A ​Félőlény 158 csillagozás

Békés Pál: A Félőlény Békés Pál: A Félőlény Békés Pál: A Félőlény Békés Pál: A Félőlény

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert rémek tartják rettegésben a Kiserdő-lakókat. Köztük is kiváltképp egyet, a Félőlényt. És rá akarják venni, hogy csapjon fel közéjük, akkor nem esik bántódása. Hogy sikerül-e rábírni? Meglátjuk. Egy biztos. Kiderül, hogy szörnnyé válni könnyű. Szörnyen könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz…

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Móra, Budapest, 2014
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631196429 · Illusztrálta: Keresztes Dóra
>!
Móra, Budapest, 2010
118 oldal · ISBN: 9789631187809 · Illusztrálta: Keresztes Dóra
>!
Móra, Budapest, 2003
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631178277 · Illusztrálta: Rényi Krisztina

3 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Csatang · Félőlény


Kedvencelte 37

Most olvassa 2

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Futóhomok P
Békés Pál: A Félőlény

Már magam sem tudom, melyik Merítés hívta fel a figyelmemet erre a gyöngyszemre. Finom nyelvi humorral átszőtt komoly mese ez, közben meg kompakt lélekrajz. És igazi molykönyv. Mert aki errefelé kóboról (khm… rendszeresen megpihen napi egy stb. órára a molypázsiton:), az rajong a történetekért és hisz a történetmondás csodájában. Szóval nekünk a Félőlény Kiserdeje igazán otthonos hely. Majd meglátjátok!
Gyerekeknek önálló olvasásra kb. 10 éves kortól ajánlom.

5 hozzászólás
>!
sophie P
Békés Pál: A Félőlény

Van a Kiserdő, benne néhány kedves figura, többek közt – és elsősorban – a Félőlény. Helyezzük mindezt a hétköznapokba, egy olyan városba/országba, amelyben például hernyótalpas, savószemű köcsögfejek és egyéb rusmányok, valamint kukkoló berregények járnak-kelnek. Meg az Irodaszörny. Engedjük meg a fentebb nevezett figuráknak, hogy saját látómezejükből tekintgessenek kifelé, és kész is a kiváló mese. Mesejáték alapanyag inkább. Lehet kidomborítani belőle az alkalomnak megfelelő részeket. A vicces nevű, kinézetű és beszédű hősöket, ha a gyerekeknek szánjuk, és az alapigazságokat és alapproblémákat szemléltető történéseket és áthallásokat, ha a felnőttebb észre apellálnánk inkább. Így is úgy is groteszk, nekem volt kedvem nevetni rajta, pedig mintha volna mit magamra vennem belőle, hiába 25 éve íródott.

>!
Móra, Budapest, 1991
94 oldal · ISBN: 9631166996
>!
B_Niki P
Békés Pál: A Félőlény

Azóta kíváncsi voltam erre a mesére, mióta olvastam @bagie lelkes értékelését. Lassan csak sorra is került nálam. :)

Nem csalódtam benne. A történet olvasható terápiás meseként, metaforaként, gyerekeket bátorító tanmeseként, de a felnőttek is találhatnak benne számos, elvonatkoztatható és megszívlelendő gondolatot.

Kinek ne volnának az életében külső és belső szörnyei*, amelyeket legszívesebben talán a szőnyeg alá seperne, majd egy ígéretekkel teli mesés könyvespolc mögé bújna, hogy ne kelljen vele szembesülniük? Megkockáztatom: mindannyiukban lakik mélyen egy félőlény. Azonban csak rajtunk múlik, hogy megküzdünk-e a szörnyeinkkel, hiszen mást nem veszíthetünk, csak a félelmünket.

„(…) szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.”

Próbáljunk meg nem szörnnyé válni. Részemről: nem szeretnék „irodaszörny” lenni, akit a „vizsgabarlang” fülledt és nyomasztó levegője fojtogat. Szeretném, ha egy kicsit mindig gyerek maradhatnék, aki hisz a mesék boldog végkifejletében, per definitionem: élőlény szeretnék lenni. Itt a vége, fuss el véle!

* http://moly.hu/idezetek/651600

2 hozzászólás
>!
Tigrincs P
Békés Pál: A Félőlény

Milyen jókor jött ez a könyv!
Csodálatos kis történet, segítő, terápiás könyv.
Mese, de valóság is.
Mind félünk, szorongunk, különösen a felnőttlét mindennapjaiban hatalmasodhat el rajtunk a sokszor irracionális érzés: szörnyek mindenütt. Úgy hisszük, egyedüli céljuk mások energiájának elvétele. Mindazt a rosszat és veszélyt szimbolizálják, ami az embert érheti útja során: árulás, hazugság, megfélemlítés, sorolhatnám még. És megvan az oka a létezésüknek, hiszen minden el van rendezve ezen a világon.
Tanítás, szeretet van a sorok között.

>!
Goofry P
Békés Pál: A Félőlény

Közjáték:

Két hétköznapi tégla ül a vaksötét pince legbelső traktusának legmélyén:
az Egyik: – Maga is fél?
a Másik: – Nem, én egész vagyok.

Kérem, én a rettentő történetek tudója által, még ha egy mégoly békés eljárásmóddal is, de egyértelműen palira lettem véve. Ennek a sztorinak ugyanis csak a fele mese. De nem egyedi eset ez. Hisz tudva való, hogy legyen bármiféle populésön merítésünk trágya (ökhm, begvok fázva) téglára szörnyre lelni rémkönnyű meló. Még az a szerencse, hogy van játék és van rege… (zsziche) Egészségemre! :-)

6 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Békés Pál: A Félőlény

Rejtő mondá: Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája. A félőlény annyira retteg, hogy elfelejt megjelenni az első fejezetekben. Rémmé válni rémes. Szörnyek vesznek körül bennünket, bennünk is szörnyek laknak, nem is nehéz előhivni őket. Itt a mese tanulsága: Nem lenni szörnnyé: az a nehéz…
Akarom hinni, hogy a mesék igazak, hogy a jó legyőzi a rosszat és hiába égnek el a könyvek, a történetek megmaradnak. Nekünk. Élőlényeknek.

>!
bagie P
Békés Pál: A Félőlény

Mesének hittem, de ez a legmesésebben megírt kicsinyke pszichológia könyv a félelemről, annak fajtáiról és azok legyőzéséről…. és jó tudni, hogy nem kell sok a félelmek ellen, csak történetek, mesék!
És akkor ez a kis aszott, sárga, nagy fülű, ez az úgynevezett derék fickó, ez a veszedelmes történetmesélő könyvmoly, ez a senki jöttment jön és – rájön! Egyre és másra!

Most csak könyvtári példány volt nálam, de nagyon-nagyon szeretném a saját példányomat mielőbb a saját polcomon is látni!

9 hozzászólás
>!
Maya
Békés Pál: A Félőlény

Én ugyanis nem valahová megyek, hanem innen el.
Én viszont nem akarom elhagyni ezt a Kiserdőt. Nagyon jó barátokra találtam benne, remek nevekkel. Sokat tanultam tőlük. Félni és legyőzni a félelmet, meggondolni, hogy ki az igazi barát, hogy a szörnyek rettentő ostobák, akik előbb-utóbb kinyírják saját magukat.
Eszembe jutottak más történetek, könyvtárégetések, ahol mégsem vesztek el a mesék.

Most meg teázgatok. És próbálom megőrizni a történetet, a könyv hangulatát, a szereplők tartását. Próbálok ÉLŐLÉNY lenni.
A végére lopok egy idézetet: https://moly.hu/idezetek/213556

>!
Inpu
Békés Pál: A Félőlény

Bájos tanmese felnőtteknek egy „rém” jó történetmondótól, kinek személyes krónikája önmagában igazolja szavainak igazát: a könyv vagy a mesélő mehet, a történet marad. A történet, mely „szörnyen” aktuális – volt, ma is az, és holnap is az lesz. Mert körbevesznek minket a „rémségek”: hol távolabbról vonyítanak, hol feldúlják az otthonunk, s közben kinek hajlik a gerince, kinek nem, mert nem mindenki képes kiállni a legfőbb próbatételt: a „Félőlényből” elveszejteni az „f”-et.
„Azért van tele veletek a világ – intézi szavait a főhős a szörnyekhez – mert szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” Te melyik utat választod?

>!
Rézangyal
Békés Pál: A Félőlény

Olvassatok Békés Pált. Komolyan, ez egy jótanács. Ő a mi Roald Dahl-unk.


Népszerű idézetek

>!
gkmarcsi

Fölösleges rémüldözni,
gyere velünk rém-üldözni!

17. oldal

3 hozzászólás
>!
Anó P

A szörnyek szörnyen ostobák, nekem elhihetitek. Nem tudják, hogy hiába égették el a könyvtárat, a történetek attól még megmaradnak. És amíg vannak történetek, a szörnyeket legyőzik bennük. És amíg legyőzik őket a mesében, addig van esély rá, hogy legyőzzék őket a valóságban is.

>!
cassiesdream

Az odú tágas volt. És téres. Mégis zegzugos. Lakhelynek a legalkalmasabb. Ahány helyiség, szeglet, sarok, sut, mindmegannyi mennyezetig rakva könyvvel. Csodás regék, románcok, mesék, mondák, legendák, poros, régi fóliánsok és vadonatúj sziporkázó képeskönyvek; avítt bőrkötések és tükörfényes borítókba burkolt remekművek sorjáztak a polcokon és az ágyak alatt, mivelhogy könyvek bújtak ott is, meg a konyhaszekrényben, de még az ágyneműtartóban is – könyvek, könyvek mindenütt!

2. fejezet

>!
s_l_m

– A világ a szörnyeké!
A Félőlény tudta, hogy sajnos igazat bőg, mégis mulatságosnak találta a kalimpáló, szőrös egyszeműt.
– Sose fogjuk tűrni, hogy ilyen incifinci Félőlények az utunkba álljanak!
Soha!
– Lehet, hogy az utatokba nem, de legalább közétek sem – hangzott szelíden. – És az is valami.

>!
cippo IP

Rakonc fölpattant.
– Sajnálom, barátaim! Elég volt! Slussz-passz! Megyek!
A többiek elképedtek.
– Mégy? Hová?
– Jó kérdés – bólintott Rakonc, egy kockás koffert húzott elő a galagonyabokor tövéből, és mellé térdelt. – Nagyon jó. Érett, okos, remek kérdés. Nem is tudok válaszolni rá. Én ugyanis nem valahová megyek, hanem innen el. El!

5 hozzászólás
>!
Miestas

– Mézes teát kellene innod; egyszerűen utolérhetetlen.
– Igen? – A lány máris följegyezte egy sáslevélre: mézes tea. – A bemóriám – panaszolta –, bindent föl kell írnom. Köszönöm a tanácsot. De előbb a bunka, aztán a gyógykezelés. Jöjjön előbb kínhalálod, bajd azután inhalálok.
Gondosan megtörölgette orrát egy tavirózsalevéllel, és széles ívben megcsóválta a lángot, melynek libegő lobogását a Félőlény még mindig bamba bűvöletben követte.
– Bunkamódszerem a következő – kezdte a Lidérc most már meglehetősen hivatalosan. – Én csábosan villódzom előtted, te pedig jössz, jössz, jössz, rávezetlek az ingoványra, ahol szépen süllyedni kezdesz, és akkor már hiába kapálódzol, úgy eltűnsz benne, bint a rém a rumban!

85. oldal

>!
s_l_m

– Ha mondanál valami jó hírt, akár csak egy egészen icike-picikét.
Csatang a fejét csóválta, és széttárta a karját.
– Sajnos nem tudok. Éppenséggel rossz hírrel érkeztem hozzátok. Mondhatnám, a legrosszabbal – jelentőségteljesen végignézett a kis csapaton. – Barátaim! Ebek harmincadján a világ. Ez itt az utolsó
Kiserdő. Be-bekukkantanak hozzátok is a rémek, de még nem laknak itt!
Egyedül ti maradtatok meg szörnymentesnek. Ám ami a legszomorúbb: már ti sem sokáig.
Azzal elmesélte, mit látott a Kiserdő határában, míg hazafelé baktatott. A réteken hernyótalpas, savószínű köcsögfejek, a csalitosban rusmányok hempergőztek. A közeli pagonyban meg egy századnyi triplatokájú vahordály állomásozott. És látszott rajtuk: e válogatott harci rémek ugrásra készek, és valamennyien csak a jelre várnak.
A Kiserdő-lakók egy ütemre reszkettek.
– És tudjátok-e, miért nem támadtak eddig?
Gyanakvó, riadt érdeklődéssel sereglettek köré. Csatang fontoskodva előrehajolt, és egyenesen a Félőlényre meredt, hegyes orrával majd fölnyársalta.
– A könyvtárad miatt.

>!
Morn

Ezt hallotta utoljára a Félőlény, azután zuhant, zuhant, egyre csak zuhant, s közben azt kiabálta:
– Ááááááááááááááá!
Ám amikor elhallgatott, még mindig zuhant, így hát folytatta:
– Bééééééééééé!

63. oldal, Hetedik fejezet (Móra, 2010)

>!
Morn

Szörnyen nehéz szörnnyé válni, de megéri, s hogy megérte, meglátja, ha megéri!

70. oldal, Kilencedik fejezet (Móra, 2010)

>!
Anó P

Ám a legeslegjobban mégis a könyveket szerette. Pompás könyvtárának híre még a távoli kiserdőkbe is eljutott, s aki csak áthaladt a tisztáson, könyvvel kedveskedett neki.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Tündér Lala
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton
Berg Judit: Rumini
Kozári Dorka: Marcsi szeretetre vágyik
Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban
Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony
Lackfi János: Kövér Lajos színre lép
Treszkony Katalin: Hupszli
Pacskovszky Zsolt: Kishugó és a medvelöket
Tarbay Ede: Barangolás a völgyben