Olvasd a buszon! De ha valami tetszik, és derűsen fölkapod a fejed, ne csodálkozz, ha szúrós tekintettel néznek majd Rád. A mosoly kiment a divatból. Ez a kis zsebkönyv éppen ezt az elveszett mosolyt szeretné visszavarázsolni az arcokra – még ha ez a mosoly olykor ironikus is. Ézért írtam és gyűjtöttem össze sokszínű, rövidebb-hosszabb vagy éppen villanásnyi vidám, szatirikus, groteszk történeteket, aforizmákat, adomákat. Remélem, hogy a sok bosszúság mellett a buszon, a metrón, a villamoson, várakozás közben, ha csak percekre is, felvidítalak. Bárhol kinyithatod, mert a történetek nem függenek össze, de az adomák végül is átfogó valóságképet adnak. „Adomákból vagyunk, adomákká leszünk” – ahogy Hermányi Dienes József erdélyi író mondta. A történetek nagy részét az én életemből merítettem. Aztán leírtam, amit Te meséltél, amit ő mondott, amit mi énekeltünk, amit ti hallottatok, amit ők írtak. A kis könyv írásait Sajdik Ferenc rajzai színesítik.
Olvasd a buszon! 10 csillagozás
Enciklopédia 2
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
A könyvtárban egyszercsak megragadt a szemem ezen a könyvön.
Olvassam a buszon? Akkor vajon miről szólhat?
Az emberi életről. Minden ember életéről tartalmaz ez a kis olvasmány tanulságokat és igazságokat, éljen vagy származzon bárhonnan.
Ajánlom mindenkinek, hogy olvasson, nevessen és mosolyogjon mégha néha csak a szarkazmus kedvéért teszi is.
Népszerű idézetek
Szerencse percek
Ma szerencsém volt. Rámosolyogtam egy járókelőre, mert kisütött a nap, és nem vágott szájon.
Ma szerencsém volt. Visszaköszönt a főnököm, pedig nem is tudta, hogy születésnapom van.
Ma szerencsém volt. Délután majdnem azt a fogamat húzták ki, amelyik fájt.
Ma szerencsém volt. Leütöttek, de nem volt nálam pénz.
Ma szerencsém volt. Senki nem kérdezte meg tőlem a színházban, hogy tetszett.
Ma szerencsém volt. Egy fiatalember a Mercédesével meg akart előzni, de a piros lámpánál találkoztunk, és nem lőtt fejbe.
Ma szerencsém volt. Az úttestet feltúrták, a kocsim a gödörbe zuhant, de két durr-defekttel megúsztam.
Ma szerencsém volt, kétszer adtam hálapénzt, de egyszer nem fogadták el.
Ma szerencsém volt, hozzám akartak betörni, de a szomszédnál volt nyitva az ajtó.
Ma szerencsém volt, beleléptem a kutyagumiba, és az új lábtörlő még a hónom alatt volt.
102. oldal
– Halló!… Az Anyukám?… Elment megvenni a kistestvéremet. Most csomagolják.
19. oldal
Hogyan kell rossz embert nevelni?
HOZZÁVALÓK:
– egy egész butaság
– sok bizonytalanság
– fokozott kisebbrendűségi érzés nagyképűséggel kompenzálva
– némi igénytelenség
– kibírhatatlan zajforrás
– jó adag hataloméhség
– tömény agresszió
– édes bosszú
– átmosott mosott pénz
ELKÉSZÍTÉSI MÓD
Már egész zsenge korában szakítsd le… A keményebb héjától szabadítsd meg, vagdald apróra. Tedd bele egy középnagyságú kasztróba, adjál hozzá egy egész butaságot, sok bizonytalanságot, fokozott kisebbrendűségi érzést nagyképűséggel kompenzálva. Ezt mind olvaszd fel, ha kellően megpuhult, némi igénytelenséggel és kibírhatatlan zajforrással bolondítsd meg. Ha nem bírja, nyomd rá a fedőt! Most végy jó adag hataloméhséget, töltsd meg tömény agresszióval és öntsd nyakon édes bosszúval. Mikor a saját levében eléggé felforrt, vedd ki és hűtsd le tisztára átmosott pénzzel. Tedd bele a hozzá illő magatartásformába, és addig tartsd kiszolgáltatottságban, amíg porhanyóssá nem válik. Akkor tedd félre egy kis időre, mintha észre sem vennéd. Aztán addig gyúrjad, amíg ki nem készül.
Tálaláskor ne felejtsd el megkérdezni: – Miben segíthetek? Hogy van édesanyád?
Ha nem bírja a gyomrod, bármilyen éhes vagy, ne edd meg.
Mert mindenki csak azt hányhatja ki, amit megevett.
14-15. oldal
Így van ez a nőknél is! Ha a kis csajszi vonaglik, dobálja magát, nyalja a szája szélét, nagyokat pislog a műszempillájával, kidobja a cickóját, csak azért van, hogy felhívja magára a figyelmet, mert fél, hogy különben észre sem vennék. „Micsoda nő! Úr Isten! Milyen dögös! Ha én ilyen volnék!”
Ugyan már, Teréz, te meg még irigyled? Tudod milyen? Mint az a sok kisebbségrendűségi érzéstől szenvedő ember, aki nagyképűséggel kompenzál.
Figyelj ide, Teréz! Egy igazi nőnek vagy férfinak nem kell kelletnie magát. Az tud nemet is mondani. Sőt válogat!
Figyeld meg, Teréz! Egy vérbeli nőnek vagy férfinek erotikus kisugárzása van, amit valami titok leng körül. Nem kell színlelnie, mímelnie, imitálnia, látszatot keltenie. Egy szemvillanásból megérzik egymásról… és fellobban a láng. Olyan ez, mint Hermész titka. Csak a beavatottak számára kell, hogy nyilvánvaló legyen.
40. oldal
Az én időmben még dudorásztak az utcán az emberek. A kifutófiúk fütyörésztek a kerékpáron. A cselédlányok is énekeltek. Egymásra mosolyogtunk, ha kisütött a Nap. Manapság, ha rámosolyogsz valakire, mert elállt az eső vagy leesett a hó, szúrós tekintettel néznek rád: „Megőrült, mit vigyorog, mit akar ez tőlem?” A szomorú, agyonhajszolt, nyúzott emberek nem tudják még a jókedvüket se megosztani. Ha valaki visszamosolyog, mindig kiderül, hogy külföldi.
11. oldal
Okos kölök
Gratulálni jött az öltözőmbe egy négyéves kisfiú a mamájával a Pál utcai fiúk előadás után.
ANYUKA: Drága, kicsi Nemecsekem, pont olyan voltál, mintha a könyvből léptél volna ki. De én már nem is mondok többet, majd a Pistike elmondja. Fantasztikus, milyen okos kölök. Tudod, mit kérdezett? Na, mondjad Pistikém, hogy mit kérdeztél!
PISTIKE: A-nyu-kaaaaa, mi van ebben a dobozban? – És kiborítja a púderemet.
ANYUKA (miközben fuldoklunk a portól): Ne rosszalkodj Pistike! Mondd meg szépen, mit kérdeztél?
PISTIKE: Ez mi? A-nyu-kaaaa, nézd csak! – És felkapja a parókámat, és pacskolja vele a púdert.
ANYUKA: Tedd le kisfiam! – tépi ki a kezéből. – Mondd már meg, hogy mit kérdeztél!
PISTIKE: Ezt elvihetem? – És firkálni kezd a szájceruzámmal a szerepemre.
ANYUKA: Nem – és tovább erőszakoskodik. – Na, mondd meg már… a mama kedvéért!
PISTIKE: Pisilni kell!
ANYUKA: Akkor megyünk, ha megmondod, mit kérdeztél! – rángatja a gyereket.
ÉN: Jaj, ne szekáld már! Vidd WC-re szegénykét!
Pistike csak szorítja a lábát.
ANYUKA: Hát nem mondja! Hát nem mondja! Pedig olyan okosat mondott, tudod, annál a megható jelenetnél, ahol leugrottál a fáról a Füvészkertben, és a vörösingesek megfürdettek, nem csoda, hogy mindenki sírt. Képzeld, azt kérdezte: – Anyuka, mikor jön a mackó? Mikor jön a mackó?
ÉN dermedten: Milyen mackó?
ANYUKA: Tavaly voltunk itt, és láttuk az Erős Jánost, és akkor látott egy mackót a fán. És még mindig emlékszik rá ez az okos kölök.
PISTIKE: Bepisiltem!
27-28. oldal
– Bocsánatot kérünk – kapkodják egymás szájából a szót –, elcseréltük a névjegyeket. Sajnálatos, ezt a kosarat az Intercontinentalba kellett volna vinni, Elizabeth Taylor születésnapjára. És Önnek… Önnek… sajnálatos, ez az Öné – és a kezembe nyomtak egy szál szegfűt.
Még tiszta szerencse, hogy Török Ede mással beszélt.
111-112. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- László András: Solum ipsum 99% ·
Összehasonlítás - Ancsel Éva: Ancsel Éva összes bekezdése 94% ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Bölcsességek januártól decemberig 96% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet 91% ·
Összehasonlítás - Ancsel Éva: Bekezdések az emberről ·
Összehasonlítás - Szent-Gály Kata: Fény és Vallomás ·
Összehasonlítás - Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák 91% ·
Összehasonlítás - Ancsel Éva: Százkilencvennégy bekezdés az emberről 89% ·
Összehasonlítás - Georg Petz: Murphy okoskodik ·
Összehasonlítás - Juhász Gyula: Örökség ·
Összehasonlítás