Békés Pál (szerk.) · Tóth Krisztina (szerk.)

Hasítás 20 csillagozás

Magyar rocknovellák
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás

MI VAGYUNK A ROCK, MI VAGYUNK AZ ÉLET!
A rockzene nemzedékek számára nyújtott és nyújt máig is életre szóló élményt, mert mindenkit szétfeszít belül a rock and roll rugója! Tóth Krisztina és Békés Pál írók felkérték zenerajongó kollégáikat, hogy írjanak novellát valamilyen, a rockkal kapcsolatos személyes élményükről. Az írások témája igen változatos: egy lemez, szám, koncert, együttes, vagy csupán egy emlékezetes pillanat. Az antológiában huszonhat alkotó írása olvasható magyar és külföldi, régi és új, kőkemény és dallamos zenét játszó együttesekről, a Beatlestől a Nirvanáig.

Eredeti megjelenés éve: 2008

A művek szerzői: Dragomán György, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János, Hazai Attila, Kemény István, Podmaniczky Szilárd, Vámos Miklós, Balázs Attila, Bán Zsófia, Bárdos Deák Ágnes, Békés Pál, Demény Péter, Egressy Zoltán, Esze Dóra, Jánossy Lajos, Kapecz Zsuzsa, Kiss László, Kiss Ottó, Majoros Sándor, Méhes Károly, Ménes Attila, Radics Viktória, Salamon András, Szüts Miklós, Tóth Krisztina

>!
Magvető, Budapest, 2008
304 oldal · ISBN: 9789631426687

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Axl Rose


Most olvassa 4

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás

A rockandroll az egyszerű dolog. Az 1960-as évektől Amerikában és Európában a fiatalok lázadó kultúrája. Az USA-ban és Nyugat-Európában lázadás a konszolidált és megmerevedett társadalmi viszonyok ellen, vagyis egyfelől a rögzült szegénység, másfelől pedig a szülők nemzedékének hazug komformizusa, illúziótlan pénz és karrierhajhászása ellen. Aki többet akar tudni róla, az olvassa az 1968-as nemzedékről szóló szakirodalmat.
Magyarországon a rockandroll lázadása részben a szocialista diktatúra merev ideológiája és elnyomó, szabadsághiányos rendszere, és részben az ezt a rendszert elfogadó, abba betagozódó, hamis erkölcsök mentén élő szülők kultúrája ellen irányult.
E lázadás – Keleten és Nyugaton egyaránt –, többnyire nem volt tudatos, és leginkább a szülők életformájának elutasításában, és a saját közösségek és saját művészet – főleg a zene – megteremtésében és megélésében nyilvánult meg.
Fiatalság, szabadság, lázadás, zene – ez a rockandroll életérzés.

Lássuk a novellákat! A kötet huszonhat írást tartalmaz, és e közül kettőt – Bárdos Deák Ágnes és Esze Dóra munkáit – a kritikák kifogásolják, mivel nem igazi novellák. Az első a szerző – a Kontroll Csoport énekese – önéletrajzi visszatekintése, a második egy esszé, amely Kurt Cobainnek, a Nirvana zenekar énekesének állít emléket. Nem értek egyet a kritikusokkal. Nekem tetszenek ezek az írások, és a szerzőik személyes elkötelezettsége és szubjektivitása számomra irodalmi szöveggé változtatja munkáikat. A rockandroll szabadságába az is beletartozik, hogy ne törődjünk a vaskalapos irodalmi hagyományokkal, kategóriákkal. Nekem a legelső rockkönyv Jack Londontól az Országúton, és a legnagyobb rock könyv Jack Kerouac Útonja. Ezek az írások pontosan illeszkednek hozzájuk szellemiségükben. Akinek nem tetszenek, az lapozzon át rajtuk, vagy hogy a rockandroll nyelvén fogalmazzam: akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet!
Amivel nekem inkább problémám volna, az az, hogy a szerzők egy része kívülről, elítélően, konszolidált élethelyzetből vagy esztétizálva közelíti meg a témát. Például Háy János és Hazai Attila novellái olyanok, mint imakönyvben az ateista propaganda. Fogalmam sincs, mit keresnek ebben a kötetben.
A legjobb novella szerintem Garaczi László Hasítás című írása. Ha egyetlen zenei utalása, kapcsolódása sem volna, akkor is pontosan lehetne érezni, hogy gondolkodásának szabadsága ebbe a kötetbe predesztinálja. Nagyon jó választás volt, hogy a szerkesztők ezt választották a kötet címadójául.
Az 1970-es, 1980-as évek magyar világának és rockandroll életének sajátosságait Kiss Ottó: Mobil és Ménes Attila: Lassan átpörög mutatja be a legjobban. A legszellemesebb, szórakoztatóbb Grecsó Krisztiántól a The Toors. Tetszett még: Kemény István: John Torrington és Salamon András: Pudligárok.
Békés Pál novellája – különösen az író korai halálának tudatában – megható, de sablonos, miképpen Vámos Miklós írása is. A szerzők közül néhányan nosztalgikus visszatekintésre használták fel a témát.
Mi hiányzik, mi volna 2000 után a rockandroll? Talán a fradista szurkolók háborúja a rendőrökkel, vagy részvétel a TV ostromában, aztán egy garázsban két gitár és egy dob felállásban banda alapítása? Talán ezt nem nekem kéne megmondanom.
A rockzene direktsége, közvetlensége, és az, hogy nem az értelemre, hanem inkább az érzelmekre, az ösztönökre hat; az hogy a szabadság igenlésén túl a szexuális vágyat, az agresszivitást és a halálvágyat állítja a középpontba; – ezek mind olyan erőt képviselnek, amelyek a megújuló népszerűségét garantálják. Ha én szerkesztenék egy kötetet a rockandrollról, akkor korhatárt húznék, és huszonöt fölötti írótól nem vennék be írást. Fésületlen lenne, durva, de lenne benne erő. Az valóban olyan volna, mint a rockandroll.

17 hozzászólás
>!
egy_ember
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás

Erről karcoltam már egy csomót, és lehet, hogy még fogok is párat, úgyhogy csak egy észrevétel:
Végigolvasva tűnt fel, hogy mennyi nosztalgikus írás került ebbe a válogatásba.
És a nosztalgia az nem rock'n'roll kedves fiúk és lányok!
Ha marslakó lennék, és ebből a könyvből kéne tájékozódnom, azt mondanám:
A ROCK'N'ROLL HALOTT!
http://www.youtube.com/watch…

24 hozzászólás
>!
kiscsillag0310
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás

Néhány novellának alig vártam, hogy a végére érjek, de okos volt, aki kitalálta, hogy Tóth Krisztina és Vámos legyen az utolsó kettő, mert így ügyesen átrágtam rajta magam. Ja, és akiről mindenképpen szót kell ejteni: Grecsó. Feltétlen kell tőle szereznem most már néhány könyvet!

>!
sassenach
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás

Nagyon régóta vágytam már erre a könyvre és nemrégiben végre sikerült beszereznem (örök hála az antikvarium.hu-nak). Megérte várni rá. Nagyon-nagyon jó könyv! Szerepelnek benne a legnagyobb kedvenceim: Vámos Miklós és Háy János. Mondanom sem kell, az ő novelláik tetszettek legjobban. De mellettük volt még néhány „szerelem első olvasásra”, pl. Dragomán György, Kiss Ottó, Méhes Károly, Radics Viktória… Az ő novelláik is nagyon tetszettek (és szeretnék még többet olvasni tőlük). Volt egy-két olyan is, ami nagyon nem jött be vagy a stílusa miatt, mint pl. Ménes Attila, akinél egy hosszú mondat volt az egész novella; vagy azért, mert untam, pl. Kemény István John Torrington című írása (nem bírtam végigolvasni :/ ).
Összességében mégis azt mondom, hogy ez egy nagyon-nagyon jó novellagyűjtemény. Rockereknek kötelező olvasmány! :)

>!
Szédültnapraforgó
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás

Sosem szerettem az ilyen típusú könyveket, amiben mindenféle „iromány” van.
Persze voltak benne érdekesebb, viccesebb történetek is, de összességében nagyon unalmas volt :(
Egyébként sem voltam nagy zenerajongó, én a 80-as években inkább a Neoton-ért rajongtam :D Ők meg nem rockzenét játszottak…

1 hozzászólás
>!
ddani P
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás

A novellagyűjtemény kötött témájához úgy a D betű felé úgy tűnik, mindenki hasonlóan viszonyul: a rakenroll az egyenlő nosztalgia. (Ugyanis ábécé-sorrendben jönnek egymás után a szerzők.) Ez valahol érthető is: semleges, nem-hierarchikus sorrend, szinte véletlenszerű. Másrészt a szerzők kamaszkori élményei nyilván a rockhoz köthetők, és azért ennyi uniformitást még elbír egy kreatív író. Bár kétésgkívül nem egyformák az írások, a kaptafa érezhető – ha nem is kel mindjárt önálló életre – és ez van, akinek jól áll. (Van, akinek döcögős.) Bevallom, volt amit csak átlapoztam, de volt ami nagyon is tetszett, utóbbiak külön ötcsillagosak (fel nem sorolom mindet ami klassz volt, de szubjektíve bizony kiemelném Dragománt, Podmaniczkyt és Ménes Attilát) – átlagolva viszont kap hármat ez a kötet – és még felet a zseniális borítótervért.

>!
Espresso
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás

Nagyon tetszett! Dragomán György novellája vitte a prímet, de a többi sem volt semmi:)

>!
ficka
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás

Jaj ez annyira nem jött be. Nekem ez már a múlt, nem tudok úgy viszonyulni hozzá, ami lehet hülye kifogás, mert tudok ellenpéldát is mondani, de most akkor sem. Lapozgattam, olvasgattam, de néha förtelmes volt a stílus, a nyelvezet, na meg ha a zenekar maga nem érdekel, akkor kár szenvedni. Esze Dóra Nirvana-írása érdekes volt, na de az meg nem szépirodalom. Tóth Krisztináé ellenben ötös mint mindig, az tetszett, de a csillagozás így csalóka, na jól van, közepes.


Népszerű idézetek

>!
tasiorsi

A magyar rockzene, ami csoda volt a maga módján, egy félreértésen alapult, a félreértés pedig azon, hogy a szövegírók általában nem tudtak angolul, és ezért feltételezték, hogy az angol számok szövegei jók. Így aztán jobb verseket írtak a saját számaikhoz, mint ami feltétlenül szükséges lett volna.

173. oldal, Kemény István: John Torrington · Kemény István

6 hozzászólás
>!
tasiorsi

Anyám levágott egy darabot apám hajából a ravatalon, elrakta emlékbe a pénztárcájába, hogy majd szerencsét hoz neki, végül szépen elosztogatta a boltokban az apróval.

238. oldal, Podmaniczky Szilárd: Képzelt riport · Podmaniczky Szilárd

>!
tasiorsi

…az igazi magyar pálinka olyan, mint egy űrhajó, vagyis ablakot nyit a világra! Csak kinézel a fütyülős barackpálinka ablakán, s máris másképpen látod az embereket, a tájat, no meg az anyagi világot. A rock&roll ablakán kitekintve is másképp látszik az emberek tánca, vágya, öröme, mint a reneszánsz vagy gótikus dallamok ólomüvegablakából.

135. oldal, Hazai Attila: Rokkant rokkerek, idült idolok Hortobágyon · Hazai Attila

>!
kiscsillag0310

Axl Rose megér egy misét: gyerekkorában a templomi kórusban kezdte, ahonnan egyenes út vezetett a börtönig. Nem szeretjük, de rajongunk érte. Közönséges bunkó, becserkészhetetlen félisten. Hatalmas homlok, hatalmas ész. Három tüdeje van.

185. oldal (Kiss László: Bédekker)

Kapcsolódó szócikkek: Axl Rose
1 hozzászólás
>!
egy_ember

Miután ezen a nyáron úgy tűnt, hazánk rövid időn belül menthetetlenül a fesztiválok országa lesz, magunk is útra keltünk. Felelősségteljes pedagógusként néztünk össze: a békési ember metál nélkül félkarú óriás.
A megyehatárnál zötykölődve Hullámos Feri elszólása miszerint akkor szigetelsz jól, ha sörrel a kezedben bóklászol, míg hülyére nem iszod magad, mindkettőnket könnyed zenetörténeti áttekintésre csábított, már ami közös ifjúságunkat illeti. Emlékezetünk ujját a múlt levegőjébe fúrtuk, és úgy. A Willendorfi Vénusznak öltözött kalauzasszony pánikszerűen csukta ránk a kabin ajtaját.
Nyomában nosztalgikusan szisszent egy sörösdoboz.

181. oldal Kiss László: Bédekker

5 hozzászólás
>!
tasiorsi

Az az igazság, hogy apám nagyon jó csávó volt, büszke vagyok rá még így is, hogy nem él. Igaz, volt neki mindig csaja, ekkora dudákkal, de anyám tűrte, mert azt mondta, hogy ez a szerelem. Anyámat is koncerten ismerte meg, belehányt a táskájába, aztán a rúzzsal fölírta a falra, hogy Zsuzsa a világ közepe, és még akkor este feleségül akarta venni, de már elmúlt fél tíz.

239. oldal, Podmaniczky Szilárd: Képzelt riport · Podmaniczky Szilárd

3 hozzászólás
>!
egy_ember

…annál többet dolgoztunk a Marhaárus halála című dalon. Itt vetődött föl először, Sóki barátom furulyázhatna, és hogy kellene egy jobb állapotú hangszer, továbbá a Muszti-Dobay gitáriskolát is átlapozhatnám, ha már én volnék a szóló- és akkordgitáros egy személyben. A Marhaárus halála szövegét egy posztmodern gesztussal kimásoltuk az Asterixből. (A képregényt Tímár György fordította, éteri szellemességgel.) A balladai hangvételről utólag érzem, hogy Arany János-i hatás, a romatikus ízléssel megformált nóta homályos volt és metaforikus. Ez volt az első dal, amelyet performatikus játék is kísért, Mátó a trikójába nyúlva imitálta a szívverését, közben azt rikoltozta, „ko-gomm, ko-gomm”. Az alakítás egyfelől a haldokló marhaárus vergődését érzékeltette, másfelől az akkoriban slágerfilmek számító Dirty Dancing filmtörténeti fontosságú jelenetére utalt. A Marhaárus hat húrra íródott, emlékeztetett egy akkor divatos, lírai Metallica-nóta kezdő pengetésére, ez E1 és G-H-E6 húrokat kellett simogatni egymás után, üresen. A dallam a járomból kitört marhákat sirató árus lelkivilágát próbálta lefesteni. „Marhaárus vagyok ééén, /Legbúúúsabb a földtekén, / Marháimon túl adoook, / és Mindig csak búslakodoooom.”

116. oldal Grecsó Krisztián: The Toors · Grecsó Krisztián

31 hozzászólás
>!
egy_ember

Félix utazott akkoriban az M7-esen, és könnyen lehet, hogy nem vett matricát, de az biztos, hogy nem kapott semmilyen felszólítást, mert ha kapott volna, azonnal befizeti, ugyanis az volt az elve, hogy a létezés, különösen a rakendrollal váltogatott polgári létezés olyan szorongásözönnel jár, hogy fölösleges és pimf ezt a szorongásözönt a BKV, a rendőrség, az Állami Autópálya Kezelő Zrt. és egyéb homályos célú és rendeltetésű szervezet és intézmény támadasaiból fakadó szorongástörmelékkel fokozni.

108. oldal Garaczi László: Hasítás · Garaczi László

2 hozzászólás
>!
egy_ember

…Apa ingeit hordja, akkoriban még az a cool, iskolaköpeny alól kilógó, bő férfiing meg Alföldi papucs, az uniformis ellen lázadók uniformisa, aztán a 76-os trolin kibámul a koszlott, kora reggeli Élmunkás híd alatt terpeszkedő vonatsínekre, szegényjóattila, jutott ilyenkor gépiesen az eszébe, akkoriban még ő is cool volt…

24. oldal Bán Zsófia: Egy este Erika nélkül · Bán Zsófia

9 hozzászólás
>!
tasiorsi

Apám tízszer nézte meg a Led Zeppelin-filmet, pedig csak hatszor vetítették.

240. oldal, Podmaniczky Szilárd: Képzelt riport · Podmaniczky Szilárd

Kapcsolódó szócikkek: Led Zeppelin
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szőnyei Tamás: Az új hullám évtizede 1.
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A Rock története 1.
Szántó Gábor (szerk.): Ki kicsoda a magyar rockzenében?
Boros Lajos: Stage pass
Bakó Csaba – Szabó Krisztina – Váradi Ferenc: Debreceni Rocklexikon (1990-2000)
Zoltán János: Republic 20
Horváth Zsolt: Magyar rocklexikon
Ómolnár Miklós: A rock napszámosai
Váradi Ferenc: Tankcsapda
Sebők János: Magya-rock 1.