Semmi ​baj 25 csillagozás

Békés Pál: Semmi baj

Hány évet és hány életet élt meg könyvünk hőse, ha 1956-ban született, az „októberi sajnálatos eseményeket” csecsemőként némasági fogadalomban töltötte, és első iskoláit, munkahelyeit, első reményeit és vereségeit a közép-Kádár kor tompa éveiben érte meg? A hosszabb elbeszélésekből és a kafkai-örkényi rövidtörténetekből az derül ki, hogy hősünk elidegeníthetetlen osztályrésze az egész elmúlt évszázad, hogy ott volt ő már Ülő Bika és Ady Endre városligeti találkozóján és ott a megsemmisítő táborok barakkjaiban is. Békés Pál életrajzi regénnyé összeálló írásainak ez a kitágult idő a terepe.

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

>!
Palatinus, Budapest, 2007
316 oldal · ISBN: 9789639651623

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
fülcimpa
Békés Pál: Semmi baj

Ez a könyv felidézte bennem gyermekkorom „dicsőséges” korszakát.
A Cippolino őrs nótafája, majd vezetőjeként működtem közre a sok hülyeségben, amibe belerángattak minket.
Emlékszem, 6-kos koromban Évi és Feri osztálytársaimmal kivittek bennünket szülővárosom határába, ahol vendégeket fogadtunk, álltunk a forró aszfalton, mint három sudár jegenye. A felnőttek ettek-ittak, nagyokat mosolyogtak, aztán az egyik bácsi hármónknak átnyújtott egy-egy 10-es csomagolású gömbrágót (az enyém gyári selejt volt, egy db rágógumi hiányzott belőle, megsemmisültem, hogy pont nekem jutott ilyen béna).
A suli büféjében árulták a világ legfinomabb csokis minyonját (Minyon 84. o.), minden nagyszünetben beálltam a sorba. Azóta sem készítenek olyat.
Mélyen emlékszem a rekkenő hőség locsolási tilalmára, a papírgyűjtésekre, a korizásra, a bunyókra, az orosz nyelv „évtizedes, reménytelen küzdelmére” (A dadogós Igor 96. o.).
Ja, és az Elvtársak egy hatalmas Volvóval szállítottak az ángyommal együtt egészen csöpp gyermekkorunkban a környező településekre, hiszen mi voltunk a sztár hegedűsök, s ezt mindenkinek látnia, hallania kell…
Köszönöm Békés Pálnak, hogy újra gyerek lehettem. Annyi minden történt velem, velünk, én is megoszthatnám a történeteim. Csak hát kettőnk közül ő tudta ezt jól leírni…
Még egyszer köszi!

15 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika IP
Békés Pál: Semmi baj

Novellák, amelyek életrajzi regénnyé állnak össze. Novellák, amelyek egytől egyig jók. Novellák, amelyek egyszerre szólnak valakiről, és egyszerre egy egész generációról. Szórakoztat, gondolkodtat. Ezt várom novelláktól. És ezt vártam Békés Páltól. Szerettem.

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Békés Pál: Semmi baj

Találtam egy kis dobozt, benne mindenféle bonbonokkal. Kicsikkel, amiket hamm! bekapok, és már vége is, már nyúlok is egy másik után, meg nagyobbakkal, amik lassan olvadoznak a számban. Nem tudom, milyet húzok következőnek. Némelyik édes, a másik kesernyés, csípősen fanyar, van, amelyikben chili vagy bors érződik, de mégis ízlik, olyan még-íze van. Ezerízű doboz, olyan, mint emlékeimben gyerekkorom Százszorszép bonbonja, ami nagy ünnepek után naponta egyszer megnyílt, hogy egyet-egyet választhassunk. Nosztalgia bonbon. Sőt, retró.
Csak ültem, és majszolgattam. Eltűnt az idő, a tér, eltűnt az ő meg én, olyan volt, mintha ő írná az én emlékeimet, én meg olvasnám az övéit. Egy korban éltünk, sok hasonló meg nem hasonló dolog történt velünk. De hívószavakból megértjük egymást. Hanyas vagy? Ezerkilencszázötvenvalahányas? Akkor tudod. Érted, miről beszélek. Érted a gyerekkoromat, a fiatalságomat, a felnőttségemet. Az egyformát a másban, a mást az egyformában. És azt is, hogy bármi volt, van, lesz, egy a lényeg: semmi baj…..

2 hozzászólás
>!
kornél
Békés Pál: Semmi baj

A kronologikus sorrend felbomlása ugyan még közelebb hozza, nyersebbé teszi az életrajzi panelek feszegetéseibe fogó írót, a hétköznapi abszurdon végigfutó keserű ér, talán az itt maradottság, a nyelvhez, kultúrához kötöttség rögei közötti provinciális tér az, amelynek bejáratlan árterei hiányérzetet okoztak a novelláskötet olvasásakor.

2 hozzászólás
>!
bozs P
Békés Pál: Semmi baj

Nem értettem miért ezt a címet adta könyvének Békés, hiszen olvastam benne az 56-os forradalomról, zsidóüldözésről, megvert gyerekekről, fenyegetésekről, temetésekről. Azután rájöttem! Ahogy Békés leírja nekünk tényleg úgy érzi az ember: semmi baj!
Imádtam azokat a részeket, amikor az osztálytársairól ír.
Kedvenc részem: TANYA VILÁG és MOZGÓLÉPCSŐ

3 hozzászólás
>!
CsN
Békés Pál: Semmi baj

Békés Pali mesél. És ezzel nincs semmi baj…

>!
Izolda +SP
Békés Pál: Semmi baj

Nagyon jó, könnyen olvasható könyv, ami többször kikapcsolta az időérzékelésemet. Hosszabb-rövidebb szösszenetekből áll, amik úgy a feléig nagyjából összefüggőek, aztán ez elveszik. A könyv második fele is nagyon jó, ezek a „bélyegek” is elgondolkoztatnak, -szomorítanak, megmosolyogtatnak, de az eleje után nekem hiányzott az elveszett összefüggőség.
Biztos, hogy fogok még Békés Páltól olvasni, örülök, hogy @egy_ember felvetette az emlékolvasást.

>!
Őszi_Róbert
Békés Pál: Semmi baj

Semmi baj, hogy ezek a bélyegek cellulózt találtak maguknak. Annál nagyobb baj viszont, hogy írójuk, alkotójuk így és ennyivel időnek előtte… Mocskos egy szemétláda az élet, valljuk be. Legalább magunknak. Hiányzol Pali, s nem kígyónyi űrrel…


Népszerű idézetek

>!
fülcimpa

Az Ica Rómában, a Bori Londonban, a Kati New Yorkban, a Zsuzsi Stockholmban.
Vica vált, Kinga vált, Ági vált, Zsike vált, Gabi nem, Gabi hű. Gabi várt. Ő csak most.
A Liza, az kétszer (nőgyógyász, menedzser), az Ibi már négyszer (lélekben csak egyszer).
Gyerekek, az Ibi az élet királya, lépésről lépésre, panelből villába, kívülről befelé, Kispestről Budára!
A Terinek három, a Cilinek egy sem, az Andinak kettő, a Panninak egy szem.
Muti a képeket, jaj milyen édesek!
Ez a kert a kertem, ez a ház a házam, ez itt a gyerekem, ez a folt a hátam, az a lyuk, édesem?
A férjem. Kivágtam.

222. oldal Palatinus 2007 (A csajok)

5 hozzászólás
>!
csillagka P

NAGYON FÁJ

Angliában láttam azt a József Attila kötetet.
Nagy becsben tartották, szem előtt, a kandalló fölötti polcon. A vásott papíron fakuló betűk: Nagyon fáj.
Kultusz és érettségi tétel. Iskolai szavalat, doktori disszertáció, ellenzéki összejövetel.
Három földrészen átnyúló meneküléseket-hurcolkodásokat túlélt, számozott és dedikált példány volt. A címoldalon kézzel írt, halványuló sorok – az asszonynak, a házigazda feleségének szóltak. Sütött belőlük a vágy, a szorongás, a szerelem. Sajgott a szem attól a néhány sortól.
Mint ereklyét, úgy vettem kézbe, és óvatosan, hogy a porlékony papírt meg ne sértsem, belelapoztam. – Belelapoztam volna. Nem lehetett.
Felvágatlan kötet volt. Szűz, olvasatlan.

244. oldal

9 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika IP

Este újra szóba került az eltűnt jérce. Emlegettek rókát, görényt meg a szomszédot is, aki mindenre képes. Hátat fordítva piszmogtam valamivel, és reszkettem, észre ne vegyék rajtam a bűnt. Nem tudtam még, hogy kívülről nem látszik.

44. oldal

>!
kornél

Az oroszok egyébként az utolsó lépcsőházban laktak, és nem sok vizet zavartak. A férfiak hét végén kerültek elő a laktanyákból, olyankor a lakások ablakába feszített zsinegen vászon egyenruhák száradtak és gallértalan ingek. Hétköznap az asszonyok sorban álltak a közértben és mutogatva adták tudtul, mire van szükségük, az eladók meg direkt a parizer végét adták nekik. Egyébként nekünk is. A parizerrudaknak sosem volt közepe. Talán nem is gyártottak hozzá.

94. oldal

>!
csillagka P

Az estét verekedés koronázta; az etiópok ölték egymást. A falhoz szorultam, mellettem egy bolgár lapult, ő magyarázta: előző héten Etiópiában előrenyomultak a szakadárok, ugyan ki ismeri ki magát az ottani törzsi viszonyokon? A diákszállón van ilyen is, olyan is; most lejátszák kicsiben. […] A kollégium gondnoka a szétvert kultúrteremben téblábolt, számbavette az etióp polgárháború veszteségeit, és azt morogta: – Na ez begyűrűzött nekünk, bazmeg.

142. oldal

3 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika IP

Mondtam, szociológiai táborba megy az osztály, arra kell a pénz, azért jöttem a gyárba.
Megrökönyödött.
– Mibe megy a micsoda?
Elmagyaráztam. A gimnázium szervezi. Adatfelvétel, mélyinterjúk, társadalmi keresztmetszet satöbbi.
– Az anyátokba mennétek inkább – bólogatott.

112. oldal

>!
cassiesdream

Gyetvait az isten is színésznek teremtette, az érettségi táján már amatőrcsoportok sztárja volt, és tudtuk: egyszer még benne lesz a képe a lapokban.[…] Nemrégiben Magyarországon tartották a Disney- figurák szinkronszinészeinek nemzetközi találkozóját.A konferenciateremben hatvan ország Miki egerei és Plútó kutyái kavarogtak, szekcióüléseken vitatták meg a mikiegér- és plútókutyaszinkronizálás szakmai fortélyait.
A zárófogadáson Gyetvai díjat kapott, nemzetközi elismerést.Kategóriagyőztes lett: Az Év Donald Kacsája. És benne volt a képe a lapokban.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mickey Mouse
2 hozzászólás
>!
cassiesdream

Győzőtt a felvilágosult nézet: háború az is, ahol az áldozatok nem fehérek.

237. oldal

>!
fülcimpa

A Szászt valamikor régen azért választottuk meg őrsvezetőnek, mert neki volt a legnagyobb pofája, meg bicepsze. Aztán úgy maradt. Összehívott minket, és azt mondta, a többi őrsben már mindenki jár valakivel, nálunk meg sehol semmi – hát miféle tempó ez? Be kell hoznunk őket. A Bödöcs azt kérdezte: mégis, hogy képzeli? Verseny? Mint a pingpongbajnokság meg a papírgyűjtés? Kint lesznek a faliújságon a részeredmények, aztán év végi hajrá, az évzárón meg jutalomkönyv? A Szász ráförmedt: nem kötelező! Tessék tudomásul venni, hogy ő csak mozgalmi vonalon őrsvezető, civilben csak úgy egyszerűen főnök, vagyis ez most nem mozgalom, hanem civilség, nem parancsol, csak tanácsol, és azt tanácsolja, embereljük meg magunkat, mert égünk, mint a rongy, de nem erőlteti a dolgot, aki égni akar, csinálja egyedül, kuss és olaj. Valaki azt morogta, talán meg kéne kérdeznie minket meg a csajokat is, de a Szász idegeskedni kezdett, még csak az kéne, lenne itten káosz, nyúlnánk a végtelenbe, és nem jutnánk semmire. Rögtön kikapta magának a Valit. Akibe egyszer régen szerelmes voltam. A Vali egy kicsit tette-vette magát, de azért nem nagyon. A Vali. Naná. Erre ment ki az egész. Már ötödikben olyan dudái voltak, hogy beleszédült az ember.
Nekem – ha már a Vali elúszott, nem mintha esélyem lett volna nála, már akkor se, mikor szerelmes voltam belé, most meg pláne, de azért mégsem esett jól – a Csibi, a Nóri vagy legalább a Klári tetszett volna, de hiába, a Szász elosztotta őket, és nekem a Rózsi jutott, maradékelven.
Azt kérdezte tőlem a Rózsi: akkor mi most járunk? Én meg nem tudtam mit felelni.

75-76. oldal Palatinus 2007 (Vattacukor)

>!
Izolda +SP

ÜNNEP

A villamosmegállóban álltam, edzésre menet. Utáltam edzésre járni. Ilyen hidegben meg különösen. Vállamon a tornazsák, benne a cipő, orra a kabáton keresztül is böködött. A villamos nem jött, a sínek fagyosan, nyálkásan fénylettek, visszaverték a közlekedési lámpák villogását. Idegen nő lépett elém hirtelen, hórihorgas alakját
zöld kalap nyújtotta tovább. Lehajolt hozzám.
– Hová mész, kisfiú? – kérdezte.
– Edzésre.
– Helyes – bólintott. – Hetente hányszor?
– Háromszor – fintorodtam el.
– Nagyon helyes – bólogatott megint. – Szóval egyet akár ki is hagyhatsz.
– Hát… – mesélni kezdtem volna az edző szigoráról, de a tornacipő újra megbökte a hátam a kabáton keresztül – kihagyhatok.
– Akkor gyere velem.
Választ sem várva hátat fordított és elindult. Szűk mellékutcában lakott, a harmadikon. A zöld kalapot és a tornazsákomat valami komódféleségre tette, a kabátokat a fogasra akasztotta.
– Várj itt – szólt rám, és eltűnt egy ajtó mögött. Fáztam az előszobában, hidegszag volt és Vim-szag, a kőpadló makulátlan. A falon növények lógtak kovácsoltvas tartókban. Kinyílt az ajtó, de nem láttam senkit. – Gyere be – hallottam.
A szoba közepén karácsonyfa állt háromlábú alumíniumtartóban, nálam kétszer magasabb, villanygyertyák égtek rajta, kékek, zöldek, pirosak, tetején hegyes üvegdísz csillogott, oldalán csillagszórók hányták a szikrát. A nő előhúzta jobb kezét a háta mögül, mutatóujjáról apró csengő függött piros szalagon. Megrázta, éles csilingelés szaggatta a csillagszórók egyenletes sistergését.
– Karácsony van… – kezdte.
– Még nincs – vágtam közbe.
– Tudom – bólintott türelmetlenül –, de akkor senki nem ér rá.
Újra megrázta a csengőt.
– Karácsony van. Énekeljük el a Mennyből
az angyalt.
Nem kért, utasított. Nem mosolygott egy pillanatra sem. A hangja száraz volt, határozott. Énekelni kezdett. A második sornál csatlakoztam.
Amikor befejeztük, előhúzta a háta mögül a bal kezét is. Lapos csomagot nyújtott felém.
– Tessék. Bontsd ki.
Óvatosan hámoztam ki a könyvet a díszpapírból. Az arany ember. Már megvolt.
– Megvan? – kérdezte.
– Nincs – ráztam a fejem.
– Helyes. Szeretsz olvasni?
– Szeretek.
– Nagyon helyes. Ülj le.
A karácsonyfa mellett két személyre terített asztal állt, rajta csészék, porcelántálon sütemény. Kakaót töltött, süteménnyel kínált. Vettem egyet, és megittam a kakaót. Nagyon finom volt, holland. Szálegyenesen ült mindvégig, és kínálta a süteményt újra meg újra. Egy pillanatra mintha mosoly derengett volna a szája szögletében, akkor gyorsan kérdezni akartam tőle valamit, már nem is tudom, mit, de megelőzött.
– Ízlett?
– Nagyon.
– Tetszett az ajándék?
– Nagyon.
– Helyes – bólintott. – Akkor most el is búcsúzunk.
Fölsegítette rám a kabátot, és kikísért az ajtóhoz.
Újra a megállóban ácsorogtam, de most a másikban, az ellenkező irányból vártam a villamost. Hazamegyek. Az edzés már véget ért. A zoknit be kell kicsit koszolni, a trikót összegyűrni, hogy úgy látsszon, mintha használták volna. A könyvet egyelőre eldugom, aztán majd meglátjuk. Megvan már.
Nem jött a villamos. A szemközti járdaszigeten egy lány toporgott. Olyan idős lehetett, mint én, pomponos sapkát hordott, kilógott alóla a copfja. Hirtelen hórihorgas
nő magasodott fölé zöld kalapban. A copfos felnézett. A nő lehajolt hozzá.
– Hová mész, kislány?

60-62. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vivien Holloway: Tolvajbecsület
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Háy János: Napra jutni
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Lázár Ervin: Buddha szomorú
Tar Sándor: Ennyi volt
Tar Sándor: Lassú teher
Halász Margit: Forgószél
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Tar Sándor: A 6714-es személy