10. ​32. 85% 12 csillagozás

Nem tudom ki ez a Bèkefi Dorka, mert a neten sok infót nem találok róla.
Mert olyan könyvet írt, hogy alig térek magamhoz. Legnagyobb kedvencemhez Pettersonhoz hasonlítanám a stílusát, ami nagyon bejön; mond is, meg nem is, miközben olyan szèpen ír, keményen és kegyetlenül.
Sok történet, sok érzés hömpölyög benne.
Nagyon ajánlom.

A 10. 32. címe és borítója már önmagában is elég ahhoz, hogy az olvasó megálljon egy percre ennél a könyvnél, és kiderítse, miről is szól. Annyira figyelemfelkeltő, annyira izgalmas, annyira egyedi. Aztán ott van a fülszöveg, ami egy fantasztikus történetet ígér.

Őszintén szólva az első 15-20 oldalon fogalmam sem volt, hogy mit olvasok. Hozzá kell szokni az érdekes megközelítésmódhoz és ahhoz, hogy egy ideig homályosak a dolgok. De amikor hozzászoksz, ez egy nagyon jó kis könyv.

Igazából ez a filozofálgatás nem az én stílusom, nem különösebben szeretem az ilyen könyveket, de ez tetszett. Szerintem mindenképp érdemes egy esélyt adni neki, még ha az elején kicsit furcsa is. :)

http://mostjo.blogspot.hu/2016/06/bekefi-dorka-10-32.html

Volt benne valami, ami nagyon, de nagyon megfogott! Mivel kávéimádó vagyok, és kicsit magányos típus is, teljes mértékben tudtam azonosulni Bennel. Nagyon aranyos története volt, tetszett is, viszont néha azért belekavarodtam a történetbe. Ebben a könyvben tulajdonképpen azok a mondatok tetszettek, amik hatalmas igazságot mondanak ki, nem nyíltan, hanem burkolva. Azt sajnálom, hogy Dodoról nem kaptunk részletesebb jellemzést, viszont annak örültem, hogy Fredet jobban megismerhettük.

Szép, elgondolkodtató, mély, varázslatos. Novellányi terjedelem, amit szétfeszít az anyag, pedig nagyon levegős. Olvastam volna tovább, a szeplőkről többet szerettem volna megtudni, de megállt az idő. Nem baj, ezt is nagyon szerettem. Remélem, olvashatok még a szerzőtől.

Hetekkel ezelőtt olvastam a regényt, egy egészen piciny könyvecske, mégis annyi minden van benne, amely olyan könnyen elgondolkoztathatja az olvasót, ha nyitott rá.

Értékelésem folytatását itt találod: http://konyvek-regenyek-vilaga.blogspot.hu/2016/05/beke…

Általában nem tulajdonítok nagy jelentőséget se egy könyv címének, se a borítójának. Olvasás előtt nem is nagyon értettem egyiket se, nem is gondolkoztam rajta.
Így utólag mondom, mindkettő zseniális. Ahogy a könyv is. :)

Egész biztosan soha az életben nem olvasom el ezt a könyvet, ha nem kell egy kihíváshoz zongora címkével olvasnom. De mennyire örülök, hogy kellett! Igazából nem volt nagyon se eleje, se vége, nem is tudom biztosan, hogy Dodó valóságos volt-e vagy nem, az viszont egész biztos, hogy egyszeri olvasás kevés ahhoz, hogy minden üzenet átjöjjön. De így is voltak benne csodás gondolatok és gyönyörűséges leírások (könyörgöm, még a kávéfőzőkről is milyen szépen ír), nem is zavart a csapongó stílus, egyszerűen csak örültem mindannak, amit kaptam ettől a történettől. Maradandó élmény volt.