Fogalmam sincs, miért vágytam annyira erre a könyvre az első pillanattól kezdve, de kellett.
Amikor a kezembe fogtam, örültem: színes, szagos, igényes kötet, ahol a külcsín és belbecs összhangban erősíti egymást.
Sok-sok gyakorló pék vall életéről és termékeiről. Sokan Budapesten árulnak, mások szanaszét az országban. Általában ebből élnek, a pékségből, kivéve Limarát. Igen, tudom, mindenki tudja, ki Limara, legalábbis aki otthon süt, az tudja. őszintén szólva, nem értem, mi keresnivalója van ebben a kötetben, de legalább a gyűrűit végre levette, miközben fotózták lisztes munka közben:)) de legalábbis nem látszik a képen. (Miért mondom ezt? Egyszer facefalán szóvá tette valaki, hogy miért visel gyűrűt dagasztás közben, nem higiénikus, és kikérte magának, hogy ő nem pék, otthoni felhasználásra meg úgy kavarja a kovászt, ahogy úri kedve tartja:)))
Sok megfontolandó jó tanács szerepel a könyvben. Jogász doktor, balettáncos, kommunikációs szakember, mezőgazdasági tudományok doktora, ökológus, külkeres és sokan mások alkotják a kötet gerincét, akiknek életútját tartjuk a kezünkben addig, amíg végül péknek ki nem tanultak, autodidakta módon, világcsavargóként, aztán végül iskolapadba ülve, mert papír nélkül nem megy hivatalosan, ha meggebednek, akkor sem. Márpedig pékséget nyitni papír nélkül nem lehet.
És ez csak az első lépés. Honnan lehet beszerezni a lisztet, mennyit és hogyan. Hogyan lehet adalékanyag nélkül kézi kenyeret készíteni, mi az a kovász, mennyire fontos figyelni rá, hogyan bírják az éjszakát, mit jelent az, hogy a pékségben nemcsak minőség, hanem mennyiség is van. Mert ha otthon nem sikerül, süt az ember másikat, de a pékségben mindig sikerülnie kell.
Ha ez mind megvan, még mindig nem elég. Ha nincs jó helyen a boltod, sütheted az egészet. Az egyik péknél olvastam, hogy 8 hónapja kereste itthon a megfelelő helyet, és úgy volt vele, ha az utolsó megtekintendő ingatlan sem lesz olyan, amilyet elképzelt, hagyja is a francba az egészet. Jogosan amúgy. (És ne felejtsük el, hogy minden kitűnő recept ellenére ez a kötet nemcsak életrajz, példamutatás, kézikönyv pékvállalkozóknak, tudom, ismétlem magam, de receptek (mégpedig milyen receptek!) gyűjteménye, hanem kőkeményen marketingkönyv is a pékségek reklámozására. Ha nem is ez volt a cél, akkor is.)
És a receptek. Kovászolás lépésről lépésre, cibatták, pizzák, csokoládéskenyér, bagettek, currys-mazsolás kenyér, ezenkívül technológiai leírások, fogások percre és grammra lebontva. Kifejezetten használhatók gyakorló háziasszonyok számára.
A fent felsorolt termékek közül is vannak olyanok (hát még a teljes könyvben), amelyeket, ha vernének, sem dagasztanám be itthon a konyhámban, de amelyek az ízvilágomhoz tartozók, azokat szívesen elkészítem itthon is. Ja, ebből a könyvből. Szóval: ambvivalens érzéseim vannak a könyvvel, ugyanakkor polcon marad, és nem bánom, hogy megvásároltam.