Csikágó 342 csillagozás

Gangregény
Békés Pál: Csikágó Békés Pál: Csikágó Békés Pál: Csikágó

Az író új kötete a budapesti Csikágóban, a Keleti pályaudvar környékén játszódik. Ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, körfolyosóinak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, gengsztereinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. Szerelmek, sötét tragédiák, történelmi korfordulók és ironikus történetek dús szövevénye ez a hihetetlenül sokszínű, fordulatos és szórakoztató kötet.

A szereplők a hetedik kerület jellegzetes figurái, olyanok, akikre ismerősként tekint az olvasó. Ám mindegyikük története egy-egy kalandregény, akár bejárta a fél világot, és három földrészen át menekült sorsa elől, akár soha el sem mozdult a kopott utcasarokról, ahol megszületett.

A gangregény komor és mulatságos figurái a Milleneumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben, mely a könyv helyszíne és főszereplője. A kötet lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly.

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2016
320 oldal · ISBN: 9789636766238
>!
Jelenkor, Budapest, 2016
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765842
>!
Palatinus, Budapest, 2008
330 oldal · ISBN: 9789639651418

2 további kiadás


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Raoul Gustav Wallenberg · Both Árpád · Fedák Sári · gengszter · nyilasok · Ratkó Anna

Helyszínek népszerűség szerint

Nápoly · Csikágó · Nefelejcs utca · Detroit · Dicsőszentmárton · Elemér utca


Kedvencelte 77

Most olvassa 11

Várólistára tette 197

Kívánságlistára tette 131

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Az a hosszú-hosszú erzsébetvárosi gang. Piszkossárga, alig vakolt falak.
A lompos Schnellné tarka virágos műselyem pongyolájában már megint szőnyeget porol az udvaron és közben a fülét hegyezi. Vajon milyen zörejek szűrődnek ki az ajtók mögül? A titkolnivaló szerelem zaja? A szájra tapasztott tenyér alól felcsukló, aggódva leplezni próbált szenvedély elfojtott hangjai? Ejnye kíváncsi Schnellné, magának már régen a házmesterfülkében lenne a helye.
Az összegubancolódott függőfolyosók világa, a pesti Csikágó tulajdonképpen a Damjanich utca – Aréna (Dózsa György) út – Csömöri (Thököly) út – Rottenbiller utca által határolt terület. Szabályos, rácsszerkezetű nyomvonalát káposztaföldek területén jelölték ki hajdanán. Békés Pál hősei ebben a térben mozognak, ez itt a hetedik kerületi kisember nagy pillanata, a Garay téri piacon áruló kofa, a cipész, az újságárus, a kéményseprő színre lép és felfedi titkait, hiszen az ő élettörténetükben is ott rejtőzik a szédítő mélység és magasság, dobálja őket a történelem és feszegetik a rájuk szabott sors határait. A szerző olyan elevenséggel tud írni szereplőiről és otthonukról, hogy érezzük a gang főzelékszagát, halljuk, hogy kiabál a jeges és befordul a sarkon a troli, szemünk előtt pedig káprázik az égbenyúló körfolyosók végeérhetetlen hálózata. A gangregény tulajdonképpen hosszabb novellák folyama, amit a visszatérő szereplők, családnevek, helyszínek szinte egységes egésszé forrasztanak össze. Folyamatosan haladunk előre az időben, a Millenniumtól és az Isonzóba tartó haderőktől indulunk, az Amerikából érkező nagybácsi érkezésével pedig a távolból feltűnik Detroit és a szesztilalom, az igazi Chicago-ban dúló gengszterháborúk. A szereplők életében később megjelenik a hadifogság, a munkaszolgálat, a Ratkó-korszak és az ötvenhatos amnesztia, pincelét, Gulág, Ausztrália. De mindez csupán egy fel-felvillanó pillanat, az idők szelleme gyorsan változik, de a gang ugyanaz marad.
Kiváló mű egy legendás pesti városrészről, bár minden kerületnek lenne egy ilyen remek krónikása a magyar irodalomban.

4 hozzászólás
gesztenye63>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Ha nekem kéne megírnom a magam Csikágóját, valahogy így kezdődne: ”Tizenöt voltam azon a nyáron…”
S lám, már zsigerből hazudok is. Merthogy nem a nyáron, hanem csak az ősszel lettem kisfiúból „nagykorú” kamasz. De mégis az volt a nyár, amikor már majdnem középiskolásként nagyoskodni mertünk. Amikor már fel lehetett ülni külvárosi kölyökként a kék buszra, ami bevitt ennek a varázslatos Pestnek a bűzös, forrón gőzölgő, macskaköves gyomrába. A busz meg letett valahol a Blahán, vagy a Borároson és (ahogy a filmcím mondja) tágra zárt, csipás szemekkel felejtettük, honnan jövünk és csak azt láttuk, hallottuk, szagoltuk, éreztük, hogy ez egy merőben más világ. Itt már reggel forró volt a flaszter, a fülledt nyáréjek nehéz kipárolgása szagot adott a járdának és ismeretlen színeket vetített a külvárosi srácok számára mérhetetlen monumentalitást hazudó kopott házfalakra, a kopott házfalak lepergett vakolatának lenyűgöző freskójára.
Akkortájt volt, hogy nem maradhattam már soká a fenekemen a városszéli mezőkön, hogy már a foci, meg a bunkeresdi sem esett jól a haverokkal. És érezni kezdtem, ahogy a Csikágó patkómágnese húzni kezd és bármilyen távolról is, de valahogy mégis magához ránt. Honnan tudtam volna, hogy az a mágnes a Sumin Vendel kezében van, ahogy a fekete cipőtalpaló szögecskék meg a szájához tapadnak és valahonnan a síron túlról is odavonzanak engem. S akkor megindultunk és hol csapatostul, hol csak ketten-hárman bevonultunk az idegen közegbe. …és csak szívtuk magunkba az idegenséget, ma már úgy mondanánk a fílinget, hogy valamelyikünk egy életre megutálja, másokon közönyösen fusson át a gyengeáram, amíg néhányunkat megbabonázzon, ott marasztaljon, és rendszeres-rendszertelen időközönként visszahúzzon.
Föl se tűnt akkor még, hogy ebben a zsúfolt, ezerszínű, mégis egyterű, homogén világban sosem volt templom (mert a Roti /Rottenbiller/ nekünk nem jelentett igazi városhatárt, utána meg rögtön ott volt a Rózsák tere, ami mindig csak az erzsébeti nagytemplomot juttatta a gyerekészbe; azt meg pláne honnan tudtuk volna, hogy a Bethlen téren a magas kerítés mögött kicsi zsidó imaház lapul). Azt se tudtuk, hogy ebben az amerikai mintára nőtt kicsi enklávében mennyi ember zsúfolódik a bérházakba, fák meg csak alig nőnek (pedig a Nefi /Nefelejcs/ emlékeim szerint nekünk szépen zöldellt a nyáron).
Mondjuk, azért egy „félvidéki” kissrácnak furcsa volt, hogy a kutyák gúvadt szemekkel, önfeledt boldogan a járdaközépre kakálnak és ez senkit nem érdekel. Meg hogy egy-egy sarki krimóban már zöld hajnalban is savanyú fröccsel a kezében álldogál a cejgnadrágos szaki a félszuterénbe vezető lépcső korlátját támasztva (hol volt még Gorbacsov szesztilalma…). Minden izgalmas volt, taszító volt, vonzó volt, idegen volt és egy idő után otthonos és sorsszerű.
Ez az érzés az a bizonyos fatalitás, amit Békés Pál ebben az utánozhatatlan miliőjű, novellákból építkező városregényben, családregényben, sorsregényben, és ahogy az alcím fogalmaz is, gangregényben közvetít, sugall, roppant finoman szájbarág. Mert az bizony úgy van ám, hogy csak megfelelő távolságból, talán csak az égbe emelkedve, vagy évtizedek múlásával, tisztuló, hideg fejjel lehet ”…átlátni a véletlen és szükségszerű összetett viszonyát…” Úgy lehet tán sorskerékként tekinteni a Konok Ignác példás precizitással megépített kocsikerekeire, amik ördögszekérként gördítették a világ végére alkotójukat, hogy végül mégis visszaforogjon emlékében, szellemében a folyton visszarántó, marasztaló Csikágóba. Oda, ahol minden mindennel összefügg, ahol nem marad számla kifizetetlenül, ahol mindenki sorsa visszafordul önmagába, még ha évtizedek múlnak is közben, még ha generációk tűnnek is el az idők forró kohójában. Tudva tudott, hogy a hirtelen lezúduló, megmagyarázhatatlan nyári zápor a városnak pontosan abban a négyzetkilométerében fog lecsapni, ahol a troli vezetéke éppen leszakadt, és nem lehet más a közelében csakis az, akin már húsz éve nem fog az átok. …vagy mégis?

Csoda hát, hogy negyven év elteltével, még mindig külvárosi pestiként, nap mint nap a Garay, Bethlen, Péterfy utcákban járok, csak néha elhaladva a Marek Jóska (ami már nem Elemér) és az István (egyszer volt Landler Jenő) utca felé? Itt dolgozom, valahogy ideforgatott újra a sorsom kereke, talán idevonzott a Csikágó suszterének patkómágnese. S ki tudja, hogyan fordul majd a kerék tovább, ereszt-e a mágnes valaha…

Százoldalakat lehetne még írni erről és még ezernyi másról, ami mind Csikágó lenne. De most csak fókuszáljunk azért, mert valahol ez mégis csak valami értékelésféle kellene, hogy legyen. (végül is ennyi telt tőlem most) Számomra ünnep volt tehát ez a könyv, de úgy hiszem, még akit nem érint is ennyire, a lapok közül jó eséllyel megérezheti a városrész hívó szavát, a letűnt, de ma is visszhangzó idők időtlen sóhaját, fájdalmas nyögését és boldog kacaját.
De jó volt…

5 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

A bagoly = Isten, aki csak megtűrt lakó, csodaszámba menő kuriózum a Csikágóban, vagy éppenséggel a világban, akinek léte csak néhány különös-különleges kiválasztott előtt ismeretes, a többiek számára hit kérdése, vagy nem több legendánál, úgy is vélhetjük akár, hogy léte koholmány, mesebeszéd, és aki végül elhagyja a városrészt, mert az emberek végképp kivetik maguk közül, nincs hát többé maradása? A Csikágó megfeleltetése a világnak roppant mód kitágítja az értelmezés lehetőségeit, hiszen a helyszín mikrokozmosz a nagyvilág minden részletével: kisemberek és nagyemberek, van, akit felír, van, akit felírnak, az egyiknek sikerül, a másiknak nem.

Ezt a magyarázatot támasztja alá mindjárt a nyitónovella és az annak fókuszában álló házasságtörés is. Ez az írás annyira taszított, két főszereplője iránt olyannyira nem ébredt bennem a legislegcsekélyebb együttérzés sem, hogy aggodalmasan méregettem is a könyv magas százalékát, tartván attól, hogy én leszek majd, aki lehúzza.
Ez a regény azonban üdítően novellafüzér, a későbbi történetek jobbára kiköszörülték a csorbát. Együtt tudunk érezni, küzdeni, szorongani velük, s noha bérházban én csak látogatóként jártam, az évtizedek áporodott szagát is az orromban éreztem. Akad jó néhány emlékezetes momentum: a sorsminta, a tejportestvérek, a csicseriborsó, bablencse (ez különösen!), a „Cur non?” (ezt én is felveszem a mottóim közé!), vagy éppenséggel a „milyen kicsi a világ!” életérzés, amely bizony nagyon is lehetséges egy ilyen kis alapterületű, belterjes városrészben. Ahogy kisebb települések esetében is mindenki szegről-végről rokon, de legalábbis szomszéd, ismerős, volt iskolatárs, gyerekkori pajtás, régi haragos.

A másik negatívum, amivel sehogy sem tudok kibékülni, a keret másik fele, a zárónovella. Egy pap, aki világéletében szűz maradt, arra kér egy férfit, hogy mesélje el, milyen a szex. Nom du nom! Az önmegtartóztatás lényege éppen az, hogy nem agyalsz azon, amitől megtartóztatod magad. Majd ha egyszer rajtakaptok, amint arról faggatok valakit, hogy milyen a porcukros zsíros kenyér fenil-alaninos aszpartámmal. Az önmegtartóztatás nagyszerű dolog, hihetetlen erőt tud adni akkor, ha nem hagysz magadnak egy kiskaput, amin stikában kislisszolhatsz a magad állította védőbástyák közül, és legalább gondolatban megcselekedheted azt, amit színleg nem cselekedhetsz meg. Mivel az ominózus novella nem egy hitéből épp kitérő papról szól, nem érzem életszerűnek.
Három és fél csillag egy személyes okból (első novella – ellenszenv), az utolsó miatt, amely nem győzött meg, és azért, mert összességében az élmény két fokozattal maradt el attól, amit a legutóbb befejezett olvasmányom (Tar: Az alku) adott.
A magas százalékához képest ez kevésnek tűnhet. Ez volt egyébként a második olvasmányom Békéstől, a Félőlényt többször is újraolvastam, évekkel ezelőtt utoljára, és nyelvileg is bravúros, mondhatni zseniális (pufogtathatnék még itt üres szólamokat) élményként emlékszem rá.
Ez azonban most akkor is ennyi.
Ha majd még ülepszik egy kicsinyég, lehet, revideálom.

7 hozzászólás
Qedrák P>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Mielőtt a nyolcadik kerületbe költöztem volna, a hetedikben éltem. Ma már azt regélik, hogy a hetedik kerületben élni egyfajta kozmikus rang a teremtésben, de gyerekként és kamaszként itt átélni a kilencvenes éveket, meg még egy kicsit utána is, nem tűnt pótolhatatlan élménynek. De persze nem a Csikágóban laktam, elvégre ki akarna a Csikágóban lakni, ahol akad olyan szűk utca és olyan magas ház, amelyet még június közepén délben sem ér napfény.
A Csikágóról már gyerekként is tudtam, misztikus és veszélyes helynek tűnt, ahol nem szabad leszállni a troliról, vagy ha mégis keresztül kell vágni rajta gyalog, akkor csakis a főbb utakon érdemes megtenni, véletlenül se vetődjek a Keleti felé, és a legjobbat akkor teszem magammal, ha kikerülöm.
Fasori diákként persze csak erre evett a fene, lakott egy-két osztálytársam is Erzsébetváros csudahírű szegletében, majd rendszeresen elkísértem az egyik haveromat, aki Rákospalotára tartott a hetes vagy a hetvenhármas buszokkal a Keletitől. Statisztikai tény, hogy a Csikágóban egyszer sem támadtak meg, nem akarták elvenni a tolltartómat vagy a pénztárcámat, és nem köptek le teátrálisan, miután meggyőztem a támadóimat arról, hogy tőlem még rabolni sem érdemes. Szórakoztató módon ez mind a Csikágón kívüli Erzsébetvárosban történt meg velem, jól mutatva, hogy a kulturálisan belénk táplált irracionális félelemnek ritkán akad jól megindokolható alapja.
Békés Pál könyve emberközelbe hozza a Csikágót még a magamfajtáknak is, akik ismerik a környéket, és gyakran koptatták a környező járdákat. Ismerős terep és egyszerűségükben is megkapó történetek jutnak az olvasóknak. A szerző irigylésre méltó módon úgy tudott drámai helyzeteket teremteni, hogy ehhez igazából semmi mást nem használt, mint az egyéni sorsokat és azokat a pillanatokat, amelyekben ezek keresztezték egymást. Az egyes történetekben akár egykori erzsébetvárosi szomszédaim is szerepelhettek volna. Azokban a történetekben, ahol mégis kissé módszeresebb párkaként szövi a szereplői sorsát, ott is sikerül olyan elegánsan lekerekítenie a történeteit, hogy nem maradnak bennünk kérdések.
Közben pedig az egész novellafüzér felett ott lebeg a huszadik század szelleme, amely keselyűként csap le az egyes szereplőkre, másokat meg végighurcol évtizedeken és világrészeken át. Mialatt pedig a hétköznapi szereplők a terheiket cipelik, a hely megőriz valamiféle időtlenséget, mintha a világot eleve úgy teremtették volna, hogy abban a Csikágónak örök osztályrésze legyen.
Egyetlen történet állt kissé távol tőlem: a pap és a fizikatanár beszélgetése. Ezt részben sajnálom is, bár jól látszik, hogy Békés Pál, ahogy vélhetően sokan mások a hozzá hasonló bölcsészértelmiségiek közül, nem értik a keresztény hitet és a hozzá tartozó spiritualitást és nem tudnak vele mit kezdeni. Egy kórházi ágyon betegen fekvő pap nem fog a nemiségről érdeklődni a szobatársánál, hiszen az élete pont a lemondás által vált teljessé. Az egyéb történetekben nem szerepelnek hívő emberek, részben talán pont a megértés és az érdeklődés hiánya miatt, részben pedig a teljesen máshol lévő fókusz miatt. Pont ezért kár ezért az utolsó párbeszédért.
De ez az egy dolog szerintem olyan apróság, amely nem állhatja útját az öt csillagnak. És a szerző műveit keresni fogom még a könyvtárban, hátha olvashatok tőle hasonlóan színvonalas történeteket.

11 hozzászólás
Csabi>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Novellák vagy regény, van egy kis értelmezési zavar, nem is csoda, mert bár novellák ezek, de olyan erős közöttük a kohézió, annyira kötődnek tárgyukhoz – ez esetben a helyszínhez –, hogy a végén tényleg az az érzése az embernek, hogy regényt olvasott. Rég olvastam olyan novelláskötetet, ami ennyire egységes színvonalú volt, ennyire nem lógott ki belőle egy darab sem. Megjegyzem, az első kiadáson még, mint alcím szereplő Gangregény az új jelenkoros kiadásról már lemaradt. Talán nem is baj, nincs ez a könyv ennyire szűkre zárva, hogy csak a gangok káposztaszagú világára korlátozódjon, eljutunk benne Amerikába, Oroszországba, de még Ausztráliába is.

Látszólag könnyed sztorizásnak indulnak ezek az írások, feltűnnek érdekes, jellegzetes alakok, tudjuk, hogy nem szokványos dolgok fognak történni velük, aztán egyre sűrűsödik a légkör, és a végére némelyik már szinte fojtogató. Ami Békés mesterségbeli tudását mutatja, hogy ezt szinte észrevétlenül csinálja, látszólag nem változik semmi, nem kezd „drámázni”, mégis kialakul a dráma. Egy vérbeli történetmesélő, meg kell becsülni, mert kevés adatott nekünk.

4 hozzászólás
DaTa>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Mióta a munka mellett tart az egyetem és az ilyen-olyan képzés is, nem nagyon van időm és energiám arra, hogy szórakozásból, valóban csak kedvtelésből olvassak hosszabban naponta. Úgy bármit. Így lehetett az, hogy ezt a novelláskötetet is két hónapon át olvasgattam, éjszakánként. Korábban befaltam volna két-három nap alatt. Mégis az a tíz-húsz perc éjjelente, szinte már félálomban ezzel a kötettel sokszor meghatározó volt. Mert Békés Pál olyan tisztán, olyan természetességgel ír olyan mély és olyan magyar dolgokról, mint ahogy csak kevesen tudnak. Jaj, de jó volt!

Szösszenet P>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

A bagoly , mintha szimbóluma lenne a regénynek pozitív és negatív értelemben egyaránt. A bölcsesség, az elmúlás, a rejtett dolgok, a halál jelképe és ad egy kis misztikumot is.
A VII. kerületi Csikágó lakóinak élete, múltja, jelene ábrázolódik. A lakók fiatalok, idősek, a háború túlélői és vesztesei. Önálló történetek kerekednek ki és egyben egysége is lesz a Gangnak.
Nyomasztó volt alapvetően, annak ellenére, hogy szerelem, barátság, humor , cölibátus, vágy ölelte körbe a szereplőket., Ami miatt nem adok 5 csillagot az az, hogy kivül maradtam a regényből, és senkit nem tudtam igazán megkedvelni.

SteelCurtain>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Jól felépített történetek, kitűnően megrajzolt karakterek. A történetek csak lazán kötődnek egymáshoz, a főszerepet kapó városrész szellemisége mégis szorosan egybe kovácsolja őket. Szűk tér, zsúfoltság, kíméletlen könyöklés. Az éppen aktuális hatalom minderre ráaggathatja a saját zászlait, jelszavait, ám kénytelen elfogadni az ebből fakadó életérzést, vagy legalább szemet hunyni fölötte. A fizikai tér emberekkel telik meg, s az emberek között bonyolult kapcsolatok kusza hálózata jön létre. Nincs az a titkosrendőrség, mely ebbe az ismeretlen területre behatolva mindent ellenőrzése alá tudna vonni. Ellentétben azokkal a virtuális terekkel, amelyeket bármely hatalom bármely eleme hoz létre, és üzemeltet. Bármily kegyetlen is a világunk, de még árulásaiban, értelmetlen pusztításaiban is emberi. Egyetlen negatívumot tudnék a szerző ellen felhozni. A Tejpor fejezetben idealizálva ábrázolta a börtönök 1956-os megnyitását. De ezt csak pillanatnyi megingásnak tekintem.

dtk8>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Uhh, ilyen erős könyvet olvasni év elején! Nagyon-nagyon tetszett! Nagyon érdekes, szövevényes, letehetetlen novellák szerepelnek a kötetben, a szereplők felbukkannak itt-ott, ez csak fokozta azt az érzésemet, hogy milyen kicsi a világ, pont mint a Csikágó, belefér Amerikától Ausztráliáig minden.
Én nem is tudtam, hogy pontosan hol van a Csikágó, valami sokkal lepusztultabb részre gondoltam.
Ez a könyv előhozta belőlem a lokálpatriótát, legyen bárhol is az a lokál. Most nem is számolom meg, hogy hány helyen laktam eddig, de egyre inkább azt érzem, hogy gyökeret kell ereszteni, amihez az is hozzátartozik, hogy tudni kell az ottani legendákat, a híres embereket, hogy mi történt ott fontos történelmi pillanatokban. És nem tudom, hogy a kötetben szereplő történeteknek van-e valóságalapja, de mégis az a fura érzésem van, hogy ezután egy gyökérszállal én is kapcsolódok a Csikágóhoz.

1 hozzászólás
pat P>!
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Csikágó, avagy a magyar Szellemírók.
No, nem mintha a regény (novellafüzér?) lapjain feltétlenül körbejárnánk a világot, igazából alig-alig mozdulunk ki a szűk utcák alkotta sakktáblából, Végigjárjuk viszont az egész huszadik századot, annak kisebb és nagyobb rendű eseményeit, megismerkedünk a Csikágó lakóinak novellákon, téren, időn és nemzedékeken átívelő, hol egymásba fonódó, hol egymást egy-egy kritikus ponton épp csak megpöccintő sorsával. Tesszük mindezt olyan hangulatosan, jó értelemben vett nosztalgiával és ismerősség-érzéssel, amilyet ritkán láttam mostanában, és valószínűleg nem is igen érdemes ilyenre számítani mástól, csak nagyjából kortárs magyar írótól. Vagyis határozott érv ez a kötet a kortársmagyar mellett, ezt el kell ismernem.
Amikor pedig a vége felé még a tatai Öreg-tó is előkerült egy nosztalgikus pillanatra, és az utolsó novella vége szépen kerekdedre zárult az első novellával, hát a téli Csikágó éjszakai égboltján ragyogó csillagok száma máris megnőtt vagy öttel. És meg is szerzem valamikor a kötetet, hogy beleolvasgathassak néha.


Népszerű idézetek

daniagi>!

[…] az első feladat a Misimókus megkopott, lejátszott figuráinak felújítása volt. Még hozzá sem kezdett, amikor olajosbőrű, izgága emberke sietett a gyalupadhoz, hangoskodott, hogy ő a bábszínház dramaturgja, és szeretné megkérni Konok kartársat, hogy a felújítás során fektessen a korábbinál nagyobb hangsúlyt a mókusok farkának színére. Az átlagmókusok farka, ugye, vörös, de a főhősé fekete. Ennek fontos dramaturgiai funkciója van. – Érrti, karrtárrsam? – és szúrósan, már-már gyanakvón meredt Konok Ignácra. – Misimókust a farrka teszi deviáns individualistává!

Ördögszekér

Békés Pál: Csikágó Gangregény

2 hozzászólás
eme>!

Amikor Annus kisiskolás volt – még Romániában –, és házi dolgozatot kellett írnia “Az én szüleim” címmel, megkérte apját, mondja el, miféle ember is ő. Hogy bele lehessen írni a dolgozatba. Konok Ignác azt felelte: – Mint az ördögszekér. – Az mi? – kérdezte a gyerek. – Növény. Sok neve van, úgy is hívják, hogy temondád-fű. Száraz gubanc. Kirángatja a szél, és hajtja, hajtja, a gyökere a levegőben, a föld meg csak arra kell neki, hogy gurulhasson rajta.

260. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Kapcsolódó szócikkek: ördögszekér
Sárhelyi_Erika I>!

Előző nap a szovjet hadsereg bevonult Budapestre, mások szerint hazugság ez is, mint minden egyéb, hiszen ki sem vonult, és megint mások szerint csupán visszatért a kurta „eltáv” után, hogy véget vessen a háta mögött kialakult országos karneválnak. […]
Stubnyai inkább ámulva, mint elkeseredetten bámulta a maszatos őszi hajnalból előcsikorgó szürke lánctalpasokat, és indulat nélkül, csodálkozva kérdezte: – Hol a picsában van a vége?
– Moszkvában – mondta Kelemen.

138. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

8 hozzászólás
Gregöria_Hill>!

Medveforma ember volt ő is, akár a többiek, széles, darabos, néha váratlanul ellágyuló férfi. Jót akart a fiának. Azt mondta, nem kényszeríti semmire, választhat: bányász lesz vagy vadász.

187. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Sárhelyi_Erika I>!

[…] a vöröslő fejű, szangvinikus Both Árpád hangja emelkedni kezdett: az isten verjen meg minden vasárnapot, vasárnap vonultak be a németek, akkor volt a nyilas puccs, és vasárnap volt Mohács meg Trianon, még akkor is, ha kedden vagy csütörtökön, és most is vasárnap jönnek ránk az oroszok – dögöljön meg minden vasárnap!

167. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Kapcsolódó szócikkek: Both Árpád · vasárnap
Sárhelyi_Erika I>!

Amikor a felesége meghalt, úgy érezte: ennyi volt. A kisujját sem érdemes fölemelnie. A temetés után lezöttyent a szoba jó részét elfoglaló ágyra, lehorgasztotta fejét, és a cipőfűzőjét bámulta. Ilyen csöndet csak egyszer hallott életében, egyetlen percre, gyerekkorában, amikor egy nyári fürdőzésen elragadta a Maros, ő egy darabig kapálózott, azután megadta magát, az örvény lerántotta, és neki rányílt a szeme a zavaros sárgászöldre, és tudta, hogy most már ilyen lesz a világ mindörökre, ilyen sárgászöld, néma.

Békés Pál: Csikágó Gangregény

3 hozzászólás
Gregöria_Hill>!

Azóta elmúlt egy fél élet, és voltak nők, házasságok, gyerekek, de ez a mesebeli éjszaka maradt a mérce, próbálta kiröhögni a helyzetet és benne önmagát, de nem sikerült, ehhez viszonyított mindent, és már negyvenhat éves, de a stéget még semmi nem múlta fölül.

325. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

dr_Eminens>!

1929. október 25-e volt, a nagy tőzsdekrach napja, a Fekete Péntek. A város felbolydult, hisztérikusan vibrált, fenyegető előérzet kerítette hatalmába, pedig még senki sem tudhatta, hogy ez a nap korszakvég, és a Fekete Péntekkel kezdetét veszi a nagy gazdasági világválság.
A felhőkarcolók tetejéről úgy hullottak a tönkrement bankárok, iparbárók, nagybefektetők, mint az őszi falevelek. A New York-iak összeszaladtak, bámészkodtak, elborzadtak, szánakoztak egy kicsit, valaki megjegyezte, hogy az ilyesmi súlyos felelőtlenség, hiszen a néhai úr akár rá is eshetett volna egy járókelőre; aztán mentek tovább.

Békés Pál: Csikágó Gangregény

danaida>!

[…]a legszebb magyar férfitest, ahogyan egykor a grafikus mondta kissé fátyolos hangon, a vastag vászonkabátba burkolva feküdt a virágágyás alatt.

Békés Pál: Csikágó Gangregény

narziss>!

Mindez elmúlt réges-rég, és e fülledt augusztusi délutánon, a hetvenes évek elején már nem jelentett semmit. Azóta temérdek lassú őszi eső vagy hirtelen kerekedett zápor – amilyen most is készülődött – mosta bele a múltat a rácsos nyílásokon át a csatornába. Ami történt, annak nem volt már tanúja, a semmiségek belevesztek a hétköznapokba, és nem sejthette senki, hogy egyszer még következményük lesz.

114. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Chris K. Taylor: Azt_hitted.me
Dušan Šimko: Gubbio
Riley Baker: Utóirat: Elvittem az autót!
Bächer Iván: Sétatárs
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok / Beszterce ostroma