Szerelmem, ​útközben 24 csillagozás

Békés Pál: Szerelmem, útközben

Békés Pál második kötetének műfaja: három fejezet. Mondjuk inkább: három szemelvény, háromszor néhány óra egy fiatalember életéből; emlékek, víziók, álmok. Epizódok egy meghatározó szerelem, különféle utazások és az útközben felbukkanó véletlenek történéseiből. Ám e részek mégis egységes egészt alkotnak. Át- meg átszínezi őket a felnövekvés fájdalma s az egyéni életsorsból kinövő, egy szerelem történetében megfogalmazódó közérzet: a széteső világ összetartásának igénye, az önmegőrzés vágya. A két fejezeten át névtelen, végül nevet találó fiatalembert a maga módján ugyanaz a kérdés foglalkoztatja, mint a Keleti pályaudvar előtt dolgozó földgép kezelőjét. A sárga acélmonstrum bénultan ingatja markolókanalát a fél köbméternyi kavics-, homok-, aszfaltkeverékkel, a gépkezelő tanácstalanul körülnéz, lekászálódik a vezetőülésről, s a bontógépek dübörgését túlüvöltve kér útbaigazítást a művezetőtől: "Uram! Uram, a föld hová lesz?

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
174 oldal · ISBN: 9631523101

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Allen Ginsberg


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Békés Pál: Szerelmem, útközben

Békés Pál fiatalkori műve, a Szerelmem, útközben a fülszöveg szerint három fejezet.
Ebből az első kettő számomra az egyik legszebb, és legszebben megírt szerelmi történet (ennyire bölcs, élő, érzékszervi jellegű leírásokkal csak ritkán találkozni), amiből az első az ártatlanságról és az élet legszebb pillanatairól szól, míg a második arról, hogy ezek a fiatalkori élmények és az ehhez köthető emberek mennyire megváltoznak, és mennyire válnak újraélhetetlenné ezek az egyszeri és megismételhetetlen élmények az idő múlásával, és milyen brutális semmitmondással múlik el az ifjúság és ez a gondtalan világlátás a szürke hétköznapokkal.
A harmadik fejezet nekem eléggé felesleges volt, mert ez a rövidke, lázálmos-LSD trip csak a jellegzetes posztmodern „nincs semmiféle kerek, egyenes vonalú, elmesélhető történet” tételt kívánja alátámasztani. Amely állítást ebben a formában tökéletesen felesleges és értelmetlen idekapcsolni, ha két ennyire zseniális, nagybetűs TÖRTÉNETET már megírt előtte a szerző.
Biztosan újraolvasós könyv lesz. Az első két fejezet mindenképpen.

>!
n P
Békés Pál: Szerelmem, útközben

Bisztróban ülve állott sörre vársz. Kortyaiddal útközben érzed magad. Olyan, mint amikor egy hajótetőn ébredsz (nem tudom az milyen, de érzem), kiszáradt szád csak sós ihatatlanságot talál. Megsegíthetetlen vagy. Köznapi motozásod a mindennapi kenyered. Cselekszel. Tehát élsz. Visszavisz, pedig azt hiszed, már célba értél. Elölről kezded vele. Békés Pál jó szándékú barázdanövelő arcodon. Emlékei a saját képelőhívásaid. Néha átsuhan egy-két varjú, feketén rondít a látványba. Nem szereted madár. De a tájhoz, az általa(d) létrehozott vízióhoz tartozik. Része a képzelet(ed)nek, a csapongó, de néha fiatal hévvel előkerülő álmai(d)nak. Kortalan írás. Most olvasom.Múltam pár nap és 44 év lesz.

1 hozzászólás
>!
Dün SP
Békés Pál: Szerelmem, útközben

Meglepő, mennyire ismeretlenek Békés Pál művei, tulajdonképpen mindegyik – hisz' itt még a talán legnépszerűbb kötetét is csupán 24-en olvasták –, de a legkorábban íródottak különösen. A Szerelmem, útközben-nek azt a példányát, amit olvastam, utoljára 2002-ben kölcsönözték ki, s több mint 8 év óta talán senki bele sem lapozott…
Pedig én már a legelső oldalaktól le voltam nyűgözve, amelyeken egy búcsúzás jelenete zajlik, nagyon eltalált gondolatokon és érzéseken át megjelenítve. Majd egy hirtelen váltással feltámad a regény múltat, jelent – (láz)álmot, víziót, valóságot – arcokat, helyeket… összezavaró örvénye, hol nyugodtabban, hol teljesen eszeveszettül, hogy aztán megpihenjen egy lámpatest vajszín üveggömbje és két üzekedő légy körül.
Utazások, szerelem, emberek, történetek szinte folyton mozgásban lévő elbeszélése gördülékeny és színes előadásban.
S hogy a föld hová lesz? Olvassátok és megtudjátok.
    –
Határozottan jót tett az újraolvasása több, mint egy év után. Felelevenedett a cselekmény, és egész hamar váltak ismerőssé a gondolatok, érzések, víziók… Még mindig nagyon kedves nekem ez a könyv, szeretem, ahogy Békés Pál ír.
Szomorú, hogy azóta, mióta olvastam, egy év alatt csak egyetlen újabb kölcsönzést tudhat magáénak a kötet, de hát ez már az én szubjektív érzelgős véleményem.

14 hozzászólás
>!
deardurr
Békés Pál: Szerelmem, útközben

Békés Páltól eddig gyerekkönyveket olvastam kizárólag és féltem is hozzáfogni ehhez a könyvhöz, nehogy kiábránduljak belőle. Lázár Ervinhez hasonlóan egy olyan mesevilágot épített fel bennem, ami mellett nehezen tud érvényesülni más. Lázár Ervinben emiatt például egy picit csalódtam, mert (a csak) felnőtteknek szóló írásai olyan szomorúak, hogy Bab Berci uborkái ahhoz képest édesség. Ettől függetlenül szeretem mindkét oldalát (bár nem egyformán). Békés Pál meséitől is felvidulok, de ez a könyve is tetszett legalább annyira, hanem is mindig vidító. Úgyhogy Békésben maradunk.
(Ja, és nem tudom már hol és mikor szereztem be a könyvet… nem Pakson, az biztos… talán Pesten.)

>!
krlany I+SMP
Békés Pál: Szerelmem, útközben

Kezdem azt hinni, hogy a kis könyvek hordoznak nagy értéket. Így volt ez Az élet dolgaival, a Tajtékos napokkal és most ezzel is itt.
Az első fejezett mindent vitt. Utazás, szerelem és elszalasztott lehetőség a boldogságra. És úgy érzem ez utóbbi határozta meg a másik két fejezet „létét” is, miközben emberünk önmagát elemzi, keresi az elveszett boldogságot, a képzelet és valóság keveredik, emlékképek és képzetek, lázálmok és aközé furakodott LSD-s víziók között barangol, egybefolyva elválaszthatatlanul. Az első fejezet szürrealitása csak a harmadikban köszön vissza, amit én egy kicsit sajnálok. Az, ahogy ott sodródunk a képek között, időnként visszatalálva a képzettársítások sokaságán át a kiindulási ponthoz, egy pillanatra megnyugodva, majd továbblibbenve a következő vízió felé, az valami zseniális. Nagyon szépen ír. Szép szavakkal, szép költői képekkel. És ami mellett nem lehet még elmenni, az a Varázsbusz. Egyfajta Noé bárkája. Engem a mítosza körbelengett.

12 hozzászólás
>!
csend_zenésze
Békés Pál: Szerelmem, útközben

Csak kapkodtam a fejem, hogy hú, ez milyen szép, mennyire utazós, mennyire szerelmes, mennyire szomorú, mennyire életszagú és mennyire nem az egyáltalán, de leginkább tényleg szép, a szó legtisztább értelmében, pillanatok, érzések és emlékek, hol összecsavarodnak, hol kisimulnak a szálak. Még a lezáratlan befejezés se tudott megingatni abban, hogy ez bizony öt csillagot érdemel.

7 hozzászólás
>!
fülcimpa 
Békés Pál: Szerelmem, útközben

A szerelemmel kezdődik a lélek legmélyén lakozó valamennyi szép és fájó érzés, gondolat, gyötrődés, tett. Nem bírom elviselni a beteljesületlen szerelmeket. Nem és nem!!!! De itt annyira gyönyörűen írta meg Békés, hogy legszívesebben „elröpültem” volna a főhőssel mire a harmadik fejezethez értem… csak hát nem élek vele… de elgondolkodtam rajta… és megkaptam a magamét: „ Te nem vettél be semmit! Hogy jössz te az én hallucinációmhoz? Mi közöd hozzá?”

8 hozzászólás
>!
pomesz
Békés Pál: Szerelmem, útközben

„Kis magyar Úton”. Hol stoppal, hol vonattal, szerelem, pia, fű-fa-virág és ezernyi látomás. Meg közben az itthoni valóság. Most is tetszett, de kár, hogy nem tizenöt éve olvastam…

>!
tgorsy
Békés Pál: Szerelmem, útközben

Bocsássa meg nekem Békés Pál, és mindenki aki szereti ( a publicistát én is nagyon-nagyon), de ez olyan nagyon „megcsinált”
Nem is értem minek íródott meg!
Vagy csak én voltam rossz passzban, pedig elég sokáig küzdöttem vele. Úúúúúúúúntam.
Bocsi még egyszer.

8 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Békés Pál: Szerelmem, útközben

Hát nem. Kár érte. Egy szerelem jól megírt története helyett egy zagyva, bedrogozott katyvasz lett, ami miatt sűrűn villogott a fejemben a WTF felirat. Az első húsz oldalon úgy minden második bekezdés után akartam feladni, aztán jobb lett, aztán megint érthetetlenségbe torkollt az egész.
Volt benne pedig jó pár nagyon jó dolog, pl. az idézőjeles térkép, meg maga az alaptéma. És igen, volt a látomások között is vicces, de egy trip szerintem főleg annak vicces, aki látja. Én nem láttam. Szóval részemről a csalódás.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
fülcimpa

Engem szeressenek vagy utáljanak – hajtogatta –, végül is mindegy, csak ne menjenek el mellettem, mintha villanyoszlop lennék vagy postaláda.

22. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983)

2 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

(…) az arcod, nem tehetem, hogy nem veszek rólad tudomást, magam nélkül sem tudok élni; megtörténtél velem, nem cselekvésem tárgya lettél, hanem állítmány, erős és győzedelmes, alaposan megtörténtél velem, tehetetlen vagyok, szeretlek (…)

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
giggs85 P

Engem szeressenek vagy utáljanak – hajtogatta –, végül is mindegy, csak ne menjenek el mellettem, mintha villanyoszlop lennék vagy postaláda.

6 hozzászólás
>!
csend_zenésze

Tenélküled való ez a tenger, gondolta, és az is marad. Kétfajta táj létezik: amiben benne vagy, és amiben nem. Ezt a tengert sosem láttuk. Ezt a tengert számomra a hiányod minősíti. Maradsz, ami voltál: Te. Az én egyes szám második személyem.

136. oldal

5 hozzászólás
>!
fülcimpa

– Van feleséged? – bökte meg Okker a vállát. – Téged suliban szerettek a nők.
– Nincs.
– Hát nekem van. Azt mondom neked, öregem, sose nősülj meg.
– Nem túl eredeti tanács.

120. oldal Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983

1 hozzászólás
>!
Izolda +SP

Odalent méregzöld fenyők szegélyezték a víz felé kanyargó aszfaltösvényt, mely a parti sétány széles folyamába torkollt, mint valami anyja kebelére siető kis Túr. Visszafelé retúr.

134. oldal

3 hozzászólás
>!
fülcimpa

A LEGTÖBB, AMIT EGY ÚTRÓL VISSZAHOZHATSZ: SÉRTETLEN ÖNMAGAD.

104. oldal Szépirodalmi Könyvkiadó 1983

2 hozzászólás
>!
Zizzer

Éltünk, ahogy évezredek óta élnek mindazok, akik útra kelnek – éltünk, ahogy az út élni adta. Aki úton van, nincs sehol. Valahonnan valahova igyekezve, semleges területen vág keresztül, mely csak összeköt, mely csak azért teremtetett, hogy legyőzhessék. Aki úton van, nincs sehol, már kiszakadt az ismertből, de még nincs a célnál. S aki nem a célért gyűrkőzik az országútnak, hanem a szürke betoncsíkért magáért, amely mindenhová elvisz, de sehová sem vezet, azért kel útra, hogy sehol se legyen, hogy megpróbáljon kiszökni a tér börtönéből, átcsusszanni az ekkora és akkora, az eddig és az addig rácsai között, s bár tudja, hogy nem igaz, elmotyoghassa mégis, amikor aludni tér valahol az út mentén: itt, bárhol, mindenütt, sehol.

32-33. oldal

>!
krlany I+SMP

Útról csak útközben lehet írni. Íróasztal mellett … hamis.

49. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bóna László: Illatos kikötő
Borsa Brown: A maffia szívében
Borbás Edina: Hullámok csapdája
Cornelie C. G.: Érzelmi vírusveszély
Anne L. Green: A remény hajnala
J. A. Redmerski: A soha határa
John Green: Csillagainkban a hiba
John Green: The Fault in Our Stars
Alessandro Baricco: Seta
Ann Brashares: Négyen egy gatyában