Bélyeggyűjtemény 47 csillagozás

Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Ez az a 100 híres regény, amit valaha meg akartam írni. Ám a körülmények változása, a terjedelmes művek iránti egyre csökkenő érdeklődés (az enyémet is beleértve), valamint időm szűkössége megváltoztatta elképzeléseimet.
Egyetlen nekirugaszkodással mondtam le nagyratörő terveimről egy szürke, szivacsos délutánon. Nehezemre esett – megkönnyebbültem mégis. Meglehetősen fárasztó ennyi kötet terhét cipelni. Ma már úgy látom, kb. 100 x kb. 100 szó is elég. Sőt. A legfontosabb történetek végül is elférnek egy nagyobbacska bélyeg hátán. Regényfolyam helyett bélyeggyűjtemény.
Persze ha mégis akadna valaki, aki regényt kívánna írni egyik-másik bélyegemről, úgy legyen; én nem ellenzem.
A szó az utolsó igazi köztulajdon.
Parancsoljatok.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Osiris / Élet és Irodalom, Budapest, 1999
120 oldal · ISBN: 9633796555 · Illusztrálta: Tettamanti Béla

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Mickey Mouse


Kedvencelte 5

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Lehet, hogy morbidnak tűnik, de szeretek temetőkben sétálni, olvasgatni a régi sírfeliratokat. Néha egész történetet kerekítek belőlük. Persze ezek az én történeteim, egyáltalán nem biztos, hogy van bármi közük a valósághoz.

Egyszer egy gödöllői temetőben láttam egy sírkövet – a szülők, és két fiuk van eltemetve ott. A fiúk a harmincas évek végén születtek. Az egyik meghalt 1945-ben. Talán egy bombázásban. A másik fiú és az apa 1956-ban. Talán a harcokban. Az anya a nyolcvanas évek végéig élt. Talán egész életében gyászolta őket. Talán így történt, talán máshogy.

Valahogy így vagyok a Bélyeggyűjtemény című kötetben olvasható írásokkal is. A sírfeliratoknál alig hosszabb szövegek mögött egész életek bújnak meg. Olykor mindennapi, máskor rendkívüli sorsok. Letehetetlen könyv, mégis le kell tenni időnként, hogy végiggondolhassuk a történeteket.

25 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Apám könyvespolcának oszlopos tartozéka volt a Bélyeggyűjtemény.
Kisgyerekként, ölben – ülős korszakomban sokat nyaggattam, hogy nézegesse velem az illusztrációit és mondja el a történeteket, amiket ábrázolnak.
Természetesen nem azokat mesélte, túl kicsi voltam még hozzájuk, de helyette mondott sajátot, ami csak a miénk. Alkottunk egy teljesen új, személyes bélyeggyűjteményt.
Varázslatos élmény volt, gyerekkorom egyik legszebb emléke.

Most pedig elolvastam. Először úgy, hogy a ténylegesen a leírtakat szívom magamba.
Nem csalódtam. Érdekes volt így kézbe venni, hogy párhuzamosan látom, hallom magamban Békés Pál és a mi verzióinkat.

Kedvenc lett.

>!
marcipáncica P
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Nagyon szerettem az egész gyűjteményt, szinte kivétel nélkül mindegyik megfogott a maga módján, hiába voltak csak egy (inkább fél) percesek.
Fekete humor, történelem, hétköznapok, emlékek, emberek, gondolatok, mindegyik nagyon egyedi hangon, a sorok mögött megbújó sokrétű mélységgel, fantasztikus stílusban. Az egész kötetnek van egy nagyon jó ritmusa, és bár hiába olvastam volna sokat hosszabb formában is, azt mondom, ezek így működtek igazán jól.
Eddig szerettem mindent amit Békés Páltól olvastam, ez a gyűjtemény meggyőzött róla, hogy a továbbiakat is szeretni fogom. Egyben olvastam végig az egészet, ami nem feltétlen volt a legokosabb húzás, de nem bírtam ellenállni, de biztos visszalapozgatok még a kötetbe a későbbiekben is.

>!
dokijano
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Jó kis történetek ezek! Mindegyik nagyon rövid, nagyon tömény és nagyon ütős. Tényleg Örkény egyperceseinek az ikertestvérei, még azoknál is rövidebbek. Jól kiegészítik a szöveget Tettamanti Béla rejtélyes, többjelentésű illusztrációi.
Térben és időben is széles sávot futnak be a történetek. 1722-től 1989-ig terjed az idősáv (nem időrendben), földrajzilag pedig San Franciscótól New Yorkon, Párizson, Berlinen át Anatóliáig sokfelé megfordulunk a szerző írásaiban. Humoros történetek nagyrészt, de az a fajta sajátos humor, ami alaposan megnyomja az ember lelkét. Nem szerencsés végigrohanni a kötet lapjain, nem is érdemes. De gondolkodva (esetleg utánaolvasva az utalásoknak) nagyon is érdemes!

>!
Judit_1968
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Rövidek. Volt köztük amit szívesen olvastam volna még, volt ami megbotránkoztatott, elszomorított, volt ami megdöbbentett, vagy épp mosolyt csalt az arcomra, és volt olyan is amit nem értettem.

>!
narziss
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Bravúros, keserédes. Az örkényi egypercesek folytatása valamiképpen: formában, hangvételben, mégis szuverén és egyedi. Miniatűr remekek; ötletek, sziporkák, csavarok és csattanók. Fejbe szöget ütők, finom kis poénok, melyeknek tágassága van. Dupla-, sőt nem egyszer triplafenekű sztorik, amelyek intellektuális alkotótárssá avatnak, amint rájövök a nyitjukra, amint összekacsint bennem a gyerek, a bohóc meg a mély az elbeszélővel.
Békési. Békésé. Békés. Kedves. Kedvenc.

>!
lencsemate IP
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

A legjobb bélyeggyűjtemény, amihez valaha szerencsém volt. Egyik-másik szösszenet egészen zseniális, van, ami a ritmusa, van, ami a humora, van, ami a költőisége miatt. Sokféle jó akad ebben a kötetben. Persze ilyen mennyiségnél természetes a színvonal ingadozása, a többség tényleg remek. Igen kár, hogy Békés Pált is későn fedezem fel magamnak…

>!
Anó P
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Találó a cím, az írások rövidsége miatt. Szerettem őket.
Szerintem, aki az Örkény egypercesekre „bukik”, ezeket a kis írásokat is kedvelni fogja.Plusz még hozzá jönnek Tettamanti Béla illusztrációi, amelyeket sose értettem egészen, de tetszenek:)
Kedvencem: „Ej, mi a kő!”
Békés Pál, ha jól tudom, már nem él – igazságtalanul hamar távozott közülünk…

3 hozzászólás
>!
Anibell P
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Több bélyeget olvastam már korábban (ezért is szerettem volna megszerezni a könyvet), amikor újra olvastam a már ismert történeteket, elfogott egy olyasféle érzés, mintha egy szerettem sorait olvasnám. Amúgy keserű mosolyokkal, sóhajtásokkal kísért olvasás volt ez: szép, és sok helyen szomorú.

>!
Balint_Horvath 
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény

Az egyik sztori szereplőjére rákerestem a neten, valóban így történt-e a dolog. Így. A többit elhittem.
Egyperces anekdoták híresebb és kevésbé híres történelmi személyiségekről, ismerősökről, ismerősök ismerőseiről. Talán kitalált karakterek is vannak, nem tudom. A bélyegek stílusa leginkább könnyed, humoros, témája néha komoly, amilyen szinte mindig: szórakoztató.


Népszerű idézetek

>!
márti

NAGYON FÁJ

Angliában láttam azt a József Attila-kötetet.
Nagy becsben tartották, szem előtt, a kandalló fölötti polcon, elkülönítve.
A vásott papíron fakuló betűk: Nagyon fáj.
Kultusz és érettségi tétel. Iskolai szavalat, doktori disszertáció, ellenzéki összejövetel.
Három földrészen átnyúló meneküléseket-hurcolkodásokat túlélt, számozott és dedikált példány volt. A címoldalon a kézzel írt, halványuló sorok – az asszonynak, a házigazda feleségének szóltak. Sütött belőlük a vágy, a szorongás, a szerelem. Sajgott a szem attól a néhány sortól.
Mint ereklyét, úgy vettem kézbe, és óvatosan, hogy a porlékony papírt meg ne sértsem, belelapoztam.
Belelapoztam volna. Nem lehetett.
Felvágatlan kötet volt. Szűz, olvasatlan.

108. oldal

3 hozzászólás
>!
márti

EJ, MI A KŐ

Gőz János 47 éves mosógépszerelő gyakran sétál a Dunaparton. Magányos, nem hisz már a mesékben. Tarka követ talál, zsebre teszi, reméli, hogy szerencsét hoz. De nem hoz. Zsebe lyukas, nincs aki megvarrja, a kő kiesik.
Pecze Anni 40 éves zálogházi becsüs is gyakran sétál a Duna-parton. Tudomásul vette: a gyerekről lemaradt. Akkor legalább utazni kéne. Ha volna kivel. Tarka kőbe botlik, zsebre teszi, hátha szerencsét hoz. De nem hoz. Kutyaszarba lép, elcsúszik.
Hazarohan, undorodva dobálja hajigálja ruháját a mosógépbe.
A kő a zsebében maradt, a mosógép kínlódik, hörögve leáll.
Sírva telefonál.
Gőz János mosógépszerelő közel lakik, Pecze Anninak öltözni sem jut ideje.
Pongyolában fogadja.

84. oldal

2 hozzászólás
>!
Pixelhiba

IRODALOM

Robert Heichele düsseldorfi irodalomtanár 1960-ban tanyaggá tette Saint-Exupéryt. A tantervmódosítást azzal indokolta, hogy A kis herceg írója a század óriása.
Hamarosan megbuktatta egy diákját, aki elvétette az író eltűnésének dátumát, 1944. július 31-ét, amikor Exupéry felderítőgépe az Azúr-part fölött beleveszett a tengerbe vagy az égbe.
Tíz év múlva tartományi tanfőfelügyelőként érettségi tétellé nyilvánította Exupéryt. Rendelkezését értetlenkedés fogadta, és sajtóössztűz követte.
Kényszernyugdíjaztatását követően csak egyszer nyilatkozott.
Eseménytelen életének – mondta – egyetlen napja érdemel említést: 1944. július 31-e, amikor a Luftwaffe vadászpilótájaként az Azúr-part fölött üldözőbe vett egy ellenséges felderítőt. Lőtte amíg látta, lőtte amíg a lángoló gép beleveszett a kék-
be, a tengerbe vagy az égbe.

25. oldal, Budapest: Osiris Kiadó, 1999

1 hozzászólás
>!
márti

CSAK HA ÚGY ALAKUL

1978-ban még gőzösök jártak Rhodoszra. Az éjszakai járat orrán-tatján méteres betűkkel az állt: HOMÉROSZ. Indultunk éppen, a lenyugvó nap szembetűzött, a mindenhonnan összeverődött hátizsákosok az éjszakára készülődtek a kémények tövében.
Időtlen béke a sós szélben; füstarany ég, borszínű tenger. A szőke holland rám nevetett.
– Amszterdam – mondta bemutatkozás helyett.
– Budapest – válaszoltam.
-Óh Budapest! – És csámpás kiejtéssel, derűsen sorolta: – Petőfi híd, Szabadság híd, Erzsébet híd…
– Ez igen!
– Csak térképről tudom; Széchenyi híd, Margit híd, Árpád híd … aztán a vasúti híd – baaammmmm!
-Baaammmmm?!
– Százszor megcsináltuk a szimulátoron!
Baaammmmm!! NATO, 4. bombázóhadosztály.
Néztük a borszínű tengert.
A holland barátságosan vállamra tette a kezét.
– De csak ha úgy alakul.

112. oldal

>!
Zálog

BIRTOKVISZONYAIM

Amint ükapámat emancipálták, nekiállt megmagyarosodni. Földbirtok. Attól legmagyarabb az ember.
1900-ra volt nyolcszáz holdja, javarészt az Ipolytól északra, egy kevéske ideát, Nógrádban. Éppen végrendelkezett, amikor 1920-ban távozott a Felvidék, birtokostul.
Dédapám vért izzadt a maradékon. Megélte, hogy 1938-ban visszatértek a földek.
Nagyapám nekihuzakodott, ám hirtelen piszkos zsidóvá vált – mindenét elkobozták
1945-ben az Ipolyon túli rész visszaevezett Csehszlovákiába. Nagyapám nekihuzakodott, a maradéknak, ám hirtelen piszkos kulákká vált – mindenét elkobozták.
1973-ban anyámat kárpótolta Csehszlovákia a közel nyolcszáz holdért. 2400 forint. Vettünk egy Tesla lemezjátszót.
1990-ben ránk zúdult a magyar kárpótlás. Épp jókor; a Tesla a végét járta. Vettünk egy Oriont. Kibírta 1999 karácsonyáig.
Na, ez az évszázad is eltelt valahogy.

24. oldal

>!
Pixelhiba

A SEGÉD JEGYZETELT

Lavoisier mindig kémiával foglalkozott. Élettannal csak halálakor.
A siralomházban, ahová a jakobinus diktatúra sodorta, ráébredt, sorsdöntő kísérletre nyílik lehetősége. Bebizonyíthatja, hol lakik az akarat, az agyban
vagy a szívben.
Búcsúlevelet csak segédjének írt: a guillotine alatt pislogni fog, azután is, hogy a nyaktiló bárdja lehull. Ha levágott fejének szeme rebben, eldőlt a kérdés, a szív ebbe már nem szólhat bele, az akarat központja tehát az agy! A segéd dolga, hogy figyeljen, és az eredményt Lavoisier név alatt publikálja, poszthumusz.
Utolsó percében a feladatra összpontosított. Imádkozni nem jutott ideje.
Tizenháromszor pislogott Antoine Laurent de Lavoisier.
A segéd ujjongva jegyzetelt.

46. oldal, Budapest: Osiris Kiadó, 1999

Kapcsolódó szócikkek: akarat · guillotine
>!
Pixelhiba

HOUDINI

Harry Houdiniről úgy tartják: ő emelte művészetté a szabadulást.
Egész életében a halállal bújócskázott, összebilincselve dobatta magát a tengerbe, elásatta, vízzel telt tartályokba, égő házakba záratta magát, és mindig Ő kiáltotta először: – Ipiapacs! – hogy végül egy vacak vakbélgyulladás végezzen vele.
Titkait az idők során megfejtették, Utoljára az elsőt: születése titkát. Irataiban az állt: Ehrich Weiss néven született 1874. április 24-én a wisconsini Appletonban. Mígnem föllelték eredeti anyakönyvi kivonatát, mely szerint Ehrich Weiss Budapesten jött a világra. Háromévesen hajózott Amerikába.
A maradék kétely eloszlatására a kutatók egy eleddig megmagyarázhatatlan, kézírásos naplójegyzetre hivatkoznak: „Háromévesen értem szabadulóművészetem csúcsára. A többi csak utójáték."

103. oldal, Budapest: Osiris Kiadó, 1999

Kapcsolódó szócikkek: Harry Houdini
>!
márti

A NÉV

Október volt, napsütéses, a kislány a homokozóban ült, ötéves lehetett, seszínű ruhát hordott, mint a többiek, akik körötte másztak, homokoztak, csúszdáztak. Az egyik odaszólt: Juli! A másik rákiáltott: Erzsi! A harmadik: Kati! A negyedik meg: te! Nem hallgatott egyikre sem.
Kérdeztem, mi a neve, azt felelte, nem tudja, kérdeztem, hogy szólítja a mamája, azt felelte, nincs mamája, attól még hívják valahogy, mondtam, azt felelte, őt mindenki úgy hívja, ahogy akarja, kértem, árulja el, melyik név tetszik a legjobban, hogy úgy szólíthassam, azt mondta, egyik se, és ne szólítsam sehogy.
Aztán hátat fordított, és elment a többi seszínű-ruhással, vissza az intézetbe.

87. oldal

>!
vargarockzsolt P

ÁTLAGOS OSZTÁLY
2.
Gyetvait az Isten is színésznek teremtette, az érettségi táján már amatőrcsoportok sztárja volt és tudtuk: egyszer még benne lesz a képe a lapokban.
Felvételizett a főiskolára, közben dolgozott; mire hatodszor rúgták ki, már három rajzfilmsorozatban szinkronizált. Remekül kukorékolt és cincogott, ha kakas kellett vagy kanegér, őt hívták mindig. Végül révbe ért: ő lett Donald kacsa magyar hangja.
Tavaly Magyarországon tartották a Disney-figurák szinkronszínészeinek nemzetközi találkozóját. A konferenciateremben hatvan ország Miki egerei és Plútó kutyái kavarogtak, szekcióüléseken vitatták meg a mikiegér- és plútókutya-szinkronizálás szakmai fortélyait.
A zárófogadáson Gyetvei díjat kapott, nemzetközi elismerést. Kategóriagyőztes lett: Az Év Donald Kacsája. És benne volt a képe a lapokban.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mickey Mouse
1 hozzászólás
>!
Pixelhiba

EURÓPA

1550-ben Valladolid kolostorában összegyűlt a Tizennégyek Tanácsa, hogy meghallgatván Las Casas és Sepúlveda atyák vitáját döntsön, emberek-e az Újvilág lakói?
Sepúlveda úgy érvelt: értelemmel nem bírnak, éppúgy vadászhatók, mint az erdő vadjai. Las Casas úgy: beszélnek. A beszéd emberi sajátosság.
Hetekig vitáztak. Végül Sepúlveda felolvasta a Chilét dúló Pedro de Valdivia minapi levelét: „Minek tekintsük a lényeket, akiknek koponyája oly vastag, hogy katonáinknak ügyelniük kell, kardjukkal belsőségeiket forgassák ki s ne sújtsanak fejükre, mert pengéjük kicsorbul?"
Ez döntő érvnek bizonyult. A Tizennégyek Tanácsa kimondta, hogy az indiánok a felületes hasonlóságok ellenére sem emberek. A kérdés évtizedekre lekerült a napirendről. Hiszen a Tizennégyek voltak Európa legbölcsebbjei.

17. oldal, Budapest: Osiris Kiadó, 1999


Hasonló könyvek címkék alapján

Háy János: Napra jutni
Tar Sándor: Ennyi volt
Krasznahorkai László: Megy a világ
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Tar Sándor: Lassú teher
Ta-mia Sansa: Forradások
Halász Margit: Forgószél
Bächer Iván: Hatlábú
Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok
Tar Sándor: A 6714-es személy