Semmi ​baj 90% 32 csillagozás

Az Ica Rómában, a Bori Londonban, a Kati New Yorkban, a Zsuzsi Stockholmban.
Vica vált, Kinga vált, Ági vált, Zsike vált, Gabi nem, Gabi hű. Gabi várt. Ő csak most.
A Liza, az kétszer (nőgyógyász, menedzser), az Ibi már négyszer (lélekben csak egyszer).
Gyerekek, az Ibi az élet királya, lépésről lépésre, panelből villába, kívülről befelé, Kispestről Budára!
A Terinek három, a Cilinek egy sem, az Andinak kettő, a Panninak egy szem.
Muti a képeket, jaj milyen édesek!
Ez a kert a kertem, ez a ház a házam, ez itt a gyerekem, ez a folt a hátam, az a lyuk, édesem?
A férjem. Kivágtam.

222. oldal Palatinus 2007 (A csajok)

NAGYON FÁJ

Angliában láttam azt a József Attila kötetet.
Nagy becsben tartották, szem előtt, a kandalló fölötti polcon. A vásott papíron fakuló betűk: Nagyon fáj.
Kultusz és érettségi tétel. Iskolai szavalat, doktori disszertáció, ellenzéki összejövetel.
Három földrészen átnyúló meneküléseket-hurcolkodásokat túlélt, számozott és dedikált példány volt. A címoldalon kézzel írt, halványuló sorok – az asszonynak, a házigazda feleségének szóltak. Sütött belőlük a vágy, a szorongás, a szerelem. Sajgott a szem attól a néhány sortól.
Mint ereklyét, úgy vettem kézbe, és óvatosan, hogy a porlékony papírt meg ne sértsem, belelapoztam. – Belelapoztam volna. Nem lehetett.
Felvágatlan kötet volt. Szűz, olvasatlan.

244. oldal

Az oroszok egyébként az utolsó lépcsőházban laktak, és nem sok vizet zavartak. A férfiak hét végén kerültek elő a laktanyákból, olyankor a lakások ablakába feszített zsinegen vászon egyenruhák száradtak és gallértalan ingek. Hétköznap az asszonyok sorban álltak a közértben és mutogatva adták tudtul, mire van szükségük, az eladók meg direkt a parizer végét adták nekik. Egyébként nekünk is. A parizerrudaknak sosem volt közepe. Talán nem is gyártottak hozzá.

94. oldal

Este újra szóba került az eltűnt jérce. Emlegettek rókát, görényt meg a szomszédot is, aki mindenre képes. Hátat fordítva piszmogtam valamivel, és reszkettem, észre ne vegyék rajtam a bűnt. Nem tudtam még, hogy kívülről nem látszik.

44. oldal

Az estét verekedés koronázta; az etiópok ölték egymást. A falhoz szorultam, mellettem egy bolgár lapult, ő magyarázta: előző héten Etiópiában előrenyomultak a szakadárok, ugyan ki ismeri ki magát az ottani törzsi viszonyokon? A diákszállón van ilyen is, olyan is; most lejátszák kicsiben. […] A kollégium gondnoka a szétvert kultúrteremben téblábolt, számbavette az etióp polgárháború veszteségeit, és azt morogta: – Na ez begyűrűzött nekünk, bazmeg.

142. oldal

Mondtam, szociológiai táborba megy az osztály, arra kell a pénz, azért jöttem a gyárba.
Megrökönyödött.
– Mibe megy a micsoda?
Elmagyaráztam. A gimnázium szervezi. Adatfelvétel, mélyinterjúk, társadalmi keresztmetszet satöbbi.
– Az anyátokba mennétek inkább – bólogatott.

112. oldal

Gyetvait az isten is színésznek teremtette, az érettségi táján már amatőrcsoportok sztárja volt, és tudtuk: egyszer még benne lesz a képe a lapokban.[…] Nemrégiben Magyarországon tartották a Disney- figurák szinkronszinészeinek nemzetközi találkozóját.A konferenciateremben hatvan ország Miki egerei és Plútó kutyái kavarogtak, szekcióüléseken vitatták meg a mikiegér- és plútókutyaszinkronizálás szakmai fortélyait.
A zárófogadáson Gyetvai díjat kapott, nemzetközi elismerést.Kategóriagyőztes lett: Az Év Donald Kacsája. És benne volt a képe a lapokban.

213. oldal

Győzőtt a felvilágosult nézet: háború az is, ahol az áldozatok nem fehérek.

237. oldal

A Rózsi előttem ült, én mögötte röpültem, egyre gyorsabban és a harmadik fordulónál fejre állt a Pákozdi tér, az Angol utca, jött föl a reggeli, a tegnapi vacsora, de én nem engedtem, legyűrtem, Nagymedve ura a testének, Nagymedve nem hagyja magát. A Rózsi viszont előrehajolt a hintaszékben és zumm – két szép szabályos kört hányt odafentről. Lent undorodva ugráltak ki a sorból az emberek, valaki az öklét rázta és üvöltött mocskosul, hogy olyan pofás lesz ebből, hogy leég a hajunk, és úgy megver, hogy a törött kezünkkel töröljük a véres orrunkat, és egy szédelgő pillanatra láttam a Szászt meg a Valit is – le lettek hányva teljesen.

83. oldal

A Szászt valamikor régen azért választottuk meg őrsvezetőnek, mert neki volt a legnagyobb pofája, meg bicepsze. Aztán úgy maradt. Összehívott minket, és azt mondta, a többi őrsben már mindenki jár valakivel, nálunk meg sehol semmi – hát miféle tempó ez? Be kell hoznunk őket. A Bödöcs azt kérdezte: mégis, hogy képzeli? Verseny? Mint a pingpongbajnokság meg a papírgyűjtés? Kint lesznek a faliújságon a részeredmények, aztán év végi hajrá, az évzárón meg jutalomkönyv? A Szász ráförmedt: nem kötelező! Tessék tudomásul venni, hogy ő csak mozgalmi vonalon őrsvezető, civilben csak úgy egyszerűen főnök, vagyis ez most nem mozgalom, hanem civilség, nem parancsol, csak tanácsol, és azt tanácsolja, embereljük meg magunkat, mert égünk, mint a rongy, de nem erőlteti a dolgot, aki égni akar, csinálja egyedül, kuss és olaj. Valaki azt morogta, talán meg kéne kérdeznie minket meg a csajokat is, de a Szász idegeskedni kezdett, még csak az kéne, lenne itten káosz, nyúlnánk a végtelenbe, és nem jutnánk semmire. Rögtön kikapta magának a Valit. Akibe egyszer régen szerelmes voltam. A Vali egy kicsit tette-vette magát, de azért nem nagyon. A Vali. Naná. Erre ment ki az egész. Már ötödikben olyan dudái voltak, hogy beleszédült az ember.
Nekem – ha már a Vali elúszott, nem mintha esélyem lett volna nála, már akkor se, mikor szerelmes voltam belé, most meg pláne, de azért mégsem esett jól – a Csibi, a Nóri vagy legalább a Klári tetszett volna, de hiába, a Szász elosztotta őket, és nekem a Rózsi jutott, maradékelven.
Azt kérdezte tőlem a Rózsi: akkor mi most járunk? Én meg nem tudtam mit felelni.

75-76. oldal Palatinus 2007 (Vattacukor)