69. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Csikágó 219 csillagozás

Gangregény
Békés Pál: Csikágó Békés Pál: Csikágó Békés Pál: Csikágó

"Nehezen ​tudom ma már elválasztani ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy mi az, ami valóban személyes és önéletrajzi, és mi az, ami fiktív, és színtisztán az irodalom világához tartozik. Összevegyülnek bennem. Kicsit olyan, mintha ezzel a könyvvel megírtam volna a magam személyes mitológiáját. Ugyanakkor persze azt gondolom, hogy ez nem személyes mitológia, hanem ennek a szűk, négy utca által határolt vidéknek a városi mitológiája. Másrészt úgy gondolom, hogy ebben a VII: kerületi szegletben azért ott van az egész, ott van a nagyváros, ott van Budapest, és egy áttételesebb módon az egész ország. Sőt, nem csak az egész ország, hiszen ahogy a csikágóiak szanaszét röpültek a világban, azonképpen ebbe a történetbe is bekapcsolódnak egészen távoli vidékek is. Tehát az egyik oldalon minden pontos és személyes élményekre épül, a másikon pedig semmi nem pontosan ugyanúgy szerepel ebben a könyvben, ahogy a valóságban történt, sorsokat fűztem össze, fiktív elemeket ötvöztem valóságos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Jelenkor, Budapest, 2016
320 oldal · ISBN: 9789636766238
>!
Jelenkor, Budapest, 2016
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765842
>!
Palatinus, Budapest, 2008
330 oldal · ISBN: 9789639651418

2 további kiadás


Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Csikágó · Nefelejcs utca


Kedvencelte 52

Most olvassa 7

Várólistára tette 167

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Az a hosszú-hosszú erzsébetvárosi gang. Piszkossárga, alig vakolt falak.
A lompos Schnellné tarka virágos műselyem pongyolájában már megint szőnyeget porol az udvaron és közben a fülét hegyezi. Vajon milyen zörejek szűrődnek ki az ajtók mögül? A titkolnivaló szerelem zaja? A szájra tapasztott tenyér alól felcsukló, aggódva leplezni próbált szenvedély elfojtott hangjai? Ejnye kíváncsi Schnellné, magának már régen a házmesterfülkében lenne a helye.
Az összegubancolódott függőfolyosók világa, a pesti Csikágó tulajdonképpen a Damjanich utca – Aréna (Dózsa György) út – Csömöri (Thököly) út – Rottenbiller utca által határolt terület. Szabályos, rácsszerkezetű nyomvonalát káposztaföldek területén jelölték ki hajdanán. Békés Pál hősei ebben a térben mozognak, ez itt a hetedik kerületi kisember nagy pillanata, a Garay téri piacon áruló kofa, a cipész, az újságárus, a kéményseprő színre lép és felfedi titkait, hiszen az ő élettörténetükben is ott rejtőzik a szédítő mélység és magasság, dobálja őket a történelem és feszegetik a rájuk szabott sors határait. A szerző olyan elevenséggel tud írni szereplőiről és otthonukról, hogy érezzük a gang főzelékszagát, halljuk, hogy kiabál a jeges és befordul a sarkon a troli, szemünk előtt pedig káprázik az égbenyúló körfolyosók végeérhetetlen hálózata. A gangregény tulajdonképpen hosszabb novellák folyama, amit a visszatérő szereplők, családnevek, helyszínek szinte egységes egésszé forrasztanak össze. Folyamatosan haladunk előre az időben, a Millenniumtól és az Isonzóba tartó haderőktől indulunk, az Amerikából érkező nagybácsi érkezésével pedig a távolból feltűnik Detroit és a szesztilalom, az igazi Chicago-ban dúló gengszterháborúk. A szereplők életében később megjelenik a hadifogság, a munkaszolgálat, a Ratkó-korszak és az ötvenhatos amnesztia, pincelét, Gulág, Ausztrália. De mindez csupán egy fel-felvillanó pillanat, az idők szelleme gyorsan változik, de a gang ugyanaz marad.
Kiváló mű egy legendás pesti városrészről, bár minden kerületnek lenne egy ilyen remek krónikása a magyar irodalomban.

4 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Ha nekem kéne megírnom a magam Csikágóját, valahogy így kezdődne: ”Tizenöt voltam azon a nyáron…”
S lám, már zsigerből hazudok is. Mert, hogy nem a nyáron, hanem csak az ősszel lettem kisfiúból „nagykorú” kamasz. De mégis az volt a nyár, amikor már majdnem középiskolásként nagyoskodni mertünk. Amikor már fel lehetett ülni külvárosi kölyökként a kék buszra, ami bevitt ennek a varázslatos Pestnek a bűzös, forrón gőzölgő, macskaköves gyomrába. A busz meg letett valahol a Blahán, vagy a Borároson és (ahogy a filmcím mondja) tágra zárt, csipás szemekkel felejtettük, honnan jövünk és csak azt láttuk, hallottuk, szagoltuk, éreztük, hogy ez egy merőben más világ. Itt már reggel forró volt a flaszter, a fülledt nyáréjek nehéz kipárolgása szagot adott a járdának és ismeretlen színeket vetített a külvárosi srácok számára mérhetetlen monumentalitást hazudó kopott házfalakra, a kopott házfalak lepergett vakolatának lenyűgöző freskójára.
Akkortájt volt, hogy nem maradhattam már soká a fenekemen a városszéli mezőkön, hogy már a foci, meg a bunkeresdi sem esett jól a haverokkal. És érezni kezdtem, ahogy a Csikágó patkómágnese húzni kezd és bármilyen távolról is, de valahogy mégis magához ránt. Honnan tudtam volna, hogy az a mágnes a Sumin Vendel kezében van, ahogy a fekete cipőtalpaló szögecskék meg a szájához tapadnak és valahonnan a síron túlról is odavonzanak engem. S akkor megindultunk és hol csapatostul, hol csak ketten-hárman bevonultunk az idegen közegbe. …és csak szívtuk magunkba az idegenséget, ma már úgy mondanánk a fílinget, hogy valamelyikünk egy életre megutálja, másokon közönyösen fusson át a gyengeáram, amíg néhányunkat megbabonázzon, ott marasztaljon, és rendszeres-rendszertelen időközönként visszahúzzon.
Föl se tűnt akkor még, hogy ebben a zsúfolt, ezerszínű, mégis egyterű, homogén világban sosem volt templom (mert a Roti /Rottenbiller/ nekünk nem jelentett igazi városhatárt, utána meg rögtön ott volt a Rózsák tere, ami mindig csak az erzsébeti nagytemplomot juttatta a gyerekészbe; azt meg pláne honnan tudtuk volna, hogy a Bethlen téren a magas kerítés mögött kicsi zsidó imaház lapul). Azt se tudtuk, hogy ebben az amerikai mintára nőtt kicsi enklávében mennyi ember zsúfolódik a bérházakba, fák meg csak alig nőnek (pedig a Nefi /Nefelejcs/ emlékeim szerint nekünk szépen zöldellt a nyáron).
Mondjuk, azért egy „félvidéki” kissrácnak furcsa volt, hogy a kutyák gúvadt szemekkel, önfeledt boldogan a járdaközépre kakálnak és ez senkit nem érdekel. Meg hogy egy-egy sarki krimóban már zöld hajnalban is savanyú fröccsel a kezében álldogál a cejgnadrágos szaki a félszuterénbe vezető lépcső korlátját támasztva (hol volt még Gorbacsov szesztilalma…). Minden izgalmas volt, taszító volt, vonzó volt, idegen volt és egy idő után otthonos és sorsszerű.
Ez az érzés az a bizonyos fatalitás, amit Békés Pál ebben az utánozhatatlan miliőjű, novellákból építkező városregényben, családregényben, sorsregényben, és ahogy az alcím fogalmaz is, gangregényben közvetít, sugall, roppant finoman szájbarág. Mert az bizony úgy van ám, hogy csak megfelelő távolságból, talán csak az égbe emelkedve, vagy évtizedek múlásával, tisztuló, hideg fejjel lehet ”…átlátni a véletlen és szükségszerű összetett viszonyát…” Úgy lehet tán sorskerékként tekinteni a Konok Ignác példás precizitással megépített kocsikerekeire, amik ördögszekérként gördítették a világ végére alkotójukat, hogy végül mégis visszaforogjon emlékében, szellemében a folyton visszarántó, marasztaló Csikágóba. Oda, ahol minden mindennel összefügg, ahol nem marad számla kifizetetlenül, ahol mindenki sorsa visszafordul önmagába, még ha évtizedek múlnak is közben, még ha generációk tűnnek is el az idők forró kohójában. Tudva tudott, hogy a hirtelen lezúduló, megmagyarázhatatlan nyári zápor a városnak pontosan abban a négyzetkilométerében fog lecsapni, ahol a troli vezetéke éppen leszakadt, és nem lehet más a közelében csakis az, akin már húsz éve nem fog az átok. …vagy mégis?

Csoda hát, hogy negyven év elteltével, még mindig külvárosi pestiként, nap mint nap a Garay, Bethlen, Péterfy utcákban járok, csak néha elhaladva a Marek Jóska (ami már nem Elemér) és az István (egyszer volt Landler Jenő) utca felé? Itt dolgozom, valahogy ideforgatott újra a sorsom kereke, talán idevonzott a Csikágó suszterének patkómágnese. S ki tudja, hogyan fordul majd a kerék tovább, ereszt-e a mágnes valaha…

Százoldalakat lehetne még írni erről és még ezernyi másról, ami mind Csikágó lenne. De most csak fókuszáljunk azért, mert valahol ez mégis csak valami értékelésféle kellene, hogy legyen. (végül is ennyi telt tőlem most)
Számomra ünnep volt tehát ez a könyv, de úgy hiszem, még akit nem érint is ennyire, a lapok közül jó eséllyel megérezheti a városrész hívó szavát, a letűnt, de ma is visszhangzó idők időtlen sóhaját, fájdalmas nyögését és boldog kacaját.
De jó volt…

5 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

A bagoly = Isten, aki csak megtűrt lakó, csodaszámba menő kuriózum a Csikágóban, vagy éppenséggel a világban, akinek léte csak néhány különös-különleges kiválasztott előtt ismeretes, a többiek számára hit kérdése, vagy nem több legendánál, úgy is vélhetjük akár, hogy léte koholmány, mesebeszéd, és aki végül elhagyja a városrészt, mert az emberek végképp kivetik maguk közül, nincs hát többé maradása? A Csikágó megfeleltetése a világnak roppant mód kitágítja az értelmezés lehetőségeit, hiszen a helyszín mikrokozmosz a nagyvilág minden részletével: kisemberek és nagyemberek, van, akit felír, van, akit felírnak, az egyiknek sikerül, a másiknak nem.

Ezt a magyarázatot támasztja alá mindjárt a nyitónovella és az annak fókuszában álló házasságtörés is. Ez az írás annyira taszított, két főszereplője iránt olyannyira nem ébredt bennem a legislegcsekélyebb együttérzés sem, hogy aggodalmasan méregettem is a könyv magas százalékát, tartván attól, hogy én leszek majd, aki lehúzza.
Ez a regény azonban üdítően novellafüzér, a későbbi történetek jobbára kiköszörülték a csorbát. Együtt tudunk érezni, küzdeni, szorongani velük, s noha bérházban én csak látogatóként jártam, az évtizedek áporodott szagát is az orromban éreztem. Akad jó néhány emlékezetes momentum: a sorsminta, a tejportestvérek, a csicseriborsó, bablencse (ez különösen!), a „Cur non?” (ezt én is felveszem a mottóim közé!), vagy éppenséggel a „milyen kicsi a világ!” életérzés, amely bizony nagyon is lehetséges egy ilyen kis alapterületű, belterjes városrészben. Ahogy kisebb települések esetében is mindenki szegről-végről rokon, de legalábbis szomszéd, ismerős, volt iskolatárs, gyerekkori pajtás, régi haragos.

A másik negatívum, amivel sehogy sem tudok kibékülni, a keret másik fele, a zárónovella. Egy pap, aki világéletében szűz maradt, arra kér egy férfit, hogy mesélje el, milyen a szex. Nom du nom! Az önmegtartóztatás lényege éppen az, hogy nem agyalsz azon, amitől megtartóztatod magad. Majd ha egyszer rajtakaptok, amint arról faggatok valakit, hogy milyen a porcukros zsíros kenyér fenil-alaninos aszpartámmal. Az önmegtartóztatás nagyszerű dolog, hihetetlen erőt tud adni akkor, ha nem hagysz magadnak egy kiskaput, amin stikában kislisszolhatsz a magad állította védőbástyák közül, és legalább gondolatban megcselekedheted azt, amit színleg nem cselekedhetsz meg. Mivel az ominózus novella nem egy hitéből épp kitérő papról szól, nem érzem életszerűnek.
Három és fél csillag egy személyes okból (első novella – ellenszenv), az utolsó miatt, amely nem győzött meg, és azért, mert összességében az élmény két fokozattal maradt el attól, amit a legutóbb befejezett olvasmányom (Tar: Az alku) adott.
A magas százalékához képest ez kevésnek tűnhet. Ez volt egyébként a második olvasmányom Békéstől, a Félőlényt többször is újraolvastam, évekkel ezelőtt utoljára, és nyelvileg is bravúros, mondhatni zseniális (pufogtathatnék még itt üres szólamokat) élményként emlékszem rá.
Ez azonban most akkor is ennyi.
Ha majd még ülepszik egy kicsinyég, lehet, revideálom.

7 hozzászólás
>!
Csabi P
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Novellák vagy regény, van egy kis értelmezési zavar, nem is csoda, mert bár novellák ezek, de olyan erős közöttük a kohézió, annyira kötődnek tárgyukhoz – ez esetben a helyszínhez –, hogy a végén tényleg az az érzése az embernek, hogy regényt olvasott. Rég olvastam olyan novelláskötetet, ami ennyire egységes színvonalú volt, ennyire nem lógott ki belőle egy darab sem. Megjegyzem, az első kiadáson még, mint alcím szereplő Gangregény az új jelenkoros kiadásról már lemaradt. Talán nem is baj, nincs ez a könyv ennyire szűkre zárva, hogy csak a gangok káposztaszagú világára korlátozódjon, eljutunk benne Amerikába, Oroszországba, de még Ausztráliába is.

Látszólag könnyed sztorizásnak indulnak ezek az írások, feltűnnek érdekes, jellegzetes alakok, tudjuk, hogy nem szokványos dolgok fognak történni velük, aztán egyre sűrűsödik a légkör, és a végére némelyik már szinte fojtogató. Ami Békés mesterségbeli tudását mutatja, hogy ezt szinte észrevétlenül csinálja, látszólag nem változik semmi, nem kezd „drámázni”, mégis kialakul a dráma. Egy vérbeli történetmesélő, meg kell becsülni, mert kevés adatott nekünk.

4 hozzászólás
>!
DaTa P
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Mióta a munka mellett tart az egyetem és az ilyen-olyan képzés is, nem nagyon van időm és energiám arra, hogy szórakozásból, valóban csak kedvtelésből olvassak hosszabban naponta. Úgy bármit. Így lehetett az, hogy ezt a novelláskötetet is két hónapon át olvasgattam, éjszakánként. Korábban befaltam volna két-három nap alatt. Mégis az a tíz-húsz perc éjjelente, szinte már félálomban ezzel a kötettel sokszor meghatározó volt. Mert Békés Pál olyan tisztán, olyan természetességgel ír olyan mély és olyan magyar dolgokról, mint ahogy csak kevesen tudnak. Jaj, de jó volt!

>!
pat P
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Csikágó, avagy a magyar Szellemírók.
No, nem mintha a regény (novellafüzér?) lapjain feltétlenül körbejárnánk a világot, igazából alig-alig mozdulunk ki a szűk utcák alkotta sakktáblából, Végigjárjuk viszont az egész huszadik századot, annak kisebb és nagyobb rendű eseményeit, megismerkedünk a Csikágó lakóinak novellákon, téren, időn és nemzedékeken átívelő, hol egymásba fonódó, hol egymást egy-egy kritikus ponton épp csak megpöccintő sorsával. Tesszük mindezt olyan hangulatosan, jó értelemben vett nosztalgiával és ismerősség-érzéssel, amilyet ritkán láttam mostanában, és valószínűleg nem is igen érdemes ilyenre számítani mástól, csak nagyjából kortárs magyar írótól. Vagyis határozott érv ez a kötet a kortársmagyar mellett, ezt el kell ismernem.
Amikor pedig a vége felé még a tatai Öreg-tó is előkerült egy nosztalgikus pillanatra, és az utolsó novella vége szépen kerekdedre zárult az első novellával, hát a téli Csikágó éjszakai égboltján ragyogó csillagok száma máris megnőtt vagy öttel. És meg is szerzem valamikor a kötetet, hogy beleolvasgathassak néha.

>!
AeS P
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Az is Békés Pál mágiájához tartozik, hogy egy héttel a könyv befejezése után épp a Csikágóba vitt az utam – alig járok arra máskülönben – és el kellett sétálnom a regénye összes helyszíne előtt, a Bethlen téri ágyásokat meg a végiglőtt Nefelejcs utcát is beleértve, aztán még pont megtaláltam az emléktábláját is, és belefacsarodott kicsit a szívem, ahogy a könyvbe is. Nagyon jó érzés volt, olyan szomorúan jó.

2 hozzászólás
>!
eme P
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Körbe-körbe valami végtelen gangon

Mesék időtlensége lengi be gyöngybagolyszárnyain Csikágó történeteit, mindentudó, bölcs tekintet pásztázza végig a folyosók labirintusát. A gangokon az időtlenség mintáját alakító sorsminták – elválasztó izék, melyek valahogy mégis egymásba fonódva tovább indáznak, bele a végtelenbe.
Csikágó monográfiájába nem szobrok és terek, nem emlékművek és műemlékek írják bele magukat, nem, Csikágó hitelesítő pecsétje Laja és a kemény bőrkabát. És Fedák Sári, a színház falain kívüli alakításával, meg a Csicseriborsó, bablencse vagy az ismerős fekete szem(ű menyecske), de akár a föld alatti pinceegyenlőség és tejportestvérség vagy egy Csikágótól többezer kilométerre leszálló köd és földükből kiszakadt, levegőben tovaguruló ördögszekerek – megannyi sorsfordító mozzanat, megannyi folyosó, mely keresztül-kasul szövi a csikágóiak életét.
Nagy történelmi és kisemberi sorsdöntő pillanatok hálójában rajzolódik ki a véletlen és a szükségszerűség viszonya. Gyönyörű mesékben ölt testet az egyszeri és a végtelen.
Bevallom, a végén, mikor ott álltam én is a balkonon, a telehold hűvös fényében, szomorúan néztem a tovatűnő bagolyszárnyak után. El kellene indulni bagolynézőbe. Cur non? Valahol, valamelyik toronyban biztosan ott ül, vár ránk, azzal a bölcs és mindentudó szemével. Végül is a világ végtelen gangszövedék, behálózzák a légben lebegő folyosók, azokon lehet eljutni mindenhez és mindenkihez.

6 hozzászólás
>!
Bélabá
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Újabb író, akitől eddig nem olvastam. Hasonló történetek születtek a magyar kortárs irodalomban, elég a Tövispusztára vagy a Sorel-házra gondolni. Békés Pál könyve is besorolható a családregények közé, bár nem csak egy famíliáról szól. A korok ugyanúgy jönnek-mennek, mint a fentebb említett regényekben. Szerepel benne XIX. század végi, 1920-30-as, 1956-os és hatvanastól-kilencvenes évekig terjedő időszak. A helyszín nagyrészt Budapest VII. kerülete, a Csikágó negyed, a novellákból érdekes sorsok tűnnek ki, jól ábrázolt, élethű szereplőkkel. Tetszett, bár nem ismerem csak futtában a terepet, viszont arra késztet, hogy ismerjem meg jobban, nézzem meg a poros, szürke bérházakat a szűk utcákat. Valószínű, ez volt az író mestermunkája, legjobb könyve, ezért megérdemli a jelest (4,7).

>!
olvasóbarát P
Békés Pál: Csikágó

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Szeretem (szerettem) Békés Pál írásait. Ez a kötet Erzsébetváros legsötétebb részének állít emléket az irodalomban. Története 1919-ben kezdődik, amikor Fedák Sári megbabonázza a Sumin fivéreket, akiknek az élete ettől a pillanattól kezdve tekervényes kanyarokon át vezet és egy másik Sumin kórházi történetével érnek majd véget.
A kötet elejét és végét szinte szimbolikusan összeköti egy gyöngybagoly, a madár egy „bádogrózsákkal díszített tornyocskában” húzódott meg, majd a történet végén elrepült.
Az amerikai nagybácsi Csikágó és Chicago, a cipész és a szeszcsempész hosszú évek utáni találkozása, amely jelentős hatással lesz mindkettőjük életére.
Dr. Puszin tévedése a „Csikágó névvel illetett néhány utcányi kellemetlenség” lakóinak életébe enged bepillantást, remekül megrajzolva jellemüket, történetüket és egy átok beteljesedését.
Tejpor már 1956 eseményeit eleveníti fel, a pincébe szorult emberek egymásra utaltságát, egy magyar anyától született orosz mesterlövész és egy olimpiára készülő gátfutó szerencsétlen találkozását. A csicseriborsós mondóka tökéletesen épül a történetbe.
A jeges egy hagyományos módszer és az „elektromos forradalom eszközeinek” találkozásáról mesél.
Az Ördögszekér hősei az Ausztráliába került bodnár és a volt lakásába költöző fiatalember piaci birodalmat építő tevékenységét meséli el.
A Telihold a kötet zárótörténete egy kórházban játszódik, két nagyon különböző ember kapcsolata rajzolódik ki belőle.
Jellemző karakterek, viselkedési minták, nem éppen zökkenőmentes egymásra utaltság jellemzi Békés Pál történeteit, szereplőinek sorsát át meg átszövi a mese, melynek Csikágó lakói a részesei, egy-egy szereplő újabb történetekben bukkan fel, alakul át a sorsa, jellegzetes figurák jönnek mennek, állnak a sarkon, mint Laja az újságárus, vagy gurulnak a képbe, mint a dobozos Vicián.


Népszerű idézetek

>!
daniagi

(…) az első feladat a Misimókus megkopott, lejátszott figuráinak felújítása volt. Még hozzá sem kezdett, amikor olajosbőrű, izgága emberke sietett a gyalupadhoz, hangoskodott, hogy ő a bábszínház dramaturgja, és szeretné megkérni Konok kartársat, hogy a felújítás során fektessen a korábbinál nagyobb hangsúlyt a mókusok farkának színére. Az átlagmókusok farka, ugye, vörös, de a főhősé fekete. Ennek fontos dramaturgiai funkciója van. – Érrti, karrtárrsam? – és szúrósan, már-már gyanakvón meredt Konok Ignácra. – Misimókust a farrka teszi deviáns individualistává!

Ördögszekér

Békés Pál: Csikágó Gangregény

2 hozzászólás
>!
eme P

Amikor Annus kisiskolás volt – még Romániában –, és házi dolgozatot kellett írnia “Az én szüleim” címmel, megkérte apját, mondja el, miféle ember is ő. Hogy bele lehessen írni a dolgozatba. Konok Ignác azt felelte: – Mint az ördögszekér. – Az mi? – kérdezte a gyerek. – Növény. Sok neve van, úgy is hívják, hogy temondád-fű. Száraz gubanc. Kirángatja a szél, és hajtja, hajtja, a gyökere a levegőben, a föld meg csak arra kell neki, hogy gurulhasson rajta.

260. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Kapcsolódó szócikkek: ördögszekér
>!
Sárhelyi_Erika I

Előző nap a szovjet hadsereg bevonult Budapestre, mások szerint hazugság ez is, mint minden egyéb, hiszen ki sem vonult, és megint mások szerint csupán visszatért a kurta „eltáv” után, hogy véget vessen a háta mögött kialakult országos karneválnak. (…)
Stubnyai inkább ámulva, mint elkeseredetten bámulta a maszatos őszi hajnalból előcsikorgó szürke lánctalpasokat, és indulat nélkül, csodálkozva kérdezte: – Hol a picsában van a vége?
– Moszkvában – mondta Kelemen.

138. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

8 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill

Medveforma ember volt ő is, akár a többiek, széles, darabos, néha váratlanul ellágyuló férfi. Jót akart a fiának. Azt mondta, nem kényszeríti semmire, választhat: bányász lesz vagy vadász.

187. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

>!
Gregöria_Hill

Azóta elmúlt egy fél élet, és voltak nők, házasságok, gyerekek, de ez a mesebeli éjszaka maradt a mérce, próbálta kiröhögni a helyzetet és benne önmagát, de nem sikerült, ehhez viszonyított mindent, és már negyvenhat éves, de a stéget még semmi nem múlta fölül.

325. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) a vöröslő fejű, szangvinikus Both Árpád hangja emelkedni kezdett: az isten verjen meg minden vasárnapot, vasárnap vonultak be a németek, akkor volt a nyilas puccs, és vasárnap volt Mohács meg Trianon, még akkor is, ha kedden vagy csütörtökön, és most is vasárnap jönnek ránk az oroszok – dögöljön meg minden vasárnap!

167. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény

>!
Sárhelyi_Erika I

Amikor a felesége meghalt, úgy érezte: ennyi volt. A kisujját sem érdemes fölemelnie. A temetés után lezöttyent a szoba jó részét elfoglaló ágyra, lehorgasztotta fejét, és a cipőfűzőjét bámulta. Ilyen csöndet csak egyszer hallott életében, egyetlen percre, gyerekkorában, amikor egy nyári fürdőzésen elragadta a Maros, ő egy darabig kapálózott, azután megadta magát, az örvény lerántotta, és neki rányílt a szeme a zavaros sárgászöldre, és tudta, hogy most már ilyen lesz a világ mindörökre, ilyen sárgászöld, néma.

Békés Pál: Csikágó Gangregény

3 hozzászólás
>!
danaida P

[…]a legszebb magyar férfitest, ahogyan egykor a grafikus mondta kissé fátyolos hangon, a vastag vászonkabátba burkolva feküdt a virágágyás alatt.

Békés Pál: Csikágó Gangregény

>!
dr_Eminens

1929. október 25-e volt, a nagy tőzsdekrach napja, a Fekete Péntek. A város felbolydult, hisztérikusan vibrált, fenyegető előérzet kerítette hatalmába, pedig még senki sem tudhatta, hogy ez a nap korszakvég, és a Fekete Péntekkel kezdetét veszi a nagy gazdasági világválság.
A felhőkarcolók tetejéről úgy hullottak a tönkrement bankárok, iparbárók, nagybefektetők, mint az őszi falevelek. A New York-iak összeszaladtak, bámészkodtak, elborzadtak, szánakoztak egy kicsit, valaki megjegyezte, hogy az ilyesmi súlyos felelőtlenség, hiszen a néhai úr akár rá is eshetett volna egy járókelőre; aztán mentek tovább.

Békés Pál: Csikágó Gangregény

Kapcsolódó szócikkek: 1929
>!
narziss

Mindez elmúlt réges-rég, és e fülledt augusztusi délutánon, a hetvenes évek elején már nem jelentett semmit. Azóta temérdek lassú őszi eső vagy hirtelen kerekedett zápor – amilyen most is készülődött – mosta bele a múltat a rácsos nyílásokon át a csatornába. Ami történt, annak nem volt már tanúja, a semmiségek belevesztek a hétköznapokba, és nem sejthette senki, hogy egyszer még következményük lesz.

114. oldal

Békés Pál: Csikágó Gangregény


Hasonló könyvek címkék alapján

Zilahy Lajos: Halálos tavasz
Szajbély Anna: Nem kérek tőletek készített koporsót
Kosáryné Réz Lola: Egy leány a sok közül
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Balázs Béla: Történet a Logody-utcáról, a tavaszról, a halálról és a messzeségről
Barát Endre: Becsület
Szentmihályi Szabó Péter: Űrkrimi / Látogató a végtelenből
Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa