, szinte euforikus állapotba kerültem, amikor először megpillantottam Bella Swift könyvének borítóját: egy mese, ami egy kiskutyáról szól, és köze van az unikornisokhoz is? Ide vele! Persze kicsit féltem attól, hogy a nagy cukiság-felhő mögött esetleg egy gyengécske történet húzódik majd, amit a divatos unikornis-láz szellemében akar eladni a szerző, de szerencsére ez a kósza aggodalom teljesen alaptalannak bizonyult. A kiskutya, aki unikornis akart lenni az egyik legbájosabb és legszívmelengetőbb mese, amit valaha olvastam.(…)
(…) A mesékben nem ritkák az erkölcsi tanulságok vagy a fontos mondanivalók, sőt, egy jó mesénél ez tulajdonképpen minimum elvárás a részemről. Ugyanakkor ritkán olvasok olyan gyerekkönyvet, ami ennyire betalálna még egy felnőtt olvasó számára is az üzenetével. Kezdjük azzal, hogy a történet első felében fontos dolgokat fogalmaz meg az írónő a felelős állattartással kapcsolatban, és rávilágít arra, hogy sokan sajnos csak divatos luxuscikként, egyfajta kiegészítőként tekintenek a fajtatiszta kutyákra. Aztán ott van az a kérdéskör is, miszerint Milli úgy érzi, nem elég jó, és szent meggyőződése, hogy egy tökéletes, varázslatos lénnyé kellene változnia ahhoz, hogy mindenki szeresse. Nyilván egy mesekönyvbe nem kell ekkora filozófiai tartalmat belelátni, nekem mégis egyből eszembe jutott rengeteg párhuzam az embereket érintő problémákkal. Ha jobban végiggondoljuk, biztosan mi is éreztük már úgy, hogy bárhogyan próbálunk megfelelni egy ideálnak (legyen szó a tökéletes testről, karrierről, családról vagy otthonról), az sosem sikerül teljes mértékben, és emiatt érezhetjük úgy, hogy értéktelenebbek, kevesebbek vagyunk. Holott az igazság az, hogy azért nem tudunk nekik megfelelni, mert valójában nem is léteznek, csak a média vagy az éppen aktuális trendek próbálják elhitetni velünk, hogy ehhez kellene éppen felzárkóznunk. Ezektől a hatásoktól már a gyermekek sincsenek védve, éppen ezért elképesztően fontosnak tartom, hogy már a mesekönyvekben találkozzanak ezzel a kérdéskörrel. Milli kedves története remek apropó arra, hogy éreztessük és tudatosítsuk, mindenki egyedi, különleges és megismételhetetlen, és mindenkiben van valami, amiért szeretni lehet.(…)
(…) Úgyhogy tiszta szívemből mondom, hogy aki karácsonyi ajándékot tervez iskolás korú gyerekének, feltétlenül gondoljon erre a kötetre, mert én egész egyszerűen semmi hibát nem találok benne (hozzáteszem, formailag sem, egyetlen elütés vagy hiba sem volt a könyvben, amiért hatalmas plusz pont). Bár gyerekkönyv, szerintem bármelyik felnőtt is szívesen fogja olvasni Milli kalandjait, függetlenül attól, hogyan viszonyul a mopszokhoz vagy az unikornisokhoz. :) (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/11/a-kiskutya-aki-…

zsebibaba007>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Hihetetlenül cuki történet, amely felhívja már a kisebbek figyelmét is a felelős állattartás fontosságára. Imádtam, még így felnőtt fejjel is! :)

Bővebben a blogon: http://maybeimabookworm.blogspot.com/2019/11/bella-swif…

Momo89 P>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Ha lehetne 5 csillagnál többet adni, tuti 100-at kapna ez a kis cukiság. ♡ ♡ ♡
Nem csak azzal vett le a lábamról, hogy mopszos és unikornisos, de egy igazán szép és szívmelengető történetet olvashattam. Nagyon aranyos volt és örülök, hogy Milli végül egy csodálatos családot kapott. :)
Lábjegyzet: soha nem értettem és nem is fogom megérteni az olyan embereket, akik képesek a legkisebb probléma után rögtön menhelyen hagyni a kutyájukat. Az ilyeneknek nem való háziállat…:(
Már alig várom a sorozat következő mopszos részét. *-*

csakegyluca P>!
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Mikor megláttam a címét és a borítóját, tudtam, hogy el akarom olvasni. Ki is vettem a könyvtárból.
Először is, imádom a kutyákat. A nagyobb testűeket szeretem, még ha kicsi is volt a közelemben. Valamiért a németjuhász a szívszerelmem. Mopszokkal, nem igazán találkoztam. Ezért kicsit nehezen álltam neki. Aztán már ott tartottam, rögtön az elején, hogy nem bírom letenni. Ez járt az agyamban: jaj, mi történik Millivel? Lécci, legyen jó helye, hisz olyan pici és aranyos. Különösen tetszett, hogy ilyen unikornisos hangulat vett körül és, hogy télen játszódik. Körbejárt újra a karácsonyi hangulat. Szerintem ez egy jó kis könyv volt. A végén egészen megkedveltem a mopszokat. Ha meglátom majd valamikor ezt a fajta kutyát az utcán, biztos, hogy ez a könyv vagy legalább az unikornisok fognak róla eszembe jutni. Az írónő remekül leírta, vajon mit gondolhat mókás ebünk. Kicsit hasonlított A kiskedvencek titkos életére című filmre ez a forma. Kiknek ajánlom? Akik szeretik a kutyákat, a telet, a karácsonyt. Mopsz gazdiknak kötelező!
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2019/11/kutya-aki-repu…


Népszerű idézetek

Yeliz P>!

Milli tett pár lépést, és beleszimatolt a levegőbe. Susan lakásának virág-, takarítószer- és macskaalomillata volt. Ennek a házak inkább koszos tornacipő, leves és zsírkrétaszaga.
– Tökéletes! gondolta Milli, és mélyen beszívta az illatot. Pont olyan volt, amilyennek egy otthonillatnak lennie kell.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsírkréta
Caledonia_Valley P>!

Milli boldogan riszálta a popsiját, és még közelebb bújt a két fiú- és két lánytestvéréhez.

(első mondat)

Caledonia_Valley P>!

Az öt kis mopszkölyök az anyukájuk oldalához bújva, egy nagy kupac szőrös mancs és kunkori farok formájában szundikált.

kókuszvirágcukor>!

Akármit is tervezel, soha ne egyél sárga havat! – Ugratta Finn a kis tócsára mutatva, amit Milli hagyott a fehér takaróban.

Pandaland P>!

Nem kellett unikornissá válnia ahhoz, hogy teljesüljenek az álmai. Elég volt annyi, hogy önmaga legyen.

154. oldal

marsey>!

– És te, Milli? Te mit szeretnél? – kérdezte kedvesen az anyukája. – Te milyen gazdira vágysz?
Milli egy másodpercre elgondolkodott. Egy kert az jó lenne. És természetesen a finomságoknak is örülne.
De ő nem erre vágyott a legjobban. Végül azt mondta:
– Remélem, hogy a gazdám szeret majd.

12. oldal

Caledonia_Valley P>!

Csillámka vagyok én, a varázs unikornis,
Teljesítem kívánságod, bármilyen nehéz is!
Légy mindig önmagad, bárki is legyél,
Hacsak nem lehetsz pontosan olyan, mint
ÉÉÉÉÉN!


A sorozat következő kötete

A kiskutya, aki... sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Holly Webb: Cica a hóban
Daisy Meadows: Simi karácsonyi kalandja
Anne Booth: Lucy téli mentőakciója
Enid Blyton: Boldog karácsonyt!
Roald Dahl: Fantasztikus Róka úr
Bombicz Judit: Csodák könyve
Ingo Siegner: Kókusz Kokó és a Mikulás
Geronimo Stilton: Karácsony van, Stilton!
Philip Reeve: Sen és a száguldó szán
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak